Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John: Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Emese a városban 2/1. rész

– Meg tudná nekem mondani, melyik a Radnóti utca?


Meg tudtam volna, de nem tettem:


– Valahol a közelben lehet, én is oda igyekszem – válaszoltam a legártatlanabb tekintettel, egyenesen a hatalmas, barna szemekbe.


– Az jó! – sóhajtott fel a lány, és türelmesen várt, amíg egy pittyentéssel lezárom az autót és bepillantok a hátsó üvegen, nem felejtettem-e valami kíváncsiságra és betörésre ingerlőt az ülésen.


A Radnóti utca mindössze néhány házzal arrébb, 90 fokos szögben található attól a helytől, ahol megelégedésemre sikerült az egyetlen szabad parkolóhelyet elfoglalni. De ha ezt a helyismeretet azonnal és egyenesen elárulom a lánynak, akkor már rég befordult volna a sarkon, nem állna mellettem. Pedig kellemes, ahogy egy nőiességet sugárzó lány várakozik mellettem az augusztus-végi fényárban, nem is tudnék hirtelen hasonló érzésre példát találni. Az érdeklődő lány az a típus, amelyik után akkor is megfordul a férfiak serege, ha egyébként ez nem mindennapi szokásos tevékenysége.


– Keressük meg együtt! – javasoltam, s talán félperces ismeretségünkhöz képest túl sokáig bámultam a szemébe.


Elindulhatnánk az ellenkező irányba – villant fel, azonban gyorsan el is vetettem az ötletet, mert akármennyire jó lett volna időt nyerni, átverni mégsem akartam. Bár addigra még csak a szemeit csodálhattam meg, a tekintetét.


A mellei hangsúlyosabban uralták a testét, mint ez szokás, ezért a figyelmemből is több időt szántam rájuk, már amennyire a megfelelő lassúságú járás mellett, kevés feltűnést keltve méricskélni illik egy ismeretlen lányt. Talán a combjai is vaskosabbak, a feneke is nagyobb egy árnyalattal az ideálisnál – amennyiben ezt jól sikerült felmérnem –, de mindenestől olyan összbenyomást keltett, amilyet ritkán tapasztalni. Jólesett ez a találkozás, akár a világoskék égiektől kaptam, akár nem.


– Interjúra megyek – közölte büszkén, egy kevés aggodalommal a hangjában. – Már csak 10 percem van.


– Bízd rám magad! – váltottam könnyedén személytelen társalgásból tegezésre.


– Szerinted alkalomhoz illően öltöztem? – Kis drukk érződött, ám a szemei… a szemei ragyogtak.


– Három ruhadarabot nyugodtan lehagyhattál volna!


– Azt elhiszem – nevetett kacéran, bárminemű megrökönyödés nélkül. – Nincs is rajtam annyi.


– Ugye, azért nem mennél bele, hogy amennyivel több, mint három, annyit levess?


Végignézett magán:


– Miért is ne? De nem itt, az utcán! – Szemében fénylő, apró szikrák.


A sarok olyan rohamléptekkel közeledett, hogy helyben-járással sem lehetett volna elkerülni találkozásunkat a keresett utcával.


– Legközelebb folytatjuk a vetkőztetést – jelentettem ki sajnálkozva –, de most azt hiszem, megérkeztünk.


– Oda… – mutatott egy túloldani épületre, jól látszott a házszám, és már futott is át a zebrán. – Szia!


– Kéz és lábtörést! – kiáltottam utána.


Ahogy hátulról még megfigyelhettem, lassan tudatosult bennem, mit érzek. Az ismeretlen lányból áradó természetes, nyers nőiességet, a mindent magával ragadó nemiséget. Mint egy őserdő, telis tele vágyakkal. Kavarogtak a gondolatok. Nem hiszek az első látásra szerelemben, de a spontán, naturális, feltartóztathatatlan ösztönökben igen! Vagy ha eddig nem hittem volna, most tapasztalhattam. Legszívesebben utána ügetnék, csak úgy, diszkréten, mint a kétmilliós dzsungelben szokás, vadak között, párzási időszakban…


Gondolatban még lefestettem volna azt a képet, ami az utolérés utáni pillanatot ábrázolja a betonon, de néhány méter után én is megérkeztem eredeti célomhoz.


 


*


 


Félórát, vagy valamivel többet vett igénybe, amíg elintéztem a dolgom, majd a későnyári éghez hasonló hangulatban, felhőtlenül léptem ki a kopott-szürke lépcsőházból.


Eszembe jutott a lány – meddig tarthat az állásinterjú? – és szinte éreztem a sűrű levegőben a közelségét. Beszívtam az illatot, melyet a nyár őrizgetett emlékül belőle, legalábbis úgy képzeltem. Belülről hallottam a nevetését, felidéztem ingerlő méretű melleit, és az egész lényéből sugárzó, ösztönös nőiességet… Beültem a kocsiba, leeresztettem az ablakot, doboltam a kormányon és szórakozottan válogattam a cd-k között. – Várok két percet! – döntöttem el hirtelen. Miért? Két percnek elégnek kell lennie ahhoz, hogy a véletlenek eldöntsék, akarnak-e egybeesni, esetleg megsokszorozódni…


Ekkor pillantottam meg a lányt a tükörben, aki nem a Radnóti utca felől, hanem az ellenkező irányból közeledett. A véletlenek nem vették igénybe a teljes kiszabott időtartamot, elkezdtek tobzódni, és meglepő dolgokat produkáltak. Azt hiszem, ettől kezdve, ha valaki meséli, hogy Afrika közepén magyarul beszélő kocsmárossal találkozott, vagy azzal akar elámítani, hogy a Csomolungma kapaszkodóján saját, lakótelepi szomszédjával futott össze, én csak legyinteni fogok. Kit érdekel, hogy Amszterdam egyik kirakatában a haverom meglátta saját régebbi barátnőjét? Mit számítanak e jelentéktelen dolgok ahhoz képest, amit ezen a napon tapasztaltam?


Kiszálltam a kocsiból:


– Megmutassam a Radnóti utcát? Vagy valami mást?... A Visegrádi utcát?... Vagy a Citadellát?


Mosolyogva lépett mellém:


– Nem is tudom… a vonatig még sok időm van… de az is lehet, hogy nem haza megyek, hanem a barátnőmhöz.


– Segítek eltölteni az időt – ajánlkoztam. – Gyere, ülj be és megtervezzük… azaz először csak szívd el nyugodtan a cigit! – helyesbítettem, amikor egy rutinosnak nem nevezhető mozdulattal rágyújtott.  – Bocs, de a kocsiban nem szeretem a füstszagot! – tettem hozzá.


– Semmi baj… Azt hiszem, ma nem megyek haza, majd csak holnap, inkább meglátogatom a barátnőmet… – és könnyedén megemlített egy települést. Éppen annak a városnak a nevét mondta ki, amelyben lakom. Csodálkozva nézte bamba arckifejezésemet: – Valami rosszat mondtam?


– Nagyon is jót! Mit gondolsz, hová fogok menni ezzel az autóval? Azaz hová… fo-gunk… menni?


– Nem akarom, hogy miattam akkora utat megtegyél! Vagy ez csak valami vicc volt? – Tétovázott, hogyan is fogadja a váratlan fuvart egy vadonatúj ismeretlentől, miközben azért elővette a telefonját, és kicsit ingadozva, rám-rám nézve, bepötyögött egy sms-t. Pillanatok alatt megérkezett a válasz, hangosan olvasta: – „Örülök, gyere!” Megírta a címet…


– Ezt gyorsan megbeszéltük – jelentettem ki elégedetten. Ha madarat nem is, de valami mást örömmel megfogtam volna.


Micsoda mázlista vagyok! Változatlanul éreztem azt az elemi, naturális vonzást, ami ezzel a közös utazással talán kielégüléshez juthat. Azt gondoltam, ezzel vége is a meglepetés-véletlenek sorának, hiszen sikerült először, majd újra összefutni ezzel a lánnyal, ráadásul éppen ugyanoda készül, mint én… Azt hittem, ennyi, megkaptam az időszakra jutó szerencse-adagomat. Mert alapjában csak addig hiszünk a csodákban, amíg elérhetetlen, amikor meg ölünkbe pottyan, természetesnek vesszük vagy hitetlenkedünk, de nem reméljük a folytatást… Találó kifejezés ez az ölbe-pottyanás, abban a pillanatban el tudtam képzelni ennek gyakorlatias megvalósulását.


– De te nem ott laksz, ugye? – kérdeztem.


– Dunántúlon, egy kis faluban, pontosabban egy falu mellett. Otthonról egy teljes napba telne az utazás, meglátogatni a barátnőmet, aki szintén onnan származik, s most itt állok félúton, vagy még közelebb, és te elviszel, ha meg nem gondolod.


– Örülök a társaságnak – mosolyodtam el. – Csupa élvezet lesz az út!


– Húha! Én máris élvezem – mosolygott érzékien a lány, és popsija élénk rázása mellett eltaposta a csikket. – Huh-huh… kifújom még a füstöt, nehogy bevigyem az autóba.


– Le is vetkőzhetsz, mert jó meleg lesz bent – viccelődtem könnyedén. – Hogy adjalak át a barátnődnek, ha útközben megfőzlek… ami egész jó lenne… vagy megsütlek.


– Sültpipi. – Nevetgélve nyitotta ki az ajtót és elhelyezkedett. – Lehúznád az én ablakomat is?


Ült már néhány széplány az anyósülésen, köztük talán mutatósabbak is, ám legelső alkalommal ilyen mértékű közvetlenséget még nem tapasztaltam.


– Kapcsolhatok klímát is… – Közben indexeltem kikanyarodáshoz.


– Akkor hogy fogsz levetkőztetni? – cukkolt.


– Először mondjuk leveszed azt a három ruhadarabot, amit megbeszéltünk? – vágtam vissza.


– Arról volt szó, hogy három maradhat. Nem? – ráncolta össze a homlokát méltatlankodva, szeméből viszont továbbra sem veszett ki a pajkos csillogás.


– Így emlékszel? Rendben – egyeztem bele készségesen, gyors fejszámolás után.


– Interjú közben is eszembe jutott, majdnem hangosan felröhögtem.


– Valami szexmunkára jelentkeztél? – néztem rá a szemem sarkából. Hangomon érződhetett, hogy én is csak heccelem, mert a válasza ismét csak halk kuncogás volt.


– Nem derült ki. De amikor azt mondta a pasi, hogy fizessek regisztrációs díjat és majd értesítenek, és mutassak valamit, hogy nagyobb legyen az esélyem, és akkor részt is vehetek egy képzésen, amiért megint fizetnem kell, akkor otthagytam – hadarta.


– Nem derült ki? Valami humbuk? – ámuldoztam. – Vagy tuti befektetések és biztosítások értékesítése?


– Semmit nem árult el, csak magas kereseti lehetőség, de persze először én fizessek…


– … és még mutass is valamit – fejeztem be helyette a mondatot. – Mire gondolhatott?


– Abból, ahová nézett folyamatosan, egyértelmű volt, mit szeretne látni – húzta el a száját. Rövid ismeretségünk után is furcsa volt tőle ez az arckifejezés. Úgy tűnik, még azt is a véletlennek köszönhetem, hogy ez a lány pont engem örvendeztetett meg elbűvölő társaságával. – Első pillanatban levetkőztetett a tekintetével.


– Már nem is merlek alaposabban megnézni – fordultam felé a legkomolyabbnak szánt, sajnálkozó arckifejezésemmel.


– Megnéztél már… – kacagott. – Az utcán akartál levetkőztetni.


– No, jó, biztosan te emlékszel jól, maradjon három valami rajtad… két cipő és egy bugyi. – Szeme szikrázott, arca kipirult:


– Nem kis feltűnést keltenénk a városban! – A körúton araszoltunk éppen. – De miből gondolod, hogy van rajtam bugyi?


– Mert nincs? Muti! – lelkendeztem.


– A barinőm, akihez megyek, általában nem hord bugyit, vagy ha igen, akkor csak azt, más semmit. – Nem tudtam eldönteni, hogy a bizalmaskodásomat akarta ezzel elhárítani, és inkább a barátnőjéről beszél, vagy szándéka szerint tovább csigázza a libidómat. )


– Mindig, minden eshetőségre kész? Ez most engem megnyugtat, mert látom, jó helyre viszlek, de a te bugyiddal még mindig nem vagyok tisztában.


– Vicceltem – kacagott csilingelő hangon. – Van rajtam. Akarod látni?


– Ez már nem az interjú ám! – vágtam rá hamarjában. – Szabadon választható a program, regisztrációs díj sincs…


– Tudom, csak ami jólesik… – kacagott fel. – Eszembe jutott az is, amit utánam szóltál: kéz és lábtörést! Éppen ezt kívántam annak az interjúztató vadbaromnak!


– De én nem úgy értettem… – tiltakoztam.


– De én meg úgy kívántam!


– Voltál már máskor is ilyenen?


– Interjún? Sokat ki tudtam szűrni, hogy mire megy ki – válaszolta komolyan. – Például amikor telefonon felhív, és azt kéri, hogy hívjam vissza, vagy nincs címe, valami eldugott helyen akar találkozni, vagy érthetetlenül mondja a kft. nevét és nem akarja megismételni… Az is gázos, amikor azt mondja az önéletrajzom alapján, hogy alkalmasnak talált területi igazgatói állásra, csak átképzésen kell részt vennem.


– Persze, csak fizess!


Vissza akartam térni a bugyis témához, mert – mint megállapítja a közmondás – az már közel van a lényeghez, de a lány kidugta a fejét az ablakon, percekig úgy nézte a kirakatokat és a járdán tobzódó embereket. Barna haja minden irányban lebegett, akár milliónyi szappanbuborék, táncoltatta a napfényt, tíz ujjal igyekezett a hosszú, selymes szálakat kordában tartani. Az amúgy is erotikus gondolatokra csábító, telt combjai kissé szétnyíltak, ingerlő mellein a bimbók kitüremkedve, határozottan mutatták az útirányt.


Kedvtelve nézegethettem, a csúcsforgalom aszfalthoz tapadt tempója mellett nemigen kellett a vezetésre koncentrálni.


– Baj, ha nem a pályán megyünk? – kérdeztem, hátha ezzel visszazökkentem a kocsi belsejébe.


– Baj? Áh, dehogy! – felelte flegmán, mintha nem is figyelne rám.


– Eleve így terveztem, nincs is pályamatricám, az út meg csak alig valamivel több, ráadásul nem is olyan unalmas, mint végigszáguldani… – Nem tettem hozzá további előnyként, hogy sok megállásra alkalmas hely mellett haladunk majd el.


– Ha nem unalmas, akkor miért lenne baj? – nézett rám értetlen szemekkel. – Azt ígérted, hogy élvezetes lesz.


– A barátnőd mióta van… ott? – váltottam témát.


– Egy hónapja? Kábé. Hiányzik ám, mert jókat hülyültünk, mindennap a parton lógtunk – sóhajtott ábrándozva.


– Kettesben?


Nem gondoltam, hogy az ártatlan kérdéstől elpirul, és nem értettem ennek okát.


– Egyszer voltunk csak ketten, de legtöbbször a fiúk is lejöttek… Ha én azt elmesélném…! – merengett el.


A „beszéltető csendhez” folyamodtam. Mintha annyira lekötne a következő kétméternyi távolság 1 perc alatt megtétele, előre figyeltem. A trükk bevált.


– Ditke, így hívják a barinőmet, sok izgalmas játékot ismer – kezdte tétován –, még a fiúknak is kétfelé állt a füle a csodálkozástól. Elmeséljem? – Végtelen közömbösség kifejezését erőltetve arcomra, bólintottam. Kezeit gyakran az ölébe ejtve, máskor erős gesztikuláció kíséretében, címszavakban beszámolt néhány nap történéseiről, miközben szemei vadítóan csillogtak: – Úgy ismerkedtünk meg, hogy a szomszédos tanya mellett haladtam el, és láttam, ahogy Ditkét két pasi fogdossa… Nem is! Már előtte is ismertem, amikor lejött a partra és pucérra vetkőzött a fiúknak, aztán meg a szemük láttára masztizott.


– És most őhozzá megyünk? Érdekes csaj lehet! – jegyeztem meg.


– Nagyon szép, szőke, meglátod! Karcsú, de azért mindene megvan, ami kell a pasiknak.


– Te sem panaszkodhatsz – somolyogtam. – Mindened megvan.


– Túlzottan is, nem gondolod? – nézett rám komolyan. – Néha az az érzésem, hogy csupa csöcsből állok…


– Ne mondj ilyet, mert nagyon szép! Már amennyit látok belőlük. Rengeteg olyan nő van, aki vagyonokat kifizet, csakhogy ilyen szép cicijei legyenek, és az csak műanyag lesz, nem ilyen igazi, vadító, markolnivaló.


Kicsit tartottam tőle, hogy tolakodónak tartja a megjegyzésemet, de hálás tekintetével találkoztam. Visszakanyarodtam a parthoz:


– A barátnőd ezek szerint olyan… egészséges exhibicionista? Úgy értem, hogy nem mutogatós, hanem büszke arra, amije van… – magyaráztam meg a kifejezést, mert vagy nem értette, vagy pedig félreértette, furcsán nézett rám.


– Ha ezt jelenti, akkor igen. Én is olyan vagyok.


– Ennek örülök – tapadt a tekintetem az alig fedett cicikre. Igyekeztem visszatérni a beszámolójához, mert az eddigiek alapján úgy véltem, hogy érdekesen alakul az utazásunk: – Egésznap sztriptíz a fiúknak, masztizás, azt mondtad még, hogy izgalmas játékok…


– The woman and his daughter on the farm – válaszolt elgondolkodva.


– Ez mit jelent? – csodálkoztam.


– Megírom a történetemet, ez a címe.


– Biztos izgalmas lesz! Hol tartasz vele?


– Ennyi… csak a címe van meg.


– De miért angolul? Ki az asszony?


– Így akartam nyelvet tanulni, azt hittem annyiból áll, hogy tudok néhány szót, fogom a szótárt, és amit kitalálok magyarul, azt leírom angolul.


– Annál azért többre van szükség… – mosolyogtam durcás-elkeseredettségén, miközben az ötletet és a szándék eredetiségét nagyra értékeltem magamban. Kicsit meghatónak is, kedves naivságával, ahogy a tanyasi lány többre vágyik, mégsem a herceget várja, hanem saját történetének megírása mellett nyelvet szeretne tanulni.


– A „woman” pedig az anyám, úgy kezdődne a regény, hogy őt és a mostohaapámat bemutatom. Aztán a szomszéd tanya lakóját…


– Aki a barátnődet fogdosta? – Már járatosnak bizonyultam a témában, és úgy láttam, szeret a barátnőjéről beszélni.


– Igen, s ugyanaz, aki rendszeresen átjárt hozzánk, és anyámat leste, ahogy az fürdik az udvaron. Később meg engem is…


– Nem tudtad akkor még, hogy kukkol? – kérdeztem.


– Dehogynem! Éppen így, ezzel cukkoltam, hogy anya után hadd lásson fiatalabbat is, hadd csorgassa a nyálát! Csináltam neki szép kis műsort: lassan levetkőztem, sétálgattam pucéran, bemásztam a medencébe, kijöttem, megint bemásztam… Az tetszett neki legjobban, amikor a pólót magamon hagytam, aztán vizesen kijöttem. Biztos elélvezett! Hallottam, hogy felnyög a bukszus mögött!


– Írd meg magyarul, izgalmas kalandok! De gondoltál már arra, milyen veszélyes az ilyen cukkolás, megállhatott volna a szíve, szerencsére nem így történt. Különben meg nem is büntetés, hanem inkább jutalom, amit kapott tőled – fogalmaztam kissé ellentmondásosan, miközben a két duzzadó jutalom felé sandítottam.


– Nem is tudom…  – Éreztem, hogy arcomról próbálja leolvasni, mennyire érdemes mindezt komolyan venni.


Úgy tűnt, hogy lassan, de élvezetesen mégis kiérünk a belvárosból, sikerült ráfordulni az Üllői útra, és a gyorsuló forgalomban egyre fesztelenebbül társalogtunk. Reménykedtem, hogy mi is gyorsulunk egymás irányában.


– A fiúk is jókat élveztek a cicimre! – szólalt meg ismét.


– Na, látod? Az előbb még azt mondtad, hogy túl nagyok. Tapasztalhattad, hogy pont jók, megvan a hatásuk. Így kell ezt, most olyan dicsekvés-félének hangzott, de legyél is büszke az adottságaidra!


Hallgatott. Lehet, hogy megint hagynom kellett volna tovább nyílni, hadd meséljen magától? Miért kell nekem mindenbe beleszólni? Túl hosszúnak tartottam a szünetet, ezért mégis megtörtem, megkérdeztem:


– A cicidre élveztek, vagy a cicid látványára?


Mérlegelte a szavakat.


– Is – válaszolta megfontoltan.


Lehet, hogy szűkös ez a város, ez a kocsi, ez a nadrág…


 


*


 


Emese – ennyi ismeretség után megtudtam a nevét – elmesélte, milyen az a folyópart, ahol két fiút lesett napokon keresztül, majd ahol megismerkedett a Ditke nevű szőke csajjal, és négyesben, közösen felfedezték egymás testét és az erotika rejtelmeit.


Néha úgy éreztem, a hatás kedvéért – hiszen láthatta, hogy rendkívüli érdeklődéssel hallgatom – túlzásokba esett, máskor meg azt gyanítottam, nem is árult el minden részletet.


Úgy éreztem, legalább a cicijeit sürgősen meg kell fognom, mert a kocsiban szélvédőtől-szélvédőig tombolt a vágyakozás, ha vérhőmérsékletet mérnének a rendőrök sebesség helyett, helyben elvennék a jogosítványomat…


Kicsit fékeztem, mert távolabb is fékezet valaki, és megcsillant egy traffipax.


– Megállunk? – kérdezte meglepetten Emese.


– Itt, a rendőröknél nem kellene, hacsak ők nem ragaszkodnak hozzá.


Idegesen kapkodott a biztonsági öv után, és elvezette a két cicije között, ettől azok még nagyobbnak és még gömbölyűbbnek tűntek. Én az „éppen-most-kapcsoltam-ki” elnevezésű mozdulattal, hanyagul az ablakba könyököltem, ez kevésbé feltűnő, mint az egyértelmű, bekapcsolós mozdulatsor.


Minket nem, az előttünk és a mögöttünk haladót választották ki a rendőrök.


– Megállunk? – kérdezte ismét.


– Persze! – kaptam az alkalmon. Micsoda dolog, hogy útitársamnak kétszer kell erre figyelmezetnie?


Egyszerűen lehúzódtunk a füves-gazos szegélyre, s amikor láttam, hogy nem messze egy ismerősnek tűnő parkoló-szerű öböl található, lendületből addig gurultunk.


Emese cigivel a kezében szállt ki, röptében meggyújtotta, s mire átsétáltam az ő oldalára, már vígan fújta a füstöt.


– Sokat szívsz?


– Mire gondolsz? – nézett hol a cigire, hol rám. – Amennyi jólesik.


– Most aztán találjam ki, mire válaszoltál?


– Amit kérdeztél – kacagott, és a közeli, kéttucatnyi fát fürkészte. Nekidőlt a motorháztetőnek. – Furcsák vagytok, ti fiúk!


Gondoltam, most nem fogom megzavarni, hadd fejtse ki bővebben, mert nem tudtam kiigazodni rajta. A kisugárzása, viselkedése, minden apróság azt mutatta, hogy egy érdeklődő, mindenben benne lévő csaj, aki hozzászokott a másik nem szándékaihoz, és örömmel fogadja azokat, miközben a szavai „mindent a szemnek” érzetet keltettek, és bizonytalanná tettek.


– Azt hiszitek – megmarkolta a melleit –, hogy ezek reklámnak vannak itt. Szerintetek azt jelenti: gyertek fiúk, engem lehet megdugni! – Nem tarthatta elég hatásosnak a saját prezentációját, mert gyorsan körülnézett, s mivel nem jött semmi, felpattant a motorháztetőre, és felhúzott, széttett lábakkal, az ég felé tekintve megismételte: – Gyertek fiúk, engem lehet megdugni!


Mi lesz ebből? Nem szólaltam meg. Arcomról sem tudott semmit leolvasni – ugyanannyira mutattam makk hetest, mint piros ászt –, ezért óvatosabb lett:


– Nehogy magadra vedd! Te nagyon kedves vagy, nem nyomulsz…


Mégis közbe kellett szólnom, nehogy még olyan tulajdonságaimat is felsorolja, amiket most éppen nem szeretnék használni. Már a nem-nyomulás is egy ilyen…


– Tényleg van rajtad bugyi! Milyen aranyos mintája van, és az a kis mélyedés!


Odakapta a tekintetét és felnevetett.


Ez volt az a pillanat, amikorra megvívtuk a harcunkat, és mindketten tudtuk, hogy ki kell egyeznünk egy döntetlenben. Ha igaz – márpedig erről meg vagyok győződve –, hogy elsősorban az agyunkban szexelünk, akkor én már el is kezdtem. Emese következő mondata pedig elárulta, hogy ő is hasonlóan vélekedik:


– Azt hittem, átnedvesedett a bugyim… Mit nevezel mintának?


 


*


 


Amikor előjöttünk a facsoport takarásából, egy kamion állt a kocsim mögött, körkörösen elfüggönyözött fülkével. A fák felé eső ajtaja nyitva, ezen minden leskelődés nélkül beláttunk, ahogy elhaladtunk mellette.


– Mit szólsz ehhez? – kérdezte Emese súgva.


– Nekik is jár egy kis élvezet – válaszoltam, értékelve a nyílásban látott, kifelé virító női feneket, és a punciban mozgó ujjat.


– Megnézzük mégegyszer? – Válaszra sem várva megpördült, és így még kétszer, oda-vissza bekukkantottunk a kamionba.


– Szopnak? – kérdezte továbbra is suttogva.


– Csak az egyik…


Szótlanul megragadta a kezem, és visszahúzott a nyitott ajtóhoz. Igaza volt! Illetve én tévedtem, mert amint nem ragadt le a tekintetem a pucér félgömböknél, hanem alaposabban szétnéztem, megláttam, amit ő már talán elsőre is kiszúrt: a sofőrön kívül, aki meg- és felállásra itt találta alkalmasnak a helyet, a fülkében két lány tartózkodott. Egyikük a kamionos elé gubbasztva – fejmozgásából ítélve – szorgosan próbálta kiüríteni az úton felhalmozódott kéjnedvet, míg a másik csaj – akiből korábban csak a fenekét láttam – oldalról behajolva, közelről szemlélte ezt az igyekezetet, vagy talán ő is hozzáfért a sokat megjárt szerszámhoz.


– Jó mi?


– De jó ám!


– Jó segge van a csajnak, mi? – lelkesedett tovább.


Elgondolkozva bólintottam. Mindig tudtam – hiszen olvastam izgalmas, szemmozgást elemző kutatásokról –, hogy a lányok a szexben, kívülről szemlélve, főleg a másik lányt nézik. Gyakorlatban viszont mindannyiszor furcsállom, amikor egymás fenekét dicsérik, mintha a férfi ott sem lenne, vagy nem számítana. Jó, elfogadom, hogy a popsi látványa érdekesebb, én is így vagyok ezzel, de hogy a csajok is, azt nehezen értem.


– Hirtelen mennyi élmény! – szólaltam meg gyorsan, nehogy kiessünk a jól alakuló erotikus mederből. – Otthon érezheted magad, a folyóparton…


– Fának támasztva is jó volt – mosolygott elnézően. – Te aztán lerohantál ám rendesen!


– Egy szóval sem mondtad, hogy nem tetszik valami.


– Mert tetszett…  – Behajolva a kocsiba, cigit kotort elő.


Megsimogattam a mosolygó félgömböket, melyek ebben a testhelyzetben kihívóan kínálták magukat:


– Hátulról eddig nem is láttalak!


– Nézegethetsz, de nem szabad rágyújtanom, ha a fejem bent van…


– A fák között sem cigizhetsz, mert még leég a táj!


– Nem is cigiztem… de miért mondod?


– Jó lenne visszamenni…


Óvatosságom, mellyel a szándékomat előadtam, feleslegesnek bizonyult, mert a rendelkezésére álló szűkös helyen szembefordult velem, és egy markoló mozdulattal egyértelműen kifejezte, hogy kapható az újabb menetre.


– Szeretek szopni! – Hatalmas, barna szemei öt centire csillogtak az én kékjeimtől.


– Tényleg? Muti!


– Te muti! – Beült az anyósülésre, lábait kinn széttette, hogy közel tudjak férni hozzá, és határozott mozdulattal bontogatni kezdett a nadrágomból.


– Menjünk vissza a fák mögé! – javasoltam körbetekintgetve.


Elindultunk, a kamion felénél sem jártunk még, amikor Emese megtorpant:


– Itt? Nem lát senki… – Máris két kezében tartotta a farkam, és leguggolt. – Esetleg a lányok, amikor végeznek, de nem vagyok szégyenlős.


Nem volt erőm tiltakozni, igazából nem is találtam ilyen szándékhoz okot, és tényleg nem látszottunk ki az útra.


Viszont a két lány végzett, lomhán ereszkedtek le a 2 lépcsőfokon, befejezték az öltözködést, és kicsit gyanakvó tekintettel, de megértően nézték az akciónkat. A gyanakvás talán Emesének, mint potenciálos konkurenciának szólt, a megértés pedig annak: láttak ők már ilyet, eleget, tisztában vannak vele, hogyan működik a szex. Néha sürgős, nincs mindig idő elsétálni a fák mögé.


Emese, néha feltekintve rám, nem zavartatta magát, talán nem is vette észre a diszkrét közönséget, bemutatta az idén nyáron, a folyóparton folytatott kurzuson tanultakat. Önkéntelenül fel-felnézegettem az égre, miközben szemem mindannyiszor becsukódott, és akaratomtól függetlenül elégedett morgások, sóhajszerű nyögések hagyták el a számat.


A kamion fekete füstöt köpött, én fehér folyadékot, és mire kigördült mellőlünk a hatalmas paraván, kellemesen elfáradva húztam vissza a nadrágomat.


Arra gondoltam, amíg becsaptuk a kocsi ajtóit, hogy ez egy igen szerencsés nap a találkozással, az újbóli találkozással, az izgató utazással, a gyors kielégüléssel, az újbóli kielégüléssel… Eszembe sem jutott, hogy amikor a véletlenek így beindulnak, nem elégszenek meg ennyivel.


 


Folytatása következik!
Hozzászólások
További hozzászólások »
PillanGOpille ·
Nagyon jó kis történet.

Marokfegyver ·
Örülök, hogy tetszett.
Láttam néhány napja, hogy előkerült, s gondoltam, majd Sinara válaszol valamit. (Hol vagy?)
Sinara ·
Én? Mit szeretnél, mit válaszoljak?
Én is örülök, ha tetszést kelt a történetünk.

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A Tortenetek csapata új oldalt nyitott a lányokkal való szex randevúzáshoz: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: