Gyilkos csók

Behunyt szemekkel fekszem az ágyon, mintha csak egy angyal lennék ki leszállt megpihenni. Hűvös szellő járja át a szobát, mely félelmet költöztet szívembe. Csend van, csak a fákat cibálja kint a szél. Nyugtalanság lesz úrrá idilli hangulatomon.
Mi ez az érzés itt belül? - kérdem magamtól.
Hirtelen, mintha ezernyi kés döfne, szívembe érintesz meg, s lassan magadfelé fordítassz. Tekintetünk, mint olaj és parázs csap össze lánggá. Puha ujjaddal végigsimítasz arcomon, s akár egy pecsét tapasztod le ajkaim.
- Ssssh - suttogod remegő hangon, és én engedelmeskedem.
Lendületes mozdulattal fölém kerekedsz, leveted ruháidat. Kéjesen pásztázod meztelen testemet, és mint életre szomjazó vámpír vájod fogaid védtelen húsomba. Sikítani szeretnék, de nem megy, ehelyett halk sóhajt hallatok. Egyre vadabbul marcangolnak ezen gyilkos agyarak.

Szenvedélyed vadállathoz méltó ki éppen zsákmányt ejt. Kéjtől és fájdalomtól mámorosan rád nézek és szememből könnycsepp gördül tova. Éget a halálos tűz mi belőled árad mikor végre testembe hatolsz.
- Az enyém vagy... - mondod rezzenéstelen arccal.
Mozgásod egyre gyorsabb lesz miközben szorosan összeolvadunk. Fejemet elfordítom... nem akarlak látni. Újabb harapás következik, melytől immár kicsordul sötét vérem. Tekintetem arcodra emelem. Pokoli kéj gyullad szemedben, ahogy újra és újra belémhatolsz.
- Egy utolsó harapás... kedves... – suttogod lágyan. Véres ajkaid ajkaimra zárod, s hosszú szerelmes csókba forrnak össze. Zilált, nedves hajad a vállaimra hull.

Már tudom mi következik. Ismét lecsapsz. Utolsó harapásod ezúttal nyakamon végzetes sebet ejt. Könnyeim összefolynak patakzó véremmel. Lassan felemelkedsz, szemedből apró ezüstös gyöngyök hullanak alá. A félelmem lassan, mint egy sűrű köd oszlik széjjel. Fátyolos tekintettel még látom ahogyan mámorod a tetőfokára hág. Értem. Az életemet kéred...hát neked adom... Átjárja testemet a méreg, s Te némán figyeled, hogyan hagyja el megtört szívemet az élet utolsó szikrája.

Szorosan magadhoz ölelsz és egy utolsó szerelmes-gyilkos csókot lehelsz ajkaimra.
Igen... - gondolom magamba.
Ez a végzetem!