Én így éltem meg-hosszúhétvége (6.rész)

Háromnegyed háromkor felriadtam egy hatalmas villámra ekkor egy ölelő kart találtam magamon.Óvatosan megfordultam és ott volt ő.Ráncai kisimultak,mondjuk, elég jól tartja magát 37 éves létére,arcán pedig apró mosoly húzódott,egyenletesen pihegett,szóval ilyen, amikor kielégült.Kicsit eltávolodtam tőle,hogy végignézhessem.Csupán csak egy szürke boxer volt rajta.Felsőteste tökéletesen kidolgozott ,sötét haja kesze- kuszán lógott az arcába.Visszafordultam és ekkor újra hatalmasat villámlott.Összerezzentem.
-Mi baj?Csak villámlik,itt vagyok. nem bánthat senki és semmi.-mondta Robert,majd még közelebb húzott magához,ha ez lehetséges.A hangja megnyugtatott,mint mikor anyám a karjában ringatott kiskoromban.
-Alszol?-kérdeztem tőle suttogva.
-Nem.-suttogta vissza.-Miért, te igen?-kérdeztem kuncogva.Halkan fölnevetett.
-Lehet melletted?-kérdezte és közben felé fordultam.A szemébe néztem.
-Aludjunk,vagy van jobb ötleted?-kérdeztem.
-Hát.-hajolt közelebb és megcsókolt.Egyre hevesebben csókolt majd rám feküdt.Belecsókoltam a nyakába és a kezemmel a hajába túrtam.Mire ő felmordult.Elváltak ajkaink.Elfordultam tőle.
-Jó éjt.-mormoltam.
-Mi?Ennyi volt?-karolt át hátulról szorosan.
-Nem volt elég hétszer?-kérdeztem, tetetett felháborodással.
-Belőled sosem.-csókolt bele a nyakamba.Éreztem meredező férfiasságát hozzádörgölőzni a fenekemhez.Egy ideig még húztam,aztán nem tudtam ellenállni neki.Megfordultam és újra fölöttem volt ,kezével gyöngéden a párnához szegezte csuklóimat és úgy csókolgatott.Már teljesen fel voltam izgulva.Robert egyre lassabban haladt lefelé,mindenhol végigcsókolgatott.Én pedig csak nyögtem az élvezettől.Levettem róla boxerét és farkát elkezdtem finoman masszírozni.Néha felnyögött,majd erőt vettem magamon és magam alá fordítottam .Csuklóit lefogtam és beleültem a farkába, miközben izmos testét csókoltam végig pontról-pontra.Végül elkezdtem föl és le húzogatni magamat rajta.Lassan akár a macska aki most kapta meg várva várt tejfölét.Sikítottam az élvezettől.Egyszer csak testemet a jól ismer remegés hullám fogta el, ami az alhasamból indult,hatalmas sikítással élveztem el Roberttel egyetemben.Ráhullottam ,de még nem szálltam le rólam.
-Ezt akartad kihagyni?-lihegte,majd egy csókot lehelt a homlokomra.Elaludtunk.Reggel arra keltem,hogy ugyan abban a pozicíóban vagyunk,mint amikor abbahagytuk a szeretkezést.Robert farka még mindig bennem volt és ez boldogsággal töltött el,fölnéztem rá,a szemei nyitva voltak,és engem figyelt.
-Gyönyörű vagy.-mondta megbabonázva.Elmosolyodtam,egy hónappal ezelőtt ki nem állhattuk egymást.Ekkor megcsörrent a telefonom Jane volt az.
-Szia mizujs?-kérdeztem csicseregve.Közben felálltam és egy kissé elsétáltam ,az ajtófélfának dőltem.
-Nem fogod elhinni amit most mondok,elmentem vásárolni a pasimmal és tudod kivel futottunk össze a supermarketben?Paul Brettany-nyal és bájos feleségével,de ez még semmi egy hatalmas monokli van Paul szeme alatt, na tippelj ki csinálta?-kérdezte,ajaj remélem nem Jon,neki elmondtam,de csak bizalmas okokból.
-Fogalmam sincs, ki?-kérdeztem.
-A te kis lovagod…Robert!
-Miiiii?-a megdöbbenéstől majdnem elájultam.Ránéztem a békésen,párnáim közt pihegő férfira.Aki amikor észre vette,hogy figyelem, rám mosolygott.
-Selenától hallottam,hogy Justinnal ivó cimborák ,és ő pletykálta el nekem,hogy Robert odament hozzá beverte a képét és azt ordította,hogy reméli nem nyúl hozzád egy ujjal sem különben kiveri belőle a szart is.-döbbenten hallgattam Jane beszámolóját.
-Mikor volt ez?-kérdeztem még mindig Robert szemeibe bámultam,még soha senki sem verekedett értem.
-Hétfőn,a csók csatátok után,munka végén megvárta a kocsijánál és bemosott neki egyet.-csiripelte Jane.
-Most leteszem,szia!
-Várj!-mondta Jane,de rá sem hederítettem.Odasétáltam Roberthoz.
-Mi történt?-kérdezte az elképedt arcomat látva.
-Mikor akartad nekem elmondani,hogy szétverted Pault?
-Öhmm,ha azt mondom megérdemelte,nem haragszol rám?
-De,mi ez a nagy pálfordulás a részedről?-még mindig az ágy mellett álltam,ő pedig odamászott hozzám.
-Hogy érted?-kérdezte.
-Eddig hideg kimért és távolság tartó voltál ,mostmeg…
-Fanni,megajándékoztál életem legfinomabb csókjával,és ne haragudj,hogy bunkó és távolság tartó voltam,egyszerűen elvesztem az eszem mikor a közelemben vagy,és amikor vittem neked Gwyneth pocsék kávéjából azt hittem,meghívhatlak valahová,igaz kicsit lenéztelek a munka szerzésed miatt,de imádtalak,az első perctől kezdve,és amikor rátok nyitottam …-odatérdelt elém és átkulcsolta karjaival a derekamat.
-Szóval szerinted is szar Gwyneth kávéja?-kérdeztem ,majd elnevette magát és belepuszilt a köldökömbe.
-Csak én szeretnélek csókolni,annyira féltékeny lettem Paulra,hogy elfogott a düh-folytatta.-Kérlek ne haragudj-majd erősebben magához szorított.
-Kizárólag azért tudok haragudni ,mert nem láthattam ahogy laposra vered Pault.-mosolyogtam.Magához húzott és megcsókolt.
-Éhes vagyok.-mondtam.-Gyere ,és most tényleg fondüzni fogunk!-fenyegettem.Lekászálódtunk és legnagyobb megdöbbenésemre ott állt Jane.
-Végre!Azt hittem már sosem jöttök le!-nevetett Jane.
-Hogy,hogy itt vagy?Mindegy.Robert ő itt Jane,a legjobb barátnőm,Jane ő Robert.
-Örvendek.-mondta Robert és elmosolyodott.
-Mikor láttam a hatalmas Audit tudtam,hogy itt vagy-kacsintott Robertre.
-Állj!Ti ismeritek egymást?-kérdeztem,megszólalt a vészcsengőm.
-Nyugi.-mosolygott zavaromon Robert.-Szerinted Jack nem mutatta volna be nekem a menyasszonyát?
-Tényleg,el is felejtettem,hogy ti legjobb cimbik vagytok.-válaszoltam incselkedve.
-Ez annyira aranyos,látod,mondtam,hogy neked való a pasi.-vihogott Jane.Megint megszólalt a telefonom.
-Halló-szóltam bele.
-Jó napot kívánok Vardalosz Fannival beszélek?-kérdezte egy aránylag idősebb férfi a telefon végén,magyarul.
-Igen.-válaszoltam
-Dr. Lacfi Árpád vagyok szülész,nőgyógyász,a nővérét beszállították a kórházba ,mert szülési fájdalmai vannak,de az apukát nem érjük el, be tudna jönni a kórházba?-kérdezte.
-Hogyne,de most Amerikában tartózkodom, sajnálatos módon ,de amint tudok indulok.Esetleg beszélhetnék a nővéremmel?-kérdeztem.
-Azonnal.-válaszolta és már adta is Petrát.
-Szia,hogy vagy,figyelj az első géppel indulok,Bandi miatt meg ne aggódj majd hívogatom.-közben felrohantam a lépcsőn kirántottam a bőröndömet és már el is kezdtem bele dobálni a dolgaimat.
-Köszönöm arggggg.-nyögött bele a telefonba,a hangja fáradt volt.-Siess ,nem bírom sokáig.-letettem,a második hívásomat Anitához, a személyi stewardessemhez intéztem.Kiderült,hogy a magángépem ,Miss Lewis, fél óra múlva fel tudják készíteni.Apa tavaly eladta az ő személyszállítóját és lecserélte három kisebbre ,személyzettel.Lerohantam a lépcsőn a bőröndömmel együtt.Robert és Jane egyszerre fordult felém a férfi az asztalnál ült míg batátosném a pultot támasztotta.Roberten addigra már lett póló,a csuda tudja hogyan.

-Petránál elkezdődtek a fájások,hazamegyek.-Robert már pattant is,hogy kivigyen.