Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Dr. Stephen P. St.John: Sajnálom, hoyg nem tette egyér...
2024-03-27 20:43
lalityi9346: Várom nagyon a folytatást!
2024-03-26 17:27
kaliban: Hát ez q..va gyenge, a helyesí...
2024-03-24 15:19
golyó56: Tetszett. Folytatás?
2024-03-22 11:42
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Én és a főnököm - Első lélegzetvétel

Nagyot sóhajtottam és továbbra is a plafont bámultam. Kelletlenül mozdultam meg az ágyamban, nagyon zavart Tamás élvezetének nyoma a combomon. Alig vártam, hogy végre kijöjjön a fürdőből és bemehessek lezuhanyozni. Ah, nem is tudom, minek vagyok vele. Tulajdonképpen idegesített. A legnagyobb jóindulattal se nevezhettem párkapcsolatnak azt, ami köztem és közte volt. Testiség, talán. Bár az utóbbi időben már azt se élveztem. Elélvezni azt igen, azt tudtam vele… de csak azért, mert pontosan tudta, mitől megyek a falnak. De könyörgöm, a jó szex nem az orgazmustól jó… vagyis nem csak attól. Persze, jó, ha van, de a nők nem attól vesztik el a fejüket, hogy igen, fél óra múlva elélvezek, amennyiben engedem, hogy a pasim rám másszon… igen is, kell az az előjáték! Nem mondom, hogy Tamás mindig ajtóstul ront a házba, de néha jól esne máshogyan is. Mondjuk, spontán, szavakkal, hevesebben… Tényleg csak ennyi lenne a hiba az egészben? Nem pedig az, hogy alapjáraton egy cseppet sem kívánom? Lefekszem vele, persze, hiszen vannak szükségleteim, de nem elégít ki az, ahogyan csináljuk. Nincs benne erő, nincs benne határozottság, nincs benne szenvedély… Végre nyílt a fürdőszoba ajtaja, Tamás lépett ki rajta, gyorsan felpattantam az ágyból és elszaladva mellette a fürdőbe rohantam. Ahogy beálltam a zuhany alá, az jutott eszembe, hogy nagyon remélem, mire végzek a zuhannyal, Tamás felöltözik és elmegy. Semmi kedvem nem volt vele aludni. Zuhany után fogat mostam, felvettem a fürdőköpenyemet és kiléptem a fürdőből. Tamás valóban már felöltözve várt az előszobában, elbúcsúzott, nyomott egy csókot a számra és eltűnt a lakásomból. Szerencsére. Pizsamát húztam és bedőltem az ágyba. Mire jó ez nekem? Miért nem dobom Tamást a fenébe? Szükségem van nekem egyáltalán arra, hogy hetente 2-3 alkalommal egy önző, kretén megdugjon, amit még csak annyira nem is élvezek? És ha nem lenne? Valljuk be, akkor nem szexelnék már egy ideje. Mert kivel is bújnék ágyba? Senkivel. Hiszen, nem járok sehova, nem ismerkedem és a munkahelyem és a lakásom között ingázom nap, mint nap. Nem mondom, hogy a munkahelyemen nincsenek jó pasik, mert vannak, és azt se mondom, hogy nem vesznek észre. Vagyok annyira dekoratív, hogy észrevegyenek a férfiak, de ha már párkapcsolatról van szó, akkor az ne a munkahelyemen alakuljon ki. Arról nem beszélve, hogy az itteni férfiak fele nős, a negyede foglalt, a maradék pedig vagy meleg vagy… maradjunk annyiban, hogy szóba sem jöhetnek. Ismét hatalmasat sóhajtottam. Nem vagyok boldog, a legkevésbé sem. Anno nem így terveztem az életemet. Mindig is úgy gondoltam, 28 évesen már férjem lesz és gyerekem. Szép, nagy családi házban fogunk élni a legnagyobb boldogságban. Helyette mi van? A nap nagy részében látástól vakulásig dolgozok egy kontaktlencséket forgalmazó vállalatnál, mint pénzügyi asszisztens és esténként egyedül járok haza az apró kis garzonomba, ami legalább az enyém. Hétvégenként a barátnőimmel lógok vagy Tamással. És már megint itt tartunk! Tamás. Talán szakítanom kéne vele… ez volt arra a napra az utolsó gondolatom. Hirtelen zuhantam álomba.


Fájós fejjel ébredtem reggel. Péntek volt, szerencsére. A hét utolsó munkanapja és volt még valami, ami ma az utolsó volt. A mai napon volt utoljára Zsuzsi a főnököm. Zsuzsival már három éve dolgoztunk együtt, ő volt a Lens pénzügyi igazgatója, én pedig az asszisztense. Hétfőtől szülési szabadságra megy, nagyjából 3-4 hete van még vissza a szülésig és azt már pihenéssel szeretné tölteni. Sajnáltam nagyon, hogy elmegy és itt hagy engem, mert nagyon megkedveltem őt az évek alatt, de örültem is a boldogságának, hiszen a férjével évek óta próbálkoztak összehozni egy babát. És most sikerült is. Szép karácsonyi ajándékot fognak kapni, Zsuzsi pont karácsonyra van kiírva. Az egészben az érintett a legrosszabbul, hogy nem tudtam, ki fogja helyettesíteni Zsuzsit. Vajon ki lesz az új főnököm? Hallottam irodai mendemondákat, hogy ezt meg azt fogják áthelyezni, esetleg egy teljesen új embert vesznek fel. Kicsit aggasztott, hogy a mai napig, ami pedig az utolsó, nem tudok biztosat. Kihörpintettem az utolsó korty reggeli kávémat is és készülődni kezdtem. Semmi kedvem nem volt a mai naphoz, ehhez még az időjárás is megfelelő volt, hideg, ködös novemberi nap volt. A fejfájásom enyhült egy hangyányit, de mire beértem az irodába, újra teljes erejével ledöntött a lábamról a dübörgés az agyamban. Lillának ezzel szemben kitörően jó kedve volt.


-          Szép jó reggelt! – csicsergett az íróasztala mögül, mikor beléptem közös irodánkba.


-          Úh, megköszönném, ha halkabban beszélnél. – kértem tőle, miközben a halántékomra szorított ujjaimmal masszíroztam a fejemet. – Rettenetesen fáj a fejem.


Lilla felpattant a székéről és megkerülve az asztalát hozzám lépett.


-          Szofi, baj van? Talán beteg vagy? – kérdezte aggodalmasan.


-          Nem, csak így ébredtem.


-          Aha. – mondta karba font kezekkel. – Talán nem aludtál az éjszaka?


Tudtam, mire gondol. Lilla már az első pillanattól fogva megjósolta, hogy Tamás nem nekem való. Nem egyszer és nem is kétszer hallottam tőle, hogy szerinte szakítanom kéne vele és egy olyan pasit kéne végre keresnem, aki minden tekintetben megfelelőbb, mint Tamás, de legalábbis nem egy önző, disznó. Ezzel én is tisztában voltam, csak sajnos, minden tekintetben megfelelő pasik nem teremnek minden bokorban.


-          De… aludtam is. – feleltem szemlesütve.


-          Tudtam! – kiáltott fel Lilla. – Tamás megint…


-          Mielőtt olyat mondanál… - szakítottam félbe. – Igen, nálam volt, szexeltünk és hazament. És igen, tudom, hogy szakítanom kéne vele.


-          Így van! Ha valami nem működik, minek üldögélni a szarkupac tetején?


-          Köszi, igazán lényegre törő vagy ma!


-          Nem tesz semmit. – tette Lilla mosolyogva a karomra a kezét. – Nem akarlak bántani, tudd, hogy én melletted vagyok, és csak jót akarok neked.


-          Tudom. – mosolyogtam rá meghatódva. – És köszönöm.


Akkor lépett be Robi, Lilla főnöke.


-          Jó reggelt! – csengett a hangja.


-          Jó reggelt! Szia, Robi! – köszöntünk neki.


Lilla visszalépdelt az asztalához és egy mappával a kezében követte Robit az irodájába. Robi volt az értékesítési igazgató. Lilla pedig az asszisztense. Robi nem sokat tartózkodott itt, általában úton volt. Hol a boltokat járta körbe, hol az anyavállalatnál volt Bécsben, hol erre, hol arra. Robit mindketten kedveltük. Sokszor hívott meg minket ebédelni. Nagyon népszerű volt az irodai hölgyek körében, úgy tudom, az egész ügyfélszolgálat bomlott érte. Természetesen nős volt. Lillával rendkívül jó volt a munkakapcsolatuk, ők már régebb óta dolgoztak együtt, mint mi Zsuzsival.


-          Jó reggelt. – hallottam Zsuzsi hangját mögülem. Megfordultam és egy erőltetett mosolygással próbáltam köszönteni az utolsó munkanapján. – Szentséges ég, de rosszul nézel ki, már megbocsáss!


-          Borzalmasan fáj a fejem már reggel óta!


-          Te, szegény! Na, gyere be az irodámba. – mondta és beevickélt előttem hatalmas pocakjával az ajtón. Megpróbált kényelmesen helyet foglalni az asztalánál, ami már nem ment annyira neki. – Vettél már be gyógyszert?


-          Kettőt is.


Zsuzsi elhúzta a száját, majd hümmögni kezdett, aztán kibökte.


-          Akkor mesélj!


-          Mit meséljek? – kérdeztem meglepődve.


-          Szar volt az éjszaka, ugye?


-          Uramisten, hát ezt meg honnan tudod? – döbbentem meg, aztán feltett kezekkel folytattam. – Várj, ne is mondd! Kitalálom. Lilla nem tudja tartani azt a lepcses száját!


-          Jaj, ne haragudj rá! Csak jót akar neked. Szeretünk mindketten és egyikőnk se érti, minek vagy egy ilyen kreténnel!


-          Ha ez megnyugtat, én sem tudom.


-          Hát akkor szakíts vele!


-          Miért akarjátok mindketten ennyire, hogy szingli legyek? – kérdeztem, aztán válaszoltam is a saját kérdésemre. – Tudod mit? Mindez most egyáltalán nem fontos. Ma van az utolsó napod és én nem akarok veszekedni.


-          Helyes! – mosolyodott el Zsuzsi.


-          Erről jut eszembe. Lehet már tudni valamit az utódról? – próbálkoztam újra.


-          Ó, igen. Ma fogok vele találkozni. Együtt ebédelünk. Tulajdonképpen már felvette a vezetőség és hétfőn kezd, csak azért ebédelünk együtt, hogy megbeszélhessük az átadást-átvételt.


-          De hát, nem lenne jobb itt az irodában, hogy én is megismerhessem?


-          Arra még sok időtök lesz. Sajna, nem tud eljönni ide, csak egy ebédre futja az idejéből, mert a mostani munkahelyén neki is ez az utolsó napja.


-          Értem. És milyen?


-          Micsoda? – kérdezte Zsuzsi a számítógépe monitorjába merülve.


-          Hát a nő.


-          Milyen nő?


-          Jaj, hát a leendő főnököm. – feleltem türelmetlenül.


-          Ki mondta neked, hogy nő? Pasi lesz. Még hozzá nem is akármilyen pasi.


-          Ezt meg hogy érted? – kérdeztem.


Zsuzsi kaján mosolyra húzta a száját.


-          Csak annyit mondok, mikor először találkoztam vele, egy pillanatra sajnáltam, hogy már férjnél vagyok.


-          Annyira jó pasi? – kérdeztem felvillanyozódva.


-          Ó, még annál is jobb!


-          Felkeltetted a kíváncsiságomat. – vallottam be.


-          Hát pedig hétfőig várnod kell.


-          És tudsz még róla valamit?


-          Igen, sajnos nős.


Lebiggyesztettem a számat.


-          Gondolhattam volna! Túl szépnek indult.


Kisvártatva kopogtak az ajtón. Az ügyvezető volt, Zsuzsival akart beszélni. Felálltam, megkérdeztem, kér e kávét, majd elnézést kérve, elhagytam az irodát. Ahogy kiléptem az ajtón, Lilla már a helyén ült. Azonnal nekitámadtam.


-          Miért mondtad el Zsuzsinak, hogy mi van Tamással?


-          Ugyan már! Semmi szükség nem volt elmondani, tudjuk, hogy egy görény, te meg kétségbeesett nőszemély, akit ismerünk… és szeretünk. – nézett rám nagy boci szemekkel. Képtelenség volt rá haragudni.


-          Igazad van. Bocsi. Ez a fejfájás kifordít önmagamból. – mondtam a székembe roskadva. – És tudom, hogy igazatok van. Jobb lenne egyedül, mint egy szar kapcsolatban.


Lilla elmosolyodott.


-          Együtt ebédelünk?


Bólintottam, majd elmosolyodtam. Aztán belefogtam a munkába. Szerencsére délre elmúlt a fejfájásom, így már jobbkedvűen mentünk el ebédelni. A közeli kínai étterembe mentünk.


-          Tudsz már valamit az új főnöködről? – kérdezte Lilla.


-          Igen, azt, hogy egy álompasi és azt, hogy nős.


-          Hmm, fontos dolgok ezek. – mosolygott. – Zsuzsi lényegbe látó volt.


Csak nevettem és inkább az ebédemmel voltak elfoglalva. Nagyon éhes voltam már. Lilla a hétvégéről kérdezgetett.


-          Ugye, nem azt tervezed, hogy otthon leszel egyedül? Csináljunk már valamit!


-          Mire gondolsz? – kérdezgettem.


-          Nem tudom. Shoppingolhatnánk, vagy akár elmehetnénk wellnesselni. Mit szólsz? Jó lenne egy kis masszázs.


-          Igen, ezzel meggyőztél. Bármit megadnék egy jó masszázsért.


-          Hát akkor ezt megbeszéltük. – nevetett Lilla.


Aznap este Zsuzsival és Lillával vacsoráztam. Meghívtuk búcsúzóul egy étterembe és átadtuk a búcsúajándékunkat is. Megható volt az este. Sok emléket, sztorit felemlegettünk. Voltak közte karácsonyi partis és csapatépítő táboros élmények is szép számmal. Érthető módon Zsuzsi hamar elfáradt, ezért nem volt hajnalig tartó mulatozás. Mielőtt hazaindultunk, Zsuzsival még elbúcsúztunk egymástól, biztosított róla, hogy biztosan jól ki fogok jönni az utódjával, aki nagyon rendes, bár nagyon határozott személyiség, ettől kicsit szigorúnak tűnhet, de ne féljek tőle. Egy picit megijesztett ezzel, de hamar elhessegettem az érzést, most nem akartam foglalkozni vele. Miután elbúcsúztunk, mindegyikőnk hazaindult. A lakásba érve ledobáltam magamról a ruháimat és az ágyra dobtam magamat. Vajon milyen lehet Kristóf? Zsuzsi elmondta, hogy így hívják. Teleki Kristóf. Tényleg olyan álomférfi lehet? Határozott jellem? Vajon mennyire? Tudunk majd együtt dolgozni? Kedvelni fogjuk egymást? Ezernyi kérdés tobzódott bennem. Végül megelégeltem a cikázó gondolatokat és felültem az ágyban. Felálltam és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Útközben megpillantottam magam az előszobai falitükörben. Megálltam előtte és alaposan szemügyre vettem magam. Tényleg nem lehetett panaszom magamra. Meg voltam elégedve. Kedves, bájos arc nézett rám vissza a tükörből, pajkosan meg-megvillanó kékesszürke szemekkel és csillogó sötétbarna hosszú hajjal. Mindig is remek alakom volt. Soha nem volt rajtam egy deka felesleg sem. Nem voltam csont sovány ugyan, de nem is vágytam rá. Pont jó voltam, ahogy voltam. A tükörben nézve magamat megérintettem a mellemet. Szép, formás melleim voltak, rajtuk apró mellbimbókkal, amik remegve szoktak ágaskodni, ha valaki felizgat. Most a combjaim közé pillantottam. Ujjaimmal megérintettem a csupasz szeméremdombot. Nemrég gyantáztattam. Selymesen puha volt, az ujjaim továbbkalandoztak a szeméremajkakra. Imádtam az érzést, mikor az izgalomtól vérrel telítődnek és bizseregve megduzzadnak. Hirtelen vágyat éreztem, elrántottam a kezemet és inkább a fürdőszobába mentem, hogy lezuhanyozhassak. Akkor döntöttem el, hogy amint alkalmam nyílik rá, végleg szakítok Tamással.


Másnap délelőtt Lillával egy bevásárlóközpontban találkoztunk. Szinte az egész napot ott töltöttük, végigjártuk a kedvenc butikjainkat és kedvünkre vásároltunk. Közben még meg is ebédeltünk. Amikor már kellően elfáradtunk, úgy gondoltuk, jöhet a pihenés és a wellness. Elmentünk a szokásos wellness hotelünkbe, ahol napi jegyet váltottunk. Előbb átöltöztünk, majd időpontot foglaltunk a masszázsra, aztán bevetettük magunkat az élményfürdőbe. Amikor eljött a masszázs ideje, különváltunk, hiszen a masszázsok külön kis bokszokban történtek. Az öltözőben meztelenre vetkőztem és fürdőköpenybe burkolva, egy törölközővel a kezemben haladtam a nekem kijelölt kis boksz felé. Mikor beléptem, a masszőr már ott volt, kérte, hogy nyugodtan vegyem le a fürdőköpenyt, feküdjek az asztalra és takarjam le a popsimat, ő néhány perc múlva visszajön. Kilépett és elhúzta a függönyt. A bokszban félhomály volt, illatos gyertyák égtek, a levegőben szantálfa és gyömbérillat terjengett. Kellemes zene szólt. Hihetetlenül nyugtató volt és ősi. Egy pillanat alatt ellazultam. Levettem a köpenyemet és körbetekertem magam a törölközővel. Éppen a hajamat akartam felcopfozni, mikor lehullott rólam a törölköző és én ott álltam anyaszült meztelenül, pont akkor, amikor hirtelen félrehúzták a függönyt. Felpillantottam. Egy férfi állt velem szemben fürdőköpenyben. Magas volt, sötét, rövid haj és sötéten villanó szemek, markáns vonások, nagyon határozott jellemre utaltak. Megdermedtem. Volt a férfi pillantásában valami, különös tűz égett a szemeiben, ahogy a testemet nézte. Abban a pillanatban nem volt bennem szégyenérzet, merészen, majdhogynem vágyakozva néztem a jóképű idegent, akit szemmel láthatóan lázba hozott a meztelenségem. Majd hirtelen megrázta a fejét, elnézést kért és visszahúzta a függönyt. Én akkor döbbentem rá, hogy mi is történt, a szívem hevesen kezdett verni, azonnal a masszázságyra feküdtem és letakartam a hátsómat. Basszus, mit gondolhat most rólam ez az idegen? Nem volt sok időm ezen aggódni, mert megérkezett a masszőr és kezelésbe vette feszült testemet. A történtek után nem is sikerült teljesen ellazulnom, de azért nagyon jól esett a masszázs. Amint végeztünk, gyors léptekkel szaladtam a szaunához, ahol megbeszéltük Lillával a masszázs utáni találkozót. Izgatottan álltam elé.


-          Nem fogod elhinni, mi történt velem! – kezdtem bele.


-          Micsoda? – kérdezte Lilla kíváncsian.


-          A masszázsbokszban voltam, és épp fel akartam copfozni a hajamat, amikor leesett rólam a törölközőm. Pont akkor egy pasi véletlenül elhúzta a függönyt, én pedig ott álltam előtte teljesen meztelenül!


-          Nem mondod?


-          De, képzeld! De nem ez a legrosszabb, hanem az, hogy ledermedtünk és percek teltek el úgy, hogy én nem mozdultam, ő pedig nézte a meztelen testemet.


-          Aztán mi volt?


-          Megrázta a fejét, elnézést kért és visszahúzta a függönyt.


-          Nem tudod, ki volt az?


-          Honnan tudnám? Csak…


-          Csak mi? – kérdezte érdeklődve Lilla.


-          Nem tudom, olyan furcsa volt az egész.


Közben beléptünk a szaunába, ahol csak ketten voltunk és folytattam tovább a mesélést.


-          Olyan furcsán nézett rám.


-          Persze, hiszen egy meztelen nő állt előtte. – nevetett Lilla.


-          Nem… Lilla, ez a pasi egy félisten volt. Soha nem láttam még ilyen szemeket. Sötét volt és furcsa csillogás volt benne. Ahogy nézett engem. Mintha megbabonázott volna… hirtelen nem is tudom…


-          Na, mondd már! – unszolt tovább.


-          Nem tudom, de mintha akkor abban a pillanatban kívántuk volna egymást.


Lilla megdöbbenve nézett rám.


-          Ah, hülyeségeket beszélek, ne is hallgass rám! Ez annyira ciki!


-          Dehogy! Miért lenne ciki? Tök idegen volt, nem? Valószínűleg most láttad életedben először és utoljára is!


-          Igazad van. – feleltem egy kicsit megnyugodva, de azért még nagyon sokáig láttam magam előtt a férfi fürkésző arcát és tűzben égő tekintetét.


Késő este értem haza. Tamás hívott napközben, de semmi kedvem nem volt visszahívni, ki is kapcsoltam a telefonom és inkább lefekvéshez készülődtem.


Másnapra sikerült is valamennyire megfeledkeznem a masszázs előtti kis incidensről. A napom nagyon részében takarítottam, mostam, főztem, délutánra pedig bejelentkezett Tamás. Eldöntöttem, hogy szakítok vele. Az érkezése előtt még gyorsan lezuhanyoztam, de felöltözni már nem volt időm. Csak egy fürdőköpenyben nyitottam ajtót.


-          Bocs, de nemrég fejeztem be a takarítást, épp csak lezuhanyoztam, mindjárt felöltözök. – szabadkoztam.


Tamás kajánul mosolygott, ahogy belépett a lakásba.


-          Semmi szükség rá. – a túlságosan is magabiztos hangjától kirázott a hideg. – Tudom, hogy inkább szeretnél valamit, és ezért nem öltöztél fel.


Rosszul voltam ettől. Basszus, miért nem lehet nevén nevezni a dolgokat? Semmi kedvem nem volt szexelni vele. Már épp reagálni akartam, mikor Tamás erőtlenül és lassan a falnak döntött. Túláradó mosollyal közelített felém és szájon csókolt. A következő mozdulatával már a köntösöm alatt volt, szinte azonnal a combjaim közé nyúlt. Ajkai a nyakamra tapadtak, miközben ujjával a csiklómat ingerelte. Ellenkezni akartam, de közben a fürdőköpenyem szétnyílott rajtam, és a meztelenségem eszembe jutatta őt. Hirtelen villant meg előttem a jóképű idegen sötét tekintete. Ugyanazt a vágyakozást éreztem. Hagytam, hogy magával ragadjon a pillanat és az érzés. A hatás nem maradt el, nedvesség öntötte el a puncimat. Tamás persze azonnal nyeregben érezte magát, és két ujját is a hüvelyembe tolta. Még mindig láttam az idegent és akartam is, hogy maradjon. Könyörögtem magamban, hogy Tamás ne szólaljon meg, mert akkor megtörik a varázs. Látni se akartam őt, azt akartam gondolni, hogy az idegennel szeretkezem. Tamás hirtelen elengedett és vetkőztetni kezdte magát. Gondoltam egyet és az ágyhoz sétáltam, közben a földre ejtettem a köntösömet. Letérdeltem az ágy szélére, előredőltem és hagytam Tamásnak, hogy végezze a dolgát. Mögém sétált, megragadta a csípőmet és a puncimba mártotta a farkát. Igyekeztem legyőzni a fantáziálatlansága feletti csalódottságomat és azt képzelni, hogy a jóképű idegen gyömöszöl hátulról. Lehunytam a szemem és láttam magam előtt a képet. Tamás lassan mozgott, akárhányszor gyorsított a mozdulatain és kezdtem volna élvezni, mindig lelassított, hogy ne durranjon el. Így viszont nagyon nehezen mentem volna el. Mozogni kezdtem és rásegítettem az ujjammal a csiklómnál, így két perc sem kellett és elélveztem. Kisvártatva Tamás is. Az orgazmusa után kihúzta belőlem a farkát és a fürdőbe ment. Én pedig ledőltem az ágyra és azon gondolkodtam, már megint mire volt ez jó. Mikor kívántam meg Tamást? Vagy nem is Tamást, hanem az idegent? Ah, nem teljesen mindegy! Abszurd az egész! Szakítani hívtam ide ezt a kretént. Na, mindegy, ebből ma már úgysem lesz semmi. Inkább elküldöm. Egyedül akarok lenni. Amint Tamás kijött a fürdőből, meg is mondtam neki, hogy holnap nehéz napom lesz, és korán kell kelnem, így szeretném, ha most hazamenne. Szerencsére nem ellenkezett, sőt! Ezt találta mondani:


-          Végül is, amiért jöttem, az már meg volt! – mosolygott undorítóan az ajtóból.


Elborzadva néztem rá, elhúztam a számat, majd szó nélkül becsuktam az ajtót.


-          Hogy mekkora egy tetű! – szólaltam meg, amikor megfordultam és a fürdőbe mentem. Lezuhanyoztam és nyugovóra tértem, hiszen holnap tényleg nehéz napom lesz. Megismerem az új főnökömet.
Hozzászólások
További hozzászólások »
Marokfegyver ·
Belestem a blogodba, továbbra is az a véleményem, hogy ide töltögethetnél minél több írást, vagy legalább jellemző fejezetet vagy részletet - ügyelve persze arra, hogy ne csorduljon túl, ne jusson minden napra egy-egy. Magamról tudom, hogy szívesen olvasok, de vigyázok arra, hogy könyvekre is maradjon abból a véges és rohanó időből, s akkor még nem is emkítettem, hogy (nem a munka, de) a pénzkereset is tekintélyes hányadát igényli a napjaimnak... Tehát: ha itt kedvet kap az olvasó (a több olvasó) az írásaidhoz, akkor biztosan meg fognak látogatni.
Te is olvastad a paródiát az előző művedről?
sznorina ·
Paródiát? Nem, nem olvastam... :confused:
Ide kb. hetente töltök fel, mire elküldöm, úgyis pár nap múlva jelenik csak meg, és szeretnék elegendő időt adni egy-egy rész elolvasására minél több embernek.
Értelek, én sem tudom minden szabadidőmet gép előtt tölteni és írni is csak akkor írok, ha van hozzá kedvem és persze jön az ihlet. :grinning:
De jólesik, hogy ennyi embernek tetszik az írásom. :grinning:
D.S. ·
'Így írtok ti' a címe.

sznorina ·
Köszönöm D.S., megtaláltam és elolvastam. Nem is tudom... jól gondolom, hogy parodizálni csak azt "lehet", ami valamilyen szinten megfogott? :grinning: Remélem! :wink:
D.S. ·
Tőle kellene megkérdezned. Gondolom, így lehet.

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A Tortenetek csapata új oldalt nyitott a lányokkal való szex randevúzáshoz: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: