Évi - a tisztás

Lassanként magunkhoz térünk. Pihegve egymás karjaiban gyűjtünk erőt. Te mozdulsz először. Kibontakozol az ölelésből és kiszállsz a hőségbe, ki a napfényre. Nyújtózol egyet, hogy a kocsiban töltött percek után felfrissítsd vérkeringésedet végtagjaidban. Nézlek ahogy a napfényben kinyújtózva élvezed az enyhe langyos fuvallatokat a bőrödön. Lehúnyt szemmel mosolyogsz még akkor is mikor odalépek melléd és átkarollak.
- Fel kéne öltözni, még meglát valaki – mondom
- Persze, persze… - válaszols és elkezdjük összeszedegetni a hanyagul leszórt ruháinkat. Mindketten csak szellősen öltözünk, a fehérneműk eltűnnek a kocsiban és mi ott állunk a kocsi mellet egymásra nézve.
- Mi legyen? Menjünk kirándulni, ha már oda indultunk? Van egy szép kis túraösvény itt az erdőben .
- Ám legyen, bízom benned, de ha medvébe futunk megharaplak – vigyorgok és kézen foglak.

Elindulunk és pár perc elteltével már a fák között találjuk magunkat. Az ágak és a lombkoronán ástzűrődő fény selyembe burkolja az erdőt és benne minket. Arcodat figyelem miközben haladunk. A virtuálisan már megszokott csevegésbe kezdünk, de most a személyes találkozás varázsa és a hangod csilingelése még élvezetesebbé teszi. Ahogy lépkedünk a kis ösvényen egy-egy fénycsík megtalálja arcod, hajad, gyémánt díszt kölcsönözve egy-egy pillanatra bőrödnek és plusz csillogást adva szemeidnek. Beszélgetés közben játszadozva lopunk egymástól csókot, ekkor nyelveink kergetőzve adnak tudomást arról, mennyire kívánjuk egymást. Nagyjából húsz perce haladunk, amikor elkezd az erőd selyem félhomályából újra formát ölteni és a napsugarak egyre sűrűbben találnak ránk. Egy bokrokkal szegélyezett tisztáshoz érünk, a kis szerpentinünk a tisztás szélén barna kígyóként kanyarog a dús zöld növényzet között, az úttól pár méterre korábbi tűzgyújtások nyoma látszódik. Távolabb néhány elhanyagolt tákolt fa pad áll, körülötte mindenhol csak a dús fű.
- Megcélozzuk az egyik padot? Van egy kis harapnivaló nálam.
- Vezess hercegem – mondod kacagva és nekiindulunk. Talpunk alatt a puha pázsit sustorgása és a kellemes erdei levegő szinte hallhatóan játékra hívogat. A padhoz érünk, leülünk egymással szemben lovagló ülésben. Szendvics kerül elő a magunkkal hozott hátizsákból és egy üveg ásványvíz.
- Ide a vízzel vagy lövök! Kell a folyadékutánpótlás, melegem volt az autóban! – mondod nevetve és megbontod a vizet. Figyelem ahogy iszol, s utána a szád szélén megül egy csepp ragyogva a napfényben, de szemed ezerszer ragyogóbb. Csevegés és tízórai közben folyamatosan egymást figyeljük, a levegő a napfénytől és a vágytól szikrázik közöttünk és testünk forrósodni kezd. Az erdőből csak madarak hangjai hallatszódnak közel s távol sehol egy lélek. Te újra a vizet veszed magadhoz és inni kezdesz, majd tettetett ügyetlenséggel magadra vezetsz egy keveset az üveg tartalmából a reakciómat figyelve.
- Hoppá, leittam magam! Vizes ruhában még megfázom – mondod és egy - láthatóan akarattal hosszúra nyúlt - mozdulattal megválsz a vizes ruhadarabtól.

Először feltűnik a hasad, majd köldököd. Gyönyörű selymes bőröd szinte szikrázik a fényben és érintésre csábít. Lassan feltűnnek formás melleid, melyeket örömmel vizslatnak szemeim, majd megvillan kulcscsontod, vállad és végül teljesen megszabadulsz a felsődtől. Leteszed magad mellé, majd kihívóan nézel rám. Én leteszem a padon nyugvó táskát és vizes üveget, majd közelebb húzódom. Egészen közel, s már lehelletedet és tested melegét is érzem. Odahajolok és megcsókollak. Te viszonzod és ezzel újra elkezdődik a játék. Az érzelmek, a tűz játéka. A testeké és az érintésé. Simogatlak és beleborzongok. Villámok futnak végig testemen ahogy bőrödhöz érek és csókollak. Lassan újra lekerül rólunk a lenge ruházat és megszűnik minden. A fák, a bokrok, a kis földes gyalogút.. minden. Csak mi vagyunk újra, a fényben fürödve, egymástól és a szellőtől símogatva. A gyepre kerülünk, valahonnan előkerül egy vékony pléd – miket rejthet még a táska? – melyet leterítve adjuk át magunkat a gyönyöröknek. Szorosan ölelkezünk, immár teljesen meztelenül a pléden, a kis pad árnyékában. Felettünk kis madarak repülnek el, mintha csak minket akarnának meglesni. Most is csókhalmokkal bombázlak a tested minden pontján, most viszont már kevésbé finomkodva. Nem bírok vágyaimmal és falom testedet, s Te a már ismert sóhajokkal felelsz és nedveid gyöngyözve jelennek meg. Bátrabbak a csókok, a simogatások, s valahogy francia pózba küzdve magunkat kezdjük kényeztetni egymást. Kéjnedveid illatától elbódultan fúrom arcom kelyhedbe, közben fenekedet masszírozom, simogatom és élvezem, amit száddal és kezeddel csinálsz.

Rudam majd szétrobban a benne lüktető vértől, ahogy egyre növekszik játékodtól. Szívod, nyalod, simogatod felváltva nyelvem játékának ütemére, és hangos sóhajokkal nyugtázod, mikor nyelvem egy egy roham után be-becsúszik puncidba, vagy épp mikor ujjam izgatja idegszálaidat nedves barlangodban. Aztán úgy döntesz elég. Egy utolsó puszit adsz meredő szerszámom nedvemtől és nyáladtól csillogó hegyére, majd megfordulsz és ráereszkedsz. Először óvatosan engeded magadba, majd begyorsulva hintázol. A madárfütty és a mozgásod okozta cuppogás keveredik agyamban és furcsa kéj-zenévé forrja ki magát, közben érzem ahogy nedveink keveréke folyik végig ágyékomon. Ütemesen mozogsz, s én is próbálok rásegíteni mozdulataidra és minden ütem végén tövig merülök ölelő résedben, közben félig felülve melleidet simogatom, csókolgatom. Gyorsítasz picit, farkam egyre jobban belefeszül nedves puncidba és egyszer csak megfeszülsz. Hullámokban járja át tested az orgazmus, de nem állsz le. Kicsit lassítasz de mozognál tovább. Egy mozdulat és kicsusszanok belőled.

Pillantásodból rájösz mit akarok. Elfekszel a padon, egyik lábadat a vállamra rakod és magadba engedsz. Újra elmerülök benned és tempósan mozogni kezdek, közben rádhajolok és megcsókollak. A füledet a nyakadat csókolgatom, harapdálom, Te pedig a nyakamba kapaszokdva lehúnyt szemmel szuszogsz és karmolsz néha a hátamba. Önkívületben mozgunk, szinte vadak módjára. Szinte teljes erőmből döfök, mintha az életem múlna rajta, így merülök el benned minden egyes mozdulattal. Egyre gyorsabban mozgok, s pár perc elteltével újabb hullám söpör végig izmaidon és lelkeden. Érezve lüktetésed lassítok kicsit, majd a hajszától kicsit kifulladva állok meg egy pillanatra. Újból a földre keveredünk és átveszed az irányítást. Száddal futsz végig testemen és újra elmerül farkam a szádban. Ütemesen bólogatva szívod-szopogatod szerszámomat, majd pár perc után beleülsz. Most fordítva lovagolsz rajtam és én teljesen átadom magam a kéjnek.

Lihegve fekszem alattad, figyelem formás popsidat és szerszámomat ahogy nedveinktől csillogva eltűnik majd újra előbújik megduzzadt puncidból. Gyorsítasz, s én csípődet fogva felveszem ritmusodat és mozgok veled úgy, hogy teljesen eggyé váljuk minden hintázás végén. Rajtad kisebb hullámok futnak át újra és újra, de kitartóan mozogsz én pedig lassan újra érzem azt a bizonyos érzést a gerincemben. Belemarkolok fenekedbe és Te már tudod mi következik, leszállsz rólam és újra szádba vezetsz. Simogatlak s közben egymás szemébe nézünk. Abban a pillanatban is mikor kilövell az ondóm egyenesen a szádba, szád szélén fehér cseppek jelennek meg ahogy ki-be csúsztatod falloszom. Kezdek elernyedni, Te kiengedsz a szádból és rám fekszel. Csókolózva pihegünk újra, s csak hosszú percek múlva, lassanként magunkhoz térve megállapítjuk, hogy a nap már jóval arrébb jár az égen. Rájövünk, hogy elment az idő. Remegő lábakkal állunk fel, csókolózva. Lassan visszabújunk ruháinkba és mosolyogva, a gyönyörszerzéstől fáradtan indulunk vissza a kis erdei úton. Megint gyorsan elmegy az a pár perc, miközben átbeszéljük élményeinket és máris az autó mellett állunk újra. Nekidöntelek az autónak és megcsókollak. Saját ízemet érzem még mindig a szádon, ahogy nyelvemmel felfedezem nyelvedet.

Végeszakad a csóknak. Az autóba ülve csillogó szemekkel nézünk egymásra, miközben megrázkódik a motor és elindulunk. Visszafelé úton még játszunk egymással kicsit. Simogatások és apró csókok, és lopott érintések mindenhol. Meg-megsimogatom még mindig duzzadt csiklódat, combodat vagy melleidet, s néha Te is benyúlsz nadrágomba, vagy a póló alá. Ez már csak játék. Levezetése valami fantasztikusnak., valami földön túli izgalomnak és vágynak. Megérkezünk. Összeszedjük maradék ruháinkat és kiszállunk az autóból. A hátadra veszed kis hátizsákodat, én derekadnál elkapva magamfelé fordítalak és megcsókollak. Hosszú percekig nem mozdulunk csak kiélvezzük egymás közelségét. Lassan elszakadunk egymástól, a csóktól zsibbadó szájjal és testtel állunk egymás előtt. Még fogjuk egymás kezét és elveszünk egymás pillantásában. Halkan szólalsz meg:

- Ugye tudod, hogy nem találkozhatunk? – bólintok, és megremeg a bensőm.
- Köszönöm ezt a kirándulást! Sosem felejtem el és Téged sem. – s ezzel elengedjük egymás kezét. Szemeink még mindig egymáson függenek, hátrébblépsz egy lépést. Kezed éppcsak felemelve integetsz, majd még egy lépés és mégegy. Lassan távolodsz és elfordulsz. Még lopva visszanézel rám mosolyogva és suttogva mondod :
- Én is köszönöm! - majd visszafordulsz és elindulsz a buszmegállóba. Én is visszaülök az autóba és elindulok. Lassan gurulva érek melléd még egy utolsó mosolyt lopva, majd elhagylak. Integetek vissza, de talán már nem is látod. Torkomban egy másfajta gombóc lüktet ahogy hazaindulok, ahol várnak a hétköznapok és a kapcsolat amiben élek, és Te is hazaindulsz párodhoz, a munkádhoz és mindketten ott ülünk holnap újra az internet előtt és én várom, hogy egy név jelenjen meg a képernyőn és várom, hogy újra rám köszönj:
- Szia Hercegem!