Érzelmek harca III. rész 7-8. fejezet

FIGYELEM! Ez a történet két nő szerelméről szól és előfordulnak benne részletes szexjelenetek is. Aki ezt nem tolerálja, inkább keressen más olvasnivalót!
Köszönöm

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1999

*****************************************************************

7. fejezet

Andrea leült a kanapéjára és rámosolygott Carey Mitchell-re, miközben átadott neki egy pohár narancslevet. Carey hívta őt, Andrea pedig magányában áthívta őt kicsit beszélgetni. Jeffrey már elutazott és egy hónapig nem is tér vissza. Az üzleti út hosszabbra nyúlt, mint tervezte.
Carey viszonozta a mosolyát, de közben végig azon gondolkodott, vajon mi zavarhatja annyira Andreát. Amint meghallotta a hangját a telefonban, tudta, hogy valami nincs rendben. Szomorúnak tűnt és lehangoltnak. Mintha csak valahol egészen máshol járna.
- Andrea! - söpört ki egy vörös tincset az arcából és szürke szemeit a vele szemben ülő nőre szegezte. - Mégis mi folyik itt? - kérdezte gyengéden.
Erős ír akcentusa megnyugtatta Andreát, aki csak sóhajtott, nem tudva, mit válaszolhatna. Csak annyit tudott, hogy képtelen kiverni Cassidy-t a fejéből. Csak rá tudott gondolni. Ha lehunyta a szemét, csak a barátja arcát látta, ahogy a szájához emeli az ő kezét és megcsókolja. A szenvedélyt, ami a szemeiben fénylett, nem lehetett nem észrevenni. Ahogy azt az érzelmi vihart sem, amit ez benne keltett. Elmondta Carey-nek, a szíve milyen hevesen ver, ha Cassidy közelében lehet. Valahányszor, ha a másik nő hozzáér. Hogy a teste hogy reagál, ha Cassidy átöleli őt tánc közben. Össze volt zavarodva.
Carey sokat mondóan bólintott és összepréselte az ajkait. Minden jel arra mutatott, hogy Andrea fülig beleszeretett Cassidy-be. Elmosolyodott, előre hajolt és gyengéden megszorította Andrea kezét.
- Beszéltél már erről Cassidy-nek? - kérdezte rövid hallgatás után.
Andrea megrázta a fejét, olyan pillantást vetve rá, mintha ez a lehetetlennel lenne határos.
- Nem - suttogta magabiztosan. - Mi van, ha Cassidy ezek után már nem akar a barátom lenni? Mi van, ha megrémisztem.
Carey nem tehetett róla, de elmosolyodott a másik nő ártatlan aggodalmától. Csak egyszer találkozott Cassidy-vel, de már ebből is tudta, hogy az a nő őrülten szerelmes Andreába. És nem is tudta hibáztatni érte.
- Andrea! Amit érzel, az teljesen normális…
- Normális? - szakította félbe a másik nő. - Az, hogy majd kiugrik a szívem, ha csak látom? Az, hogy teljesen elolvadok a karjaiban, ha csak megölel? - Teljesen elvörösödött beszéd közben. Tegnap este teljesen kába voltam. Éreztem magamon a pillantását és teljesen elvörösödtem. Amikor megcsókolta a kezem, mintha áramütés ért volna. Olyan, mint még soha életemben. Ez normális? Hiszen a legjobb barátom, az Isten szerelmére!
Carey türelmesen elmosolyodott.
- Nem lehet, hogy beleszerettél a legjobb barátodba? Olyan lehetetlen lenne? - figyelte a reakcióját.
Andrea felpattant a kanapéról és az ablakhoz sietett, végigfuttatva ujjait a haján, miközben a várost nézte. Beleszeretett volna Cassidy-be: Fogalma sem volt.
- Nem. Én nem - mondta, megrázva a fejét.
Carey hátra dőlt és elmosolyodott. Nem volt szüksége már több bizonyítékra.

8. fejezet

Forró szombati nap volt, amikor Cassidy leparkolt Andrea háza előtt. Alig telt három percbe, amíg a másik nő megjelent az ajtóban egy nagy kosárral és egy táskányi borral a kezében. Alig látszott ki a holmi alól. Cassidy elmosolyodott és kipattant a kocsiból, hogy hozzá siessen és segítsen neki. Megegyeztek, hogy Andrea hoz mindent, Cassidy-nek csak arról kell gondoskodnia, hogy jól érezzék magukat.
Sokat vitatkoztak ezen, de persze Andrea végül mindig megkapja, amit akar. Aztán beültek a kocsiba és Cassidy bekapcsolt valami zenét, amit mindketten szerettek, miközben elindította a motort.
Verőfényes nap volt. Nyoma sem volt egy felhőnek sem. A Nap sárga korongja csodásan izzott az égen. Csak enyhe kis szellő fújdogált. Kényelmes csendben hajtottak végig az úton, élvezve a szél simogatását.
Majd két órába telt, amíg elértek Fountain Woodsbe. Az autópálya szinte teljesen kihalt volt. Amikor találtak egy kényelmes helyet, lepakoltak. Andrea elővett egy üveg fehér bort és két poharat. Átadta az üveget Cassidy-nek, hogy kinyissa, majd töltött mindkettőjüknek. Aztán elfeküdt a pokrócon, karjaira tette a fejét és keresztbe tette lábait. Mosolyogva bámulta Cassidy-t, miközben az beüzemelte a magukkal hozott rádiót. Amikor végzett, Cassidy is elfeküdt a pokrócon, maga mellé helyezve a poharát. Le se tudta venni a tekintetét Andreáról, aki szintén rendületlenül őt bámulta.
Abból, ahogy a felsője feszült róla, Andrea azonnal látta, hogy nem visel melltartót. A felismerésre megborzongott a teste. Nem mintha ő viselt volna, amit Cassidy is azonnal kiszúrt, ahogy sötét mellbimbói trikójának feszültek.
Cassidy megnyalta az ajkait és beleivott a borába, mielőtt megszólalt.
- És, mi újság az iskolában? - kérdezte remegő hangon.
Andrea felült és térdein nyugtatta a könyökét. Ő is ivott egy keveset és felnevetett.
- Mindig egy új kihívás. Minden egyes nap - mondta, miközben megrázta a fejét. - Két srác összeverekedett Roseanne Mitchell miatt. Emlékszel rá, ugye?
Cassidy bólintott. Sose tudná elfelejteni azt a végtelen energiát, ami abból az ír lányból áradt. Egyik este Carey Mitchellel is találkozott.
- Persze - nézett Andreára.
A másik nő vett egy mély levegőt. Cassidy tekintete szinte égette a bőrét.
- Roseanne, legalábbis mostanában, nem érdeklődik a fiúk iránt - motyogta. - Valamiért, és biztos, hogy ez nem a szülei miatt van, folyamatosan csak lányokba és a tanáraiba szeret bele. - Elhallgatott egy kicsit és beleivott a borába. - Nos, ez a két srác viszont előtte esett egymásnak. Két nagydarab focista srác, és nem fogták vissza magukat. Roseanne viszont mindenkit meglepett, amikor oda rohant hozzájuk és az egyiket a hajánál fogva húzta le a másikról - nevetett fel, felidézve a jelenetet.
Cassidy vele nevetett, elképzelve a kistermetű lányt, ahogy leráncigál egy mamlasz focistát egy másikról.
- És most a másik srác azt hiszi, azért tette, mert ő jobban tetszik neki - mosolygott tovább Andrea. - Már készen is állt a nagy romantikus összeborulásra, Roseanne viszont úgy nézett rá, mint egy vadbaromra és csak annyit mondott, “Felejtsetek el, idióták!” - utánozta tökéletesen Roseanne akcentusát. - “Nem látjátok, hogy én Manuela Morenóval vagyok? Ti srácok annyira hülyék vagytok.” Azzal faképnél hagyta őket - nevetett fel. - Közben meg mindenki Manuelát bámulta meglepetten, aki rákvörös lett.
Cassidy hangosan felnevetett. El tudta képzelni szerencsétlen srácok képét.
- Ez a Roseanne nem egy hétköznapi lány - sóhajtott, aztán kiitta a maradék bort is a poharából. Már érezte, hogy egyre könnyebb a feje.
Ekkor felcsendült az egyik kedvenc számuk. Andreára mosolygott és felhangosította a rádiót. Aztán felült, lehunyta a szemét és ő is énekelni kezdett.
Andrea tágra nyílt szemekkel nézte őt. Olyan gyönyörű volt ilyenkor! A hangja pedig olyan tökéletesen csengett, hogy Andrea egész teste beleremegett. Táncolni akart Cassidy-vel, hogy ismét közel érezhesse magához. Felállt és lebámult rá, kinyújtva a kezét.
Cassidy mintha megérezte volna a mozdulatot, kinyitotta a szemét és lassan felnézett Andreára.
- Hangosítsd fel és énekelj, amíg táncolunk! - kérte Andrea.
Cassidy lélegzethez sem jutott. Gyorsan feltápászkodott és tovább énekelt, miközben lelépett a fűre. Megfogta Andrea kezét és magához húzta őt. Átölte a vékony derekat és ujjai közé fonta az övéit. Majd megőrült, ahogy Andrea mellei az övéinek feszültek. Nem tudta, mit tehetne, de már alig bírt uralkodni magán.
Andrea felsóhajtott és a vállára hajtotta a fejét. Élvezte Cassidy mellkasának mozgását és a lélegzetét, ahogy lágyan a fülébe énekel.
Aztán a szám véget ér, de ő nem akart elhúzódni Cassidy-től. Nem akarta, hogy a másik nő teste eltávolodjon tőle. És amikor Cassidy megpróbálta elengedni, Andrea szorosan magához ölelte őt.
Cassidy felnyögött, megérezve a végtelen szenvedélyt, ami a másik nőből áramlott.
- Ne engedj el, Cassidy! Kérlek - nyögte Andrea, még közelebb bújva. . Kérlek.
Cassidy lehunyta a szemeit, majd gyengéden lefejtette magáról a másik nő karjait, hogy aztán a szemébe nézzen.
- Andrea! - nézte azokat a bánatos szemeket, de nem bírt megszólalni. Inkább elfordult.
Andrea lehunyta a szemeit és leült a pokrócra. Aztán a boros üvegért nyúlt és töltött még mindkettőjüknek. Cassidy elsétált néhány lépésnyire és leült a fűbe.
Andrea csak hallgatta a zenét, miközben a fejében kavarogtak a gondolatok. A CD fél óra múlva véget ért, Cassidy pedig még mindig ugyanott ült a fűben.
Aztán végül Cassidy felállt és oda ment hozzá, hogy leüljön mellé.
- Ez mind csak a bor miatt volt, Andrea - mondta, próbálva kimagyarázni magát.
Andrea megrázta a fejét.
- Nem hiszem, Cassidy.
A másik nő visszább húzódott és maga elé bámult.
- Csak felejtsük el, oké? - szólalt meg végül és a kosárért nyúlt.
Andrea szíve összeszorult. Nem értette, Cassidy miért nem akar tudomást venni arról, ami köztük történik.
- Kérsz egy szendvicset? - kérdezte Cassidy nemtörődöm hangon.
Andrea egy ideig csak bámulta, érezve, hogy Cassidy mindent megtesz, hogy véletlenül se legyen félreérthető. Aztán végül bólintott, igyekezve kiverni a fejéből a történteket. Sóhajtott egyet és csak figyelte Cassidy-t, aki most minden figyelmével a szendvicskészítésre koncentrált.

Folytatása következik!