Enema - 5. rész

Arra ébredtem, hogy kedvesem néz. Arca ott pihent mellettem a párnán. Mikor kinyitottam a szemem, rám mosolygott.
- Mennyi az idő? – kérdeztem álmosan.
- Kilenc óra – búgott mellettem Zsolt hangja. – Már feltettem vizet. Mit kérsz előbb, kávét, vagy beöntést.
- Kávét, és beöntést egyszerre – mosolyogtam vissza.
- Mohó vagy – ült fel.
- Nem, csak álmos, és szerelmes – fordultam hanyatt, mire Zsolt kezét a hasamra tette, aztán végigsimított rajtam a lábam közéig.
- Szeretek ide nyúlni, amikor felébredsz. Puha és nedves vagy még.
- Kívánlak – simogattam meg a mellkasát.
- Engem kívánsz, vagy a beöntést.
- Téged, hogy bennem legyél, akármilyen formában.
Zsolt erre felemelte a takarót, széttárta a lábaimat, kicsit megemelte a csípőmet, és legnagyobb örömömre, tövig nyomult bennem. Nem is figyeltem, hogy már megint merevedése van.

- Ne mozdulj – kért, és melleimet, arcomat simogatta. Megint valami izgalommal teli nyugalom járt át. Nem értettem, hogy ez hogyan lehetséges, de nagyon jól esett. Aztán meghallottuk, hogy sípol a vízforraló. Zsolt elkezdte kihúzni belőlem a szerszámát.
- Ne – nyögtem – ne húzd ki még. Zsolt szemében mohó vágy gyúlt, és mozogni kezdett bennem. Lihegve kezdtem el élvezni. A vízforraló egyre erőszakosabban sípolt.
- Várj – csókolt szájon Zsolt, és az éjjeliszekrény fiókba nyúlt. Elővett egy méretes dildót, és a puncim fölé illesztette, aztán kihúzta a farkát és bevezette a dildót. Húzogatni kezdte bennem, közben csiklómat nyalta. Remegve élveztem el.
Fogta a kispárnáját, és a lábam közé tette, úgy, hogy a dildót bennem tartsa.
- Fordulj hasra- kérte, és én megtettem, ahogy mindent neki. A párna kellemesen beljebb nyomta a szerszámot.
- Óvatosan kezdj el mozogni rajta, mindjárt visszajövök – csókolta meg vállamat Zsolt, én pedig mozogni kezdtem. Érdekes érzés volt, hogy nem a kezemmel kell irányítanom.

Zsolt hamarosan visszatért, és belém vezette a beöntést. A kávé illata is megcsapott, de most nem törődtem vele.
- Mozogj csak kedves – markolt bele Zsolt a fenekembe.
- Téged akarlak magamba – nyafogtam.
- Majd mindjárt – indította meg a saját beöntését is. Visszanyúltam, és megfogtam keményedő farkát, és egyre jobban felizgultam tőle, miközben a műtag ki, besiklott bennem. Zsolt simogatott, aztán éreztem, hogy lefolyik a beöntés, és elszomorodtam, hogy kedvesem még nincs bennem. Ám Zsolt kihúzta a beöntő csövet a popsimból, és hátulról belényomult. Azt hittem szétpattanok. A hasam tele vízzel, a műtag a lábam között, Zsolt pedig a fenekemben.
A lábam közé nyúlt, és úgy igazította a párnán a műtagot, hogy ne csúszhasson ki.
- Ne mozogj, és tedd szét jól a lábaidat – súgta a fülembe, és mozogni kezdett bennem. A kéj azonnal elöntött. Zsolt cuppogva ostromolta a fenekemet, puncimat teljesen betöltötte a dildó. Azt hittem, ezt már nem lehet fokozni, de lehetett. Zsolt előre nyúlt, és megkereste a csiklómat. Zokogva éltem át a legnagyobb gyönyört. A csikló és hüvelyi orgazmust.
- Még, még! – kiáltottam, és minél jobban széttártam a lábaimat, annál intenzívebb lett az érzés. Aztán Zsolt felordított, és belém élvezett. Tudtam, már csak pár lökés, és vége a kéjnek, De kedvesem még bírta, sőt egyre gyorsabban döngetett. Aztán végem lett. Azt hiszem, egy pillanatra elájultam. Csak arra emlékszem, hogy mikor magamhoz tértem, a dildó még bennem volt, Zsolt pedig a hátamon feküdt, farka fenekemhez nyomódva.
- Jól vagy? – kérdezte, és én megéreztem, hogy akadálytalanul folyik ki belőlem a víz.
- Bekakiltam – mondtam nyugtalanul.
- Most ne törődj vele. Jó volt? – kérdezte kedvesem.
- Isteni.
- Azt azért nem hittem, hogy így kiütlek – csókolta meg a nyakamat hátulról.
- Hát, nem sokat tudtam magamról egy idő után – emeltem meg a csípőmet, hogy a dildó is kicsússzon belőlem, mire nagy adag víz is kijött belőlem.
- Ki kéne mennem – mondtam, de kedvesem nem hagyta.
- Mondtam, hogy üríts csak nyugodtan. Gumilepedő van alattunk. A huzatot majd kimossuk, az ágyneműt meg kidobjuk a napra.
- Te még bírod tartani?
- Nem – nevetett, - az enyém már alattunk van.
Elengedtem hát magam és teljesen megkönnyebbültem, bár kissé zavart a nedves környezet. Zsolt közben megint ingerelni kezdett. Megfogta a dildót, és visszanyomta belém, majd popsimhoz hajolt, és inni kezdte a vizet, ami kijött belőlem.
- Finom vagy – súgta bele a fenekembe, aztán mozgatni kezdte bennem a műtagot, ezzel is serkentve, hogy ürüljek. Megint nyögdécselni kezdtem.
- Tudtam, hogy még bírod – simogatott meg, és előre nyúlt a hasamhoz.
- Úgy érzem, van még benned lé.
- Igen – fordultam vissza várakozás teljesen. Zsolt ismét a fiókjába nyúlt, és elővette az anál vibrátort, majd belém tolta. Egyszerre mozgatta bennem a kettőt, én pedig ismét elélveztem, bár ez az élmény a negyede sem volt az előbbinek.
- Bocs, túl sok víz jött ki belőled – csókolt szabaddá vált puncimba. – Akarod, hogy megint Isteni legyen?
- Igen – haraptam be a szám.
- Akkor várj egy kicsit – mondta, majd kirohant. Hamarosan egy újabb beöntéssel tért vissza. Az anál izgató mellé dugta a csövet, és teljes fokozatra kapcsolta, majd megfordított, és a dildóval dugni kezdett. De, nem jött a várt hatás.
- Téged akarlak – nyögtem, mire Zsolt a fejem fölé térdelt, és a számba adta éledező szerszámát, közben nem kímélte a puncimat sem. Kezdtem megint rettenetesen felizgulni. Lábam köze már szinte égett, Zsoltnak pedig egyre keményebb lett a szerszáma a számban. Nem értettem, hogyan tud megint ilyen hamar megmerevedni. Aztán kedvesem kirántotta belőlem a dildót, számból a hímtagját, és belém nyomult. Sikongva élveztem ismét. Aztán egy nagy durranás és a vibrátor, meg a beöntőcső kirepült belőlem. Minden egyes lökésre könnyebben éreztem magam, aztán elöntött a kielégülés utáni fáradtság, és elaludtam.

Tiszta ágyban ébredtem. Annyira aludtam, hogy Zsolt át tudott rakni a fotelba, áthúzni az ágyat, és visszatenni. Nem ébredtem fel.
- Szia hétalvó! Hasadra süt a dél – nevetett Zsolt.
- Már dél van – szontyolodtam el – nemsokára haza kell mennünk.
Gyere, ússzunk egy nagyot, és vidámabbnak fogod látni a világot – húzott fel kedvesem. Meztelenül futottunk ki a stégre, és ugráltunk fejest a vízbe. Az úszás tényleg jót tett, felfrissített.
- Farkas éhes vagyok – másztam fel a lépcsőn.
- Hát, persze. Nem reggeliztünk. Öltözz fel, elmegyünk ebédelni.
Rohantam, és némi hajszárítás után felöltöztem. Zsolt már a teraszon ült. Most az ő arcára is szomorúság ült ki.
- Mi a baj? – tettem le mellé a táskámat.
- Szeretném, ha sosem hagynál el.
- Eszem ágában sincs – törtek elő belőlem a szavak. Zsolt rám emelte máskor meleg, vagy huncut tekintetét, de most csak rémületet láttam benne.
- Akkor ne merj meghalni – suttogta, és szeme megtelt könnyel. Letérdeltem elé, és fejemet az ölébe hajtottam.
- Ha ezt akarod, akkor nagyon vigyázz rám – mondtam, majd felnéztem ismét az arcára. Hála tükröződött róla. Kezei közé fogta az arcomat, és már megnyugodva mondta:
- Arra mérget vehetsz!

Rossz hangulatunk hamar elmúlt. Az ebéd finom volt, igazi vasárnapi, húslevessel, rántott csirkével.
- Egyél csak kedves, úgy is kimosom belőled – kacsintott rám Zsolt.
- Te, nem árt meg ez a rengeteg beöntés? – kérdeztem.
- Majd lassítunk, mert így tényleg elfogysz nekem. De, ez a hétvége akkor is csodás volt – szorította meg a kezem.
- Jó, Kedves – szorítottam meg a térdét az asztal alatt.
- Sajnos, míg aludtál, felhívtak. Hatra Pestre kell érnem, mert van egy fotózásom. Ha eljössz velem, alhatunk éjjel együtt.
- Elmegyek – lelkesedtem fel, hogy ezt az éjszakát is vele tölthetem.
- Majd hazafelé elugrunk ruháért hozzád.
- Jó. Mit csinálunk még ebéd után?
- Kifekszünk a stégre, és napozunk.
- Azt mondtad, kimosod belőlem a kaját – zsörtölődtem.
- Ha akarod?! – nevetett, és a cipőből kihúzott, meztelen lábait az ölembe tette. Felhúztam a szoknyámat, és ő boldogan vette tudomásul, hogy nincs rajtam bugyi. Ball nagylábujját bele is erőltette lukacskámba. Beharaptam a szám, és próbáltam az uborkasalátára koncentrálni, de nem ment.
- Hagyd abba, mert itt megyek el – nyögtem, és ő megkegyelmezve kibújt belőlem.
- Igyekezz az evéssel, mert nem bírok magammal.
- Azt látom – nevettem, és még rendeltem egy csoki tortát.
- Csak azért – magyaráztam, mikor rosszallóan rázta a fejét, - hogy legyen alapanyag.
Fizettünk aztán visszaindultunk, ám Zsolt a következő erdei úton lekanyarodott, megállt egy kis tisztás szélén, és azonnal átölelt. Forró csókban forrtunk össze, aztán eltolt magától.
- Olyan gyönyörű vagy, annyira kívánatos!
Keze már meztelen lábközömben kutatott. Nedves ölem mohón fogadta magába ujjait. Felsikkantottam, mikor lehúztam a cipzárját, és gatyájából előbuggyant merev pénisze.
- Én is csodálkozom rajta, de ilyen hatással vagy rám – puszilt meg. – Kérlek, térdelj föl az ülésre felém – megtettem. Ő megint kinyitotta a kesztyűtartót, és elő vett egy beöntőpitlit, meg egy termoszt. Megtöltötte vízzel, és a csövet belém dugta, de most jó mélyen. Aztán mögém térdelt és belém hatolt. A vállamat, nyakamat harapdálta, néha lökve egyet rajtam. Éreztem, ahogy megtellek. Nagyon élveztem, ahogy próbálgatta, hogy már mennyire vagyok tele, aztán kihúzta belőlem a csövet, és egy másikat dugott belém, amelyen apró ballonocskákat lehetett felfújni, így abszolút nem kellett odafigyelni, hogy kell-e székelnem. Zsolt magára vont, és dugni kezdett, amikor a rendőr megjelent.
- Jó napot, ez itt természetvédelmi terület. Mit csinálnak kérem?
Azt hittem, hogy ott halok meg, ám Zsolt nem jött zavarba.
- Madár lesen vagyunk, és a hangoskodásával elriasztotta őket.
A rendőr bebámult az ablakon, és „rögzítette” az eseményeket.
- Maguk itt kérem, közszemérmet sértenek.
Rám jött a nevetés, és a kakilási inger.
- Kinek? Nincs itt senki.
- És ha kiránduló gyerekek jönnek erre?
- Nem vártuk volna meg őket.
- Kérem, most az egyszer eltekintek a feljelentéstől, de haladéktalanul hagyják el a tett színhelyét – mondta komolyan a rendőr, nekem pedig el kezdtek potyogni a könnyeim a visszatartott nevetéstől. Zsolt leemelt magáról, csípőjét felemelve, felhúzta a nadrágját, begyújtotta a motort, és elhajtottunk. A rendőr a következő bevezetőútig jött utánunk, így végül hazamentünk, közben majd meg szakadtam a nevetéstől.
- Te, ha ki jön belőled a ballon, és összerondítod az ülésemet, veled tisztítom ki – Korholt Zsolt.
- Ne félj, kibírja a stégig.
- Remélem is – parkolt le Zsolt, kiszállt, majd kisegített engem is. Rohantunk a stégre, menet közben dobáltunk le mindent magunkról. Mikor a lépcsőhöz értünk, mohón csókolózni kezdtünk. Zsoltból előtört a visszafojtott vágy. Felemelte egyik lábamat, és mohón belém hatolt. Nekitántorodtunk a korlátnak. Zsolt vadul kezdett el bennem mozogni, aztán felkapott és a vízbe gázolt velem, egész addig, hogy derékig ért nekem. Letett, megfordított, és most hátulról kezdett el ostromolni. Sikongtam ismét. Közben fenekembe még nagyobbra pumpálta a ballont. Teljesen betöltött. Most teljesen állatias volt. Hatalmasakat lökött rajtam, közben a ballonokat kezdte el rángatni belőlem, hatalmas kéjt okozva vele. Mikor az utolsó is kiugrott, éreztem, hogy hüvelyem rángatózni kezd, erre ő is pumpálni kezdte belém a magját, lihegve, nevetve borultunk egymás karjaiba, aztán felemelt, hogy a fenekem kiemelkedjen a vízből, és élvezettel nézte, ahogy spriccel ki belőlem a víz.

Aztán beültünk a tévé elé, és rengeteget ittunk. Folyt belénk az ásványvíz. Fáradt tagjainkat pihentetve, néztük a ládát, el, elbóbiskolva. Végül négy órakor összepakoltunk, és beültünk a kocsiba. Hazafelé csendesek voltunk egy darabig, aztán én megszólaltam.
- Kár, hogy vége.
- Szerintem, csak most kezdődik – mosolygott rám kedvesem.
- A hétvégére gondoltam, tudom, a kapcsolatunk még csak most kezdődik.
- Nekem olyan vagy, mintha öröktől ismernélek. Mintha Eszter reinkarnációja lennél.
Arra gondoltam, hogy talán nekem még ilyen szépet nem is mondtak. Gondolkodtam, hogy mit is mondjak erre, de Zsolt megelőzött.
- Ne vedd tehernek. Szeretlek, és kész. Önmagadért, nem Eszter miatt. Bár tényleg sokban hasonlítasz rá. Akarsz tőlem gyereket?
Nem értettem, hogy most miért nem zavar ez a kérdés, és Péter miért tudott kiüldözni vele a világból.
- Mert engem szeretsz, őt meg nem. Tulajdonképp szégyellhetnéd magad, csak arra kellett neked.
- De azt sem tudta rendesen – panaszkodtam.
- Majd bepótoljuk az elveszett gyönyöröket.
- Tudom – haraptam be a számat, és kimondhatatlanul boldog voltam.