Ezer könny és ezer ima (7. fejezet) 2. rész

... Tudod, mikor tudtam, hogy elértem valahová?
Amikor apu először mondta, hogy szeret. Amikor először szorított magához és közben könnyes volt a szeme. Mikor veszekedés után bocsánatot kért, mert tudta, hogy megbántott.
A szeretet kétélű fegyver.
Ha szeretsz valakit és csalódsz benne - jobban tud fájni. Az ellentétek kéz a kézben járnak. Nincsen öröm bánat nélkül, nincsen szeretet könnyek nélkül, de az éjszaka is más lenne, ha nem váltaná fel szikrázó napsütés.
Kell a rossz, hogy vágyd a szépet, hogy képes legyél értékelni a jót, amikor az bekövetkezik. Kiegészítik egymást.
Ezért nézem más szemmel az eddig megtett utat. Semmi könny nem volt hiábavaló.

- Apu, mi a baj?- kérdeztem.
- Semmi közöd hozzá! Foglalkozz a magad dolgával!- vágta rá dühösen és elviharzott.
Egyedül hagyott a könnyeimmel és a kétségeimmel. Megbántott - ő is érezte.
Hana lemondóan csóválta a fejét, szeme pedig azt üzente: " Örök idealista!"
Otthagytam, teregesse ki egyedül a ruhákat, nem voltam kíváncsi a "szentbeszédre", amit tartani szeretett volna. Elvonultam, hogy nyalogassam sebeimet. Apu este hazajött, de hozzá sem szóltam.
Másnap ő keresett meg.
- Tényleg tudni akarod mi bánt?! - fakadt ki. - Éjt- nappallá téve dolgozom… És csak mondta és mondta. El akart szökni. El tőlünk, mindent itt hagyva. Azt a képet festette elénk, hogy összepakol és elmegy úgy, hogy még mi sem tudjuk, merre jár. Nem látjuk soha többé…
Mindig hadilábon álltam az érintést illetően. Bizonytalan voltam- vajon ha felé indul a kezem, nem löki- e odébb? Most is élt bennem a félelem, de jobban a késztetés és a szeretet.
Megtettem azt a pár lépést és magamhoz szorítottam..
Kétségbeesetten kapaszkodott belém, miközben sírt, mint egy kisgyerek.
Egyre csak azt ismételgettem, hogy szeretem és nem lesz semmi baj. Lassan megnyugodott. Simogattam az arcát, kezem nedves lett a könnyeitől. Drága könnyek voltak ezek.
Szívem csordultig telt az iránta érzett szeretettel. Védelmezni akartam, megvédeni minden gondtól, minden rossztól.
Tudtam, hogy akkor erőt merített abból az ölelésből és a szavaimból. A tudatból, hogy akármi történik mi mindig ott leszünk neki. Mindig.

Érted már?..

Pár nappal később megint megbántott és sírtam.
Hullámvölgy.
Mégsem számít, mert képes vagyok látni a másik oldalt. Ott állok szíve kapujában és az ajtó bármikor kitárulhat.
Vannak rossz napok - mint másnak is. Aprókat lépünk előre. Szavakat mondunk, mely tele van olykor fájdalommal, vádaskodással, de végső soron szeretettel. És ha szeretettel van tele, akkor gyengédséggel és örömmel is. És könnyekkel.
Tele van csodával. Megálmodott álmokkal. Élettel, mert a szeretet maga az élet.