Erdei tündér

Na, ezt jól megszívta... A többiek iszogatnak, mulatoznak, dumálnak, őt meg elküldték fenyőfáért az erdőbe, hiszen vgül is karácsony van, legyen már mit feldíszíteni...
Az egész banda itt van, eljött mindenki. Néhányukkal már hónapok óta nem találkozott. Megfogadták, hogy legalább évente egyszer, így karácsony táján összejönnek - hogy aztán ebből majd mi minden fog megvalósulni, az már más lapra tartozik...

Annak ellenére, hogy a szakadó hóesésben neki egyedül kell a fáért menni - senki sem akart vele tartani, hiába kérte őket - szíve mélyén kicsit örült is, hogy végre csönd lesz körülötte. Túl nagy ez a nyüzsgés, megszokta már, hogy egyedül van, csak szól csöndesen a zene, a kutyája ott szuszog mellette, azt csinál, amit akar... itt meg alkalmazkodni kell ehhez a sok emberhez.
- Hol a francba van a fejsze? - kiáltott be a nyüzsgő társaságba... de senki sem hallotta.
- Hol van az a kurva fejsze? - ordította. Erre csönd lett, mindenki ránézett, majd egyszerre mindenki nagy röhögésben tört ki. Tényleg mulatságos látvány lehetett, amint a három számmal nagyobb medveszőrbundában ordítozik az ajtóban...
- Kint a kamrában kedves, a farakás mellett. - mondta az egyik lány, akié a kis faházikó volt.
- Aztán el ne vessz nekem! - mosolygott, és egy csókot nyomott a homlokára.
- Tudjátok mit, vissza se jövök... csak holnap reggel. Elleszek én valamilyen helyes erdei tündérkénél. - mondta a fiú dühösen.
- Itt édes a legközebbi ház is úgy 5 km-re van... erdei tündér? Az esetleg én lehetnék, úgy hogy siess vissza. - mondta a lány és becsapta a fiú orra előtt az ajtót.

Megkereste a fejszét, benyomta az övébe és elindult. Fogalma sem volt, milyen irányba menjen, mindenfelé csak hatalmas fenyőket látott, kicsiket sehol sem.
- Olyan helyet kellene keresnem, ahol ritkább az erdő - gondolta - ott talán lesznek kisebbek is.
Nagyon nehéz volt a medveszőrbunda, de olyan erős szél fújt, hideg is volt és szakadatlanul hullott a hó, a bunda pedig jól melegítette. Kicsit félve nézett hátra, de még mindig látta a távolban a kis házikót.
- Basszus, még elveszek - gondolta - de megtapogatta a mobilt a bunda belsejében, érezte, hogy ott van, bármi is történik, hív a haveroknak...
Járkált körbe - körbe, míg végre meglátott egy kb. 1,5 méteres arányos fenyőt, ami nagyon is meg fog felelni. Óvatosan lépegetve közelítette meg a fenyőt, mert a fával kevésbé borított domboldalon alig volt hó, viszont csúszós, jeges volt a talaj.
- Na gyere picinyem. - mondta és megemelte a fejszét. A nehéz bundában viszont, ez nagyon nehezen ment. Gondolt egyet, levette a medveszőr bundát, és letette maga mellé. Újra magasba emelte a fejszét és lesújtott... ebben a pillanatban viszont a lábai kicsúsztak alóla, hatalmasat vágódott hátrafelé, és a jeges talajon elkezdett lefelé csúszni, először lassan, aztán egyre gyorsabban. Hiába kapkodott, nem tudott semmiben sem megkapaszkodni. Nagy puffanással állt meg egy tőkénel lent a völgyben.

Arra eszmélt, hogy rettenetesen fázik... és hogy nagyon fáj a feje. Hátranyúlt, a keze véres lett.
- Na, te aztán adtál nekem. - mondta a fatönknek hátrafordulva és tudatosította, hogy valószínü, az eszméletét is elvesztette pár percre... vagy órára??
Rémülten nézett körbe és próbálta a csúszása nyomait megtalálni, de semmi. Csak a nagy fehérség, a sürü hóesés. Fogalma sem volt, honnan is jött. A zsebéhez kapott, de ekkor jött rá, hogy a mobil a bundában maradt. Elfogta a félelem.
- Én itt megdöglöm… - mondta maga elé teljes kétségbeeséssel.
Körbe - körbe szaladgált, nézett felfelé a völgyből, próbált egy ismerős pontot találni... de semmi. És ami a legrosszabb volt: lassan alkonyodni kezdett.
- Ha itt talál az éjszaka végem - mondta. Találomra kiválasztott egy irányt, és elindult.
- Valahol csak kell lennie egy útnak, háznak... hisz nem a világ végén vagyunk. - gondolta.

Rettenetesen fázott. A szél behordta a havat az ingje alá, könnyei lassan a z arcára fagytak... Ment egyenesen, felfelé a völgyből, abban bízva, hogy onnan legalább majd valamilyen fényt láthat... Mire a völgyből felért a dombtetőre, már alig látott... Egy kereszt volt a dombtetőn, valamilyen kegyhely lehetett. Asztalokat, padokat is talált... De ki a fene járna itt ilyenkor?... Ahogy mászkált körbe, belerúgott egy szemetes zsákba. Jó hatalmas zsák volt, tele szeméttel. Kifordított mindent és magára húzta a fóliazsákot, legalább nem fújja át annyira a szél.
- Héj, mi ez? - hegyezte a fülét. Mintha autó lenne! - ujjongott hangosan.
Valóban, nemsokára lent, jó messzire látni lehetett a két világító fénypontot. Elkezdett a fény felé futni. Eszeveszetten... érezte, ahogy az arcába csapnak az ágak, de nem törődött vele. Valamiben megbotlott és hiába kapkodott megint minden oldalra, sehol semmi kapaszkodót nem talált. Elterült. Nem ütötte meg magát, de csak most tudatosította, hogy a rajta levő fóliazsák - ami eddig védte a széltől - most hirtelen szánkóvá változott, és eszeveszett gyorsasággal kezdett csúszni a dombról lefelé... Szinte süvített a fülében a szél. Érezte, hogy néha szinte a magasba pattan, mint egy pingponglabda, aztán visszazuhan, hogy tovább folytathassa őrült száguldását.
- Ez megint farönk lehetett… - futott át még az agyán, mikor hatalmas ütést érzett a fején, aztán elvesztette az eszméletét...

- Meghaltam? - kérdezte, amikor magához tért. Meleg meztelen testet érzett maga mellett, vastag bundával voltak mindketten betakarva, forralt bor illata csapta meg az orrát, a kandallóban pattogott a tűz...
- Ez már a mennyország? - kérdezte bambán...
- Hát, majdnem odakerültél... úgy vágódtál a ház falának, akár egy zsák - mondta egy kellemes női hang. Oldalra pillantott, egy nő feküdt mellette, teljesen meztelenül, hozzábújva.
- Jól vagy? - kérdezte tőle a lány.
- Igen, azt hiszem. Te vagy az erdei tündér? - kérdezte a fiú zavarodottan.
- Biztos, hogy jól vagy? - nevetett a lány, és kibújt mellőle a bunda alól. Ott állt a fiú előtt, csöppet sem szégyellve magát.
- Muszáj volt így hozzádbújnom, teljesen össze voltál fagyva, én is csak abban a pillanatban érkeztem, amikor Te becsapódtál. Tök hideg volt itt... begyújtottam, de a szoba nagyon hideg volt, így inkább melléd bújtam, nem baj?
- Nem, gyere vissza... - mondta a fiú, és talán az egyetlen ép testrésze - amin nem volt ütés, horzsolás - belebizsergett a lány látványába.
- Azt hiszem, már tényleg jól vagy. - mondta a lány, és magára kapott egy vastag kötött pulóvert, ami csaknem a térdéig ért.
- A szekrényben találsz ilyen pulcsit, azt hiszem, a férjemmel egyforma a termetetek...
- Micsoda, a férjed? - ugrott ki a bunda alól a fiú, elfeledkezve ágaskodó férfiasságáról...
- Aha, már tényleg jól vagy - mondta a lány, ahogy a szeme megakadt az ágaskodó szerszámon...
- Oooo.... bocsi - hebegte zavartan a fiú - s tördelte kezeivel a farkát, igyekezve elrejteni azt.
- Hát, végül is nincs nagyon mit szégyellned - mondta a lány pajzán mosollyal, de ezt a fiú már nem hallotta, mert a szekrényben kutatott.
- Oooo izé... – hebegett zavarodottan, amikor előmászott egy a lányéhoz hasonló hosszú kötött pulóverben, de még mindig nagy dudorral ott elől...
- Kérsz? - nyújtotta felé a lány a nagy bögre forralt bort.
- Hol a férjed? - kérdezte a fiú válasz helyett, de azért elvette a lány kezéből az illatosan gőzölgő bögrét.
- Nyugi, csak holnap jön. Én már ma reggel akartam ide jönni, de sok dolgom akadt, aztán az idő is elromlott, így csak estére értem ide. Karácsonyi buli lesz, jönnek a haverok, addig én mindent elkészítek.
- Aha, értem. Én is buliban vagyok.... Csak nem itt, hanem a “Júlia” nevü házikóban... ott valahol... - mutatott körbe a fiú az egész házban, közben le nem véve a szemét a lány mellbimbóiról, melyek majdnem átdöfték a vastag pulóvert....
- Esetleg a szemeimbe néznél, miközben beszélgetünk, és ne a melleimmel társalogj? - mondta mosolyogva a lány.
- Oooo... bocsi, - mondta a fiú zavartan, és nagyot kortyolt a bortól.
- Jó messze elbarangoltál, a “Júlia” kb. 5 km-re van a domb túloldalán.
Szótlanul szürcsölték a bort, a fiú a szeme sarkából a lányt figyelte, aki a kandallónak támaszkodva állt. Már nagyon kellemesen meleg volt a szobában, a kandallóban vidáman pattogott a tűz.
- Még eggyel? - nyújtotta felé a lány, és válaszra sem várva ismét teletöltötte mindkettőjuk bögréjét.
- Ne haragudj, van telefonod? Fel kell hívnoma haverokat, már biztosan idegesek.
- Persze, tessék. - nyújtotta át a mobilt a lány, így közelebbről is szemügyre vehette ágaskodó bimbóit. Kb. tizet csöngött a telefon, mire felvették. Elmondta hol van, és hogy csak reggel megy vissza.
- Jé, te még nem jöttél vissza? - kérdezte valaki a telefonban...
A fiú kicsit meglepődött, hogy senkinek sem hiányzott, de hát végül is több mint húszan vannak.
- Szóval csak reggel mész vissza? - kérdezte a lány.
- Ooooo.... bocsi, meg se kérdeztem, itt maradhatok reggelig? Szörnyű idő van odakint - kérdezte ismét zavartan a fiú, de megint csak a lány melleit bámulva...
- Hát persze - mondta a lány mosolyogva.
- Gyere, bekötözöm a sebeidet. – mondta, és egy nagy doboz kötszerrel és fertőtlenítőszerrel jött vissza a szobába. Egy széket tett a szoba közepére.
- Gyere, ülj ide - mondta a fiúnak, aki kicsit meglepődött, mert az asztal jótékonyan eltakarta állandóan ágaskodó farkát, de most mi lesz... hogyan rejtse el? Szerencséjére a lány éppen háttal állt neki, amikor átült. A vastag pulóvert úgy gyürte össze lábai között, hogy rejtse a rejtenivalót....

A lány áttörölte a fertőtlenítőszerrel a horzsolásokat... A fiú néha felszisszent, mert csípte őt a szer.
- Mutasd a lábad - mondta a lány és elkapta a fiú lábát, mert az egyik térdén jó nagy horzsolás volt. Ahogy kinyújtotta a lábát, kiszabadult a férfiassága, és mint egy rúgó, úgy ugrott ki a vastag pulóver alól.
- Hoppá - mondta a lány hangosan nevetve, a fiú pedig vörös fejjel próbálta újra elrejteni ágaskodó farkát...
- Hagyd csak... - mondta a lány, és mintha izgatottságot lehetett volna érezni a hangjában. A fiú feladta. Farka ott ágaskodott pár centire a lány arcától... aki még mindig a fiú sebeit törölgette.
- Vedd le a pulcsidat - parancsolta a fiúnak.
- Tessék? - lepődött meg a fiú.
- A hátad is tele van horzsolásokkal... - felelte a lány.
- Ja... - mondta, felállt, hogy könnyebben levegye a pulcsit, ekkor egy pillanatra makkja hozzáért a lány combjához, aki láthatóan beleborzongott. A fiú háta mögé állt, és törölgette sebeit. A fiú farka vidáman mereszkedett az ég felé, rettenetesen zavarban volt.
- Na kész - állt meg a lány közvetlenül a fiú előtt, ő pedig a pulóver után nyúlt, hogy felvegye, de a lány elkapta a kezét...
- Várj - mondta, és egy határozott mozdulattal ledobta magáról a pulóvert ő is. Ott állt a fiú előtt, mellbimbói óriásira voltak duzzadva, megsimogatta őket mindkét tenyerével, majd a hasát is megsimítva suttogta a fiúnak...
- Húzogasd... látni akarom...! – parancsolt a fiúra.
- Mi? - hökkent meg a fiú, de kezével önkéntelenül is elkapta farkát...
- Igen, csináld. Látom be vagy indulva... én is - mondta a lány, és fél méterre állva a fiú arcától simogatni kezdte simára borotvált punciját... Miközben a fiú keze a munkáját figyelte, kér ujjával széthúzta punciját, ami a kandalló fényében nedvesen csillogott...
- Nézd csak... - mondta, de hát a fiú úgy is azt nézte, ahogy a vörösbarna ajkak között a lány két ujja becsúszik nedves barlangjába. Felsóhajtott kéjesen.
- Cseréljünk... - mondta a lány, és elkapta a fiú hatalmas farkát. A fiú pedig lassú munkába kezdett a nedves puncival. Először is a kis gombocskát vette kezelésbe, amely hívogatóan bújt elő... aztán benyomta egy, majd két ujját is a sikamlós barlangba, mire a lány ismét felsóhajtott.
- Úgy, jó... - súgta - búgta a lány, miközben hatalmas, kőkemény mellbimbóit a fiú szájába gyömöszölte.
- Igen… - nyögte a fiú, miközben nyalta - falta az édes bimbókat.
- Várj... - mondta a lány, és kikapta a fiú kezét a puncijából.... majd letérdelt a fiú lábai közé. Fogta a hatalmas farkat és először csak nézegette, majd hirtelen bekapta, és őrülten szopni kezdte.... a fiú közben tartotta a lány fejét, és próbálta lassítani a ritmust. Végül a lány abbahagyta és felállt. Terpeszben a fiú fölé állt és anélkül, hogy megfogta volna a farkát, és irányította volna kicsit, az a tocsogóan nedves punciba csusszant. A lány felsikoltott. Lassan kezdett lovagolni, majd fokozatosan gyorsult, de nem sok idő - talán pár másodperc után sikoltozva elélvezett. A fiú még a lány előtt elment, nedves szerveik nagy csattogással verődtek egymáshoz.

Összeborulva ültek kicsit a széken, a fiú még mindig a lányban volt. Végül a lány felállt, nagy cuppanással csusszant ki a fiú lekókadt farka a lány nedvességtől csillogó puncijából.
- Szupi volt... de nekem nem elég... - mondta a lány, és a szekrényből egy vibrátort vett elő.
- Tudod, néha egyedül vagyok itt - mondta - és lefeküdt nem messze a fiútól a heverőre.
- Basszus, marhára be vagyok indulva... - mondta a lány, majd lassan becsúsztatta a müfalloszt a puncijába. A fiúnak leesett az álla, csak bámulta, ahogy a lány ügyesen mozgatja a vibrátort ki, be... ahogy a nedves redők nyaldossák a rózsaszín szerszámot... ahogy a lány a másik kezével széthúzza puncija bejáratát, majd a varázsgombot veszi kezelésbe jobb keze mutatóujjával. Egyre vadabb ritmusban, egyre mélyebbre nyomkodta be magának a szerszámot, majd nagy sikolyok kíséretében hatalmasat élvezett.

- Na, tetszett az előadás? - kérdezte pihegve a fiútól, aki csak hápogni tudott a meglepetéstől.
- Tetszett.. - mondta nagy örömmel, miközben a lány elkapta a farkát, ami teljes díszben, harcra készen ágaskodott ismét... Bekapta, letisztogatta az előbbi kör nedveit a fiú makkjáról, amik még mindig ott csillogtak, majd a fiú farkát fogva, húzta őt a heverő felé.
- Gyere, hátulról akarom... - majd hasra feküdt, mellei a heverőn pihentek, feneke a levegőben, nedves, kitárt puncija pedig hívogatta a fiút, aki nem sokáig várakoztatta, és becsusszantotta kemény farkát a nedves redők közé. Két kezével a lány szép kerek fenekét simogatta, a lány pedig egyik kezével a gombocskáját, másikkal pedig a fiú golyóit simogatta. Hamar megtalálták a közös ritmust... a lány egyre veszettebbül simogatta nedves csiklóját, majd jött az a fantasztikus érzés, valahonnan a gerince aljától, hogy végigsöpörjön egész testén.
Sikoltozva ismét elélvezett. A fiú kihúzta a farkát, ő most nem ment el.
- Istenem még egyszer, kérlek... - mondta a lány, széjjelebb rakta a lábait, nedves redői között ott virított a rózsaszín barlangjának bejárata... a fiú becsusszantotta a farkát... Ki, be, ki, be... közben simogatta a lány fenekét, néha a segge lyukát is megsimogatta, ilyenkor a lány elégedetten felmordult.
- Nem bírom tovább - mondta a fiú - és érezte, hogy spermája megtölti a forró barlangot... csak lövellt, újra és újra.
- Ne hagyd abba, kérlek, még egy picit... - sikoltozta a lány, aki őrült tempóban simogatta megduzzadt rózsaszín csiklóját... majd ő is nyögve, nyöszörögve újra elment.
Sokáig feküdtek szótlanul egymás mellett, simogatva egymást, talán el is aludtak egy fél órára. Mosolyogva ébredtek, egymás kezei között.
- Meg kéne mosakodnunk, tisztára ragadok - mosolygott a lány. Melegítek vizet, jó? – mondta, és egy nagy lábasban a kandalló tűzhelye fölé rakta a vizet.
- Mégis csak igazam volt, én tudtam, hogy ma egy erdei tündér lesz a társaságom... - mondta a fiú és a lányra mosolygott...