Erdőben 2.

Azóta sem tudom kiverni a fejemből azt a napot... eleinte kerültem ezt a környéket, inkább a folyó felé vitt az utam, hátha felejteni tudok. Persze nem sikerült, és ahogy múltak a napok, az emlék egyre fakult, de álmaiban gyakran láttam a lány csillogó szemét, hibátlan testét. Az a nyár gyorsan elrepült, a saras őszben és a kegyetlenül hideg télben sétáink egyre rövidebbek lettek. De ahogy megjelentek a hóvirágok, ismét az erdő felé vettem az irányt. Az ismerős ösvényen rám törtek az emlékek, kívántam, nagyon kívántam, hogy újra lássam őt. Persze tudtam, hogy gyakorlatilag semmi esélye sincs a találkozásnak, és fájó szívvel gondoltam arra, hogy talán épp akkor ők valahol egymás karjaiban halmozzák a gyönyört.....

Teltek a napok, a késő tavaszt kezdte felváltani a nyár. A déli napsütés elől az erdőbe indultam. Tikkasztó volt a levegő, június eleje volt, de mintha a nyár derekán járnánk, bőrömet égette a tűző nap. Kutyám nyelvét lógatva bandukolt mellettem, szerintem pokolba kívánt engem és az ötletemet, hogy a déli melegben nem a folyó felé indultunk. Az egész hihetetlenül gyorsan történt. Ismerte jól azt az éles kanyart az ösvényen. Pár héttel ez előtt a kanyar után egy bokorból egy nyulat ugrasztott ki, azóta mindig előre rohan, hátha megint várja ott valami izgalmas. Én nem foglalkoztam vele, ő elindult. Gondolataimból egy riadt sikoltás szakított ki. Közvetlenül utána a kutyám jól ismert felugatása. Rohanva érkeztem a "tett" színhelyére, ahol kicsit mókás kép fogadott. Az ösvény közepén egy szőke lány állt kezeit védekezően maga elé tartva riadtan nézte a kutyámat, aki jól nevelten ült előtte, időnként hátrapillantva ugatott. Soha nem gondoltam volna, hogy a versenypályán kívül is látni fogom, ahogy a kutyám önállóan dolgozik:)) Elképzeltem, ahogy a lány sétál az ösvényen, hirtelen előtte terem egy termetes német juhász, aki pár centire a lábai előtt leül és ugatni kezd. Kezdtem sajnálni a lányt, nagyon megijedhetett. Próbáltam ura maradni a helyzetnek, próbáltam a büszke mosolyomat elrejteni. A szigorú "hozzám"-ra a kutyám otthagyta a 'zsákmányt' és kaján vigyorral az arcán elém kocogott. Ha így csinálta volna a tavaszi versenyen, nem csúsztunk volna le a dobogóról - gondoltam, de nem volt időm tovább elemezni a kitűnő gyakorlatot, mert a lány kezdett magára találni az ijedtségből. Gyorsan lefektettem a kutyát, majd odaléptem a lányhoz. A sűrű bocsánatkérések között egyre kerekedett a szemem... a lány határozottan csinos volt. Rövidre vágott haja kiemelte arcának vonásait.

Szerencsére nem fogta fel tragikusan a dolgot, láttam, hogy egyre jobban tetszik neki a kutya fegyelmezett figyelme. Már mosolygott, mikor megkérdezte, hogy megsimogathatja -e a kutyát. A mocsok eb persze pontosan tudta, hogy mi a dörgés, mert ahogy hívtam, széles farok csóválással zsebelte be a lány simogatását. Ezzel szent volt a béke. Semmitmondó mondtatok után elbúcsúztunk, indultunk tovább. A második lépés után, mint villámcsapás ért a felismerés ... a szeme. A tekintete az, amit nem tudtam hova tenni. Az a tekintet, ami nem hagyott nyugodni hosszú heteken át. Mire megfordultam, ő már engem figyelt, tekintetünk összevillant, benne volt a csodálkozás, a felismerés, a döbbenet. A pillanat hosszú perceknek tűnt, én a csodálkozásból még nem tértem magamhoz, mikor ő halkan annyit kérdezett: Te voltál?. Kiszáradt torkomat egy halk "igen" köszörülte, és nem tudtam urrá lenni zavaromon. Elpirultam, éreztem füleim vörösödni kezdtek. Mosolyogva lépett közelebb, a nemrég falfehér arca már neki is pirosodott:)) . Mielőtt bármit mondhattam volna, kaptam egy puszit az arcomra. Belém karolt, és mire magamra találtam, már együtt sétáltunk. Ő törte meg a csendet. Akadozva indult a beszélgetés, de azt vettem észre, élvezi a helyzetet. Miután bemutatkoztunk egymásnak – Editnek hívják - és megtudtunk egymásról pár fontosnak vélt dolgot, egy hirtelen fordulattal felidézte azt a napot. Meglepett a nyíltság, ahogy elmesélte a történteket. Akkor és ott nem látott tisztán, azt hitte, csak az érzékei játszottak vele. Korábban is sétáltak arra, messziről már látott, és eljátszott a gondolattal, hogy talán a „kutyás” srác is lehetett ott a bokorban. Nem tudta felejteni az izgalmas érzést, hogy esetleg valaki meglesi őt szeretkezés közben. Nem az volt az első eset, hogy azon tisztáson szeretkeztek, de bevallotta, az volt utolsó együttlétük. Komorrá vált az arca, mikor a problémáikról, a veszekedésekről és a szakításról beszélt. Igyekezett azt az időszakot lezárni. Munkahelyet váltott, haját levágatta, befestette. Nehezemre esett figyelni a szavaira, gondolataim egyre elkalandoztak. Egyre kevesebbszer kérdeztem bele a történetébe, a séta közben egyre többször kerestem szemeit a szemmel. Elvarázsolt a lénye, a külvilág megszűnt létezni. Nem vettem észre a pillanatot, mikor keze lecsúszott karomon, tenyere a tenyeremhez ért, ujjaink egymásba fonódtak. Az erdő széli pihenő padján történt az, amire addig a napig csak álmaimban gondoltam.

Egymással szemben ültünk, a beszélgetés egyre sikamlósabb témákra terelődött. Nagyokat vigyorogtunk, ahogy elmeséltük egymásnak gondolatainkat, álmainkat. Szeme egyre jobban csillogott, mindketten loptuk az egymás közötti távolságot, végül egy apró mozdulat elég volt, hogy ajkaink egymásra találjanak. Csupán egy pillanatra fordult meg a fejemben, hogy nem kellene megtenni, de csókja nem hagyott kétséget afelől, hogyan szeretné az elkövetkezendő perceket eltölteni. Nyelveink önfeledt játéka közben átöleltem, közelebb húztam, csípője egy mozdulatával az ölembe fészkelte magát. A vékony rövidnadrágokon keresztül érezhette ébredező férfiasságom, és feneke apró mozdulataival bátorította azt. Eközben én sem voltam tétlen, ujjaim felfedező útra indultak a nyakán, hátán. Enyhén megremegett, mikor a pólója alá tévedve kezem rátalált melleire. Ujjaimmal játszva cirógattam a bársonyos bőrt, egyre közelebb jutva az ágaskodó bimbókhoz. Hirtelen gondolattal apró csókokat leheltem a bimbókra a pólón keresztül, miközben már teljes tenyeremmel az édes halmokat simogattam. Ajkaim között keményedtek és emelkedtek ki a bimbók, ahogy felváltva egyre fürgébbé vált rajtuk nyelvem játéka. Edit kéjes zihálása és csípőjének egyre vadabb tánca mutatta, hogy az első menet az övé lesz.

Váratlanul eltolt magától, feláll, hátát fordítva nekem kacér mozdulatokkal letolta a shortját és ugyanazzal a mozdulattal megszabadult tangájától is. Ahogy lehajolt, egy pillanatra látni engedte formás fenekét és csupi nagyajkait, de ahogy felegyenesedett, a hosszú póló izgatóan eltakart mindent. Amint megfordult, egy édes csókkal hanyatt döntött a padon, és minden teketória nélkül engem is megszabadított az egyre szűkebbé váló nadrágtól és alsótól. Szemében láttam az elégedett meglepetést, mikor meglátta a rövidre nyírt fanszőrzetet, és a tettre készen előbukkanó, frissen borotvált vesszőt. Fölém hajolt, ügyelve, hogy nagyajkai közrefoghassák férfiasságomat. Lassú mozdulatokkal kezdett masszírozni, és most az én sóhajaim visszhangoztak az erdőben. Egyre gyorsuló mozgása önmagának is nagy izgalmat okozott, és ahogy kezeim a felettem ringó melleket érintették, megremegett. Lüktető dákómat csípőjének egy ügyes mozdulatával a nedves bejárathoz igazította, de ahelyett, hogy tövig magába fogadta volna, makkommal a nagyajkak belsejét és a kisajkakat masszírozta. Kezdtem elveszíteni a fejem. Kezeimet a derekára kulcsolva türelmetlenül toltam fel csípőm, igyekeztem beljebb jutni a kéj barlangjába. Engedett az „erőszaknak”, néhány gyors mozdulattal tövig megmártóztam a nedves punciban. De nem sokáig élvezkedhettem, mert felegyenesedett, teljes súlyával ránehezedett a csípőmre, tövig magába fogadva férfiasságom. Ekkor csodálhattam meg ismét a fazonra borotvált puncit, láthattam, hogy csiklója már követelődzve előbújt nagyajkai rejtekéből.

Aprókat mozgott, inkább a hüvelyizmaival masszírozott, élvezte, ahogy egyre szorosabban öleli körül falloszomat. Ha így folytatod, nem sokáig bírom már – súgtam, mire ő egy csókkal és egyre hevesebb mozgással reagált. Éreztem, nincs sok már a vulkán kitöréséig, kezemet kettőnk közé csúsztatva nagyajkai közül egy kis nedvességet lopva masszírozni kezdtem csiklóját. Most már ő is türelmetlenebb lett, egyre nehezebb volt kezemmel követni a vad vágta iramát. Kezeimet a combján tartva, hüvelykujjaim hol felváltva, hol egyszerre kényeztették a lucskos csiklót és környékét. Edit ezt már nem bírta sokáig, hangos sikoltással és fantasztikus szorítással élvezett. Az orgazmusa engem is magával rántott, három – négy rándulással engedtem magomat a forró barlangba, amely még mindig szorosan fogva tartotta lankadó férfiasságom….

Edit rám borult, és mint egy elégedetten doromboló cica súgta: Kezdetnek nem is rossz… de nem úszod meg ennyivel!:)))