Gyengeség

Emlékszem, egyszer nagyon sokáig vártalak türelmetlenül, és amikor megérkeztem hozzád, szemrehányóan néztem rád.

Magam sem tudom miért játszottam a sértődöttet, minden cél nélkül. A kapcsolatunk nem mentes a szélsőségektől, a vad szeretkezésektől, a hitt szerelemig, csalásokon, csalódásokon és bántásokon át már majd mindent megért. Nem vártam bocsánatkérést, és nem akartam haragudni rád azért, mert te már szeretkeztél aznap vele… Pedig mindig megkértelek, ha mi találkozunk, ne légy vele… önző vagyok, és nem érdekel, hogy ez mit okoz otthon…

Talán el is hitted, hogy haragszom, talán csak színészkedni akartál, de mit tehettél volna, a helyzet egyértelmű, „nyugalom minden áron”.

Hallgattam, banálisnak tartottam a helyzetet. "Nem én vagyok a legfontosabb neked, és te sem vagy az nekem." - gondoltam, mikor mellém léptél és átölelted a vállam. Hazudni akartam neked a testemmel, hogy ne hidd azt, hogy vágyom rád, de hazudni akartam magamnak is, hogy én is elhiggyem, hogy nem érdekelsz.

Óráknak tűnt, ahogy így álltunk. Csönd volt, vagy beszéltél, vagy én beszéltem, arra nem emlékszem. De aztán megcsókoltál, odabújtál az ölembe, megsimogattad a combom, letérdeltél elém és azt éreztem, hatalmam van feletted…

Amikor megérintettél, és én összerezzentem, és végigfutott a bizsergés a gerincemen, és összeszorult a gyomrom, akkor már hiába próbáltam rejtegetni a zavaromat, tudtam, hogy elvesztem, és velem együtt összedőlt az a kártyavár, amit olyan óvatosan építgettem évek óta. Nem tudom, mit akartál: játszani velem vagy megalázni, megtorolni a régi egymáson ejtett sérelmeket... mindegy is. Összeért a vállunk és én lesütöttem a szemem. Szégyelltem magam és szégyelltem magam miattad is, mert hazug vagy.

Küzdöttem ellened, nem akartam érezni a hiányodat, nem akartam semmi mást, csak kitörölni téged minden sejtemből, nem akartam elfelejteni a régi sérelmeket, amiket ütöttél… a bukásomat, mert te a szobra lehetnél ennek….nem érezni az illatodat, ha elmész mellettem, elfelejteni, hogy férfi vagy.

Azt akartam, hogy nem nélküli, arctalan, hangtalan lény legyél, úgy akartalak hiányolni, hogy ne fájjon, ha tudom, hogy mindig vele vagy.
Tudod, hogy már majdnem sikerült is?.

Már majdnem nem érdekeltél. De aztán egy sms, egy mosoly és egy csomó buta bók... ezek voltak a fegyvereid.

Még ez is kevés lett volna, mert elhittem, hogy erős vagyok, hogy nem számít a biológia és a hormonok, le tudom győzni a testemet és uralkodom az életemen.

És akkor megcsókoltál.

A testem nem engedelmeskedett az eszemnek, erőtlen és béna voltam.
Ekkor futott át az agyamon, hogy a saját testem rabja vagyok több tekintetben is, de ez esetben a saját testem erőszakol meg engem! Aztán nem létezett már más, csak a te tested és az én testem. Eltűnt a szoba, az ismerősök, a TV, ami nagyon hangos volt, mert féltél, hogy meghallanak engem a szomszédok, és nem létezett a menyasszonyod sem.

Rémlett ugyan, hogy van valahol valaki, akit épp most tennék boldogtalanná, ha tudná, de már nem tudtam felidézni az arcát sem. Megfogtad a kezem, és az arcodat a tenyerembe tetted.

Éreztem a borostádat, bökte a bőrömet. "Utálsz borotválkozni." - villant át rajtam, de az ajkaid, amelyekkel belecsókoltál a tenyerembe, puhák és finomak voltak. Szeretem, amikor ezt csinálod. Ez olyan számomra, mintha szeretnél, mintha tisztelnél..

Nem beszéltünk, nem kellettek szavak, féltünk talán, hogy ha megszólalunk, akkor visszaesünk a földre, és akkor végleg elmúlik valami, amit barátságnak hittünk.

Felemelted a fejed, a tekinteted szomorú, de tüzes volt, tudtam, hogy kívánsz. Lassan és csöndben vetkőztettél le. Teljesen meztelen voltam, fizikailag és lelkileg is. Arra gondoltam, hogy ebben a pillanatban nincs ember a világon, aki többet tudna rólam, mint te.

Kiszolgáltatottnak éreztem magam, nem voltam boldog, hogy feltárulkozhatom előtted, de már nem volt visszaút.

Éreztem, ahogy lüktet az ereimben a vágy, és nem volt erőm tiltakozni ellene. Amikor már te is meztelenül álltál előttem, nem mertem végignézni a testeden, csak a pillantásodat kerestem. Akkor is az arcod néztem, mikor gyönyörű, hosszú ujjaiddal megérintetted csupasz melleimet, és én összerezzentem. Tenyeredbe fogtad, morzsolgattad a bimbókat, és közben le sem vetted a szemed róla.

Olyan voltál, mint egy tinédzser, aki először tapintja ki a nőiességet, én pedig olyan voltam, mint egy báb, csak sóhajtozni tudtam, mozdulni nem. Végül közelebb léptél és finoman hanyatt fektettél az ágyon. Magamhoz húztalak és megcsókoltalak. Minden további előjáték nélkül hatoltál belém, de nem fájt, csak azt éreztem, ahogy eltelek veled, egyre mélyebben és mélyebben. Már a méhemben éreztelek, az egész altestem bizsergett.

Kicsit felemelkedtél, a lábaimat kitámasztottad a karoddal, így fosztva meg engem minden lehetőségtől, hogy bármilyen mozgásba kezdjek. Lassú ringatózásba kezdtél, és minden lökésénél még mélyebbre hatoltál bennem. Emlékszem, eszembe jutott, hogy mennyivel passzívabb vagyok, mint szoktam lenni, de ebben a szeretkezésben az én szerepem most csak a befogadásra korlátozódott, míg a te voltál a behatoló és ez által az engem birtokba vevő. Egyre hevesebben mozogtál bennem: minden döfésednél egy hangos sikoly hagyta el a számat.

Megszorítottam az ágytámlát, hogy ellen tartsak a lökéseidnek, de ez is kevésnek bizonyult, nem harcolhattam az erőddel. Már csak egy vagina voltam, semmi más… csak a súrlódást éreztem a bőrök között.
Összeszorítottam a szám, a fejemet hátradobva ívbe feszítettem a testem, és hagytam, hogy teljesen uralkodj rajtam, hagytam, hogy kielégíts.

Az orgazmus kitörő erővel borított el, a méhemből kiindulva elárasztotta az egész testem és én végre ki tudtam ereszteni a tüdőmben felgyülemlett levegőt.

Valami hihetetlen fáradság lett úrrá rajtam, nem bírtam megmozdulni, de még a szememet sem bírtam kinyitni. Te rám hajoltál, és én már megint csak egy tátongó vagina voltam, és nem éreztem semmi mást, csak a lüktetésedet bennem.

Sokáig feküdtél így rajtam, hiába próbáltalak volna meg lelökni magamról és elküldeni a fenébe, tehetetlen voltam ellened.

Megint megcsókoltál, és nagyon lassan és finoman kezdtél el mozogni újra. Úgy éreztem magam, mint tánc közben: az ágy adja az ütemet, nem is mi, ágyékaink ölelkezése a koreográfia, mi pedig csak szemlélhetjük az eseményeket.

Felemelted a fejed, hogy elkaphasd a tekintetem, és én esdve néztem rád: felejtsük el, had menjek haza, nem szabad, földrengés, özönvíz, de akarom, ne engedj el, most ne... akarj engem… ENGEM akarj, ne a másikat…. sírt a lelkem a szeretkezés közben…

Most hagytál nekem egy kis szabadságot, így igyekeztem én is felvenni a tánc ritmusát, és minden behatolásnál elernyesztettem izmaimat, hogy jobban be tudjalak fogadni, és amikor távolodott a csípőd, összeszorítottam a hüvely falát, hogy így simítsam végig a bőröd.

Te hangosan sóhajtoztál, pedig nem szoktál… egyre gyorsabban, de még mindig finoman mozogtál, láttam rajtad, hogy közel vagy a beteljesüléshez. Átkaroltam a lábammal a hátadat. Most nekem kellett volna irányítani, de te most sem hagytad, megfogtad a fenekem. Most a saját súlyomat kihasználva hatoltál mélyebbre és mélyebbre...
Végig nézted az arcom, én pedig a hátam mögött kitámasztottam magam, hogy távolodjak tőled, hogy ne kapj meg teljesen, de amikor egyre hevesebb hullámokban tört rám ismét a bizsergés, nem bírtam tovább, elkaptam a vállaid, erősen beléd kapaszkodtam és felhúztam magam az öledbe.

Karmoltam a hátad, beszívjam feltörő nyögéseidet és hagyjam, hogy a kezeid egyre jobban széthúzzák a fenekemet, hogy azt érezzem, mindjárt szétszakadok, hogy teljesen átengedjem magam neked.

Amikor már annyira közel voltam a második orgazmushoz, hogy nem tudtam, hogy hol végződök én, és hol kezdődsz te, még egyszer magadra húztál, hangosat sóhajtottál és leemeltél az öledből.

Az ágyon ültem, széttárt lábakkal, lüktető fájdalmat éreztem a méhemben és a hüvelyemben. Te elém álltál és a számba tetted a péniszedet.

Először saját magamat nyaltam le rólad, aztán szürcsölgettem a te nedveidet is, kezemmel húzkodva a bőrt, nyelvemmel izgatva a makkot. A hajamba túrtál, az arcomat és a nyakamat simogattad.

Tenyeremben éreztem az erek lüktetését, heréidet morzsolgattam, éreztem, hogy egyre hevesebben szűkülnek össze és tágulnak ki ismét, így én is vadabbul kezdtelek szopni. De ekkor letoltál magadról, hasra fektettél, széttártad a lábam. Először az ujjaiddal végigsimítottad a vájatott a fenekemnél, majd izgatni kezdted a gátat, végül becsúsztattad a vaginámba. A másik kezeddel a hasam alá nyúltál, kicsit megemeltél, és a csiklómat kezdted izgatni. Sóhajtoztam, de úgy éreztem, nem ez az, amit érdemlek, ez szeretkezés, és én nem szeretkezhetek veled.

"Hagyd abba!" Kihúztad belőlem az ujjadat, felemelted a csípőmet, kényszerítve arra, hogy térdeljek, és keményen belém döftél. A derekamat fogva szinte rángattál magadra. Én a párnába túrtam a fejem, sikongattam, már nem próbáltam ellen tartani neked, hagytam, hogy rendelkezz fölöttem, azt csinálj velem, amit akarsz.

Fájt, amikor elélveztem.
Olyan erősen húzódott össze a méhem, hogy azt hittem, kiszakad a helyéről, a szívem kalapált, és én csak egy nagy, tátongó lyuk voltam.
Te szinte pont ebben a pillanatban álltál meg, szorítottad a csípőmet, egyre jobban húztál magadra, de nem mozdultál.

Próbáltam összeszorítani az izmaimat, hogy minél több nedvet tudjak kipréselni belőled, de el volt zsibbadva az egész testem, így csak tehetetlenül figyeltem, ahogy hangos nyögésekkel lövelled rám a spermát.

Az egész tested ontotta magából az orgazmust, nem csak a péniszed, olyan volt, mintha a lényed egy darabját oltanád belém, hogy aztán onnan ki ne törölhesse senki.
Nézted, ahogy csurog ki belőlem a magam nedvessége, és én képtelen voltam bármit tenni ez ellen a megalázó helyzet ellen. Rároskadtam az ágyra, te mellém zuhantál, később bementem a fürdőbe.

Belenéztem a tükörbe, az arcom gyűrött és megviselt volt. Egy szerencsétlen senki nézett vissza rám. Összeroskadtam és hangtalanul sírtam. Nem hallhattad meg, minden csak rosszabb lett volna. Gyűlöltem magamat a gyengeségemért….