Fordulat..

Szokványos szürke reggel van. A telefonom egyre hangosodó dallamával szétszakítja a még derengős hajnal ölelő tompa fényét. Mozdulatlanul fekszem tovább, csak a szemem nyílik résnyire. Tompa pillantásom a világító kijelzőre siklik. A hang, mely már szinte üvöltve követeli, hogy keljek fel ütemesen a rázza a gondolataim az ébrenlét felé. De a teljes tudatosságot egy érdes nyelv csapása az arcomon hozza meg. Ezt már nem tudom figyelmen kívül hagyni, mozdulok is, egyik kezem a lezáró gombra, másik pedig a túlzottan közel lévő szőrös arcra irányítom. Végre visszatér a néma csend, mely már ragadna is vissza, mikor megint orv támadás áldozata leszek.
- Na jó, kelek már..
Hangom karcol akár egy régi rozsdás reszelő, de a macskámat nem zavarja, csak örömittasan dorombol, hogy végre célt ért. Felülök és egyik kezemmel végigsimítok rajta. A másikkal igyekszem az álom maradék részét kidörzsölni. Fél szemmel rápillantok a pirosan világító számokra.
- Basszus.. elkések.. ó hogy szakadna rá az ég!
Szitkozódom, de már a fürdőszobában kapkodom magamra a cuccaim sietősen. Pár apró simítás a hajamon, fogmosás és már rohanok is a 4-es, 6-os villamos után. Szerencsére ilyenkor még nem sok ember mozog, és könnyedén kerülgetem azt a keveset, aki az utamat állja. Mikor végre feljutok a villamosra száguldunk is rögtön. Csak pár ember néz rám lopva, bár ezt már megszoktam, mindig vagy megrökönyödést, vagy egyszerű értetlenséget, vagy túlzott érdeklődést váltok ki az emberekből, pedig én még szolidnak tartom magam. Az persze meg sem fordul a fejemben, hogy valószínűleg enyhén zilált külsőm még rá tesz egy lapáttal az alapra. Csak akkor tudatosul bennem, mikor az ablak furcsa játékának köszönhetően szembesít, hogy mit is láthatnak mások. Hajam összefogva, de mégis enyhén kócosan, piercingem elfordulva, pólóm mintha párnának lett volna használva, farmerem talán az egyetlen, mely egész tűrhetően áll rajtam, bár enyhén lógva viseli el a használatot. De nem kezdem el igazgatni a külsőm, majd bent az irodában rendbe kapom magam. Leszállok a villamosról, már csak kb. 100 métert kell végigsprintelnem és már bent is leszek. Kártyám rohanás közben szedem elő, aminek eredményeképp nem figyelem, hogy ki van előttem. Mikor felnézek már késő, képtelen vagyok a lendületemet visszafogni. Egyenesen Kati karjaiba esem, majdnem feldöntve. De szerencsére megtart, így nem kell a porta előtt külön műsorszámot adnunk az elhaladóknak. Az örömbe mégis kerül üröm, mert Kati az a személy pont, aki előtt sosem akartam így mutatkozni. Egyrészt, mert az egyik főnököm, másrészt viszont, mert már a felvételinél is csak rá tudtam figyelni, ahogy szembekerültünk egymással. Nem egyszer elképzeltem már, hogy a karjaiban vagyok, de valahogy egyik részben sem szerepelt ez a variáció. Zavaromat ha akarnám sem tudnám leplezni, arcom is színt vált. Amilyen gyorsan csak tudok visszaállok egyenesbe.
- Bocsi! Túlzottan hajt a munkakedvem.
Vigyorgok bárgyún, és már meg is bántam, hogy egyáltalán kinyitottam a szám. Valahogy mindig ilyen ökörségek csúsznak ki az ajkaim közül a közelében.
- Azt látom. Nem is állok az utadba.
Mosolyodik el szelíden, de közben mégis egy halvány pajkos színezettel. Szemüvegén megcsillan az ébredező nap egyik előreszaladt sugara, mely szőkésbarna hajának több tincsén csúszik tovább. Halványkék szemeiben viszont a megszokott magabiztos fegyelem uralkodik. Egy pillanatra el is időzök ennél a képnél, de gyorsan észbe kapok, hogy azért ezt mégsem kéne. Na meg mivel nem tartozom a szoknyapecérek táborába így nem is tudom ezt a helyzetet kihasználni úgy ahogy igazából ki lehetne. Bár lehet, hogy csak azért, mert gyáva vagyok hozzá. Na mindegy is, ez jelenleg nem ide tartozik. Azért egy amolyan sejtető félmosolyt én is megejtek, majd viharzok is tovább befelé. Amint beérek az irodámba becsukom az ajtóm és a székembe rogyok. Szívem kalapál, elszórtan pár izzadságcsepp is pettyezi a homlokom. Megcsináltam, bent vagyok időre, bár már kellően érdekesen indul ez a nap is. Érzem ahogy az ütemes pam-pam nem a rohanásnak köszönhetően ilyen heves, hanem Kati közelségének. Már egy éve koptatom itt a parkettát és csodálom őt a kezdetektől. Na nem szerelmes, rózsaszín burokkal körbevéve, hanem vággyal. Vágyakozva a történésekre, a mélyebb ismeretségre. Van benne valami, ami magához tereli folyton a tekintetem és a gondolataim. Vonz, hogy felderítsem, hogy megértsem, hogy feltárjam rejtett énjét. Jóban vagyunk, közvetlenek, de mégis én az ismeretlen rész felé ábrándozok. Ezek a gondolatok lefoglalnak pár percig, mikor is megelégelem őket. Nem szeretem túlzottan a tehetetlenségemből fakadó gyötrő képeket. Meg is rázom a fejem, mintha azzal ki tudnám szedni onnan őket. Felállok és a mosdó felé veszem az irányt. Persze nem a szokásos mindenki által használt emelethez tartozó mosdóhoz. Mert hát ha már egyszer van egy egész emelet üresen ebben a betonszörnyetegben miért is ne használnám ki. Rajtam kívül amúgy sem veszi senki a fáradtságot, hogy 7 emeletet tegyen felfelé. Az ottani csendhez alkalmazkodva haladok, óvatosan nyomom le a kilincset és lépek be a koromsötét területre. 7 órakkor még amúgy is kevés a létszám, itt meg főleg olyan, mint egy kísértet járta ház. A műanyag kapcsolót átbillentve várom, hogy pattogva, lustán életre keljen a neon sárga fénye és szakítsa át a sötét leplet. A tükör előtt várom a harc eltervezett kimenetelét. A fényjáték csak még hatásosabb az összképem felmérésében.
- Szörnyű.. mint mindig.
Elmosolyodom saját magamon és figyelem, ahogy az ezüst által visszavert énem is ezt teszi. Sötétbarna szemem, napbarnított bőröm és feketébe hajló barna hajam mintha a mögöttem megmaradt sötétből kivált darabkák lennének világosabb árnyalatban. Megnyitom a csapot, elkezd zubogni a hidegvíz. Két tenyerem belemártom, egész közel hajolok és az arcomra irányítom a tartalmukat. Mikor újból felnézek egy alak áll mellettem közvetlen közel. Nem vagyok egy ijedős típus, de ez most kellően meglep ahhoz, hogy oldalra lépjek egyet.
- Rosszabb vagy, mint egy kísértet.
Nézek mélyen a kék íriszekbe, mire egy széles mosolyt kapok csak feleltnek. Kati úgy áll, mintha direkt csinálta volna. Nem is tudtam, hogy jár még ide más is.
- Nem jó a lelkiismereted? Vagy csak ennyire szörnyen nézek ki reggelente?
- Ha nem settenkednél pont megfelelő lenne. A kinézeted meg kifogástalan, mint mindig.
Válaszolok gondolkodás nélkül és vigyorgok, hisz tudom, hogy csak ugratás az egész, mint mindig is. Közben állam szélén szépen sorban gyűlnek a cseppek, és hullnak alá egyesével. Tesz egy lépést közelebb, én pedig engedelmesen hátra teszem meg ezt, hogy odaférhessen a mosdókagylóhoz. El is foglalja, tekintetét a mozdulatsor irányításának megfelelően előre helyezi. Én lopva végigmérem. Így előrehajolva még inkább kiemelkednek idomai. A kerek, izmos fenekére feszülő szövetnadrágja, a passzos blúza és a leomló haja, a citrusos illata kezd megbódítani. De még mielőtt olyat tennék mit nem lenne célszerű igyekszem kikerülve kijutni a helyiségből. Viszont az ajtó a kisebb fajtából való, így oldalazva kell elhaladnom mögötte, kezeimet is magasra emelem nehogy még véletlen is olyan részhez érjek, ahova nem kaptam engedélyt. De nem jutok túlzottan messzire, mert mintha csak erre várt volna, megfordul, a feltartott kezeimre fonja a sajátjait és nekilök a falnak. A meglepetéstől kitágulnak a pupilláim, amúgy sem kicsi szemeim még nagyobbra nyitom. Viszont nincs időm pár másodpercnél tovább a hirtelen jött sokkba merülni. Kecses testét, formás melleit az enyémekhez nyomja, olyan közel húzódik, hogy a levegőrétegnek esélye sincs közénk furakodni. Érzem, ahogy a bimbóim megkeményedve igyekeznek átszakítani a pólóm anyagát. Próbálom visszafogni magam, de ekkor megérzem az enyémhez oly hasonlóan ágaskodó kemény bimbókat. Ennek hatására egy apró sóhaj hagyja el az ajkaim, sosem gondoltam, hogy tényleg átélhetem az érintését. Neki sem kell több, átveszi a teljes irányítást. Kínzó lassúsággal kezdi lenyalogatni az államon és az arcomon maradt vízcseppeket, forró leheletével végigszántva a már bejárt területet a szám felé haladva. Nyelek egy nagyobbat, nem is tudom hirtelen, hogy most csak hagyjam magam, vagy próbáljak meg fordítani a helyzeten. Egyelőre az első variáció mellett döntök, túlzottan kellemes bizsergés jár át ahhoz, hogy megszakítsam. Mikor a szám széléhez érinti a nyelvét megremegnek ajkaim a vágytól. Önkéntelenül is elnyílnak hívogatóan, miközben kiszáradnak az elfojtott vágyakozástól. Puha, formás ajkait az enyémre helyezi gyengéden. Ezt már nem tudom csak úgy minden nélkül végigvárni, követelőzve próbálok közelebb kerülni. Ekkor viszont visszahúzza a fejét, és a szemeimbe néz.
- Kis türelmetlen..
Kacér mosolyra húzódnak ajkai, majd visszacsökkenti a távolságot a minimálisra ajkaink közt, miközben a piercingemen végigfuttatja a nyelvét, ajkaival pedig a két kis gömböt kóstolgatja. Próbálom türtőztetni magam és hagyni, hogy sodorjanak az események, de valahogy ez nekem nem megy. Mármint hiába vagyok képtelen a kezdeményezésre, ha már megvolt az első lépés én szoktam folytatni az események sodrását. Már majdnem összeforrnak ajkaink, mikor megint csak előremozdulok, erre ő elhúzódik annyit, amit én haladtam. Ezt még vagy kétszer eljátszuk, mikor is már hallhatóan szaporább a lélegzetem. Veszek egy mély levegőt, lehunyom a pilláim egy pillanatra, vissza kell fognom magam. Óvatosan közelít megint, mozdulatlanul várok, ami meg is hozz a gyümölcsét. Végre csókban forrunk össze, ami lágyan indul, de mikor elengedem eddig szorosan tartott önuralmam a vágy a felszínre robban. Elsőnek alsó, majd felső ajkam érinti, kisvártatva utat talál a szám belseje felé. Megnyitom ajkaim, gyengéd táncba engedem nyelvem. Az eddig megfeszült izmaim kezdenek engedni, hagyom, hogy fogva tartson, de a tempót már kezdem emelni. Hevesen falom ajkait, nyelvét, átfurakszom a szájába, nem hagyok ki egy kis részt sem, hagyom, hogy a szenvedélyem irányítson, miközben nyelvünk mohó tánca forralja vérünk egyre jobban. De nem sokáig hagyja, hogy átvegyem az irányítást, amint kezeim is indulnának felfedező útra újból visszaszögezi a falhoz őket. Egyforma magasak vagyunk, így könnyedén teszi ezt. Kezdünk kifogyni a levegőből, mikor elszakítja tőlem ajkait. Zihálva veszem a levegőt, ő is hasonlóan. Viszont nem áll le, az állam vonalán halad a fülem felé aprón csókolgatva az épp meghódított területet. Mikor eléri a fülem mögötti részt és forró leheletével végigszántja az apró pihéket, érezhetően beleremegek és halkan fel is nyögök. Megtalálta a legérzékenyebb pontom. Érzem, ahogy elmosolyodik, majd kínzó lassúsággal elkezdi kényeztetni nyelvével a fülemet határoló területet. A remegésem állandósul, libabőrös leszek, és a gerincem mentén is végigborzongok. A kezei elengedik az eddig fogva tartott testrészeim, könnyed, finom mozdulattal siklanak egyre lejjebb a karomon át, az oldalamat érintve. Egyik keze a mellemen állapodik meg, míg a másik a fenekemre siklik. Én sem maradok mozdulatlan, kezeim elindulnak felderíteni minden kis részét. Elsőnek a derekára helyezem az ujjaim, gyengéden simogatva az anyagon keresztül. Ekkor a mellemen enyhe nyomást, szorítást érzek, ahogy markolássza ütemesen, majd ujjbegyeivel megtalálja a megkeményedett közepét, amit masszírozni kezd gyengéden, de céltudatosan. Érzem, ahogy az ereimben tomboló tűz egyre lentebb, az ágyékom felé halad teljesen, hogy kitöltse és lüktetve várja a folytatást. Felhevült bőre melege átüt a blúza szövetén, ujjaim könnyen utat találnak az anyag alá. Amint megérzem a selymes bőrét megrészegít az érintése. Kiveszem a kezem és a gombokra irányítom mind a kettőt. Amilyen gyorsan csak tudom elkezdem kiszabadítani őket a fogságból, hogy ezt elérve feltárják előttem rejtett tartalmuk. A csók közben mosolyra húzódnak ajkai, de hagyja, hogy tegyem, amit jónak látok. A blúz két részre nyílik előttem engedelmesen, akár a Vörös – tenger Mózes előtt. De mivel ez csak zavaróan takarja a feltérképezendő részt így tolom is tovább, hogy a háta mögött köthessen ki a földön. Nem bírom ki és egy pillanatra elszakadok ajkaitól, muszáj látnom is. A látvány, ami fogad kihagyatja velem a légzésem következő részét. Igaz, hogy idősebb nálam 10 évvel, de ezt teljes mértékben le is tagadhatná, ugyanolyan feszes mindenhol, mint bármelyik korombéli huszonéves. A fekete csipkés melltartója kiemeli halvány krémszínű bőrét, hamvas halmait enyhén felnyomja, pont olyan hívogatóan. A gondosan megformált karcsú teste, a lapos, feszes hasa, rugalmas kerek mellei mágnesként vonzanak. De nem hagyja, hogy sokáig gyönyörködjem, gyengéden, de mégis határozottan megfogja az állam és maga felé vonja. Kacér félmosolyra húzódnak ajkaim, de értem a célzást és habozás nélkül visszamászok a szájába, miközben hátára csúsztatom a bal kezem. Kitapogatom a hátul lévő pántrészt, mely a végső akadálya, hogy melleit felszabadítsam az elnyomás alól. Ösztönös mozdulattal pattintom ki a kis pántokat a helyükről. Ahogy az anyag enged, úgy csúszik a válla felé mind a két kezem, hogy a pántoknál fogva elhajítsam a zavaró tényezőt. A kezeit elszakítja a testemtől arra a kis időre, míg az utolsó centiket is elhagyva esik a földre a szép, de felesleges fehérneműdarab. Közben fordítok a felálláson, a falhoz nyomom és teljesen hozzá simulok. Ő egy apró szisszenéssel fogadja a helyzetet, valószínűleg a csempe nem épp kellemes érzése hozza ki ezt belőle. Ujjait követelőzve bújtatja be a pólóm alá, simogatja, és körmeivel enyhén karistolja a hátam. Ekkor ajkait elszakítja az enyémektől, visszatér a fülem közelébe apró szuszogások kíséretébe, amire egy nagyobb sóhajjal felelek. Gyengéden előrehúzom a bal kezemet, ezzel egy időben a jobbot is elindítom abba az irányba a hasán keresztül egészen a melléig. Tenyereimbe fogom a feszes gömböket, megmarkolom, majd ujjaim közé veszem a kis kiálló kemény pöcköket és masszírozni kezdem. Az eddig nyakamon ténykedő szája elszakad a bőrömtől és mélyről jövő sóhajokkal súgja a fülembe elégedettségét. A szám elindítom kínzó lassúsággal a nyakától haladva, minden egyes kis részt kiélvezve, nyelvem hegyével végigszántva a puha bőrön, míg a bimbóudvarig nem érek. Ott egy pillanatra megtorpanok, de csak ezért, hogy fel tudja nézni az arcára, a szemeiből is kiolvasni azt, amit a sóhajai tudatnak. Figyelmem visszairányítom a már kellően ágaskodó kis részek felé, de még nem érek hozzájuk. A szabadon maradt mellét tenyerembe veszem, ujjaimmal gyengéden cirógatom, közben a másikon a nyelvemmel az enyhén sötétebb bőrt becézgetem. Türelmetlenül próbálja terelni a mozdulataim, hogy ne játszadozzak tovább, de még nem engedek. Ajkaimmal összecsippentem finoman a puha részt, erre hallhatóan felnyög. Nyelvem hegyét a meredező bimbó tövéhez csúsztatom és elkezdek körözni. Mellkasa ütemesen egyre jobban emelkedik, szinte a számba adva vágyának első tárgyát. Félmosolyra húzódnak ajkaim, nem váratok tovább magamra, engedek a néma kérlelésnek. Gyengéden rátapadok, beszívom és közben nyelvemmel kényeztetem az eddig magára hagyott pontot. Apró nyögdécselések törnek fel belőle, a teste lassú, körkörös táncba kezd, szinte a nyelvemmel egy ütemre. Egyik kezével a hajamba túr, szinte elveszik a sötét tincseim közt, ahogy biztos pontot keres bennük. Ekkor oldalt váltok, nehogy egy kis része is hiányt szenvedjen. Lehunyt pillákkal élvezi a kényeztetésem, a bőre fokozódó forrósága tudatja velem az egyre csak növekvő vágyát. Az eddig cirógató ujjaim lassan haladva lefelé indítom meg követve a melle vonalát, az oldalát, a lapos hasát egészen a nadrágjának a széléig. Hüvelykujjam becsúsztatom az anyag alá végigsimítva a puha bőrön. Ekkor csípőjét egész közel tolja, de ugyanakkor vissza is húzza, határozott mozdulattal fordít a helyzetünkön és a falnak támaszt, majd falni kezdi az ajkaim. Kezei bejutnak a pólóm alá, de nem állnak meg kutakodni. A szövetet megfogva húzza a nyakamba, ajkaival elenged és áthúzza a fejemen, majd a sarokba hajítja. Félmeztelen látványa megbabonáz, észre sem veszem, hogy pár pillanat alatt megszabadít az egyszerű fekete melltartómtól, csak mikor látom, hogy röppályára állította. Egy leheletnyi időre megáll, kék tűzben lobogó íriszeivel végigpásztázza a szabaddá vált testrészem, szinte felfal a tekintetével. Erre önkéntelenül is elmosolyodom, nagyon is jól tudnak esni a néma bókok. Mozdulok tovább, sajnálom az elvesztegetett időt, míg távol van a testünk egymástól. Végigsimítok az arcán, a tenyerem egészen a tarkójára csúsztatom, magamhoz vonom határozottan és megcsókolom, miközben a másik falnál lévő mosdókig sodrom. Szabad kezemmel az övéért nyúlok és szedem is le róla, majd jön a gomb és a cipzár is. Ujjaimmal megkeresem az így létrejött hézagot és már be is csúsztatom őket a nadrágja és a bugyija közé. Amint forró öléhez érek belenyög a számba, szemei kipattannak, majd záródnak is vissza. Le sem tudná tagadni, hogy élvezi, a bugyija nedves bizonyítékként szolgál. Középső ujjamat lassan, puhán végighúzom a lüktető nyílásán. Csípője követelőzve követi a mozdulatom, de direkt nem adom meg még amire vágyik. Már szinte gyötrő lassúsággal mozgatom a lent lévő kezem, ujjaim finom játéka csak tovább szítja a benne tomboló örvényt. A csók is sokkal hevesebb, követelőzőbb, szinte már parancsolónak mondható. Viszont most én játszok egy kicsit, nem vagyok az a túl engedelmes fajta. De mivel ő sem épp egy ártatlan, csendes és visszahúzódó jellem így már mozdul is, hogy a kezébe vegye az irányítást. Viszont nem hagyom, hogy befejezhesse és elérje a célját, még nem, még nincs itt az idő. Nyelvem visszahúzom, ajkaim elszakítom az övéitől, miközben a fejem egyre lentebb vándorol. Kezeim is visszahúzom, de nem helyezem túl messzire, csak a nadrágja derékrészéhez, hogy aztán minél hamarabb megszabadítsam tőle és a bugyijától is egyszerre. Természetes könnyedséggel siklik ki az anyagok fogságából, majd ahogy a textil a kezembe kerül teljesen hajítom is magam mögé. Újból megcsókolom, szinte felfalva az ajkait, miközben felültetem a mosdó pultra. Már szinte égeti a bőröm, ahogy hozzáérek, úgy perzsel, mint a bennem lüktető vágy. Puha bőrét körbehintem apró csókokkal, ahogy elindulok az eddig feltérképezetlen területek felé. Ajkaim alatt libabőrös lesz, fejét hátravetve élvezi ténykedésem. Ujjaim végigfuttatom combjain, mire azok készségesen szétnyílnak, belépést engedélyezve közéjük. Nyelvem hegyével nedves csíkot hagyok mintegy jelzésképp a már meghódított részeken. Izmos hasa aprókat rándul, ahogy elérem a köldöke körüli részt, nyelvem körbefuttatom a hasa egyenletességét megszakító apró gödröcskén. Nem bírom ki, hogy bele ne nyaljak, ekkor viszont egy erőteljesebb összerándulást produkál. Erre muszáj elmosolyodnom egy kicsit, majd folytatom a megkezdett utat kimérten, élvezve a kiváltott reakciókat. Mikor elérem a szeméremdombját közelebb húzom magamhoz, elérve, hogy a műanyag peremére kerüljön. Felpillantok rá, majd minden előjel nélkül belenyalok a hívogatóan tátogó nyílás mélyére. Kezeivel megtámaszkodik a háta mögött, szemeit lehunyja, nyaka megfeszül, ajkai elnyílnak egymástól, légzése szapora lesz. A következő nyelvcsapásomra már mélyről tör fel belőle a halk nyögés. Ujjaimmal gyengéden masszírozom a külső húsosabb részeket, nyelvem hegye pedig azon az apró, mégis nagyon is érzékeny ponton táncol. Ajkaim közé veszem, majd beszívom, aztán elengedem, majd megint bekapom, számmal erőteljesebben fogok rá, enyhén összeszorítva, nyelvemet puhán rányomva mozgatva, majd visszahúzódva fojtatom a könnyed táncot vele. Csípője aprókat köröz, mellkasa zihálva emelkedik és süllyed, nyögései betöltik a kis helyiséget, de érzem, hogy visszafogja a hangját. Magára hagyom az eddigi figyelmem központját, és mélyebbre hatolok, teljesen be az alatta kezdődő barlangba. Kezeimmel erősen meg kell tartanom az altestét, mert vad keringőbe kezd hangos kéjjel teli nyögések kíséretében. Gyorsan mozgok benne felvéve a diktált iramot. Egyre közelebb kerül a csúcshoz, viszont még nem akarom, hogy meg is mássza, ezért visszahúzódóm, szinte teljesen lelassítom a mozdulataim. Ekkor a hajamba túr és próbálna visszaterelni az eddigi szintre, de nem hagyom. Teljesen izgalomba jött ölét megfújom, amitől összerázkódik és fel is mordul kéjesen. Visszatérek a kis gömb kényeztetéséhez, viszont nem elégszem meg most ennyivel. Ujjaim a nedvei kiindulópontjához érintem, majd óvatosan az egyiket behelyezem. Elengedi a tincseim, igyekszik stabilan megtámaszkodni. Nyelvem egyre fokozódó mozgásához igazítom a kezemét is. Még egy ujjam társítom az előzőhöz, észlelve a kimondatlan jelzését. Fejemmel körkörösen mozgok, kezem pedig gyors ritmusban löki egyre magasabbra Katit. Bőrömön érzem a lüktető feszültséget, ami tudatja velem, hogy mindjárt el is éri az eddig hajszolt élvezet csúcspontját. Az utolsó pillanatban még gyorsítok egy kicsit, viszont ajkaimat az övére helyezem át táncra hívva. Ajkai megfeszülnek, fejét hátraveti és hangosan kiáltja ki magából, hogy célt ért. Ritmikusan szorít és ernyed el, miközben kapkodva szedi a levegőt. Nyakát csókolgatva hagyom, hogy kiélvezze minden kis részét a gyönyörnek. Teste aprókat remegve tudatja, hogy még tart az extázis. Ekkor kicsusszanok belőle aprón végighúzva megduzzadt szemérmén az ujjaim. Ezt egy elfojtott nyögéssel és egy félmosollyal nyugtázza. Simogatom, ajkaival pedig könnyed csókban összeforrva várom ki míg elcsendesedik. Ahogy eléri a nyugalmi állapotot és kellő erőt érez magában lecsusszan a földre teljesen hozzám préselve meztelen testét. Élvezem, ahogy a csupasz bőrfelületek összeérnek forrósítva egymást az illeszkedési pontokon elindulva. Átölelem és hagyom, hogy átvegye a csók fölött az irányítást és kis ideig a testem fölött is. Kezei a ruhátlan részeim fedezik fel cirógatva. A hideg, borzongatóan jeges, mégis forró érzés futkos a hátamon minden tapintásától. Érzem, ahogy a boxerem már nem épp a kezdeti állapotában van. Eléri a nadrágom szélét és már süllyesztené is az ujjait a bővebb farmerom ágyéki részénél, mikor megfogom és magamhoz húzom a kezét. Szemeiben értetlenség tükröződik. Az ajkaimhoz vonom a kezeit és lehellek rájuk egy könnyed csókot miközben kacéran mosolygok.
- Ez legyen a következő alkalom ígérete.
Hangom reszelős, mély és magabiztos. Tudom, hogy ezt meg kell ismételnünk, akár többször is. Már csak rajta múlik.
- Zsarnok vagy.. de ám legyen.
Kezdeti komoly ábrázatát csábos mosoly váltja fel, közelebb hajol és szenvedélyesen megcsókol, mintegy pecsétként az ígéretére.