Hangyavár

Néha nehéz felfognom hogy minden ember egy-egy bonyolult jól kitalált személyiség. Hogy mindenki ugyanúgy érez, tesz, és gondolkodik, mint én. Körülnézek hatalmasnak tűnő világunkban, és azt látom, hogy mindenki egyforma, sablon szerinti ember. Egy egymásra épülő társadalom, mint a kártyavár, ahol buzgó hangyaboly szerűen születünk, dolgozunk, s meghalunk, és a kutya sem emlékszik ránk. Nem érdekel senkit ki vagy, csak vágj boldog képet és tedd amit tenned kell, hogy minden a szépen kitaposott, évezredek alatt kiépített kényelmes medrében folytatódjon tovább.
Ám gondolataim más irányba terelődnek ilyenkor és vegyes érzelmek közt csodálkozásom odébbáll. Megértem a rendszert ám egyidőben undorodom is tőle. Képzeletben visszautazom születésem már réges rég múltba veszett pillanatához. Amikor is egy teljesen átlagos családban újabb teljesen átlagos gyerek született. Vagy mégsem?
Születésünk pillanatában még oly tiszták vagyunk, sokáig még azután is. Játszuk dedós játékaink és nem érdekel a társadalom visszautasító, elnyomó véleménye, ha valakinek valami nem tetszik talán észre sem vesszük. Tudjuk nekünk mi a jó. Aztán megkezdődik a társadalmi terror. Már kisgyerekként belénk nevelik mit szabad, s mit nem, mit kell tennünk. Emlékszem még mikor első nap az iskolába indulván nem értettem miért kell ez nekem, mi értelme mennem ha inkább maradnék. Ám mindenki ezt várta tőlem s nem mondhattam nemet. Tettem azt, amit mondtak, nem kérdeztem.
Csak legyen benned egy cseppnyi önálló szikra, ami eltér a sablontól, melyet követsz életed minden apró pillanatában. Csak légy egy kicsit más, mint a többi apró hangya. Máris érzed a rosszalló tekinteteket és a szánalom, a megvetés feszítő érzését a hátad közepén, mert szemedbe senki sem meri hányni. Rettegjen, aki nem követi az elvárások hosszúra nyúló listájának fakó lapjait, és le nem jegyzett de egyértelmű mentális szabálykönyvét, ki szembe mer szállni a tömeg akaratával. Rettegjen, aki igazán egyéniség.
"Én egyéniség vagyok" - mondják sokan mire én szavak nélkül ugyan, de megrázom fejem, hisz tudom... nincs egyéniség, csupán egy újabb önámító hangya.