Én így éltem meg-születés (7. rész)

Eközben egyfolytában hívogattam Bandit. Ezalatt a mellettem ülő félistennek magyaráztam el ki az a Petra és miért kell azonnal hazautaznom. Már meg is álltunk a repülőtéren.
- Ne menjek veled? - kérdezte váratlanul.
- Robert, nem hiszem, hogy egy szál pólóban és gatyában akarsz velem utazni, ki tudja mennyi időre. Hagyd  lécci, de a kedvemért azért felhívod Jont, hogy elindultam? - kérdeztem, őszintén szólva nem akartam hazavinni őt , hiszen csak párszor keféltünk és nem gondoltam volna, hogy ez annyira komoly, hogy a nővéremnek is bemutassam.
- Rendben, jó utat… drágám - mondta, majd hosszasan megcsókolt, kb. öt percig csókolóztunk, mire váratlanul megcsörrent a telefonom. Bandi volt az, megmondta, hogy már ott van Petránál és jobbra balra rohangál. Kiszálltam és Robert is kiszállt. Kissé feszült volt a hangulat, amiért drágámnak hívott. Ezt ő is érezte. Megcsókolt újra és újra és újra, azt éreztem, hogy egyre forróbb lett a dolog. Behúzott egy raktár szerűségbe a V.I.P. részlegen és magunkra csapta az ajtót.
- Robert ne itt - suttogtam a vágytól elfulló hangon.
- De annyira kívánlak, és most addig csókollak, amíg el nem kezd vérezni az ajkad. - Ez a válasz teljesen elvette a maradék józan eszemet is. Én megelőztem és beleharaptam az ajkába. Felmordult, a combomnál éreztem a meredező hímtagját. Szinte leszakította rólam a pólómat, én meg a gatyájával bíbelődtem, aztán a fehér izom mutogató pólója került le róla. Már teljesen átnedvesedtem, amikor egy forró kezet éreztem a gatyámban, amint a bugyimban kutat. Hüvelyembe mártotta az ujját, majd betolta csókunkba, harmadiknak.
- Nézd, ennyire kívánsz, te kis bestia! - A csókunkba keveredett az én ízem, borzalmasan felizgatott. Nem bírtam tovább és az egész testét az ajtóhoz szegeztem.
- Imádom, ha bestiának hívsz! - morogtam a csókunkba. Letérdeltem és elővettem a kis barátomat. Bekaptam és ütemesen szopni kezdtem, hangosan morgott, amikor éreztem, hogy közel a vége, végigcsókoltam a combja belső felét és minden számba ütköző szőrszálat óvatosan meghúztam. Visszatértem a farkához és újrakezdtem az előbbi tevékenységemet.
- Farghnni - hörögte.
- Élvezz a számba! - Többet sem kellett neki mondani és elment, hangos ordítás közepette. Mindet lenyeltem, imádtam az ízét, enyhén kesernyés volt a sok cigi és drog miatt.
Most én következtem, a falnak nyomott és lehúzta a farmerom, belemártotta a nyelvét kelyhembe, ami már rendesen lucskos volt . Nyelvével körözött a csiklóm körül, amitől megőrültem. Karjaival átkarolta a combjaimat. Felhúztam magamhoz és szinte könyörögtem a farkáért. Nem is váratott sokára. Hirtelen tört rám a kéjes gyönyör, amikor megkaptam az áhitott szerszámot. Hangosan nyögtem, centiről centire haladt beljebb, szinte kapartam a hátát, miközben a nyakát csókolgattam, ő meg a hajamat simogatta, mikor a forró bőre a bőrömhöz ért majdnem meggyulladtam. Gyorsított a tempón,nem létezett más csak ő meg én.És amikor a testünk egyesült a gyönyör imádott remegéseiben,én sikítottam ő meg ordított ,ez volt életem legjobb szeretkezése. Megigazítottuk a ruháinkat és egymás karjaiba gabalyodva andalogtunk ki a váróba, ahol Anita már várt ránk,ő mindig diszkréten kezeli a pasi ügyeimet és sosem szól a sajtónak semmiről és senkiről.
- Üdvözlöm.-mosolygott vidáman.-Jó reggelt Robert.-fordult a férfihoz.-Épp időben érkeztek, Alejandro most tette le a gépet és indulásra készen áll.
- Ki az az Alejandro? - kérdezte Robert összevont szemöldökkel.
- Ő  Miss Lewis kapitánya - nézett rá Anita. - És ne aggódjon ő nem vetélytársa magának,hiszen… khmm meleg. - Robert arcáról eltűnt az aggodalom.
- Tíz percet kap, hogy elbúcsúzzanak, különben nem érünk oda Petrához - mondta a stewardessem.
Odafordultam Roberthez és belesimultam ölelő karjaiba. Hosszasan csókolóztunk.
- Megvársz? - kérdeztem.
- Ne maradj sokáig mer hiányozni fogsz a kis barátomnak - célzott farkára. - De ugye utána velem alszol,olyan rég volt már,hogy elfelejtettem hogyan is kell..-mormolta a kedvenc hímem a fülembe.Felszálltam és Anita ott várt rám.
- Vigyázzon vele,még megjárja, tudta, hogy a feleségének mindössze 2 hónapig udvarolt és jött az ásó kapa nagyharang?-kérdezte,imádom ,hogy ismer már több ,mint tíz éve ,egyidősek vagyunk. Apámnál kezdett dolgozni és hozzám került.-Már most szerelmesen néz magára,mi lesz ebből?Ne akarja ,hogy felelősségre vonjam,de nem gondolja ,hogy majd megbántja az érzéseivel? - célzott Robertre.
- Anita, még friss a dolog.
- Maga tudja. - Nézett rám barna szemeivel, kissé dundi hölgy volt, de védtelenül kedves és önzetlen.Villogott a telefonom,hogy SMS-t kaptam…Roberttől:Nagyon élveztem a veled töltött időt, már is hiányzol, siess mert kénytelen leszek a kezemmel segíteni pajtimon.Imádlak drágám, te kis Bestia!Csókol a te szexistened.:*.Elmosolyodtam, ő volt az egyetlen férfi, aki egy puszta SMS-el letörölhetetlen mosolyt rajzolt a számra.Fura volt de, azt éreztem,hogy hiányzik és mikor rá gondoltam, melegség járta át a szívem. 9 óra múlva oda is értem. A reptéren senki nem várt. Fogtam egy taxit és elindultam a kórházba,az első dolgom az volt,hogy felhívtam az én kis „szexistenmet” a hangjában megkönnyebbülést hallottam.Beértem Petrához és felcsillant a szeme.
- Fanni! - Fáradt és elnyűtt volt ,a szemei alatt fekete karikák villogtak.-Ha már apáék nincsenek itt.-szomorodott el.Apáéknak mindig sok dolga volt,mikor megszülettem,pont aznap választották meg kormányzóvá.6 éves koromban elkerültem Zakynthosról Pestre ,csak Petra meg én,vettek nekünk egy házat és ezzel számukra el voltunk intézve,az apai nagymamám nevelt fel bennünket,mivel az anyai nagyszüleim autóbalesetben meghaltak ,mikor Petra két éves volt.
- Ne is siránkozz ezen,hol van a kis Lucám,a nagynéni szeme fénye?-kérdeztem,de Petra visszarántott magához.
-Hívott engem egy amerikai férfi,érdeklődött,hogy megérkeztél-e már és,hogy megszületett-e Luca.-a szemem kikerekedett,pontosan tudtam,hogy Robert hívta fel.-Nem is említetted,hogy van egy udvarolód,a nevét nem is mondta,de roppantul kedves úriember.-ekkor nyílt az ajtó és Bandi bejött a karján a kisbabával.
- Gyere hercegnőm,nézd,ki van itt! Hát csak nem a nagynéni?Köszönj szépen Fanninak!-gügyögött Bandi.
- Mióta megszületett ezt csinálja. - Mosolygott rajta Petra. - Kérem a kislányom. - Nyújtogatta a karjait.
- Petrus, aludj!-szóltam rá.-Mióta van fenn?-fordultam Bandihoz.
- Csak téged várt,Jon is gratulált és azt mondta kiveszik Niával a jövőhetet.Apropó ki volt az a daliás lovag aki úgy aggódik érted?-kérdezte Bandi.