Ferihegyen

Tehát elvesztettem a szüzességemet. Megjelent első visszaemlékezésem. Köszönöm az érdem feletti dícséreteket. Emlékeimből rengeteg történet bújik elő, nem tartom magam az időrendhez. A vonaton volt sorsomnak az a pillanata, amely az egész életemre meghatározó eseménysort indított, egy másfajta godolkodást hozott elő belőlem.

Azt már nagyon fiatalon érzékeltem, hogy életemet első sorban a szexualitás tölti be, és ez áldás is meg átok is, többször átok! A vonaton dőlt el, hogy találkoztam egy másik emberrel, jobban mondva itt ismertem fel, hogy ő az, Anna, aki pontosan annyira rabja, és szenvedője érzékeinek, mint én. Akkor jöttem rá, hogy ilyen csak ilyen nő kell nekem. A testem pedig egyértelműen jelezte, hogy a szituáció, a látvány, az ott lévőkkel való kapcsolata, reakciói, katartikus élményt váltottak ki belőlem. A katarzist csak erősítette, hogy már régen megtanultam uralkodni magamon, mégis a nélkül jutottam a csúcsra, hogy a szellemi élményen túl testi érintkezés lett volna, és Anna csak az utolsó utáni pillanatban fogadta ajkaival testem gyönyörtől feszülő részét. Magas fokú élmény volt, amikor láttam, hallottam, éreztem, hogy Anna most, hirtelen támadt vágyait elégíti ki, és közben a katona, akit az előbb elutasított, látja testének intim részeit, és egyesülésüket.

Akkor már a férfi szexualitás művészetének legfontosabb része számomra egyszerű ujjgyakorlat volt: a visszatartás nagymesterének vallhattam magamat. Egy nap, például, csengett a telefon. Egy kellemes alt hang egyik tanítványom édesanyjára hivatkozott, tudnék-e időt szakítani esténként nevelt fia tanítására. Biztos voltam, ha Klári, az a bizonyos anyuka, ajánl valakit, ott nem csak tanításról van szó. A megadott címen a névtábláról egy ismert egyetemi tanár neve mosolygott rám. Az ajtóban már első pillantásra is kívánatos fiatal nő jelent meg. Akkora gázsit ajánlott, hogy azonnal igent mondtam. A fiú esténként, az óra után még edzésre ment, én pedig ott maradtam az ifjú mostohával. Aki csak akkor jelent meg a hálószoba ajtajában, amikor a külső ajtó csapódását hallotta. Nem használt parfümöt, a természetes illatát, szinte az ajtón keresztül éreztem. Nem szóltunk egy szót sem, minden alkalommal a tárgyra tértünk.

Egyszer ott felejtettem a matek feladatgyűjteményt, és vissza mentem. Már messziről hallottam a zihálást, nyöszörgést, hogy ne zavarjam a hölgyet az önkielégítésben, óvatosan nyitottam az ajtót. Döbbenten vettem észre, hogy a professzor térdel az ágy előtt és lelkesen csókolja, nyalja a szerintem is gusztusos kéjbarlangot. Kifelé menet elhatároztam, hogy ha takarékoskodom cseppjeimmel, bizonyára több jut a professzorné kedves kis cuppanós testébe, tehát nem szórom el, sem Klári, sem Anna rejtekébe. Így hordoztam egész nap az alt hangú menyecskének illetve, az általam tisztelt férjének az ajándékot. Bevallom, időnként csak szétvetett lábbal tudtam ülni, mindez addig tartott, amíg Anna és Klári ki nem követelte a járandóságát. De addig is a hó végi elszámolásnál a professzor igen elégedett képet vágott.

De nem erről akarok beszámolni! Ferihegyen történt, hogy jó pár évvel később, ismét nem tudtam uralkodni magamon, mert olyan látványban volt részem: Véletlenül éreztem, illetve láttam, hogyan jut át a nőbe a férfi által küldött jutalom, ez után, ha lehetett, mindent megtettem, hogy lássam, amint Anna csodás teste befogadja a magvat öntő hím, férfi, szerető, vagy potyázó úr szerszámát! Pontosabban azt, hogyan lövell át az ondó a nőbe. Ebből mindjárt az első alkalommal félreértés történt, mert azt hitték, hogy a férfire vagyok kíváncsi!
Anna tehát megkérte a kezemet. Én igent mondtam, de csak napok múlva, amikor még mindíg úgy éreztem, hogy izgató, érdekes dolgok történtek a vonaton.

Andrást sűrűn meglátogattuk, felesége, Márta nagyon ragaszkodott hozzánk, mert én udvarias voltam vele szemben, Anna pedig türelmes, és szeretetre méltó, mit mindíg. Higgadtnak tűnő, és tartózkodó viselkedése miatt ismerőseink csak jóra gondoltak velünk kapcsolatban. Jellemző, volt, hogy az érettségi banketten Komisz - aki becenevéhez illő módon tényleg az volt - javasolta, hogy szavazzunk, kit tartunk szűznek az osztálytársaink közül. Bennünket mindenki annak tartott. Nem vették észre, mennyire pirul az osztályfőnőknőnk, aki tapasztalatból tudta, hogy én nem vagyok az, de a tornatanár is visszarántotta a kezét, amikor Anna nevét olvasták, nedves ujját a szalvétába törölte zavarában. Anna később alig tudta a bokrok mögé vinni a szabadkozó férfit.... Jó egy órát őrködtem felettük, mire vége lett a bankett örömteli részének.

Márta vonzódása tehát érthető volt, pedig sokszor csak másodperceken múlt, hogy nem buktunk le, mert András hosszú ejakulációi, Anna végtelen ideig tartó pihenése, nagy találékonyságot követelt tőlem, hogyan tereljem el az asszony figyelmét.
Annát munkahelyén is megbecsülték, szinkrontolmács volt, több nyelven beszélt, nem csak franciázni tudott. A vezérigazgató csak vele volt hajlandó tárgyalásokra menni, így aztán, hogy megfelelő legyen az anyagi elismerés, nekem különféle tanulmányokat kellett írnom.
Anna cége azon a nyáron Görögországba szállított egy üzemet, ezért aztán egy hónapot töltöttek a szépséges olimposz árnyékában. Engem egy ismételten jól fizető megbízás győzött meg arról hogy Annát elengedjem, majdnem egy autó árát kaptam az anyagért. Dolgoztam vagy másfél órát rajta. Anna sem vállalta örömmel, mert a vezér féltékeny természetű volt, és szeretőnek pedig enyhén szólva is pocsék, minden szerdán háromnegyed nyolcra kellett az irodában megjelenni, és az íróasztalnak támaszkodva várni a hátulról jövő támadást, amely sajnos csak három, négy erős lökés volt, aztán zihálás, a lepkeszárny szerű lüktetés, és a meleg lé, máris Anna combján vándorolt lefelé.

Anna elutazott, én pedig lementem Andráshoz, felejteni a városi nyüzsgést.
Este jókat borozgattunk, a csúnya menyecske néhányszor fordult a pince és a konyha között. Már több, mint tíz éve voltak házasok, de gyerekük nem volt. András kifejezésével élve, kinek van kedve egy ilyen formátlan zsáknak gyermeket alkotni.
Már az első este nem tudtam elaludni. Ha becsuktam a szemem, Anna jelent meg, ruhátlanul. Hajnali négyet ütött az óra, amikor végezetül, segítettem magamon. Azt hiszem, ez volt a második, vagy harmadik alkalom, hogy nem hús, vér nőben landoltak aranycseppjeim (Anna nevezte így), hanem egy keményre vasalt lepedőt áztattak el. Talán két óra sem telt el, amikor dobogó szívvel ébredtem, mert álmomban a vezér irodájában voltunk, és Anna éppen az íróasztalnak támaszkodva várta, hogy a vezér pálcájával kivégezze. A levegőt kapkodva húzogattam szétrobbanásig feszült vesszőmet.

Reggeli után elhatároztam, sportszerű életre térek át, talán lehiggadok! Futni kezdtem a kertek alatt, egy bokros területen, ahol kocsiút vezetett. Egy gyümölcsös mellett lassítottam, mert a cseresznyefák lombja között két meztelen talpat vettem észre. Megálltam. A talpak ereszkedtel, boka, lábikra, térdek, karcsú, kívánatos combok… Szívem most már nem csak a futástól zakatolt. Az a fránya nadrág megint emelkedni kezdett! Egy huppanás, és egy fiú rohant a gyümölcsös másik vége felé. A nadrág gyorsan vissza tért eredeti helyzetébe.
Mintha az egész világ összeesküdött volna ellenem, a szitakötők, a kutyák, a madarak, még a trágyadombon mászkáló legyek is össze voltak ragadva! Hiába futkároztam, tereltem gondolataimat, csak Anna jutott eszembe. Anna, és az ő nedves forrósága!
Vacsora után rögtön iszogatni kezdtem. Még a végén alkoholista leszek!
Márta piros arccal jelentette, lecserélte a lepedőmet. András vigyorgott, mi van Anna kellene? Vagy egy kutya, vagy bármi csak nőstény legyen. Na ezzel minden elrontottam, mert Andrásnak eszébe jutott, hogy van egy nőstény a házban.
Márta már harmadszor fordult a pincéből.
- Még csak két napja ment el,de nekem ez az örökkévalóság! Dünnyögtem részegen.
- Héj, na segíts ezen a szerencsétlenen, vigyorgott András, bamba képpel.
- Mégis csak nő vagy! Lökte az ölembe András a feleségét.
- Haggyá má! Szabadkozott a zsáktestú menyecske.
Éreztem, hogy emelkedni kezd férfiasságom.
- Igyál Márta, töltött a férj.

Márta egymaga majdnem kiürítette a kancsót, én pedig a blúza alá nyúltam. A testének nem volt rossz illata, pedig csak óvatosan vettem levegőt. András látta, hol matat a kezem, és mintha sürgős dolga lenne kiment a konyhából. Mintha az udvarról hallottam volna a fütyörészését.
Márta imbolyogva fogta a kezem, és elindult a hitvesi ágy felé. A szoknya nagy nehezen lekerült róla, és bebújt az ágyba, még az arcát is eltakarta, csak akkor nézett ki, amikor az alsónadrágot levettem, meg lehetett elégedve a látvánnyal, mert rekedt hangon mondta.
- Megfázik, gyüjjék má.

Azt hittem, a kövér nők puhábbak, magunkra húztam a dunyhát, és egy lendülettel a felhúzott lába közé térdeltem. Kellemes érzés volt a vastag szőrtakarót simítani. Márta mozdulatlanul, szinte lélegzet nélkül feküdt, mintha nem is élne, ormótlan combjai rezzenéstelenül magasodtak fölém. Fegyverem a lucskos, hideg szőrök közé jutott. A fenébe, ez be van zsongva, gondoltam. Egy erőteljes lökéssel majdnem teljesen végig csúsztattam a vesszőmet. Márta teleszívta levegővel a tüdejét, az volt az érzésem, soha sem engedi ki. Lehet, hogy jó búvár lenne belőle? Meglepetésszerű szorosságot, és a kellemes meleget éreztem. Na végre elkezdett lélegezni. Mégsem fog alattam meghalni. Már vagy a negyvenedik lökést teljesítettem, amikor a jó érzés elindult a heréim, a hasüregem alsó részében. Mint a hosszútávfutó, hajszoltam magamat.

Márta kezei a teste mellett feküdtek, lábával, meg sem mozdulva tartotta az egyensúlyt, a beszűrődő fényben, a csúny arc mosolygott, derűsen, csukott szemmel, arcának szájának rándulása volt az egyetlen jel, meg egy kis halvány mosoly, és a homlokán megjelent izzadtság jelezte, hogy nem alszik, sőt talán élvezi ami vele történik, egy pillanatra rám nézett, följebb húzta a takarót, amely már forró volt a hátamon. A jó érzés elmúlt, nem jutott a gerincemig, arra gondoltam, hogy már háromszor kiverhettem volna a ki-, bejáró, meg meg cuppanó vörösfejű ördögöt, ezzel az erővel. Mintha András füttyögését hallottam volna, most már csak a fütykösömre koncentráltam, Márta párás izzadt teste is megmozdult alattam, végre elindult az áradat.

Márta valami fájdalmas nyávogó hangot hallatott, alhasát kissé megemelte, belemarkolt fel, lejáró fenekembe, ez jól esett. Néhány mozdulat után éreztem, hogy az asszony tele van, a meleg folyadék, centiméterenként hűvösödve, a lepedőre csordul. Egy pillanatra elkábultam, nem akartam kibontakozni, Márta mintegy ott felejtette a kezét a hátamon, most vettem észre, hogy mellkasa gyorsan emelkedik. Na ez a tuskó él? Döftem egyet, kifröccsent egy adag a lepedőre, és Márta felszisszent. A második lökésre, belekarmolt a hátamba. Elhatároztam, hogy a második menetet is végrehajtom, elvégre ki tudja, mikor jutok ismét nőhöz.
Abban a pillanatban nyílt az ajtó, és bejött András.
- Mi van, meddig nyikorgatjátok még az ágyat, még a szomszédok is hallják!
- Haggyá má!
András az ágyhoz lépett, és a hátamat kezdte püfölni.

- Kurvapecér! Üvöltött Márta!
- Pesti éhenkórász! Folytatta.
- Hát mé nem csinálsz nekem gyereket. Mé nem baszó meg! Most amikó kicsit jó, mit vereksző? A főd, a vagyon az jó, de keféni máshó jársz! Nem te itattá le, nem te montad, hogy bújjunk ágyba? Takaroggyá te rongy! Visított, és átkulcsolt kezével és lábával is.
András bevágta az ajtót, volt már tapasztalata, hogy Márta ordítását nem lehet félbe szakítani. Bevallom, miközben folyt a veszekedés, egyre feszesebb lett a tokjában lévő kardom, bár a tok kissé díszesebb is lehetett volna, de feszesebb nem.
Márta folytatta a dühöngést,
- Mintha bolondgombát ettem volna úgy elszédütem magától! Ez sose tett ilyent velem! Ez a girhes fogja be a pofáját! Semmit sem hozott a házhoz! Közben az egész nagy test mozgásba lendült. A nyávogó hang sem maradt abba, míg el nem kezdett kiabálni:
- A rosseb egye meg teli vagyok, a rosseb egye meg!

Reggel kitámolyogtam a konyhába, ahol Márta reggelihez terített, de csak egy személyre, mert az asszonyok azon a vidéken nem ültek le a férfiak asztalához.
- A fene azt a kurvapecért, Jenő bácsi az állomáson látta, nincs is a szekrényben az ünneplő ruhája!
- Majd estére hazajön.
Márta ebéd után éppen le akarta húzni az ágyat az éjszakai csata után, én hanyatt löktem.
- Várgyon, leveszem a göncöt!
Becsuktam a szememet, egészen jól sikerült a dolog, semmi viszolygás nem volt bennem. Az esti vonattal nem jött meg András, Márta maga mellé ágyazott. Amikor átbújtam hozzá, kuncogva megjegyezte.
- Értem má, miért nem veszekszik Anna, hányszor csinyálják egy nap.
- Reggel, meg este biztosan, meg ha ráérünk.
- Jó lehet egy úriemberrel élni.
Nem sokáig hagytam Mártát beszélni.

Az utolsó előtti nap jött meg András, mintha egy órája ment volna el, úgy ült az asztalhoz, később pedig természetes módon kívánt jó éjszakát, és vonult, a makulátlanul tiszta hitvesi ágyba.
Anna a ferihegyi repülőtérre jelezte érkezését, a reggelinél megbeszéltük, mikor indulunk az asszony fogadására. Miközben Márta az asztalt szedte le, András örömmel újságolta, Mártának késik a baja.
- Gratulálok, mondtam, és a piruló nőre néztem.
- Köszönöm, válaszolt András, remélem fiú lesz!
Márta szemérmesen állt az asztalnál.
- Mégis csak ügyes az én Andrásom.
- Ki lesz a keresztanyja?
- Ki lenne, Anna!
- Akkor a keresztapa én leszek,
- Ha vállalja.


A repülőtéren a vezérigazgató elvtárs lépett ki először az ajtón.
- A kartársnő nemsokára jön. Jelentkezzen holnap, fiatalember, újabb megbízása lesz. Vetette oda, és máris eltűnt a kijáratnál.
- Végre itthon, férfiak között! Majdnem szétrobban a fejem! Végre nem leszek üres! Toppan elém napbarnítottan Anna
Akkor siessünk, fogok egy taxit.
Három taxi állt a droszton. Rögtön oda mentem az elsőhöz, Anna megállt az utolsónál.
- Szívem, ezzel megyünk. Kiáltotta, és beült a hátsó ülésre. A sofőr huszonöt, harminc év körüli volt, megértettem Anna terveit.
Bemondtam a Hidegkúti címet. Vártunk, amíg a többiek elindultak, és a kiszámolt viteldíjat átadtam a csodálkozó sofőrnek. Nehogy elfelejtsük, mormogtam, megtettünk két kilométert, amikor Anna előre szólt, forduljon jobbra. Pár méter után egy erdő mellett haladtunk.
- A földúton megint jobbra, vezényelt nejem. Csak nem maradok üres, ennyi csinos férfi mellett.

A helyet én választottam ki, egy kis tisztáson, a bokrok között. Anna nem sokat időzött a vetkőzéssel, teste mindenhol barna volt. A következő másodpercben már a diszkrét szöszökkel fedett rózsaszín belsejű csodás ízű ajkak közé, egészen a csatakos lukba nyomtam a nyelvemet.
- Végre valami jó is történik, az a vén marha még nyalni sem tud!
A sofőr egy pokrócot vett ki a csomagtartóból. Kiemeltem a barna testet az ülésről és a pokrócra fektettem. A meztelen nő felhúzott lábai közé térdeltem, és a sarkaimra ülve, apró mozdulatokkal haladtam beljebb a katlanba.
- Ez jó. Végre a csoda! Szerelmem, hogy vártam ezt! Végre egy kemény, erős férfi!
- Még mindig ilyen hajlékony vagy! Csodálkozott András, aki zokniban ült, és álló eszközén mozgatta a kezét.
Lassítottam mozgásomat. Napszemüveg csillant a nem messze levő bokorban, és egy kék inget láttam. Mintha nő lenne, aki leselkedik. Felbolydult egész belsőm!
- Szívem, itt van András, tudod ő nem szeret második lenni. Lihegtem, és kibontakoztam a sikos, kemény combok közül.
- Gyere Andriskám, mindegy, hogy ki jön, csak jöjjön már, és ne az önző vénember legyen! András, majd kiugrik a szíved, tapintotta a nő a férfi mellét.
- Napok óta nem voltam nővel, Márta terhes, és nem kívánja!
- Akkor itt a helyed, emelte meg derekát Anna. Különben gratulálok. Na gyere.
András a térdére támaszkodva hajolt a nő fölé, reszketett a keze, amikor be akarta irányítani az Anna által gyönyörűnek tartott dákót.
- Siess, itt a helye! Üres vaggyoook miiiint eeegy zárdassssz. És már csak a sziszegés hallatszott.

András nyögött, hátsója, mint a vonat zakatolása, kettő rövid, egy hosszú, járt fel le, aztán lelassult, csak Anna kuncogása hallatszott.
Amikor Anna testét udvariasan felajánlottam, egy kissé hátra csusszantam, és továbbra is térdelve figyeltem a párt, csak András fehér félgömbjeit láttam, a zacskót, aminek rózsaszín bőre összehúzódva ráncosodott, kirajzolta tojásait, a hengernek csak egy része látszott, kissé kiemelkedett belőle a cső, amely a kéjes pillanatokban átszállítja a gyermek alapanyagát képező meleg folyadékot. Ez a cső most lüktetett, összehúzódva, kitágulva, mint egy kígyó lökdöste át az élet folyadékát. Nem tudtam szememet levenni a látványról. Éppen az villant át agyamon, hogy András már napok óta nem volt nővel, tehát sok-sok kis András-kezdeményt pumpál Annába, akinek teste csak úgy itta ezt a löket sorozatot.
- Jaj, jjjaaajjj. De jóóó itt a meleg ondó! Végre ezt vártam.

Egész testemben reszkettem, végtelennek tűnt az idő, mire András teste lecsitult, mélyeket lélegeztem, elindult az az önkéntelen kéj, amit nem tud az ember már megállítani, karikák táncoltak a szemem előtt, mélyet lélegeztem. András felállt, fehér szőrös lábát félre nyomtam.
- Vigyázz, lihegtem.
Anna lábai közé vetettem magam, ő szétrakta talpacskáit, a kapkodásban megrúgta Andrást.
- Boooccccss!
Már késő volt, mert sejtjeim nagy része a pokrócra, és a szőrök közé jutott. Anna felsikoltott, mikor a szinte duplájára dagadt fejű farkam átreccsent a bejáraton, és fröcskölve, egyre mélyebbre jutott, a kéjtől nem tudtam mozdulni, csak a görcs húzta a derekamat az asszony felé.
Aki már dugta fröcskölő szerszámát vissza a nőbe, az tudja, hihetetlenül erős szinte fájdalmas, kéjes érzés, legszívesebbe ilyenkor a partnert is oda kötözné a földhöz, vagy az ágyhoz, hogy ne mozduljon egy újjnyit sem! Anna viszont éppen akkor rándult görcsbe többször egymás után, én pedig tehetetlenül terültem el rajta, és még a könnyek is kiültek a szememen. Percekig kábultan feküdtem rajta.
- Nocsak, szólalt meg Anna.

Oldalra kinéztem, és Anna tekintetét követve, a gépkocsi vezetőjének fekete mellkasán állapodott meg tekintetem. Ruhában kevésbé mutatott a férfi, sűrű göndör szőrzet borította a boltozatos mellkast, a mellizmok táján, és azok között volt a legsűrűbb a bozót. Köldökénél valamivel kevesebb, a többiről csak elmosódott képem volt, mert a férfi keze fel, alá járt, Anna mértéke szerint talán öt ujjasnak is nevezhető, egészen koromfekete bőrű, mint a kobra csuklyája olyan formájú bíborszínben díszelgő kardon.
- Milyen fekete, és milyen görbe, mint a handzsár volt annak idején. Na lássuk, mennyi fér a helyére, suttogott Anna, és hanyatt fektette az éppen felénk kúszó férfit. Mi ketten, és a bokorban rejtőző szempár mozdulatlanul figyeltük a keblek játékát, a derék, lassuló, majd felgyorsuló, kissé pihenő, hullámzó, majd gyors mozgását. Anna a fejét lehajtva csak az alatta fekvőre figyelt, belemarkolt a göndör szőrzetbe, végig simította a vállától egészen a saját, szintén fekete, kunkorodó, finomabb szálú erdőcskéjéig. Derekát megemelve, sóhajtva mutatta meg a nézőknek, hogy a fekete handzsár, még a görbe szárán is hordoz erős szőrszálakat. A férfi fancsontja feletti szőrzet már össze tapadt a rá csorgó nedvességtől, becsukott szemmel feküdt, ajkát beharapta, és a levegő ki, be járt széles mellkasában. Anna gyorsított,és ráborult a férfire, csak pár, szinte vezényszóra hangzó lélegzetvétele hangzott. A férfi megfordította Annát.
- Nekem is jó legyen szép hölgy!
Anna bágyadt szemekkel nézett a férfi szemébe.
- Csodás vagy!

A fekete, vörös hegyű harci eszköz elmerült. Én, várva az imént megcsodált jelenséget, elfoglaltam az előbbi helyemet. A fekete bőr tojástartó jóval ritkább szőrzetet hordott, de a világító, fehér derék alatti rész a vágásában dús gyapjával kiegyenlítette a szőrhiányt. A herék mozgásba kezdtek, ahogy a zacskó lebegett, majd összehúzódott. Anna vaginája csak egy keveset mutatott magából, mert az őt kitöltő feketeség eltakarta a szemem elől. Feleségem egy alulról felfelé tartó mozdulattal rácsusszantotta magát a rettentő sebességre kapcsolt dárdára, hallottam, görcsösen markoló kezein láttam, ismét az orgazmus ködébe merült.

Most kezdődött az iménti csoda, az imbolygás megállt, és a csőben egymás után, centiről centire, lökésszerűen haladt előre, kis adagokban, a hölgyek kedvence, életük értelme, és megrontója. Önkéntelenül a lüktető csőhöz érintettem az ujjaimat, hogy bőrömmel is érezzem az áramlást, a lövellő mozgást, az élet nedvének átadását. Anna hatalmas sóhajjal engedte ki testének rejtekéből a még teljes hosszúságú, de már keménységét vesztett sudrimankót. Mellé hasaltam, és simogatni kezdtem izzadt hasát, mellét, egy idő után, amikor észre vette combjának külsején dákóm keménységét, kedvenc pózát vette fel, és lovagolni kezdett rajtam. Andrásra néztem, aki saját magát simogatva ismét harcra készen állt. Már évek óta nem történ olyan, hogy András kétszer egymás után Annába élvezzen. Mélyeket lélegezve visszatartottam magam, és miközben Andrásnak intettem, Annát ismét hanyatt fordítottam, de már András kobrája lökődött a lukba. Anna szó nélkül, mint egy birkózó, aki azért figyel, hogy az egyszer rabul ejtett harci eszköz nehogy kiszabaduljon, ismét felül kerekedett, és András mellére támaszkodva ismét magasba repült az orgazmus felhőin.

A napszemüveg még mindig ott imbolygott a zöld levelek között, én zakatoló aggyal figyeltem, tudtam, ha nyíltan oda nézek, egy idő után eltűnik a leselkedő.
Izgalmasnak láttam, hogy egy nő figyeli a játékunkat. Közben elszalasztottam András élvezetét, aki fújtatva feküdt a birkózóversenyben visszanyert pozícióban, Anna alatta, homlokát törölgetve. Egy zsebkendőt nyújtottam az asszonynak, aki fáradt hangon kérte, hogy a táskájában lévő frottír darabot adjam oda, mert minden elázott.
A törölközés után Anna csábosan nézett rám.
- Te még tartozol nekem.
- Megkapod.
Anna combjait behajlítva feküdt hanyatt, és én ismét térdelve, mintegy törökűlésben jutottam a menyországba vezető vörös, nedves, lüktető barlangba. Térdeit fogtam a kezeimmel, és figyeltem amint sima hasának izmai, hol elernyednek, hol összehúzódnak, mély árkot képezve a köldökétől lefelé.. A fekete lompos tulajdonosa fölém állt, és felém irányította az előbb még az asszonyt boldogító, de megint jócskán megnövelt ágyút. Elhúzódtam, ez azt hiszi, azért simogattam a bunkóját, mert valamit akarok tőle? Anna kérve nézett rám, ő egy újabb játékot vélt felfedezni, kacsójával felnyúlt, és alúlról fogva a sorozatvetőt, felém irányította, mintha célozna.
- Aztán add nekem, és csücsörített a szájával.

Bevallom, sohasem éreztem késztetést, hogy egy férfi dákóját a számba vegyem. Rossz érzéssel nyitottam a számat, Anna rögtön betolta a fekete ördögöt.
- Szopi szopi kisbaba, aztán nem lenyelni, anyukának adni szépen. Az egész társaság, rajtam kívül elkezdett röhögni. Fütykösöm majdnem kicsúszott a nevetéstől rázkódó össze- össze ránduló, rugalmas testből. A közjáték arra volt jó, hogy a cuppanó csermelyben erőteljes mozgást végezhettem, anélkül, hogy a gerincemben a villámok elindultak volna. Anna a fejét oldalra, ide oda forgatva nyöszörgött. A fogaim között, a nyelvemen surlódó feketeséget érezve kissé enyhült saját feszességem, de ezt csak én vettem észre, és arra figyeltem, hogy ne csússzak ki a csobbanó női testből. Végül is ízre nincs sok különbség, hamarosan lüktetve érkezett a szállítmány a srác jajgatni kezdett, mert a legérzékenyebb helyen szorítottam, masszíroztam ajkaimmal, a lebbenő herék a szakállamat ütögették, ha mélyebben nyomta a férfi. Meglepődtem, mert forrónak és erősnek éreztem a sugárban ömlő anyagot. Évekkel ezelőtt már volt ilyen \"élményben\" részem, akkor az csak lüktető szivárgás volt. Most is tele lett a szám, gyorsan lehajoltam, Anna a nyelvét dugta először összezárt ajkaim közé, mint a kismadár, anyja szájából, ajkaival beborítva a számat, szürcsölni kezdett.

Amikor ismét levegőt tudtam venni, fel akartam emelkedni.
- A személyi igazolványokat kérem!
Két rendőr állt felettünk, mindkettő Annát nézte. A bokorból eltűnt a napszemüveg.
Felírták az adatokat.
- Előállítjuk magukat közszemérem sértésért.
- De hát kérem rendőr elvtárs, én csak fuvart végeztem.
- Ne szövegeljen maga Buzi.
A kapitányságon először Annát hallgatták ki. Anna egy fél óra múlva komoly arccal jött ki az ajtón. Leült, mintha kacsintott volna.

A százados szépen végig hallgatott, elmondtam a sofőr nem vétkes, András pedig jó barátunk, és a nejem most jött Görögországból.
Aztán rám nézett.
- Nincs más?
- Nincs.
- Mondja kérem, a hölgy meghívott bennünket a lakásukra, egy baráti beszélgetésre, a feleségemmel, mi az ön véleménye? Nézett szemembe. A jegyzőkönyvet majd én megfogalmazom, itt írja alá, és elém tett egy üres lapot..
- Hát kérem, az attól függ.
- Értem, és megemelte a hangját, Marika, gyere be!
Egy rendkívül csinos, egyenruhás nő lépett be.
- A feleségem.
- Asszonyom, van önnek napszemüvege?
- Igen, és feltette a szemüvegét. Ön jó nyomozó lenne!
- Tehát áll a meghívás?

Mereven néztem az asszony szemébe, de közben a perifériás látásom minden négyzetcentiméterét kihasználva, megállapítottam, hogy kiváló alakja lehet a hölgynek.
- Részemről a szerencse.
Alákanyarítottam a nevemet. (Folyt. köv.)