Fekete este

- Nevetséges! Van szerinted bármi keresni valónk is fotómodellek között?
- Ha engem kérdezel, szerintem nagyon is. – válaszolt huncut, várakozó mosollyal az arcán Rita. – Különben is, örülnöd kéne inkább, hogy ilyen barátunk van, mint Gabi.
- Örülni – sóhajtott Dóra. Néha komolyan elgondolkodott, hogyan érez azzal kapcsolatban, hogy Gabi a legjobb barátnője. Gabi, aki sztárfotós. És tény, hogy rendszeresen olyan helyekre viszi be őket, ahova földi halandó önszántából aligha jutna be. Mint például ma este, ennek a szupermenő divatfotózásnak az elit partijára. - De az Isten szerelmére, mihez kezdenek majd ők magukkal egy rakás csontos testű, épp hogy a kamaszkort túlélt, jól kozmetikázott fotómodell társaságában? – aggodalmaskodott magában.

- Ugyan Dóra, ne játszd már a kérlelhetetlen jégkirálynőt, meglátod, klassz lesz! Megiszol pár koktélt, és aztán úgyis te vagy mindig a diszkókirálylány. – próbálta lelkesíteni Rita, aki eközben fázósan topogott tűsarkain a nívós belvárosi klub cseppet sem oly nívós hátsó bejárata előtt. – Megfojtom Gabit, két perce azt mondta, itt vár minket, hogy beengedjen.
Ebben a pillanatban kirobbant az ajtó és Gabi állt előttük divatos, de lezser ruhában, ultramodern kamerájával a nyakában. Bentről tompán szivárgott ki a zene, a dohányfüst és a meleg.
- Befelé, mert megfagyok. – utasította őket meghívójuk ellentmondást nem tűrőn.
- Azt ne mondd, hogy még most is dolgozol! – mutatott a fényképezőgépre Rita, miközben kabátjukat gombolgatva tapogatóztak előre a homályos folyosón.
- Nem, dehogy! – tiltakozott Gabi vidám arccal. – De ilyenkor lehet róluk a legjobb képeket csinálni, mikor oda sem figyelnek. Egyébként mindenképp szeretnék bemutatni nektek néhány fiút. – kacsintott jelentőségteljesen barátnőire, a kabátokat pedig behajította egy ismeretlen rendeltetésű helyiségbe.

Dórának nyugalmat kellett erőltetnie magára, mert ismerte már Gabi ehhez hasonló akcióit. Gabi havi rendszerességgel bolondult bele különböző férfimodelljeibe, ami Dóra számára már csak azért is érthetetlennek tűnt, mert ő maga soha semmi vonzót nem talált ezekben a szinte már lányszerű, kikent-kifent, borzasztó sovány srácokban, akik inogva, csípőficamos mozgással közlekednek le s fel a kifutókon, nagy rakás pénzt kaszálva ezzel, ennek következtében pedig azt képzelve magukról, hogy ők valakik. Fél füllel hallotta, amint Rita és Gabi az ő durcás viselkedését elemzi, szíve szerint már most kifakadt volna, hogy mennyire nem érzi jól magát ebben a közegben, de azért viselkedett, mert épp át kellett esnie néhány udvarias, semmitmondó „nice to meet you”-n. Aztán átmenetileg magára maradt. Lehuppant egy mély fotelba, nézelődött, de leginkább lesújtó gondolataira koncentrált.

- Dóra, ne csináld már ezt! – oldalazott vissza mellé végül Gabi. – Ezek egytől-egyig eszményi pasik, csak nézz körül, biztos lesz legalább egy, amelyik megtetszik.
- Miért kéne, hogy bármelyik is megtetsszen? – csattant fel némiképp élesebben, mint szerette volna, pedig megfogadta, hogy bármennyire is nem tetszik neki a társaság, azért nagyjelenetet nem rendez.
- Nos lássuk csak, miért is? – kontrázott rá Rita. – Talán mert a drágalátos Erik hónapok óta nem dugott már meg.

Dóra szemöldöke magasra szaladt a homlokán. Fel volt készülve egy olyan estére, amin esetleg kínosan érzi majd magát a kora, a testalkata, a nézetei miatt, de hogy a lányok szóba hozzák Eriket, na arra nem. Igen, Erikkel valóban nem működtek fényesen a dolgok az utóbbi fél évben. Élettársak voltak ugyan – bár lehet-e egyáltalán élettársnak nevezni egy olyan férfit, aki két év után is képtelen elhatározni magát a végleges összeköltözés mellett -, de szinte már semmit nem csináltak együtt. Legkevésbé a szexet. Gabi számtalanszor figyelmeztette már Dórát, hogy Eriknek biztos szeretője van, a lány mésem törődött vele.
- Már elnézést, de ennek semmi köze a ma estéhez. – válaszolta végül nem túl meggyőzően.
- Nem igazán értünk egyet. – kardoskodott tovább Gabi. – Szerintem meg csakis ennek van köze a ma estéhez. Nézd szívem, csak a hülye nem látja rajtad, hogy már időtlen idők óta egy kiadós kefélésre lenne szükséged. A vibrátor nem old meg mindent. Most épp belecsöppentél a Paradicsomba, erre itt dacoskodsz.
- Közönséges vagy. – motyogta vissza Dóra, mert jobb válaszra nem tellett tőle.
- Bocsáss meg, Miss Nebáncsvirág. Úgy gondolom, egy színvonalas szeretkezés valamelyik itt jelenlévő Adonisszal nagymértékben javíthatna nem kimondottan rózsás kedélyállapotodon. – fogalmazta át epésen mondanivalóját.
Dóra megvetően horkantott.

- De most komolyan! – karolta át barátnője vállát a fotós lány. – Belátom, elvetettük a sulykot, de kérlek, legalább beszélgess egyik-másikkal, igyál valamit, táncolj! Tudom, semmi jogunk a szexuális életedben vájkálni, nem is kell, hogy szexelj, de legalább próbáld jól érezni magad. Gyere, mutatok valakit, akinek nagyon tetszel. Meglátod, álomszép a srác, olyan arca van, hogy ránézel és egyből belé szeretsz.
- Úgy látom, veled ez már meg is történt – engedett fel Dórában az ellenkezés és barátságosan Gabira mosolygott. – Miért nem szeded fel akkor te?
- Megpróbáltam – legyintett lemondóan barátnője –, de reménytelen. Ezeknek sokkal inkább te vagy az esete. A srác azóta rólad kérdezget, mióta leültél a fotelbe duzzogni.
- Ezeknek? – hökkent meg Dóra, s hirtelen lecövekelt egy helyben a bárpulthoz vezető sétájuk kellős közepén.
- Afrikai fiú – suttogta Gabi, és a pult mellett ácsorgó két fekete férfi irányába bökött. A baloldali nigériai, a másik amerikai.
- Azért vagyok az esetük, mert feketék? – fortyant fel ismét Dóra.
- Igen! – válaszolta higgadtan és nyomatékosan a másik nő. – Ide figyelj, Dodó! Mielőtt újra kezdenéd a cirkuszt, ebben nincs semmi sértő. Néger férfiak, jobban tetszenek nekik az olyan nők, akiken van mit fogni. Mi a szent szar olyan sértő ebben?

Dóra voltaképp nem tudta volna megmondani, mit talál sértőnek. Sosem szégyenkezett telt csípője, kemény húsú, gömbölyű feneke és combjai miatt, de most borzasztóan megalázva érezte magát. Milyen sztereotip ez az egész. – gondolta.
- Most szépen odamegyünk, beszélgetünk velük, iszunk valamit. – bökte meg a könyökét Gabi, hogy kibillentse a holtpontról. – Semmi kötelezettség, csak jól érezzük magunkat, oké?
Dórának gombóc nőtt a torkában, de bólintott. Kalapáló szívvel lépkedett a két férfi irányába, barátnői jelenlétét alig érzékelte, pillantása a nigériai fiú arcát tapogatta. Barátnője nem hazudott, még csak nem is túlzott. A srác Dóra minden kimondatlan ellenérvének dacára is kivételesen gyönyörű volt. Makulátlan, sötétbarna bőre feszesen simult széles járomcsontjára, távol ülő, furcsán világoszöld szemei pedig várakozással teli néztek a három nőre. Dóra valami vattaszerű álomködben nyújtotta felé a karját és csúsztatta keskeny tenyerét a férfi lényegesen nagyobb kezébe. Maga sem tudta hogyan, de elmormogott valami üdvözlés félét, végül, hogy zavarát leplezze, italt rendelt. Mikor végre elé állították a talpas poharat, szinte pánikszerűen hajtotta fel a koktél felét, csak aztán mert újra az előtte álló fiúra nézni. Gabi erőltetett vidámsággal mutatta be őket egymásnak, fecsegett, nevetgélt, Dórában mégsem csökkent a feszültség.

- Csak ő érzi ezt az eszelős, kínos csendet, ami köztük van, vagy a többiek is? – morfondírozott magában. – Dehát milyen csendet? – ocsúdott fel végül. - Hiszen dörömböl a zene, Gabi produkálja magát, mindenki ordítozik, lényegében óriási a zaj. De egyáltalán hol vannak a többiek? Úristen, ezek kettesben hagyták őket. Mennyire átlátszó és gyerekes ez az egész. Mégis mit gondoltak, mi fog most történni?

Tanácstalanul nézett a vele szemben álló srácra, aki türelmesen, hallgatagon várta, hogy ő visszatérjen a valóságba. Keze alig néhány centire nyugodott Dóráé mellett a pulton, de meg sem próbált közeledni, holott szemmel láthatóan alig tudta levenni pillantását a nőről. Úgy tűnt, nem zavarja Dóra némasága. Percek teltek el szótlan kínban, riadt alapossággal tanulmányozták egymás arcát.
- Hát rendben – adta meg magát végül Dóra. – Beszélgessünk.

Sután, bizonytalan angolsággal kérdezte meg a másikat, hány éves, mert pillanatnyilag ez a dolog foglalkoztatta leginkább. Szinte pedofilnak érezte magát a fiú mellett, mert az olyan egyértelműen fiatalabbnak látszott mellette nyurga, vékony csontú testével, tiszta, friss arcával, nyílt tekintetével. A pulton álló nyitott sörösüveg és a gesztikuláló kezében maga után füstkígyót húzó cigaretta Dóra szemében csak még inkább hangsúlyozta zsenge korát. A nő tekintette ekkor a cigarettáról az azt tartó ujjakra tévedt, és megborzongott. A férfinak hihetetlenül hosszú, ugyanakkor erősnek tűnő ujjai voltak, kifogástalanul manikűrözött körmökkel, s a fantáziája ettől vadul meglendült. Aztán biztonságot keresve ragadta meg újra a poharát és ledöntötte az ital másik felét. Egyáltalán nem akart erotikus dolgokra gondolni. Döcögősen megindult a társalgás, nagy néha már a fiú is kérdezett tőle valamit, felnevetett a nő egyik mókás válaszán, kivillantva ezzel a bájos kis fogrést két metszőfoga között, melyet eddig gondosan leplezett.

Dóra lenyűgözve bámulta a srác ajkait, annyira megbűvölte a látvány, hogy szerette volna megint elcsípni a pillanatot, mikor előtűnik az apró kis „szépséghiba”. Keze önkéntelenül nyúlt újra és újra a poharáért, egyre oldódott a hangulata, s már érezte lábaiban is a pezsgést, mely mindig táncolásra bíztatta. Vonakodás nélkül ragadta meg a másik kezét, hogy a parkett felé húzza, elvegyülni a tömegben, kiabálni, őrjöngeni, rázni a testüket, összesimulni, aztán megint szétválni. Már nem zavarta, sőt természetesnek érezte, ahogy a srác tenyere a derekára, csípőjére, fenekére simul, s meglepetten konstatálta, hogy partnere legalább olyan jól táncol, mint ő. Mert igen, ahogy Rita is mondta, Dóra néhány ital után mindig diszkókirálylánnyá változott.

A férfi ettől kezdve számára nem lehetséges szex-, hanem csak és kizárólag táncpartner volt, s Dóra fogalmai szerint ebbe igen sok minden belefért. Imádott táncolni! Nem zavarta, ha a másik eközben belecsókol a nyakába, ha ingerlően simogatja a testét, átszellemült, csukott szemű arcát, ez mind-mind csak a tánc izgalmát, hevét fokozta. Ez a fiú pedig kitűnő társnak bizonyult ebben. Dóra alkalmanként beleszívott az előzékenyen ajkai elé tartott cigarettába is, pedig egyébként sosem dohányzott, s hagyta, hogy a másik érdes bőrű hüvelykujjával közben az arcát cirógassa. Úgy érezte, a világ végéig tudná itt ropni, mikor egy határozott kéz megragadta a könyökénél fogva. Gabi állt mellette, és igyekezett a parkett széle felé taszigálni őt.

- Most meg mi bajod? Jól érzem magam! – kérdezte méltatlankodva.
- Látom… és örülök neki – nyugtatta a másik lány. – De Dodó, nézd már a srácot egy percig. Mióta hagyod, hogy hozzád érjen, áll a farka szerencsétlennek. Nem lehetsz vele ilyen szemét, menjetek haza.
Dóráról egy pillanat alatt lefoszlott a mámor.
- Nem fejezhetnénk be végre ezt a vásári cirkuszt? – esett neki barátnőjének. – Miért gondolod, hogy csak, mert nincs rendben a magánéletem, az volna az egyedüli üdvözítő megoldás, ha most az ágyamba cipelném ezt a fiút?
- Mert az volna! – tromfolta le Gabi ellenségesen.
- Na persze. Szegény Dóra, a pasija nem dugja meg már ki tudja mióta, biztos egyéb vágya sincs, mint egy méretes néger farok. Mennyire sablonos. – dúlt-fúlt mérgében.
- Csendesebben, azért ők sem süketek. – méltatlankodott Gabi, és fejével abba az irányba bökött, ahol a fekete fiú állt, újfent a barátjával, s most mindketten legalább olyan tanácstalanul bámultak a két nőre, mint amilyen zavartnak Dóra érezte magát. - Mi volna olyan tragikus abban, ha lefeküdnél vele? – kérdezte Gabi békülékenyebben.
- Nem tudom – válaszolta kelletlenül, de azt közben el kellett ismernie magának, hogy már most hiányzik a fiú tenyerének érintése, dohány- és füstszaggal vegyes forró lehelete a tarkóján. - Mondd neki, hogy ki kell mennem a mosdóba, mindjárt jövök.

Egyáltalán nem kellett WC-re mennie, csak ült tanácstalanul a hideg csempén az egyik mosdókagyló mellett és tépelődött. Nem volt újszerű számára, hogy a tánc felkorbácsolja nemi vágyait, de korábban egyértelmű volt, hogy bárkivel is táncolja át az estét, végül mégis mindig Erikkel bújik ágyba. De most nincs Erik, ő pedig fel van ajzva. Méghozzá nagyon. Ott áll kint az a srác – Gabi szerint minden értelemben – és várja őt.
- Mégis, mi olyan szörnyű ebben? Sosem vonzódott a fekete férfiakhoz. - érvelt magának. - Ez a fiú viszont gyönyörű. Érv kihúzva. - Nagyon fiatal. Na és? Csak erről az éjszakáról lenne szó. Második érv is kihúzva. - Fotómodell, ez egyszerűen nevetséges! Oké, de látott rajta akár csak egy gramm sminket is? Olyan természetesen tiszta a bőre, mint egy kisbabának. A jó manikűr meg talán csak nem bűn. Annyi a harmadik ellenérvnek is. - Na jó, lesz, ami lesz! – tápászkodott fel a földről és elindult vissza a terembe. Gabi türelmetlenül toporgott az ajtóban.
- Jaj nézd már, vagy tíz perce áll ott és vár rád azzal a két kurva itallal a kezében. Hát nem édes? – kérdezte.

Dóra a srác felé nézett - egyik kezében az a koktél, amit ő már korábban is fogyasztott, a másikban egy üveg sör -, s egyetértően bólintott.
- Mennyivel fiatalabb? – kérdezte Gabi mellékesen.
- Nyolc évvel – válaszolt kényszeredetten.
- Az nem vészes. Nagykorú.
- Röhejesen érzem magam – mormogta Dóra.
- Ez azért lehet, mert úgy is viselkedsz. Annyi az egész, hogy fogod a srácot, hazaviszed, szeretkeztek egyet, neked is jó lesz, neki is jó lesz és kész.
- Kész – gondolta Dóra, azzal odalépett a fiúhoz. Szerette volna eljátszani, hogy még mindig csak táncolni van kedve, de már fele olyan lelkesen sem rázta a testét, mint korábban. Sokkal inkább a másik érintéseire, nyakához súrlódó ajkaira koncentrált, sőt végül ő maga fordult úgy, hogy a férfi széles, nedves ajkai az övére tapadhassanak. Dohány ízű volt a csókja, de ettől függetlenül izgató. Hosszú, hűvös nyelve kitöltötte Dóra száját. A nő feladta minden ellenkezését. Most megint vonakodás nélkül ragadta meg a másik kezét, kezdte a kijárat felé húzni, amikor rájött, hogy nincs rajtuk kabát, arról nem is beszélve, hogy fogalma sincs, az övét hova dobta le Gabi.

- Nagyon közel lakom – hajolt oda a fiú füléhez, és kiabálta el a rövid mondatot. Az beleegyezően bólintott, s miután kiléptek a klubból, megállás nélkül rohant Dóra után az eszelős hidegben. Dóra didergett, veszettül egyensúlyozott futás közben magas sarkain, mindemellett sms-t pötyögött Gabinak, hogy hozza el a kabátokat, ha vége a bulinak. Utólag ő csodálkozott legjobban, hogy nem bukott orra. Fagyos ujjakkal kotorászta elő lakáskulcsát a táskájából, s beléptek az üres lakásba. Nem is tudta, mit kéne most csinálnia. Erik hiánya egy másodperc erejéig fájóan egyértelmű volt, de aztán elhessegette magától ezt a gondolatot, és belenézett a világoszöld, tószerű szemekbe. A fiú tekintetében most sem volt semmi sürgetés, csak megdöbbentő magabiztosság sugárzott belőle. Dóra elképedt azon, hogy ő az idősebb, mégis a másik viselkedése nyugodtabb.
- Elfelejtettem, hogy hívnak – vallotta be pironkodva.
- Nem hiszem, hogy ki tudnád mondani – nevetett rá a srác. – Ty-nak rövidítik.
- Szeretném hallani a rendeset. – erősködött Dóra, miközben kigombolta az inget a vékonydongájú mellkason.

A férfi lehajolt a füléhez, és elsuttogta a nevét. Dóra a tőle telhető legnagyobb igyekezettel, szintén suttogva elismételte az imént hallott szót, majd átbújtatta fejét a blúzon, amit a két hatalmas kéz felfelé húzott a testén. Megcsókolta a nyak fekete, hibátlan bőrét, ami egy magasságban volt az ajkaival. Hosszas, lusta vetkőztetésre számított, de nem volt türelme hozzá. Most, hogy már itt voltak, teljes egészében látni akarta a fiút. Remegő ujjakkal cibálta róla a farmert és az alsónadrágot, s közben nem ismert magára. Keze fel s le járt a ruganyos, fiatal testen, szája csókolt, nyalt, harapott minden négyzetcentimétert, amit csak elért. A fiú továbbra is türelmesen várt, ha alkalma adódott, szájon csókolta Dórát, simogatta azt, amit elérhető volt a nőből. Dóra előtte térdelt, s áhítattal bámulta a körülmetélt, fekete hímvesszőt. Óvatosan a kezébe vette, keskeny volt, de mégis hatalmas – milyen sztereotip, gondolta újra -, selymes, forró, és nagyon kemény. Vágyakozva simogatta, közelebb hajolt, hogy megcsókolja, a szájába vegye. A férfi ekkor megragadta őt a vállainál fogva és talpra húzta.

- De hát én szívesen… - kezdte volna, ám a másik félbe szakította.
- Ne csináld!
- Mit?
- Ne csókolj meg ott.
- Miért? – kérdezte, és félelemmel vegyes megrökönyödés szaladt át rajta.
- Mert nálunk ez ízléstelennek számít.
Dóra döbbenten bámult a fiúra, s ekkor egy percre megint azt érezte, hogy ez nem is vele történik, hogy ő ezt nem csinálja tovább. Azt gondolta, visszarángatja magára a ruháit, felszólítja erre a srácot is és minden teketória nélkül elküldi. Igen ám, de a bugyija addigra már úgy átnedvesedett, a két lába között már úgy bizsergett a teste, hogy úgy érezte, annak a forró, hosszú, selymes bőrű húsdarabnak igenis ott a helye és sehol máshol.
- Mit számít, ha nem szophatja? – csitította magát. - Attól az egész még lehet jó. Rendben, értettem – válaszolt megadóan és szájon csókolta a férfit. A hűvös nyelv céltudatos, körkörös mozgása megnyugtatta kicsit, de közben egyre az járt a fejében, vajon mi mindent nem lesz szabad még csinálnia. Érezte derekán a hosszú ujjakat, melyek nadrágját gombolják le róla, a tenyeret, mely csupasz fenekére simul, miközben tulajdonosuk az ágy felé irányítja őt. Tépelődve nyúlt el a széles fekhelyen, s hagyta, hogy a fiú lehúzza róla teljesen átázott alsóneműjét. A széles ajkak jobb mellbimbójára borultak, a nagy, fehéren világító fogak fájdalmasan haraptak rá a megmerevedett testrészre, ám meglepő módon a fájdalmat ezúttal nem érezte kellemetlennek, csak apró remegések cikáztak át tőle egész testén. Türelmetlenül várta a tapogatózó kezet, mely lassan kúszott lefelé a hasán, végül megállapodott a szeméremtestén. A fiú lejjebb csúszott a nő két combja között, s szemlélődve tanulmányozta a nő punciját.

- Miért csináljátok ezt magatokkal? – rajzolta körül mutató ujjával a gondosan fazonírozott fanszőrzetet. Dóra zavarba jött, először nem értette a kérdést.
- Hát… hogy jobban nézzen ki. – válaszolta aztán esetlenül.
- És így jobban néz ki? – meredt rá a fiú kételkedve.
- Nem tudom, sok férfi szerint igen.
A nyugodt arc közelebb hajolt a nő combjaihoz, és elmélyülten tanulmányozta köztük a keskeny részt.
- Jó illata van – nyomta az orrát a nedvesen csillogó csiklóhoz.
Dóra csak mosolygott, és reménykedni kezdett, hogy a fiú korábban masszív álláspontja az orális szexet illetően esetleg megváltozik.
- Nem akarod megkóstolni? – kérdezte óvatosan, közben pedig úgy érezte, alsóteste jobban reszket, mint ők az imént a kinti hidegben. Kétségbeesetten érezni szerette volna magában a másik nyelvét. A srác egy darabig mintha tépelődni látszott volna, végül tagadóan megrázta a fejét. Dóra lemondóan sóhajtott, s mivel nem vágyott újabb kínos csendre, de újabb kínos témára sem, ezért megfogta a másik kezét és visszahelyezte a nemi szervére. Megpróbálta felhúzni magához a fiú fejét, hogy újra megcsókolhassa, az pedig nem ellenkezett. Mielőtt összeért volna a szájuk, a nő halkan kimondta a férfi nevét, mosolyt csalva annak arcára. Pillantása a fogak közti kis résre siklott, amitől érthetetlen módon még jobban kívánta a fiút. Kezével a merev hímvessző után tapogatózott, s mikor rátalált, határozott mozdulatokkal masszírozni kezdte. Érezte, hogy két hosszú ujj becsúszik a hüvelyébe, s ettől egész teste görcsösen megvonaglott. Kitekert, kényelmetlen pózban küszködtek, ahogy mindketten a másik ágyékát simogatták, de közben a csókolózást sem akarták megszakítani.

- Dugd be még egy ujjad – hörögte Dóra a fiú szájába, keze pedig egyre szaporábban járt a kemény péniszen. Maga sem hitte, hogy egy ilyen végtelenül leegyszerűsített előjátéktól ennyire fel van izgulva. A két korábbi mellé csatlakozott a harmadik ujj is, de ő még mindig hiányérzettel küzdött.
- Folytasd a farkaddal – suttogta akadozva a másik fülébe, majd eltolta magától a férfi felsőtestét. Az a szemébe nézett és bólintott. Dórára ekkor rászakadt a felismerés, hogy nem is tart otthon óvszert.
- Egyáltalán, hogy mondják angolul az óvszert? – bizonytalanodott el. – A kondomot csak értenie kell. – győzködte magát annak ellenére, hogy mindig is utálta ezt a szót. Zavartan kérdezte a fiút, hogy van-e nála gumi.
- Nagyon muszáj? – kérdezett az vissza.
- Még szép, hogy nagyon muszáj! – csattant fel Dóra hitetlenkedéssel a hangjában.
- Tudom úgy is csinálni, hogy ne…
- Nem tudod úgy csinálni – makacsolta meg magát a nő. – Van nálad? – ismételte meg a kérdést, a fiú pedig kényszeredetten farmerja zsebében kezdett kotorászni. Egy mártír arcával emelte szájához a kis csomagot és szakította le fogaival a forrasztást a tasakról. Dóra gyorsan, ügyesen helyezte fel az óvszert, de még mindig érezte a fiúban a dacot, mert az egy mozdulattal sem segített neki. Engesztelően kulcsolta kezét az azóta is keményen meredő hímvesszőre, és óvatosan a puncija felé irányította. Érezte, hogy olyan nedves odalent, amennyire csak lehetséges, a hosszú, merev szerszám mégis nehezen siklott befelé. Dóra ennek ellenére már ettől kis híján élvezett. Tovatűnt a hiányérzet, ami az előbb még kínozta, ez a fiatal, keveset élt farok úgy kitöltötte, hogy nem is kívánt már semmi mást. Ujjait a srác puha, gyapjas tapintású hajába fúrta, amiről már korábban megállapította, hogy bizonyára ki van vasalva.

– Szépségipar – futott át a fején, de csak a pillanat törtrészéig. Ujjbegyeivel a finom tapintású hajszálakat sodorgatta, miközben zihálva feküdt a másik test alatt. A fiút eddig soványnak, törékenynek látta, de ezek a hosszú, kemény csontú lábszárak, a szikár izmú karok és combok most olyan elementáris erővel szegezték őt a lepedőhöz, a keskeny csípő olyan őserővel mozgott fölötte, hogy többé kétsége sem volt afelől, ki irányítja az eseményeket. A felette lihegő arcba nézett, nézte a lehunyt szemeket, a selymes pillákat, a széles ajkakat, és látta, hogy a fiú valószínűleg már csak átvitt értelemben érzékeli az ő jelenlétét. Nyilván érezte, hogy benne mozog, hogy is ne érezte volna, képtelenség volt nem érezni, Dóra szinte eszét vesztette ettől a mindent kitöltő gyönyörűségtől.

De ahogy ebben a pillanatban neki sem a srác személye volt fontos, hanem az eszméletlen farka, amely rendületlenül siklott benne ki-be, szüntelen ingerelve G-pontját, úgy biztos volt, hogy ő is szimplán csak egy nő a másik számára. Belekapaszkodott a fiú vállába, tenyerét annak izzadt hátára fektette, ujjbegyeivel a szabályos távonként egymást követő csigolyákon zongorázott, és várta a semmivel össze nem téveszthető kifejezést az arcán, mely a közelgő orgazmust jelzi. Dóra érezte, hogy ő már nagyon közel van, s bár a pillanat nélkülözte a romantikát, szeretett volna egyszerre elélvezni vele. Bámulta a fiú rezzenéstelen, nyugodt arcát, aztán tudatosulni kezdett benne, hogy az önkontroll lassan kicsúszik a kezei közül. Zihálása hörgésbe csapott át, háta ívbe feszült, lábujjai meggörbültek, patakzott róla az izzadság, aztán hirtelen felrobbant az ágyéka.

- Ez nem igaz… egyszerűen nem igaz! – sikította. A gyönyör hullámokban ömlött végig a testén, egyszer, kétszer, háromszor, már nem is számolta, mert a fiú továbbra is szünet nélkül mozgott benne, aztán belecsókolt Dóra nyakába, csípőjével két erőteljeset döfött még és a nőre zuhant. Kimerülten ziháltak mindketten.
- Mit mondtál az előbb? – kérdezte végül, mikor lélegzethez jutottak. Közben cigaretta és gyufa után kutatott, előbb Dórának, aztán magának gyújtott meg egy szálat.
- Semmit – sütötte le a pillantását zavartan, mikor rájött, hogy kiabált. Aztán mégis lefordította a suta vallomást. A fiú mosolygott.
- Most feküdtél le először fehér nővel? – érdeklődött.
- Nem – nézett rá a másik meglepetten. – Miért kérded?
- Csak mert… - elakadt. – Más nőknek nem volt problémája azzal, hogy számodra az orális szex… hm, ízléstelen? – használta azt a szót, amit a férfi az imént. Érezte, hogy hiba volt feltenni ezt a kérdést. Ő zavarba jött tőle, a fiú pedig értetlenül néz rá. Azt kellett volna tennie, amit Gabi javasolt: lefeküdni ezzel a helyes sráccal, aztán egyszerűen elköszönni tőle. Ha azt veszi, még jobban is alakult a helyzet, mint remélte. A fiú még mindig itt fekszik mellette, beszélgetnek és dohányoznak, ahelyett, hogy felöltözött és magára hagyta volna őt. Akkor miért kell neki ilyen hülyeségeket forszírozni?
- Nem tudom, volt-e vele problémájuk – érkezett a higgadt válasz az ágy másik feléről. – Ha volt is, nem mondták.
Dóra hallgatott, és hallgatott a másik is. Szívták a cigarettát, csak a két parázspötty pislákolt a szoba sötétjében. Aztán a fiú a hasára fordult, fél karját átvetette a nő hasán, de továbbra sem szólt. Dóra hallotta, hogy lassan, egyenletesen lélegzik mellette. Oldalra fordította a fejét, s konstatálta, hogy elaludt. Lejjebb csúszott a párnán és ő is lehunyta a szemét.

Reggel egy papírszeletet talált a konyhapulton, rajta egy szálloda nevével és egy szobaszámmal. Dühös mozdulattal söpörte félre a cédulát, a feje hasogatott, másra sem vágyott, mint egy csésze erős kávéra. Miközben a zaccot kaparta a kukába, meglátta a használt óvszert a szemétkupac tetején, s testén villamos áramként söpört végig az előző éjszaka emléke. Egész nap kifacsartnak érezte magát, Gabi bizalmas érdeklődését is, hogy tudniillik áthozza-e a srác kabátját, legszívesebben elhárította volna. Türelmetlenül válaszolgatott, mikor barátnője felbukkant és az este részletei felől faggatózott volna, később pedig ellenségesen szemezett a kabáttal, amit a másik lány végül az egyik fotelben hagyott. Nem akarta felhívni a fiút, nem akart vele többet beszélni vagy találkozni, de másra sem tudott gondolni, mint felemás hangulatú szeretkezésükre. Egyre csak a másik meztelen testét, hibátlan bőrét látta maga előtt.
- Ugyan kit áltatok? – pörölt magával, majd maradék büszkeségét is sutba dobva felütötte a telefonkönyvet a H betűnél.