Élvezetek konferenciája 2.

– Voltak elképzeléseink rendesen, csak arra nem, hogyan tudjuk kifizetni a cechet – mesélte Péter, immár öniróniával az asztaltársaságnak, reggeli közben.
– Az én ötletem volt a legpraktikusabb – nevetett András így, utólag –, javasoltam, hogy odasétálunk a pulthoz, mint akik fizetni akarnak távozás előtt, közben valaki ártatlanul előremegy, mintha friss levegőre vágyna,, és nyitva hagyja az ajtót… és akkor huss! Kevésbé lettünk volna feltűnők mi, négy röhögve szaladó koma az éjszakában, mint akármelyik csaj egyszál bugyiban, már ha valamelyikük utánunk jön egyáltalán.
– Ezt el kellett vetni, mert valahonnan előkerült egy alak, és a pult meg menekülési ajtó közé állt, kéz a csípőn… – Az éjjel még nem tűnt fel senkinek a dús szemöldök ideges rángása, de így reggeli-tájt, – sült szalonnával és sonkaszeletekkel feldíszített, dupla adag tojásrántotta felett improvizálva, – murisan hatott.
– A csajokkal mi lett? – kérdezte egy kívülálló.
– Amikor kézről-kézre adtuk az áfás számlát helyettesítő, egyszerűsített cédulát, a leányzók észlelték, hogy gáz van, gyorsan otthagytak bennünket is és a melltartókat is – válaszolta András, és látta a szeme sarkából, hogy belépett az étterembe Andrea néhány kolléganő társaságában.
– Milyen melltartókat? – ámuldozott a kíváncsiskodó.
– Majd fenn megmutatom, kiakasztottam a szobában… – Péter, látva a kitörni készülő röhögést jelző fuldoklást, ugyanakkor több értetlen tekintetet, megmagyarázta: – Úgy gondoltam, hogy ki van fizetve, hát elhoztam.
– Szerintem a lányokat is kifizettük kilóra, legalább egyet a válladra vehettél volna – cukkolta András.
– Nem rossz ötlet! Egész nap rájárnánk…– helyeselt a virgonc szemöldökök gazdája.
– Menj el érte! Elviszed a cicitartót, és mondod, hogy keresed a belevaló Hamucicicskét… itt szeretnénk használni a konferencia ideje alatt… – András még valamit mondani akart erről, ám a hosszú asztal szabad helyeit elfoglalta a kolléganők egy csapata, köztük Andrea.
– Te még fel sem öltöztél? – csodálkozott Veronika. – Vagy valaki elkezdett vetkőztetni?
– Mert? Mi a kifogásod az öltözékemmel? – fordult felé András.
– Nincs begombolva az inged.
– Az ujját sosem szoktam… De ha téged zavar…! – mindkét karját Veronika ölébe helyezte, aki először begombolta, majd gondolt egyet, és inkább négy hajtással könyékig gyűrte a kékcsíkos inget.
– Így már jó leszel! – Cinkos mosollyal hozzátette: – Ha reggel bejöttél volna a szobámba, biztos, hogy ennél jobban is felöltöztetlek.
Az asztalnál reggeliző, vagy azt éppen befejezők többsége felnevetett, akik ismerték a korábbi konferencia hajnalán történt szobatévesztés esetét. András nem hagyta válasz nélkül:
– Éjjel akartam menni, de nem tudtam, melyikben vagy, mindet végigpróbálni viszont strapás lett volna – Felállt az asztaltól. – Mindenkinek további jó étvágyat!
– Micsoda közvetlen viszonyban vagytok – jegyezte meg Andrea Veronika felé.
– Mióta éjjelente egymás szobájába tévednek! – ironizált a táncoló szemöldökű, és az utolsó falatot is eltüntette a tányérjáról.
– Szóval te vagy az, akihez András beosont a 232-esbe?... a 223-as helyett? Vagy fordítva?
– Szóval elmesélte? – nevetett a szőke szépség. – Érdekes dolgok történnek itt néha.
– Igazán? – csillant fel Andrea szeme és az asztalra könyökölt, kezébe támasztva az állát. – Mesélj csak!
– Inkább máshol…
Andrea cinkosan elmosolyodott és szó nélkül bólintott.
*
András tett egy reggeli sétát a hotel melletti parkban. Élvezte a tavaszi napsütést. Irigyelte azokat, akiknek nem kell az egész napot zárt térben tölteniük, mint aki itt a galambokat eteti.
– Ereje van már a napnak! – szólította meg a padon ücsörgő bácsika.
Csak bólintott, bár szívesen elbeszélgetett volna az öreggel. Visszalépkedett a szállodába, beült a konferenciaterembe, és galambot próbált rajzolni a jegyzettömbbe.
– Nincs egy kinyomtatott programod véletlenül? – fordult a szomszédjához, aki néhány rejtvényújságot készített maga elé.
Aztán félretette a galambokat, és gondosan bejelölgetett minden kávé-, ebéd- és vacsoraszünetet, valamint bekarikázta a szabadprogramok időpontjait. Aki csak elhaladt mögötte – lassan megtelt a terem –, jókedvre derült, ahogy meglátta a jelzéseket.
A konferencia kezdetén még élénk fészkelődés lassan lecsitult, mindenki talált magának elfoglaltságot. Különféle körlevelek indultak el a hallgatók között, melyek a tárgyhoz nem kapcsolódtak ugyan, de jól reprezentálták az érdeklődés szintjét. Az egyik ilyen most ért Andráshoz:
„Gogo melltartó eladó, bérelhető, megtekinthető, felpróbálható nálam: Péter.”
A terem szemközti oldalán Andrea lassan, feltűnés nélkül vezette végig tekintetét a résztvevőkön. Próbálta kitalálni, ki honnan érkezett, megkísérelt emlékezni azokra a nevekre, amik bemutatkozáskor elhangzottak:
Talán Lászlónak hívják azt a pasit, aki az este majdnem megfogta a mellét. Most is éppen a teremben tartózkodó társaság nőnemű egyedeit mérte végig, szigorúan nyakvonal alatt maradva. Majd amikor Andreához ért, tekintetét a lány arcára emelte és rámosolygott. Ő gyorsan elkapta a fejét és tovább nézegette a társaságot. A hórihorgas mellette Péter – folytatta a nevek felidézését – a bajszost nem látta eddig… arrébb sok nő…Veronika bőszen mozgatta tollát füzete felett. Csak nem jegyzetel? Ezt az aljas rágalommal is felérő gyanút azonnal eloszlatta, amikor a szőke szépség végzett és megmutatta művét mellette ülő teltkarcsú barátnőjének, aki alig bírta visszatartani nevetését. Párduclány néhány székkel arrébb ült és… semmi kétség, Andrea biztos volt benne, őt nézi. Amikor észrevette, hogy Andrea felfigyelt pillantására, huncutul rákacsintott. Andrea viszonzásként rámosolygott, de aztán elfordította a tekintetét
A délelőtt sokkal hosszabbnak bizonyult, mint általában lenni szokott. A résztvevők többsége már alig bírta kivárni a program szerinti ebédidőt.
– Mi történt veled? – lépett oda Veronika Andreához, amikor végre kiszabadultak a konferenciateremből és az étterem felé sétáltak. – Úgy néztél ki egész délelőtt, mintha el akarnál aludni. Ennyire azért nem volt unalmas az előadás.
Komoly hangon beszélt, arckifejezése azonban annak is elárulta, aki csak most érkezett volna meg, de, nagyon is unalmas volt.
– Hulla vagyok – dörzsölte az arcát Andrea. – Nem gondoltam volna, hogy ennyire betesz az a két pohár pezsgő… Mégis innom kellett volna egy kávét reggel, de próbálok leszokni… Egyetem alatt volt, hogy naponta öt pohárral is megittam.
– Egy pohár kávé még nem a világ – mosolygott Veronika, melleihez szorítva a jegyzetfüzetét, mint egy iskolás lány.
– Apropó, ti mit vihogtatok ott a barátnőddel? – bökött a tekintetével a füzet felé.
Veronika nem szólt egy szót sem, csak megfordította a füzetet. Az egészben eddig csak egy lap nem volt üres, amin egy kitűnő kézügyességgel elkészített élethű rajz volt látható, amint a kifogástalan öltönybe öltözött előadók, mint szárnyas angyalok magyaráznak valamiről, miközben a látszólag figyelő hallgatók a padok alatt épp egymással vannak elfoglalva, a lehető legkülönbözőbb pozíciókban. Egy nő a két oldalán ülő férfiak nadrágjában turkált, egy másik, látszólag földön heverő tolla után nyúlva egy kolléga merev szerszámát tartja a szájában. A legérdekesebb azonban a kép előterében üldögélő két nő volt, akikben Andrea, hála a szőke szépség kitűnő kézügyességének, felismerte Veronikát és magát, épp egymás combjait markolásszák Harsányan felnevetett, nem törődve a mellettük elsétálók értetlen tekinteteivel.
– Nagyon szépen rajzolsz – jegyezte meg, Veronika mélykék szemeibe nézve.
– Köszönöm – válaszolta az, majd látva, hogy Andrea ismét ásít egy nagyot, megjegyezte: – Azért az a két pohár pezsgő nem üthetett ki ennyire… De gondolom éjszaka sem aludtál sokat.
– Őszintén? Nem tudom. Csak arra emlékszem, hogy beszélgetünk a recepciónál, iszogatunk, nevetgélünk, aztán homályosan rémlik, hogy azok a tökfilkók megint próbálkoztak felszedni minket, de utána… Nem láttad, hogy ki kísért fel?
– Egyedül mentél lefeküdni – rázta a fejét Veronika, ismét a melleihez szorítva a füzetet. – Pedig a pasik nagyon próbálkoztak.
– A fenébe is! – zsörtölődött Andrea. – Akkor nem véletlenül ébredtem egyedül abban a hatalmas szobában, a két összetolt ágy magányában.
Veronikának feltűnt, milyen furcsán megnyomja a lány az egyedül, a hatalmas és a magány szavakat. Azonnal megértette a tartalmát és mindentudóan elmosolyodott.
– Garantálhatom, hogy a ma éjszakát már nem töltöd egyedül – kacsintott rá.
– Nocsak? Tudsz valakit ajánlani?
– Ne aggódj! Itt még senki sem töltött magányosan két egymás utáni éjszakát – terelte el a szót Veronika, szemei csillogása azonban elárulták, mit akar közölni, Andrea pedig elégedetten nyugtázta ezt.
*
A délutánról sem sok jót képzeltek el a konferencia résztvevői. Egyedül a szervező bejelentése keltett némi élénkséget, hogy az egyik szekcióülés az előadó megbetegedése miatt elmarad. Ebben a pillanatban többen látványosan sajnálni kezdték, hogy éppen ezt a programot tervezték meghallgatni – s így most szabadidejük támad – és pánikszerűen elhagyták a termet. Köztük Andrea és András is.
András – a szobába érve – ruhástól végigheveredett az ágyon, karjait összefonta a feje alatt, s eldöntötte, hogy félórán belül lezuhanyozik, és akár talál ehhez partnert, akár nem, sétál egyet a városban, talán egészen vacsoráig, vagy az is lehet, hogy megnézi a wellness részleget… vagy beül egy moziba… vagy…
Nesztelenül nyílt a szobaajtó, és rendhagyó koreográfia szerint, hátsójával előre, belépett egy nő. De micsoda fenék tolatott befelé! Randi-ruhája szinte teljes hosszában megmutatta a hosszú, karcsú lábait, és kihangsúlyozta a félgömböket. Már teljes testével behátrált András szobájába, és óvatosan csukta az ajtót, még mindig kifelé leskelődve a szűkülő résen.
Megfordult, és az ágyon fekvő férfi látványától úgy meglepődött, hogy nem akart hang keletkezni a mozgó, vastag ajkak között.
András tekintete csak most jutott el addig, hogy a fejét is megnézze, és megismerje a váratlan jövevényt:
– Késtél, Veronika, már éjjelre vártalak!
– Te… te… – kapkodta még mindig a levegőt a látogató, visszalépve az ajtóhoz, hogy megnézze rajta a szobaszámot, akárcsak annak idején András az ő szobájánál, majd összeszedte magát és megfogalmazta kérdésként: – Te?
A férfi felállt, és az ágyra mutatva hellyel kínálta a zavarodott, hosszú, szőke hajút:
– Segíthetek valamit?
– Ez a te szobád?
– Igen, jó helyre jöttél. Melyik ágyat választod?
– Nem ebben lakik Andrea? A recepción azt mondták…
– Andrea maradt az én szobámban, én költöztem az övébe, de… hogy neked milyen hosszú combjaid vannak!
Veronika vastag ajkai szélesre húzódtak:
– Látod? Mégsem akartál mellém feküdni anno…
– Hányszor mondtam már azóta, hogy megbántam, és bármikor készen állok bepótolni?
– Állsz és be! Haha! – nevetett végre felszabadultan a sötétkékszemű. – Most itt hagylak, de egyszer tényleg bepótoljuk. – Amennyire ezt magassarkúban lehetséges tovább fokozni, lábujjhegyen lépett az ajtóhoz, hangtalanul résnyire nyitotta.
Ahogy picit előrehajolva, egyik szemével a csendes folyosót kémlelte, combjai találkozásáig érő ruhája megkönnyebbülten fentebb csúszott, és az ámuló férfira mosolygott két feszes félgömb, s egy vékony, a lábak között duplájára szélesedő, kidudorodó és bemélyedő, hófehér bugyi. „Ha ez a csaj nem magát megdugatni oson – fogadkozott András a biztos-nyerő izgalmával –, akkor mostantól kezdve minden előadást becsülettel végig fogok ülni!” Sajnálattal állapította meg, hogy az ajtó becsukódott Veronika mögött, és ahogy jött, ugyanúgy távozott is valahová…
A felismeréstől döbbenten lehuppant az ágyra, és úgy gondolta: ebben a pillanatban mindent megértett Andreával kapcsolatban.
*
Kopogtatás.
Hirtelen számos variáció lepörgött András lelki szemei előtt – attól kezdve, hogy Veronika visszajött, mondván először csak itt dugatja meg magát, mert Andreánál erre kisebb az esély, egészen addig a verzióig, hogy a recepciós szeretné megkérni arra, hogy még néhány nőt fogadjon be éjszakára, mivel teltház van a hotelben… –, ám arra nem számított, hogy egy teltkarcsú nő lép be a szobájába. Elővigyázatból, nehogy ez is idő előtt lelépjen, mint Veronika tette, gyorsan végigmérte – akad is rajta méregetnivaló, olyan nőiesen gömbölyű mindenütt, ahol kell, talán kis túlzásokkal fűszerezve, s bár orra kissé előreugró, mit számít az ilyen ínséges időben, ráadásul a mellei is előreugróak –, és kedvesen betessékelte az ajtóból.
– Nem tudod véletlenül, melyik a Péter szobája? – S mielőtt András megsértődhetett volna, hogy megint összetévesztik a recepcióval, hatalmas szemeivel, viszonzásképpen ő is felmérte a férfit.
– Olyan szerencséd van, hogy ma délután minden felvilágosítás akciós – válaszolta kapásból.
– Te is jártál abban a bárban? – érdeklődött tovább a dús idomokkal rendelkező nő.
– Ha ezért keresed Pétert, én is mindenben rendelkezésedre állok.
– Mertem remélni… De azt tényleg nem értem, mondtam is Péternek, hogy miért mennek el a pasik ilyen helyre, amikor itt, helyben unatkozik a sok csaj. Talán azt gondoljátok, hogy ott tutira mehettek, nem kell felesleges köröket megtenni? – Válaszra nem várt: – Itt kapásból tudnék nektek… úgy 6-8 lányt mutatni, akiknek nem kell udvarolni, tudják ők, mi a dörgés.
András várt egy kicsit, remélte, hogy legalább egyet mutatni fog, ehelyett folytatta:
– Mindjárt megbeszéljük Péterrel, úgyis hívott, mert mutatni akar valamit, hogy jöjjünk össze valamelyik szobában, és érezzük jól magunkat! – Közben a kezét a kilincsre tette.
– Ki ne felejtsetek engem se a buliból! – szólt még utána a férfi.
*
A nők, mintha összebeszéltek volna, mindannyian salátákat és magokat válogattak a vacsorai svédasztalról, majd kisebb csoportokra osztódva, nevetgélve elindultak a város utcáit róni. Egy párfős társaság felsietett a szobákba, és hamarosan a wellness folyosóján tűntek fel.
Andrea viszont vacsora után rögtön a szobája felé vette az irányt. Elrendezte a földön szanaszét heverő ruháit, ellenőrizte, hogy van-e még elég ital a minibárban… Úgy viselkedik, mint aki az első randira készül – Fújt egyet magában, inkább leroskadt az ágy szélére és az órájára bámult.
Teltek a percek. Már lassan egy órája ücsörgött az üres szobában, de még mindig nem történt semmi. Néha hallotta, ahogy, gyöngyöző kacajok kíséretében, léptek közelednek a folyosón, de aztán el is haladtak az ajtaja előtt és lassan elhaltak.
Talán félreértette Veronika jelzéseit? Lehet, hogy csak kedves akart lenni, és amikor azt mondta, biztosan nem fogja egyedül tölteni az éjszakát, arra célzott, hogy nem lesz nehéz magának pasit találni… vagy esetleg nőt? Lehet, hogy megértette, amit Andrea próbált neki jelezni, de mondatai értelme az volt, hogy „sok sikert a csajokhoz, de én erre nem vagyok kapható”?
Ismét az órájára nézett. Már több mint egy órája ücsörgött ott, Veronika meg sehol. Amikor már a sokadik kacagó csoport haladt el az ajtaja előtt, strandpapucsok kaffogó hangja kíséretében, úgy döntött, ő is inkább más szórakozás után néz.
Először a fitness terem felé vette az irányt. Régen volt már utoljára edzeni, ezért fél óra a futópadon és egy kevés súlyemelés, máris teljesen leizzadt. Természetesen azonnal a rendelkezésére állt vagy fél tucat férfi, akik majdnem össze is verekedtek azon, ki nyújtsa át neki a törülközőjét, Andrea azonban nem foglalkozott velük.
Nem volt kedve visszamenni a szobájába. Az eddigi tapasztalatai alapján tudta, hogy a mai este – akárcsak az összes többi – mindenki számára azzal fog telni, hogy becserkéssze a neki megfelelő partnert. Ő pedig a legkevésbé sem vágyott arra, hogy egyedül feküdjön az összetolt ágyakon és hallgassa a szomszéd szobákból átszűrődő nyögéseket. Amikor kilépett a fitness teremből, azonnal szembe találta magát két nővel, akik a hotel által biztosított köntösök alatt szemmel láthatóan nem viseltek semmit és, minő meglepetés, nevetgélve közeledtek felé. Alaposan végigmérték őt, megcsodálva az izzadtságtól átitatódott ruhája által alig takart testét. Az egyik még meg is fordult utána, amikor elhaladtak mellette, majd ismét felcsendült a gyöngyöző kacaj. Andrea már zuhanyozni sem akart visszamenni a szobájába. Ehelyett támadt egy sokkal jobb ötlete.
*
A szálloda alagsori folyosója pezsgett az élettől. Andrea vagy tucatnyi hangos nő között találta magát, akik a medencében pancsolva fröcskölték egymást, vagy épp a jacuzziban ülve csevegtek. Itt érezte igazán elemében magát. Közel s távol nem volt egyetlen férfi sem, aki alaposan végigmérte volna a melleit, hogy aztán megjegyezze, milyen szép a szeme.
Bár ahogy belépett, azonnal érezte magán a kíváncsi női tekintetek vizslatását, amelyekből, megérezte, sokkal több a gyönyörködő, mint az irigykedő, de tőlük még ez is jobban esett. Ezzel az érzésével pedig, egyértelműen látszott, egyáltalán nincs egyedül.
A nőknek a legkevésbé sem hiányoztak az odafent maradt nyomulós pasik. Meresszék csak azok a farkukat, amire akarják. Ők jól elvoltak nélkülük is. Ez már abban a pillanatban nyilvánvalóvá vált, amikor elsétált az egyik jacuzzi mellett. A felületes szemlélő, vagy egy pasi, aki csak a nagy mellekre kíváncsi, azt hihette, hogy az egymás mellett üldögélő nők csak beszélgetnek, nevetgélnek, vagy épp hátra döntött fejjel és lehunyt szemmel élvezik a víz pezsgését. Ahogy azonban elhaladt mellette, Andrea rögtön észrevette a legutóbbi tevékenység űzőjéről, hogy a legkevésbé sem ejtőzik. Fejét hátravetette, szemeit lehunyta, de teste nem ernyedt el. Épp ellenkezőleg. Határozottan megfeszült. A lány még két méterről is hallotta a zihálását. Aztán felfigyelt a mellette ülő nő karjának furcsa állására. Ahelyett, hogy maga mellett, vagy a medence szélére fektetve tartotta volna, magától egy kissé eltartva lógatta a vízbe, aminek ha a vonalát az ember képzeletben meghosszabbítja, kétség sem férhetett hozzá, hogy a nő keze barátnője combjai között matat.
„Nem kellenek ide férfiak” – gondolta Andrea, miközben vetett még egy pillantást a barátnőjét ujjazó nőre és továbbsétált. Megszemlélte a masszázs-árak tábláját és elgondolkodott egy kicsit. Jól esett volna neki, ha a férfiak egész nap záporozó ajánlatai után most egy kedves és előzékeny nő elé fekhetne meztelenül, aki alaposan végignyomkodja minden porcikáját. Talán még egy kis extra szolgáltatásra is számíthat. Látta ám, hogy nem csak a recepciós férfi szeme akadt meg rajta, elárasztva őt a „kedves Andrea”-megjegyzésekkel, hanem a nőnemű alkalmazottak is alaposan végigmérték. Azt pedig nyilván ők is tudják, hogy a konferencia résztvevői mivel múlatják az időt a szakmai témák megbeszélése helyett, ezért biztos lehetett benne, számíthat rá, hogy ha egy megfelelően csillogó szemű masszőrt választ, az nem csak a fenekét nyomkodja meg akkurátus alapossággal, hanem egy laza mozdulat kíséretében az ujját is bedugja a combjai közé.
Andrea megborzongott a gondolatra és érezte, hogy combjai köze már nem csak az izzadtságtól nedves. Ezt az élvezetet azonban inkább elnapolta, és a zuhanyzók felé vette az irányt, hogy lemossa magáról az izzadtságot, mielőtt ő is bevetné magát a férfimentességet élvező nők közé.
Az egyik zuhanyfülkében két egymásnak feszülő testet pillantott meg. A pár vadul csókolódzott, miközben lágy permetben zúdult a nyakukba a víz. Elég volt egy gyors pillantás, hogy felismerje egyikükben azt a nőt, aki már a megérkezés pillanatában, nem zavartatva magát a csodálkozó pillantásoktól, még a takarítónőkre is egyből ráhajtott. Látszott rajta, mindegy neki, ki fia-borja az illető, csak két lába legyen, két karja és egy feje. Andrea nem is csodálkozott, hogy gyorsan talált magának valakit, bár ő elvből nem engedett az ilyen erőszakos csábításnak. A legnagyobb meglepetés viszont az volt, amikor a partnerét is felismerte. Nehéz volt így, hogy nem volt rajta a szürke kosztüm és a vékonykeretes szemüveg és a haja nem gondosan kimért kontyba volt fogva, de igen, biztosan ő volt az. Az a titkárnő kinézetű kis szürke egérke, aki egész nap bőszen jegyzetelt és utána még kérdések tömkelegével is elárasztotta az előadókat. Nesze neked András! Lehet, hogy vannak, akik egész nap a munkáról beszélgetnek, de este aztán oda is dobják magukat valakinek.
A két nő teljesen belefeledkezett egymásba. Fel sem figyeltek Andrea jelenlétére és ő sem fordított rájuk több figyelmet. Inkább kibújt gyorsan a ruháiból és beállt az egyik üres zuhanyfülkébe.
Élvezte, ahogy a meleg víz simogatja a bőrét. Lehunyta a szemét és az arcát a zuhanyrózsa felé fordította. Titkon azt remélte, hogy most majd mögé lép valaki, átkarolja, megcsókolja a nyakát és a kezét a combjai közé csúsztatja.
De semmi ilyesmi nem történt. Csak a szomszéd fülkéből hallatszott át a furcsa pár csókolózásának hangja, majd felcsendültek a szürke kis egérke halk nyögései is. Nyilván partnere nem érte be pusztán a csókkal.
Miután végzett a zuhanyzással, Andrea maga köré csavarta a törülközőjét és kilépett a zuhanyzóból. Magán érezte a csodáló tekinteteket, ahogy a szauna felé sétált. Megszemlélte a kifüggesztett feliratot, mely szerint a hotel vezetősége javasolja, melyik időpontban milyen neműek vegyék igénybe a szolgáltatást és benyitott.
A szauna majdnem teljesen üres volt. A tágas helyiségben kellemes hőség uralkodott, aminek hatására Andrea érezte, hogy bőrén ismét megjelennek az izzadtságcseppek, de nem érdekelte. Egyedül volt, leszámítva azt a nőt, aki a fapadok egyikére terített törülközőn feküdt anyaszült meztelenül. A lány leplezetlenül mérte végig a karcsú, ruganyos testet. Akár egy vadmacska, egy fenséges nagyvad, aki most elernyedt tagokkal hever, élvezve a forróságot. Barna bőre csillogott az izzadtságtól. Mézszínű haja pávafarokként terült szét a feje körül. Ahogy ránézett az arcára, Andrea rögtön felismerte benne a párductestű lányt, aki előző este „a konferencia legvonzóbb résztvevője” címszó alatt neki nyújtott át egy pohár pezsgőt. Már akkor is megakadt a szeme a lány formás testén, most azonban szabadon megcsodálhatta a Pink Pussy feliratú csőtop rejtekéből kiszabadult gömbölyű melleket, a nadrág szorításából előkerült hosszú combokat és a közöttük kikandikáló, teljesen simára borotvált puncit.
Párduclány is felfigyelt a jelenlétére, és ahogy leült az övére merőleges padra, halványan rámosolygott.
– Már azt hittem, észre sem vettél – jegyezte meg.
Andrea kérdő pillantást vetett rá, mire így folytatta: – Annyira belefeledkeztél Veronikába, hogy azt hittem, mellette el is tűnök számodra a tömegben.
– Te sosem tűnhetsz el a tömegben – jelentett ki Andrea. – Túl szép vagy ahhoz.
Párduclány ismét rámosolygott, némán megköszönve a bókot és végigmérte a karcsú testet, aminek tulajdonosa ott ült, tőle alig egy karnyújtásnyira, a padra terített törülközőjén, teljesen meztelenül.
Először csak a nedvességtől elnehezült hosszú fekete hajat, a csinos arcot és az igéző barna szemeket nézte, majd lassan végighaladt a hosszú nyakon, a gömbölyű vállakon, amelyek egyikét már első este is megfigyelhette fedetlenül, majd mohón vette birtokba, még ha egyelőre csak tekintetével is, a tenyérbe illő, hegyes melleket. Érezte, hogy testét a szauna forróságához képest is indokolatlan mértékben elönti a hő, amit pedig csak fokozott, ahogy végigfuttatta tekintetét a lány feszes hasfalán, hosszú combjain, majd betévedt lábai közébe.
Ezt már nem bírta ki és azzal párhuzamosan, ahogy a tekintete Andrea hasán araszolt lefelé a puncija felé, a keze a saját hasán megindult saját lüktető nyílásának irányába.
Andrea észrevette a másik arcán beállt változást, ahogy szemei összeszűkültek, szája enyhén elnyílt és halk nyögések törtek elő belőle.
Figyelte, ahogy a párductestű lány az elé táruló látvány hatása alatt magához nyúl, hogy kielégítse vágyait. Ő pedig érezte, hogy az ő ereiben is lüktetni kezd a vér és elönti testét a forróság a szeme láttára önmagát kényeztető lány képétől.
A keze szinte már magától indult el, megérintve Párduclány combját, hogy aztán lassan, gyengéden végigsimítva az izzadtságtól csillogó bőrt, átvándoroljon a lábai közé és megérintse a lüktető puncit.
Párduclány felnyögött és letette a fejét a törülközőre, lehunyt szemmel élvezve, ahogy Andrea ujjai simogatják lábai közét.
Andrea először csak ujjai hegyét futtatta végig a szeméremajkakon, utána az egész tenyerét, majd pedig mutató és középső ujját bedugta a húsos ajkak közé és szétfeszítette őket, hogy betekintést nyerjen a Párduclány legbensőbb szentélyébe. A csőtop felirata nem hazudott. Tényleg rózsaszín.
Párduclánynak ez már túl sok volt. Akárcsak a régi rugós játékok, amiken elég volt megtekerni egy kart, hogy kipattanjon belőle a bohóc, Andrea két ujjának érintésére a barna bőrű lány egy gyors lendülettel felült a padon és ajkait a meglepett Andrea szájára tapasztotta.
Azt szokták mondani, hogy a fizikai megerőltetés felébreszti a szexuális vágyat. Andreának egyszer azt mesélte az egyik barátnője, hogy miután a fél délutánt az edzőteremben töltötték két barátnőjével épp öltöztek, amikor az egyikük azt kezdte bizonygatni, hogy neki milyen kicsik a mellei. Persze ennek a vége rövid úton mellfogdosás, majd kollektív tapi, simogatás, csókolózás és a zuhany alatti hármas szex lett.
Azt nem tudta, hogy Párduclány mit csinálhatott szaunázás előtt, de, nem kis részben a fitness gépeken végzett munka következtében, neki azonnal felforrt a vére és átkarolva a feszes testet olyan mohón csókolta vissza a lányt, mintha fel akarná falni.
A két átizzadt meztelen test egymásnak feszült. Melleik egymásnak préselődtek és Andrea a saját punciján érezte Párduclány szeméremajkainak lüktetését, amitől ő is mégjobban beindult. Keze gyorsan utat talált magának a két test közé és ismét behatolt oda, ahonnan a lány hirtelen felpattanása kikényszerítette. Miközben nyelve átcsusszant Párduclány szájába, szinte egyidőben a mutatóujjával is behatolt annak sokkal lentebb elhelyezkedő ajkai közé.
A lány felnyögött, teste megfeszült és Andrea érezte, hogy a rózsaszín járat falai ráfeszülnek az ujjára, ahogy Párduclány testén végigfut a gyönyör.
Elfektette őt a törülközőjén és ajkait egy pillanatra sem engedve el, fölé hajolt, mutató ujja mellé középső ujját is bedugva a nő puncijába, gyengéden mozgatva azokat ki-be. Párduclány némán nyögött és vonaglott alatta, lehunyt szemekkel élvezve a kényeztetést, míg végül Andrea érezte, hogy ismét közeleg a csúcs felé.
Most azonban nem hagyta, hogy ilyen gyorsan kielégüljön. Kihúzta ujjait a lány puncijából és mellette letámaszkodva a padon, elengedte ajkait, hogy lefelé induljon.
Először a hosszú nyakat, majd a bőr alól kidomborodó keresztcsontot csókolta végig, hogy aztán birtokba vegye a gömbölyű mellek lankás domborulatait. Párduclány felnyögött a gyönyörtől, ahogy Andrea a szájába vette egyik, majd a másik mellbimbóját. A lány pedig, érezve, hogy partnere már nem bírja sokáig, tovább haladt lefelé, arcát a barna combok közé fúrva. Alig ért nyelvével a rózsaszín puncihoz, Párduclány teste ismét megfeszült, hogy a forróságban világgá kiáltsa az örömét.
Hagyta, hogy a lány egy kissé kifújja magát.
– Gyere! – nyújtotta felé a kezét. – Menjünk ki inkább! Még a végén gutaütést kapsz itt nekem.
Párduclány némán rámosolygott és megfogta a kezét, engedve, hogy Andrea kivezesse a szaunából.
A kíváncsi tekintetektől egy pillanatig sem zavartatva magukat, meztelenül sétáltak át a zuhanyzóba, hogy aztán beálljanak a másik pár mellé a szomszédos zuhanyfülkébe, szaporítva az egymásba feledkező nők sorát. Párduclány szorosan Andreához simult és ajkait ismét az övéire tapasztotta, mint a búvár, aki onnan szívja az éltető levegőt. Ahogy a vízpermet a nyakukba zúdult, végigfuttatta kezeit a másik lány testén, megmarkolva annak fenekét, végigsimítva a combjait. Andrea pedig beletúrt partnere mézszínű sörényébe és, mintha ez egyáltalán fizikailag lehetséges lenne, mégközelebb húzta az arcát magához.
Hosszú percekig álltak így ott, miközben nyelveik vad táncot lejtettek. Aztán ismét anyaszült meztelenül, kézen fogva sétáltak át az egyik felszabaduló jacuzzihoz.
Andrea boldogon felsóhajtott, ahogy beleereszkedett a szauna forrósága után kellemesen hűs vízbe. Karjait két oldalra végigfektette a medence szélén, fejét pedig hátra döntötte, a bugyborékoló vízfelszín fölött közszemlére téve melleit. Szemlélő pedig volt bőven, de, ellentétben az előző este férfijaival, ezen szempárok tulajdonosait illetően kifejezetten örült a figyelemnek.
Teste már épp kezdett elernyedni, amikor érezte, hogy egy kéz telepszik a víz alatt a combjára és utat talál magának a két lába közé. Most ő nyögött fel úgy, ahogy érkezésekor az a másik nő – talán éppen ugyanitt – ahogy Párduclány vékony ujjai izgatni kezdték a punciját.
Halkan zihált, élvezve az ujjak mozgását. Bár szemeit lehunyta, mégis abból, ahogy a barna bőrű szépség leheletét a nyakán érezte, szinte látta maga előtt, ahogy mellé húzódik, minden porcikája épp csak egy centire az övétől. Csak éppen egyik keze kalandozik Andrea combjai között és figyeli arcán a reakciókat.
Andrea teste megfeszült és erősen kellett összeszorítania az ajkait, hogy ne hozza egy hatalmas kiáltással az összes jelenlévő tudomására, mi is folyik a víz alatt. Bár akinek van szeme, az nyilván pontosan látta, ahogy Andrea is látta a másik két nőt, amikor megérkezett.
Kinyitotta szemeit és szembe találta magát Párduclány alig egy arasznyiról érkező tekintetével. Előre dőlt és gyengéden megcsókolta őt, karjaival átölelve a derekát és az ölébe húzta partnerét, hogy ismét belefeledkezzenek a csókba és keze meginduljon a lány ágyéka felé, az adok-kapok folytatásaként viszonozva neki a gyönyört, folytatva addig, amíg mindketten teljesen kimerülve nem hevertek el a jacuzziban.
*
András beült a hangoskodó társaságba, akik egymást túlkiabálva, egyik viccnek a végét meg sem várva, újabbakba kezdtek. Hamarosan csatlakozott a nőies idomokkal bőségesen ellátott kolléganő, aki a leghálásabb közönségnek bizonyult a vaskos tréfák hallgatói közül.
Megérkezett a virtuóz szemöldökű kolléga is, aki lekéste ugyan a vacsorát, de még mindig az ehelyett átélt élmények hatása alatt állt:
– Benéztem a szaunába.
– Gratulálunk, mi meg ettünk töltött káposztát a svédasztalról – válaszolta közönyösen a társaság egyik tagja.
Erre persze felharsant megint a röhögés.
A fitness-szemöldökű nem hagyta magát eltéríteni:
– Volt ott még két pali, beszélgettek, egyszer csak egyikük elkezdte kibontani a másik törölközőjét, aki ezen csak mosolygott, és nézte, mikor bukkan elő a farka. Ennek aztán úgy megörültek, hogy a másik is ledobta a törölközőt, és elkezdtek csókolózni.
– Valld be megkívántad!
– Marha! – válaszolta tömören a közbeszólónak. – Közben, mintha ott sem lennék, egymás combját markolászták.
– Te is tudod ám, mikor kell szaunázni, biztos ki volt írva, hogy férfiaknak javasolt időszak – jegyezte meg Péter. – Éppen arra időzítetted, inkább nem kell a vacsora sem. Te kis hamis!
– Gyorsan húztam kifelé a csíkot! Még azt láttam az ajtóból, hogy már egymás farkát fogták.
– Aztán miért menekültél? Lerántottak volna téged is kapásból! – További észrevételek és javaslatok is elhangzottak a fejét csóváló, szemöldökét ugráltató férfi felé: – Lehet, hogy rád gyúrtak, te meg otthagyod őket!?...  Féltetted a hamvas fenekedet?... Menj vissza, legalább a szobaszámukat kérd el, hátha megszorulsz!... Nem lesz szorulásod!...
A társaságban lévő egyetlen nő is érdeklődve hallgatott eddig:
– Rendesen állt is mindkettő, vagy az elején tartottak?
– Be voltak már indulva, de nem vizsgálgattam… Az biztos, hogy nem nőkre gondoltak közben!
– Akkor nem is megyek oda…
– Gyerekek, menjünk fel a szobámba, van otthoni pálinkám, kiisszuk a minibárt! Itt még egy jóízűt mosolyogni sem lehet, mert egyből mindenki idenéz – javasolta a szakállas kolléga.
Felkerekedett a csapat, ki-ki még útközben kiürítette a saját szobájában található minibárt, vagy hóna alá kapta az otthonról hozott készletet, és változatlan létszámban benépesítették a folyosóvégi szobát.
– Ki bírod bontani a lábaid között? – nyújtott át vigyorogva egy üveg sört Péter a női nem egyetlen képviselőjének. Lehetett valami közös titkuk, mert a megkérdezett vígan szorította combjai közé a hűs üveget.
– Ilyen lábak közé bekeveredni! – sóhajtott a házigazda.
– Te vigyázz, le ne hűtsd nagyon, mert… – kezdte László, a szavakat keresve.
– Nem hideg a lábam… Ja, nem is arra értetted, hanem én ne hűljek ki a sörtől? Ne aggódj, van itt forróság! – igazolva az állítását, jobban széttette a lábait, és ameddig csak bírta, felhelyezte a sört közöttük.
– Ki nem látta még a gogo-s cicitartót? – rikkantott Péter.
– Ne már! – szólt rá nő, akinek kerek arca kipirult az izgalomtól.
– Engem nem érdekel a tartó, amikor van élő is – jegyezte meg András.
– Akkor neked nem mutatom meg! – Péter, mint egy bűvész, két tánclépéssel megközelítette a nőt, akinek a szeme még nagyobbra kerekedett, és egyetlen határozott mozdulattal felhúzta nyakig a felsőjét. – Na, mit szóltok? Egyszerre két csaj, az egyiket a cicitartó képviseli, a másik meg az igazi cicikkel jött el hozzánk.
A melltartó élő próbababája élvezte, hogy minden szem a félig sem takaró cicitartóra mered, azaz inkább arra, amit nem fedett el, az eleve nem ilyen mértetekre tervezett darab. Áthúzta a fején a ruháját – Kényelmetlen, úgyis melegem van – magyarázta a ténykedését.
– To-vább, to-vább, to-vább! – bíztatták egyszerre többen.
Megfogta a lábai között az üveget, felállt, megbillegtette a fenekét, mintha a vetkőzést folytatná, aztán mégis visszaült.
– Nem forrt még fel? – érdeklődött László, akit változatlanul a sör izgatott. Akár egy előzékeny csapos, aki azt szeretné, ha a vendég itala éppen a legideálisabb hőfokú lenne, aggódva közelített a kezével, és benyúlt az üveg és a kolléganő közötti 0 cm-es hézagon. – Lehet, hogy kifolyt… – szörnyülködött, s egyöntetűen mindenki arra gondolt, hogy nedvesedést tapasztalt.
– Nem kívülről kell hűteni, hanem belsőleg! – javasolta a kopasz kolléga. átvéve azt a komolykodó stílust, és átnyújtotta a saját italát. – Idd meg, mielőtt felmelegszik, ezt meg tedd a helyére!
– Nézd csak, milyen hideg a kezem! – tartotta kézfejét András a nő combjához.
– Oda már nem kell hűtés – nevetett az válaszul.
– Hát hová? – kapott az alkalmon László, és tenyerét hamar végigfuttatta a meztelen vállakon, és meg sem állt, míg a gogós-lánytól megörökölt cicitartó alá be nem furakodott.
Péter – mint jogos tulajdonát – segített kikapcsolna a melltartót, és meglóbálta a feje fölött:
– Mégsem való ez neked, olyan kis beteges számozás, neked meg egészséges méreteid vannak.
A fekete hajjal keretezett, nem kifejezetten szép arc az izgalmaktól határozottan vonzóvá vált, a topless nő gőgösen kihúzta magát. Ez az a pillanat – amit jelezhetne akár az is, hogy a csaj nem akarja már összezárni a lábait –, amikor a szobában tartózkodók mindegyike tisztában volt vele: nincs megállás.
A vigyorgó szakállas a félmeztelen nő elé állt, László nem várt semmire, egyszerűen kilépett a nadrágjából, és dudorodó gatyában, egyik kezével a saját farkát markolászva, az ágyhoz lépett, elvette a langyosodó üveget a széttárt lábak közül, helyette a saját tapogatóját csúsztatta oda…
Hirtelen mintha mindenki megsokszorozódott volna, mire a szakáll közül vigyorgó férfi nadrágját sikerült kinyitni, és az egyetlen nő László gatyája felé nyúlt, további négy farok ágaskodott előtte.
– Mit csináltok? – nyílt az ajtó, de választ nem kapott a későn érkező – a szoba második gazdája –, ezért, a mesés hetes sorszámmal, némán csatlakozott a csapathoz.
– Ilyenről álmodtál, Erika? – kérdezte Péter bennfentesen, bemutatásképpen, s ettől kezdve mindenki ismerte az álmodozós nő nevét, bár válaszként csak egy halvány bólintással jelzett, ajkai között a szakállas, szőrmókból kitüremkedő falloszával, és megszorította amazt a kettőt, amibe kapaszkodott.
Négy kéz ráncigálta Erika maradék ruháit, legalább további négy markolászta a kiadós melleit és kutakodott a nyílásaiban, miközben kicsit hátradöntötte a fejét, és tövig elnyelte a szakállas szerszámát. A másik kettőt nem eresztette ki a kezéből, inkább gyors mozdulatokkal megízlelte azokat, majd olyan farkak után nyúlt, amik még eddig kimaradtak az üdvözlésből.
A jelenet egy sivatagi kalandra emlékeztetett, amikor hosszú poroszkálás után, a távolban feltűnő oázis egyetlen kútját a karaván – pedig nincs bokáig eresztve a nadrágjuk – botladozva megrohamozza, és mind egyszerre szeretne hozzáférni. A különbség talán abban mutatkozott, hogy ezúttal nem mértéktelen vedelésről volt szó, hanem éppen ellenkezőleg: a karaván minden tagja szeretett volna felesleges folyadékától mielőbb megszabadulni.
Erika, aki az oázis és a kút szerepét is játszotta egyben, igyekezett megoldást találni arra, hogy minden irányból megközelíthetővé váljék, és a fáradt vándorok forró folyadékcseppjeikkel meglocsolhassák. Ehhez egyetlen körkép-pillantással felmérte, hogy a hét befutóból eddig csak négy jelentkezik meredten, a többiek biztatást igényelnek. Derekán az összegyűrődött szoknyával, fenekén a két zsinórszálból álló bugyival – amennyire ezt a tumultus megengedte – felállt, majd az ágy felé hajolva, melleit László arca előtt lengette, aki szájzsonglőrként kapkodta el, felváltva a bimbókat.
A társaság nagyrészt ámulva leste a feltáruló panorámát, melynek közepén egy vékony, piros zsineg vezette a tekintetet árkon-bokron át, gondosan átívelve a hátsó nyílás közepén, majd eltűnve-bevágva a tenyérnyi puncin, sehol semmit nem takarva… Mások megkíséreltek szemből támadni, ám itt László feje komolyabb akadályt jelentett, mint amott a jelzésértékű tanga.
A dúsidomú lány úgy ítélte meg, hogy valamiféle rendet kell teremteni, ezért rutinos szótlansággal a szoba mértani közepére lépett, és leguggolt. Ettől kezdve mindenki felismerte a saját szerepét, és türelmesen várt sorára. Először a körjátékhoz felállt kollégákat egyenként helyzetbe hozta, egyiküket mindig szájával, a két szomszédost kezével kényeztetve, miközben többször jelezte, hogy a mögötte állókról sem feledkezett el, számukra oda-odatartotta a fenekét, és azt sem bánta, ha az oldalt várakozók megmarkolják a termetes melleit. Három-négy hasonló körforgás után minden résztvevőt alkalmasnak talált a további játékhoz, így lassított a tempón, hosszabb ideig szopogatott minden farkat, ami elölről jelentkezett, és tovább tartott egy-egy bedőlt testhelyzet is, hogy mindenki megismerkedhessen vele hátulról is.
Figyelmes játékvezetőként észrevette, amikor valaki leült az ágy szélére, s annak egyből a falloszára húzódott. Ezt többen megkívánták, ezért – mint verebek a villanydróton – már négyen ültek egymás mellett, Erika pedig arrébb és arrébb haladt, a következőhöz, óvatosan újra és újra karóba húzva magát. Akik pedig maradtak az orális változatnál, azokat – egy kézmozdulattal – egyenként szólította magához. Derékmagasságnál fentebb nemigen nézett, de aligha lett volna ideje a hét férfi szemét vagy frizuráját tanulmányozni, hiszen gyakran változtak a szereplők. Négy farok-változaton ült-lovagolt-fészkelődött felváltva, és közben a szájában és markában három másik cserélgette a helyet.
Egy idő múlva úgy érezte, hogy le kell fújni a mérkőzést, mert úgy kezd a csapat kifáradni, hogy még nem is lőtt gólt:
– Na, gyertek! – mondta, és kieresztve puncijából az aktuális farkat, az ágy szélére feküdt.
Lábait felhúzta, a legelső jelentkező nyakába tette, felkínálva nyílásait. Fejét oldalra fordította, hogy félig térdelő helyzetből – egy-két alacsonyabb résztvevő kivételével – a többség elérje a száját. Ez a testhelyzet-változat felgyorsította az eseményeket, és gyors egymásutánban hét adag sperma landolt Erika punciján, hasán, széles udvarú cicijein és arcán. Egy darabig még pihegve feküdt, majd – látva, hogy a hét kolléga mindegyike azt keresi, hová is üljön le kifújni magát – befutott a fürdőszobába, és vidám vízcsobogás kíséretében, hamisan, de annál harsányabban dalra fakadt.
*
András a szobája felé tartva, a kanyar után található „buszöböl” kanapéján egy kollégát fedezett fel, aki – mint elhadarta – hiába kopog, dörömböl és telefonál, nem jut be a szobába.  Itt fog aludni. Valószínűleg a szobatársnak vendége van, vagy mélyen és békésen alszik, esetleg így együtt minden… Mosolyogva folytatta az útját.
Andrea, kiszabadulva Párduclány öleléséből, aki végül nyugovóra tért, kipihenendő az örömök fáradalmait, egy perc múlva, a szobájába tartva, maga köré tekert törülközővel, érdeklődéssel pillantott a folyosó kanapéján alváshoz helyezkedőre, és elgondolkozva tovasietett.