Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John: Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Házasság

A tizennyolcadik század derekán igen ritkaszámba mentek a nemesek körében kötött szerelemházasságok. Wyatt Winston, a harmincadik évét taposó gazdag lord sem elragadó szépségéért és személyiségéért vette el az ifjú Daisy White-ot, és csinált belőle Lady Daisy Winstont. A leány szülei vagyonos iparmágnások voltak, jól jött neki az a plusz pénz, amit a lány hozományából nyert ki, de még csak nem is ez volt a legfőbb ok – választhatott volna pénzesebb feleséget is, de a lány apjához bajtársi szálak fűzték. Ott volt az idős White halálos ágyánál, és megígérte a haldokló férfinek, hogy gondját viseli lányának, aki ezáltal teljesen árvává válik, hiszen édesanyja már évekkel ezelőtt átlépett a túlvilágra.


Wyatt aztán tartotta a szavát, amint letelt a gyászidőszak, megkérte a kis Daisy kezét, aki alig akarta elhinni, hogy valaki őt akarja feleségének, teljesen zavarba jött, de igent mondott. Hamar megesett a szertartás, de az ifjú pár kapcsolata eleinte csöppet sem árulkodott gyöngéd érzelmekről. Épp olyan érdekházasság volt ez, mint akármelyik másik a korban.


Akkor mégis hogy lehet, hogy első házassági évfordulójukat sziporkázó boldogsággal töltik egymás karjaiban, miközben London drága üzleteit róják? Wyatt elszántan keresett valami különleges ajándékot édes kis feleségének, aki ragaszkodón karolt bele férjébe, és szemében igaz szerelem, gondtalan öröm csillogott.


Ahogy a férfi megpillantott egy ékszerboltot, s annak kirakatában meglátott egy gyönyörű, gyémántokkal és apró rubintokkal kirakott nyakéket, úgy gondolta, azonnal be kell térniük az üzletbe, hogy Daisy felpróbálja.


- Ugyan, Wyatt, annyi ékszert vettél már nekem, miért akarsz elhalmozni ezekkel a felesleges csecsebecsékkel?


- Mindent az én kis szerelmemnek. Csak engedd meg, hogy kényeztesselek.


- Erre igazán semmi szükség – a lány közelebb hajolt a férfihez, szavait lehalkította, s a férfi kezét, amit épp karolt, megduzzadt mellei közé simította, de úgy, hogy nehogy bárki más is észrevegye. – Sokkal nagyobb örömmel vettem volna, ha egész álló nap ki sem mozdulunk a hálóból.


Wyatt szája mosolyra húzódott, és egy csókot lehelt felesége homlokára. Hogy is feledhetné, hogy az ő kis szerelme oly mohó, oly csodálatos? De épp ezért akarja elhalmozni drágaságokkal – betértek hát az üzletbe, és azonnal felpróbáltatta Daisyvel azt a nyakéket, aminek ára felért egy kisebb vagyonnal is. Ahogyan feladta a lányra a nyakéket, majd a tükörben vizsgálhatta meg, hogyan simul visszafogott dekoltázsára, igazán elégedett volt a látvánnyal. Felesége karcsú, hófehér hattyúnyaka igazán szépen mutatott az ékszer mellett. Kedvelt tevékenysége otthonukban lecsupaszítani az édes Daisyt, de rajta hagyni egy nyakéket, ami csillog és pattog a lány nyakában, ahogyan finoman, vagy épp mindent beleadva teszi magáévá.


Ez járt a fejében, mikor kifizette a nyakéket, és megsimogatta felesége dudorodó pocakját. Bizony, a huszonnégy éves leányzó állapotos, öt hónapjuk van hátra a kisbaba érkezéséig, és Wyatt imádta, ahogyan felesége szép idomai még jobban kikerekednek, elhatározta, hogy rengeteg gyermekük fog születni, és így évről évre újra ilyen állapotra juttathatja kis szerelmét.


Ahogyan a férfi kifizette az ékszert, az eladó, aki régi ismerőse volt a párnak, örömét fejezte ki, hogy ilyen boldognak látja a házasokat, és gratulált a babához.


- Ritka, hogy egy házasság ilyen jól alakuljon, mint a maguké. De hát boldogság ez mindenki számára, nem igaz?


A pár mosolyogva értett egyet.


De nem volt ez mindig így, ahogyan most van – házasságuk csöppet sem indult zökkenőmentesen. Az első hónapokban a férfi nem látott többet feleségében, mint puszta kötelességet. Nem szeretetből vette el, hanem az apjának tett ígéret miatt, és meg sem feszítette erőit, hogy jobbat hozzon ki ebből a kényszerházasságból, megelégedett ő azzal, amit csak várni lehetett az egésztől. A nászéjszaka után alig nyúlt hozzá feleségéhez, heti egy alkalmat letudott, máskülönben egyfolytában szeretőinél időzött, azoknál a formás vagy épp karcsú szépségeknél. Nem akart beleszeretni feleségébe, ő sosem volt az a szerelmes férfi karakter, neki sosem volt elég egyetlen nő, és a hűség oly távol állt tőle, akár a halaktól a röpülés.


Nem is képzelte volna eleinte, hogy felesége máshogy gondolkodik. Tökéletesen biztos volt benne, hogy amíg ő más nőknél időzik, Daisy is szeretőket tart, elvégre ez volt a bevett formula, minden egyes háztartásban így csinálták a házastársak, akiket ismert, és soha nem panaszkodott még senki. Wyatt semmit nem érzett felesége iránt – nem vette a fáradtságot, hogy megismerje, és talán vonzó nő volt, azért talált nála gyönyörűbb asszonyokat, akiket kegyeibe fogadhatott.


De jaj, Lady Daisy Winston csöppet sem gondolkodott úgy, mint kegyetlen férje. Bár félt a házasságtól, bizonytalan volt tettei következményében, a tény, hogy egy férfi őt akarja asszonyának, egészen magával ragadta. Mindig is kedvelte Wyatt-et, régebben gyakran töltött apjánál napokat, együtt vadásztak, és sokszor hallgathatta a férfit beszélni apjával. Értelmes, remek embernek találta, bár egészen addig, amíg meg nem kérte kezét, sosem gondolt rá úgy, hogy egy nap férje lehetne. De ahogy a dolog megtörtént, ő örömmel mondott igent.


Emlékezett rá, mennyire félt a szertartás alatt, alig bírta visszatartani a könnyeit, ahogy reszketve elrebegte a szent igent. Ahogy férje beültette a hintóba, hogy elvigye őt új otthonába, már nagyon közel állt a síráshoz – maga sem tudta, örömében, vagy félelmében akart-e zokogni, de érezte, ahogyan szemeit elöntik a könnyek. Nem engedte kicsordulni őket, csak szótlanul üldögélt a hintóban férje előtt. Nem mert a szemébe nézni – szemérmesen sütötte le szemét az ölében heverő kezeire, melyek úgy remegtek akár a nyárfalevél.


Wyatt kedvesen, figyelmesen viselkedett vele, de úgy tetszett túl hideg, nem olyan, amilyennek egy újdonsült, boldog férjnek kellene lennie. Daisy nem értette a férfi viselkedését, és rettegett attól, hogy talán ő tehet arról, hogy Wyatt ilyen fagyos vele.


Ahogyan aztán leszállt az éj, és a leány egyetlen hálóingben várta férjét, hogy elhálják a nászt, alig bírta visszafogni fogai koccanását. Nem fázott, ugyan, fűtötte belülről valamiféle erő, de félt a gondolattól, hogy csalódást fog okozni férjének. Sosem látta magát különösen szépnek, és utálta a gondolatot, hogy majd a férje is így fog gondolkodni.


De amit azon az éjszakán kapott a férfitől, az teljesen átváltoztatta. Wyatt gyöngét volt vele, törődő és simogató. Emlékezett, ahogy meggyújtotta a gyertyákat, aztán óvatosan lefektette őt az ágyra, és lehámozta róla hálóingét. Azok a hatalmas kezek milyen finoman érintették meg! Ő reszketve ült fel, és segített a férfinek levetkőzni, majd várta, mi jön ezután.


Wyatt halk szavakkal nyugtatta meg, és édes kis feleségének nevezte. Láthatóan tetszett neki, amit lát, simogatta a lány testét, és mindenütt megcsókolta – mindenütt! Daisy nem is hitte, hogy létezhet olyan csoda, de ahogyan a férfi érintette és ingerelte testének egyes pontjait, ő nyögött, és sóhajtozott, mindenében feltámadt a tűz. Felizgatta és lába között édes nedvességet támasztott fel, alig érzett aztán fájdalmat, mikor gyöngéden a magáévá tette. Daisy ölelte férjét, és mikor elért a gyönyör tetőpontjára, a férfi nevét nyöszörögte csókjába, karcsú, mégis formás testét Wyattéhez szorította, és ájulás közeli állapotba került attól a fantasztikus érzéstől, amivel férje ajándékozta meg őt.


Azon az éjszakán ő volt a földkerekség legboldogabb asszonya. Férjéhez simult, s úgy aludt el halkan pihegve, elképzelte, ahogy eztán minden éjszaka ilyen csodálatos élményben lesz része, és ő hálából szeretni, kényeztetni fogja férjét, mindent megtesz majd neki.


De reggel magányosan ébredt fel. Eleinte nem is gondolt semmi rosszra, de aznap, mikor boldogan közeledni próbált férjéhez, az rá se hederített, elkerülte, még el is ment otthonról, és csak késő éjszaka jött haza. A lány várt rá, de mikor arra számított, hogy ismét abban a mesebeli gyönyörben részesíti, mint nászéjszakájukon, csalódnia kellett – a férfi láthatóan megkapta már valahonnan a kielégülést, és csak alvásra várt.


Daisy iszonyatosan érezte magát. Napról napra ugyan azt kellett átélnie, és bár férje rendszerint heti egy alkalommal újra a magáévá tette, ő nem tudta, miért nem csinálja ezt gyakrabban. Kis teste éhezte volna a férfi érintését, túl kevés volt neki az a heti egy alkalom, de bátorsága nem volt ahhoz, hogy ezt megossza Wyattel. Sokáig bánkódott, nem értette férje hűvös, tartózkodó viselkedését, s egyszer épp sírdogált mostoha sorsa miatt, mikor a ház lakája rátalált. Megtudakolta úrnője szomorúságának okát, és hamar megmagyarázta a lánynak Lord Winston viselkedésének okát.


Daisy megtudhatta, hogy férje szeretőket tart, s egyszeriben világossá vált előtte, hogy Wyatt nem szereti őt, és egyáltalán nem is próbálkozik meg azzal, hogy közelebb kerüljön hozzá. A lány teljesen összetört, megalázottnak érezte magát, rettenetesen csúnyának és értéktelennek gondolta személyét, akit csak apja miatt vettek el, és úgy érezte, őt soha senki nem fogja szeretni. Azonban a lakáj, aki egy életerős férfi volt, harmincas évei közepén, azonnal eloszlatni kívánta aggodalmait. Letörölte az ifjú feleség könnyeit, kedvesen közeledett hozzá, és azt mondta, Lord Winston egy hatalmas balfácán, hogy nem veszi észre, micsoda kincshez jutott hozzá Daisy személyében.


A lánynak jól esett ez a kedvesség, de csakhamar rájött a lakáj igaz szándékaira – a férfi elárulta, mennyire vonzónak tartja úrnőjét, s minden vágya, hogy boldognak láthassa.


- Édes úrnőm, higgyen nekem, én boldoggá tehetném magát, sokkal jobban bánnék magával, mint a durva férje. Fogadjon kegyeibe, és megígérem, nem fogok csalódást okozni. Maga gyönyörű asszony, egy igazi szépség, minden vágyam, hogy kielégítsem szükségleteit.


Daisy hitetlenkedve fogta fel a lakáj szavait, és bár teste már éhezte a gyöngéd érintéseket, időről időre egyre keservesebb volt állapota, ő mégsem tett úgy, mint férje. Visszautasította a lakájt, és nem fogadott egyetlen szeretőt sem. Elképzelni sem tudta, hogy egy másik férfi érintse meg azokon a helyeken, ő a gyönyör érzését csakis férje személyéhez tudta társítani, és Wyatt bármilyen kegyetlenül is bánt vele, ő mégis szerette a férfit.


Keserű hónapok következtek. A leány sokat foglalkozott a háztartással, szeretett volna ura kedvére tenni, de az nem törődött vele továbbra sem. Szórakozásképp olykor színházba járt és mindenféle könyvet olvasott, művész ismerősökre tett szert, így már nem volt olyan egyedül, de szeretőkről ezután sem akart hallani. A lakáj továbbra is kedvesen, túl odaadóan viselkedett úrnője felé, akinek jól esett ez a törődés, de sokkal inkább várta volna férjétől. Örült neki, hogy legalább egy férfi vonzónak találja, ha már az ura láthatóan nem.


Mivel senki nem felügyelte mit tesz szabadidejében, idővel egyre érdekesebb könyvekhez is hozzájutott – olvasott csábításról, kéjes taktikákról, amiket addig el sem tudott volna képzelni. Fejébe vette, elcsábítja férjét, de amikor elérkezett a heti egy alkalmi egyesülés, sosem volt bátorsága előhozakodni azokkal a dolgokkal, amiket a könyvekből tanulhatott meg. Pedig mennyire izgatta a gondolat! Szerette volna végigsimogatni, csókolni és nyalogatni férje testét, hogy aztán ő is azt tegye vele, különböző pózokban szeretkezni vele, mindenét kiismerni, aztán a szabadban egyesülni, és ó, ezernyi más ötlete volt, de még mennyi!


De végül nem szólt róluk urának. Wyatt továbbra is gyöngéden tette magáévá, mindig csodálatos volt a gyönyör, amit tőle kapott, és olykor egy éjszaka többször is eljutatta a csúcsra, mert a férfinek is többre volt szüksége. Igen ám, de Wyatt nem heti egyszer kapott ebből az eget rengető gyönyörből! Daisy szédelegni kezdett, ha arra gondolt, hőn szeretett férje más nőkkel hempereg idegen ágyakban. Csak a magáénak szerette volna urát, hiszen ő maga is csak Wyattnek élt.


Szomorúsága hatalmas volt, mégsem menekült idegen férfiak karjaiba. Idővel rájött arra, hogyan okozhat magának kielégülést, de sosem tudta elérni azt a gyönyört, amit férje hozott ki éhes testéből. Vágyta Wyatt érintéseit, jobban, mint az ételt, a vizet, vagy akár a levegőt.


Már több mint hét hónapja voltak házasok, s a lány ismét egyedül töltötte az éjszakát, mint olyan sokszor. Még ha tudta is, hogy férje nem fog hozzá nyúlni, akkor is ébren maradt olykor, megvárta, míg hazaér, aztán ahogy lefeküdt mellé, hozzá simult a férfihez. Ha más nem legalább érezze, hogy ott van vele. Aznap éjjel olyan hatalmas volt a gyötrődés, hogy az szinte már elviselhetetlenné vált – bár többször is kielégítette testét egymás után, mégis éhezte férje érintéseit. Álomba sírta magát, ahogyan keze saját lábai közt, forró szeméremét takarta.


És hol volt Wyatt? Egy szalmaszőke hajú, karcsú fiatalasszonynál, elmerült a nőben, megajándékozta őt érintéseivel, kielégítette, és még csak gondolatban sem foglalkozott feleségével. Nem gondolta volna, hogy Daisyt ez bántja, ő abban a hitben élt, hogy feleségének nincs szüksége többször rá, a heti egy alkalom neki is csak a kötelességet jelenti, nem szeretheti őt, miért is szeretné? Ahogyan látta, hogy a lakáj milyen kedvesen törődik vele, biztos volt benne, hogy viszonyuk van – erre csak pár napja jött rá, és már tervezte is, hogy elbocsátja. Nem róhatta meg feleségét azért, mert szeretőt tart, de a birtokló ösztön mégis felbuzdult a férfiben, ahogy rájött, az egyik szerető testközelben van, az otthonában.


Hajnalban ért haza, zilált volt és fáradt, már alig várta, hogy álomra hajthassa fejét. A lakáj ment elé a bejárathoz, és amint szembe találta magát Wyatt alkalmazottjával, eldöntötte, most azonnal kijjebb rudalja háztartásából. Ahogy közölte a férfival szándékait, az értetlenkedett, nem értette mégis mit csinált rosszul, miről feledkezhetett meg, amiért el kell bocsátania az úrnak.


- A munkáját remekül elvégzi, de nem tűröm, hogy a feleségemhez nyúljon – mondta Wyatt, és sötét tekintetét a lakájéba meresztette.


- Hogyan? Azt hiszi én és Lady Winston viszonyt folytatunk?


- Ne is ellenkezzék, látom amit látok.


- Kérem, uram, maga teljesen félreérti a helyzetet!


- Nem hinném. Még ma pakoljon össze, megkapja az e havi fizetését, de aztán tűnjön a szemem elől!


- Uram, maga nem lát a szemétől! Bevallom, igazán vonzónak találom Lady Winstont, és hálás lennék, ha ő is úgy gondolna rám, mint én reá, de bárhogyan is erőlködtem, asszonya nem volt hajlandó… semmire.


- Hogyan? Ugye nem akarja, hogy ezt elhiggyem?


- Akár elhiszi, akár nem, én az igazat mondom; Lady Winston soha nem fogadott maga mellé, mi több, bármilyen meglepő és hihetetlen, egyetlen másik férfit sem magán kívül.


- Ezt mégis hogy érti? Nincs egyetlen szeretője sem?


- Egyetlen sem, maga, a férje az egyetlen férfi életében.


- Ez valóban hihetetlen, nem tudom elhinni magának. Látom, milyen figyelmesen viselkedik vele, milyen pillantásokat váltanak, nem tud nekem semmi süket maszlagot beadni. Kérem, pakoljon össze és távozzon.


- Uram, én nem hazudok! Magam is furcsállom felesége viselkedését, de egyetlen szeretőt sem tart, tökéletesen hűséges magához, Lord Winston.


- Tehát azt akarja mondani, amíg én távol maradok, ő itthon vár egyedül, soha sem egy másik férfi karjaiban?


- Pontosan! Felesége, Lady Winston el sem tudna képzelni más férfiakat az ágyában, csakis a férjét. Uram, azt hiszem, a felesége szereti magát. Nagyon rosszul esik neki, hogy ennyire elhanyagolja.


Wyatt összevonta szemöldökét, és egy ideig gondolkozott. Lehetséges lenne, hogy igaz ez az egész? Valóban, amikor heti egyszer magáévá teszi a lányt, nagyon hálásnak tűnik, olyan gyorsan felhevül teste, s eléri a gyönyör tetőpontját, mintha teste valósággal éhezné az érintéseket és a közösülést.


A férfi egyszeriben megvilágosodott. Nem is értette, hogy nem vette addig észre…


- Oltson lámpát, aztán feküdjön le aludni. Daisy már alszik?


- Minden bizonnyal.


Wyatt bólintott, majd felsietett a hálójukba, ahol feleségét valóban az ágyban találta, betakarva, a lány halkan szuszogott. Óvatosan mellé könyökölt, s láthatta, ahogyan a lány párnáját könnycseppek éktelenítik. Sírt volna? Talán amiatt, mert ismét egyedül hagyta éjszakára? Lassan lehúzta róla a takarót, s elakadt lélegzete, mikor megpillantotta a feltűrt hálóinget, s a lábai között elhelyezkedő kis kezét.


Tehát felesége e módon könnyít magán. Nem fogad szeretőket, mert szereti férjét, de testének szüksége van a kielégülésre, így hát magához nyúl olykor-olykor. Vajon milyen gyakran csinálja? Wyatt kihúzta felesége karcsú kezecskéjét, s vékony ujjait megcsókolja, megérezte rajtuk nedvének illatát. Nászéjszakájukon ugyan megízlelte a lányt, és finomnak találta – akárcsak bármelyik másik nőt. De soha nem gondolta volna, hogy a lány életében ő lesz majd az egyedüli, aki megízleli, megérinti ott!


Daisy felsóhajtott, ahogy a férfi hátára fordította, és halkan elsuttogta férje nevét. Róla álmodik? Még álmában is férjével van együtt? Wyatt szíve egyszerre megszakadni látszott – ez az édes kis leányzó soha nem volt hozzá hűtlen, megszerette férjét, és ő mégis olyan kegyetlenül, hűvösen viselkedett vele! Az asszonyával, aki csak az övé, aki csak őt szereti!


Lehámozta a lányról hálóingét, és meggyújtott néhány gyertyát az ágy mellett. Már szemügyre vehette felesége testét, de most az egész látványt be akarta inni elméjébe – Daisy aprócska volt férjéhez képest, ami nem is csoda, hiszen Wyatt jó magas, nagydarab férfi, köszönhetően felvidéki őseinek. A lány teste karcsú és törékeny, ugyanakkor nem sovány – bár dereka szép vonalú, igazi darázsderék, kezei karcsúak, hasa kissé kerekded, csak amennyire kell, nem dundi, inkább lapos, de keblei mégis dúsak voltak, s valamiért most meg is duzzadtak. Minden bizonnyal az álma lehet az indok – róla álmodik, a férjéről, de vajon micsodát? Talán álmában is magáévá teszi?


Wyatt elnyomott egy borzongást, és érezte, hogy azonnal erekciója támad, olyan hatalmas és kínzó, mint még soha, mikor feleségével volt. Kezeivel a lány combjaira tévedt, melyek formásak és puhák voltak, s köztük ott kunkorodott a sötét szeméremszőrzet, ami olyannyira elütött a lány hófehér bőrétől, hogy a férfinek egyszeriben összegyűlt a nyál a szájában. Hogy nem vette észre eddig, hogy felesége ilyen kívánatos? Hogy volt képes más nőkkel együtt lenni, mikor itthon várt rá ez a kis csoda?


Bűnbánat töltötte el lelkét, és nem is értette magát, nem tudta, hogyan hanyagolhatta ennyire el feleségét. Miért nem próbálta megismerni, miért kellett már az elejétől olyan fagyosan állnia a dolgaikhoz? De ezentúl nem lesz ilyen ostoba – a lány felé emelkedett négykézláb, és arcát simogatva ébresztgette.


Daisy nyöszörögve nyitotta fel pilláit, de amint megpillantotta férjét, szemei felpattantak, tágra nyíltak. Ajkai reszkettek, ahogyan észrevette, meztelenül fekszik alatta, és Wyatt rámosolyog. Ó, még mindig csak álmodna?


- Mondd csak, meg tudsz nekem bocsátani? – kérdezte halkan férje.


- Wyatt? Miről beszélsz?


- Édes kicsikém, el sem hiszem, hogy te ilyen jóságos vagy… - a férfi fél kézzel letépte magáról ingét, és lehajolt, hogy felesége nyakát csókolgassa. – Túl jó vagy hozzám. Elhanyagoltalak és nem törődtem veled… ezentúl ez máshogyan lesz.


- Ó, Wyatt… - Daisy reszketni kezdett, és átölelte férje nyakát. Igen, biztosan csak álmodik.


- Édes Daisy, ezentúl minden máshogy lesz. Tedd szét az uradnak a lábaidat.


Daisy engedelmeskedett, hiszen már kis híján felrobbant a vágytól. Wyatt benyúlt a lány lábai közé, és megtapinthatta azt a tengernyi nedvességet, ami nyögésre késztette.


- Miattam, Daisy? Miattam vagy ilyen nedves?


- Csak miattad, uram. Szeretlek.


Wyatt lehajolt, hogy szerelmesen csókolja meg feleségét, s benyomta a bársonyos nedvességbe egyik ujját. Daisy nyöszörgött, és a férfihez dörzsölte testét, mivel még mindig az álom képzeletében cselekedett, nem szégyellte magát, ahogyan többször is szerelmet vallott férjének egymás után. De elméje egyre jobban felfogta, hogy ez nem lehet álom – a valóságban volt, férje karjai között, ő simogatta, csókolgatta, s akkor fogta fel teljesen, hogy nem álmodik, mikor Wyatt végre belé hatolt méretes vesszejével, és Daisy érezte, hogy férje olyannyira felizgult, mint még soha.


Miközben csiklóját izgatta feleségének a férfi, hevesen döfött, s mindketten hamar eljutottak a tetőpontra, a lány hangosan nyöszörgött, a férfi pedig alig bírta visszafogni üvöltését. Feleségére zuhant, de hamar leszállt róla, nem akart fájdalmat okozni neki. Mellé feküdt, majd karjaiba zárta, szorosan magához ölelte, és Daisy el sem tudta hinni, hogy ez történik vele. Attól félt, reggel újra magányosan fog ébredni.


- Wyatt… miért?


- Ostoba voltam. De ezen változtatok.


- Ó, istenem… - a lány szorosan a férfihez préselte finom kis testét, és érezte, hogy annak férfiassága ismét keményedni kezd. – Szent ég, felizgatlak téged?


- Igen, édesem, felizgatsz.


- Wyatt… ó, Wyatt!


A lány csak ennyit tudott mondani, könnyes szemekkel emelte föl fejét, hogy megcsókolhassa férjét. Olyan hihetetlen volt az egész! Érezte, hogy lába közt ismét nedvesség kerekedik, és most már nem szégyellte bevezetni férje ujját oda – hiszen míg kába volt, tucatszor szerelmet vallott neki, és úgy vonaglott alatta, úgy dörgölőzött hozzá, ahogyan addig csak képzeletében meg álmaiban. Ha a férje komolyan gondolja, amit mondott, ezentúl nem lesz vele szégyenlős.


Azon az éjjelen többször is szeretkeztek, és Wyatt úgy érezte, sosem elégült ki még ilyen fantasztikusan, ugyanakkor többet és még többet akart. A lány édes volt és követelőző, többet és még többet akart, szégyentelenül vonaglott, nyögött és sikoltott. Egyszerűen gyönyörű volt.


Másnap Daisy férje ölelésében ébredt, és olyan boldogság kerítette hatalmába, mint még soha. Wyatt birtoklón ölelte magához, ami azt a képzetet keltette, hogy ő is úgy érez felesége iránt, mint a lány iránta. Bár Daisy még nem tudta ezt elhinni, reménykedni kezdett.


Amint férje felébredt, mosolyogva tekintett le asszonyára, aki félénken bújt oda hozzá.


- Nos, kis Daisym, mihez lenne ma kedved? – kérdezte a férfi, miközben meztelen testét cirógatta, és csodálta meg a nappali fényben. Így még fehérebb, még kívánatosabb volt.


- Igazán velem maradsz? – kérdezte a lány, elfúló lélegzettel, ahogyan megérezte férje kezét, miként hátulról lába közé nyúl, és kitapintja nedves kis szemérmét.


- Igen, veled maradok. Most már minden rendben lesz.


Daisyt szétvetette a boldogság, a szerelem és a vágy. Azonnal férje felé kerekedett, szenvedélyesen csókolni kezdte, és bevezette magába férfiasságát – fényes nappal lovagolta meg, nem bírt már tovább magával, meg kellett tennie! Nyögött és sikoltozott, a kéj teljesen elborította érzékeit, s ezzel elkápráztatta férjét, aki tágra nyílt szemekkel figyelte, hogyan mozog rajta bájos felesége. Annál izgatóbbat még nem látott életében – a lány feje felé emelte kezeit, ellentétes könyökeit fogta, s úgy vonaglott a férfi testén fel-le, kerek mellei pattogtak, és a fényes napsugár angyalian áradt szét sugárzóan halovány testén.


A férfi akkor először üvöltött gyönyörében, mikor elért a csúcsra, s attól kezdve sosem maradt ez el, ha feleségével volt.


Minden éjjel, és sok nappal is a magáévá tette – a lány imádta, és sosem volt elég belőle egyiküknek sem. Wyatt is hamar beleszeretett feleségébe, egyszerűen nem tudtak betelni egymással. Együtt jártak el színházba, rengeteget voltak a másik társaságában, és Daisy napról napra boldogabb lett, ahogyan ez az édes érzelem átjárta testét, egyre csak kivirult. Addig is szép leány volt, de idővel egyenest gyönyörű lett – az igaz szerelemtől bármelyik nő gyönyörűvé válna.


Végre elárulhatta férjének egyetlen titkát, azokat a fülledt témájú könyveket, és Wyatt alig bírta elhinni, hogy felesége hajlandó lenne vele olyanokat tenni. Együtt olvasták ki az új könyveket, majd kipróbálták az új taktikákat, és belevesztek a gyönyörbe, szerelmüknek hála soha nem unták meg egymást. Mindenütt megérintették és megízlelték a másikat, egyetlen titkuk sem maradt egymás előtt. Daisy egyes éjszakákon beleájult orgazmusába, és sokszor arra ébredt reggelente, hogy férje belé vezeti férfiasságát. Imádta azokat a reggeleket.


Olyan gyakran voltak együtt, hogy elkerülhetetlen volt a gyermekáldás, és egyikük sem bánta. Igaz Daisy kissé félt a szülés gondolatától, de férje mindenben támogatta, megígérte neki, hogy mindvégig kitart mellette, nem engedi, hogy baja essék. Kissé Wyatt számára is fájó volt, hogy ezentúl osztoznia kell gyönyörű feleségén, de majd csak megoldják valahogy. Daisy nem akarta teljesen dajkára bízni gyermekét, de az éjszakákat még a jövevény születése után is egyes egyedül férjével fogja tölteni, ezt már eldöntötték.


A férfi épp lesegítette feleségéről köpenyét, és a lakájnak adta, akivel egy szúrós pillantást cserélt. Mióta Wyatt csak magának tartja fenn feleségét, egyetlen kotnyeleskedőt sem tűr meg a lány közelében, és az nem volt épp jó dolog, hogy a lakáj nagyon szeretett volna közel kerülni Daisyhez, de azért még nem bocsátotta el. Mikor egyszer megkérdezte a lányt a dologról, az elnevette magát, és azt mondta, soha senki nem érhetne hozzá, csakis az ő csodálatos férje, aki már bebizonyította, hogy nem okoz neki csalódást.


Wyatt és Daisy azonnal a háló felé siettek, és a férfi bezárta az ajtót, majd letámadta feleségét, leszaggatta róla ruháit. Nem húzták be a függönyt, Wyatt imádta a napfényben látni szerelme meztelen testét, ami egyszerűen káprázatos volt a maga hófehérségében. Egy ideig simogatta asszonyát, majd az nyögdécselve jelezte neki, hogy készen áll, így belé vezette vesszejét.


- Olyan jó… - nyögte a lány.


- Nem tudok betelni veled – a férfi lehajolt, és szájába vette felesége mellbimbóját, hevesen nyalogatni, szívni kezdte.


- Wyatt… istenem, annyira szeretlek!


- Én is, kis Daisym. Mindennél és mindenkinél jobban. De most… - a férfi mélyen a lányba döfött, és kis híján fennakadt a szeme. – Tedd szépen széjjelebb nekem a lábad.


És a lány nyöszörögve engedelmeskedett, szerelme nevét suttogva, sikoltva.
Hozzászólások
További hozzászólások »
lilywhite12 ·
Köszönöm, örülök, hogy tetszik. : )
A hibákon próbálok javítani a későbbiekben, minden észrevételnek örülök. Olykor tényleg hajlamos vagyok furán és bonyolultan fogalmazni, de igyekszem. : D

nagyaniko ·
:heart:

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A Tortenetek csapata új oldalt nyitott a lányokkal való szex randevúzáshoz: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: