Évforduló

Kedves olvasó! Ez az első ilyen jellegű próbálkozásom történetírás terén, szóval azt kérem mindenkitől, hogy így olvassa és értékelje a történetet.

A reggeli nap lágy simogatására ébredtem ezen a péntek reggelen. Kedvesem még szelíden szuszogott mellettem az ágyban, s én elcsenve néhány percet ébredéséből, némán figyeltem lassan, egyenletesen emelkedő kebleit, s a testét melegen bearanyozó napsugarakat. Arca nyugodt és békés volt. Valami szépet álmodhatott még éppen. Megtörve az idillt, kilopództam a konyhába és készítettem reggelit mindkettőnknek, majd azzal visszatérve a hálószobába, már őt is ébren találtam. Csendesen telt a reggel. Én is, ő is munkába készülődtünk, majd az ajtóban puha csókkal búcsúztunk egymástól.

Ma van a hatodik évfordulónk. Erre a napra már nagyon rég készülök. Mindent előre megterveztem, és ez az este tökéletes kell, hogy legyen.
Kilenckor találkoztunk a parkban. Enyhe nyár végi szellő fújdogált, s a park fényeinél meg-meg lebbenő ruhája pár pillanatra ámulatba ejtett. Még mindig gyönyörűnek láttam, s szerelmünk nem fakult az évek múltával.
Az étteremben egy csendes helyet választottam, ahol nyugodtan elveszhettünk egymás igéző tekintetében a bíbor színben csillanó bor és lágyan táncoló gyertya mellett. Halk zene szólt, s mi kezdtünk távolodni a hétköznapok világától. Lassan föléemelkedtünk s elszakadtunk. Csak ketten voltunk. Keze kezembe simult, s repültünk hazafelé.

Útközben csókokkal halmoztam el, s minden érintésem nyomán borzongás keletkezett. Csókjaim, simogatásom egyre táplálta a belül ébredt tüzet, amely szétáradt ereiben, s kezdett elhatalmasodni rajta. Szemében a szenvedély tükröződött.
A hálószobába lépve én mögé álltam. Megöleltem. Hosszan, bensőségesen. S kezemet kezéből kibontva csúsztattam felfelé karjain egészen a válláig, majd a hátára. Teste beleremegett. S míg kibontottam ruháját, csókjaimmal nyakát halmoztam el. Lehullott a fínom selyem a földre. Ő megfordult, s egymás ajkára tapadva hámoztuk le rólam is a ruhadarabokat, s lassú léptekkel haladtunk a rózsaszirmokkal borított ágy felé.

A gyertyák fénye sejtelmesen világította meg gyönyörű testét: hosszú hajfürtjeit, kacér nyakát, a kemény melleket, s végigfolyt lapos hasán, egészen a combok találkozásáig. Nem tudtam betelni a látvánnyal. Csak csodáltam csendben. Majd gyengéden simogatni kezdtem egy rózsabimbóval. Először ajkait, majd le a nyakán a vállaira. Kerek mellei hívogatta, hogy az érintésből ők is kérnek. S végül hasán halt el a simogatás, amelyet csókjaim váltottak fel. Lassan haladtam felfelé, míg végül ajkára tapadtam, s testünk is kezdett egybefonódni. Éreztem, hogy a vágy már lassan szétveti.

Eggyé váltunk. Megfeszült a kéjtől, majd mély lélegzetei egyre gyorsabbá váltak. Mélyebbre és mélyebbre hatoltam belé, s ő vont magafelé, hogy meg ne szűnjön ez a kapcsolat. Éreztem, közeledik a pont, a beteljesülés. És elindult az érzés, a test legmélyebb pontjáról, majd egyszerre megfeszülve, minden izmunkat megfeszítve adtuk át magunkat a mámornak.
Megszűnt tér és idő körülöttünk. Kirepültünk, a Földön túlra, s csak nagyon sokára tértünk vissza, egymás karjaiba fonódva és mély álomba zuhanva.