Elsőzés 2/2.

Nem siettünk túlzottan, rendeltünk egy pizzát, megnéztünk egy filmet, amiből aztán nem emlékeztünk semmire. Egymással voltunk elfoglalva. Egymás gondolataival, világnézetével, értékrendjével. Nem voltunk türemetlenek – tudtuk, hogy akkor sikerül legjobban az este, ha kivárunk. Kivárunk a vágy beteljesedésére, hogy aztán a csúcsot hozzuk ki magunkból. Ugyanakkor elővigyázatosak voltunk, mindketten fontosnak tartottuk a fokozatosságot, a mértékletességet.
Éjfél körül aztán nem bírtuk tovább.
- Emlékszel még mi volt délután rajtam? – kérdezte Eszter.
- A fehér blúzod.
- Áh igen... na az benne van a szennyesben. Nem baj, keresek másikat.
Eltűnt egy öt percre (tényleg csak annyi volt), én pedig fel alá járkáltam a szobában. Nem bírtam magammal, de elhatároztam, hogy nem fogom letámadni. Az rontana el mindent.
Amikor kinyílt az ajtó, egy olyan gyönyörű lányt pillantottam meg, mint talán még soha. A legszebb, fehér blúzát vette fel, és természetesen fekete szoknya volt rajta. Mezítláb volt. Elfújta  a gyertyákat, és egy kis asztali lámpát gyújtott. Leültem, ő leült mellém, és én álltam a tekintetét.
- Meddig tudnál csak a szemembe nézni? – provokált.
- Ameddig csak kell – válaszoltam, talán nagyobb önbizalommal, mint ami bennem volt.
- Most nem kell. Csinálod, vagy csináljam?
- Eszt...
- Most még visszaléphetsz, nem haragszom meg.
Én viszont úgy éreztem, innen tényleg nincs visszaút. Aggódtam, való igaz, de a vágy, amit Eszter felkeltett bennem, legyőzött. És mi tagadás, bíztam Eszterben.
- Először te. Lassan, nagyon lassan...
Felállt, szembe fordult velem, levette szemüvegét, és lehajtotta a fejét. A legfelső gombhoz hajtotta kezét, két ujjával megfogta, és kigombolta. Én csak nézni tudtam. Abban a pillanatban nem volt más, csak én és ő. Én, aki, mint egy szerencsétlen, bámul egy gyönyörű nőt, aki hamarosan felfedi előttem legféltettebb titkait. Csak nekem.
A második gombnál tartott, majd a harmadik felé tartott a keze. Kigombolta, kissé széthajtotta blúzát, és ismét előbukkant vörös melltartójának pántja. Előrenyújtotta kezét, és intett nekem. Hozzámentem és megálltam előtte. Felém hajtotta fejét, és megcsókolt. Most először csókolt meg valaki. Viszonoztam a csókot, ösztönszerűen, improvizálva, haladva az árral. Kissé eltávolodott tőlem.
- Folytasd.
Engedelmeskedtem. A negyedik gombnál tartottunk, kicsit ügyetlenkedve, de kigomboltam, ekkor már láthatóvá vált vöröslő melltartója. Amit rejthetett, nem volt túl nagy, de meghatározó szerepe volt nőies mivoltában. Szép volt. Egyszerűen csak szép.
Továbbhaladtam, kissé már meggörnyedve, míg végül az utolsó gombot is ki nem gomboltam. Felálltam, a szemébe néztem. Kacsintott, ami felbátorított. Ujjammal elindultam az állától a nyakán végig, ő eközben kissé hátradőlt, majd középen tovább haladva a két mell között végighaladtam a köldökig. Teljesen beleremegett. Itt megálltam. Megcsókoltam, majd azt mondtam.
- Most te.
Itt egy kissé felgyorsultak az események, mert rajtam csak egy póló volt, amitől viszonylag hamar megszabadított. De a sebesség nem ment az érzékiség kárára. Előreléptem, széthajtottam a blúzát, míg végül az a földön nem kötött ki. Én félmeztelenül, Eszter szoknyában és egy hihetetlenül vadító vörös melltartóban álltunk egymással szemben, kizárva mindent és mindenkit.
- Fel szeretnélek fedezni – mondtam és komolyan is gondoltam.
Átöleltem, és kezem elindult a szoknya felé, majd tovább indultam. Kitapintottam bugyiját, amelynek mibenléte ekkor még rejtély volt előttem. Fenekét elérve hosszan simogattam, közben csókoltam, szinte végeláthatalanul. Visszaindítottam kezemet arra a pontra, ahol először érintkeztem a bugyijával, és egy szinttel beljebb kerültem, most már a meztelen bőrén siklottam le a fenékig. Végül kivezettem a kezemet a csak és kizárólag számomra fenntartott illetékességi területről.
Megforgattam Esztert a tengelye körül, leültettem az ágyra, majd hátradöntöttem, én pedig csaknem ráfeküdtem. Itt már nem volt szükség szavakra, az ösztöneinkre, a vágyainkra bíztuk magunkat. Melltartójának két pántját lassan lehajtottam, hátul kikapcsoltam a gombot, de még nem vettem le. Végigcsókoltam az egyik meztelen vállától a másikig, majd a kezén végighaladva, beakasztva kezemet a melltartó pántjába, lassan megszabadítottam az utolsó ruhadarabtól, amely elválaszott melleinek látványától – végigsimogattam, majd végigcsókoltam őket, amelyet ő elégedett sóhajtással nyugtázott. Teljesen odaadta magát kényeztetésemnek.
Elöl gombos szoknyáját kigomboltam, majd egyik kezemet a melleken, másikat a szoknya és a bugyi alatt a fenekén járattam. Ekkor rámszólt:
- Vetkőzz!
Kigomboltam nadrágomat, cipzáromat lehúzva végül megszabadultam tőle, csak a boxer maradt. A férfiúi mivoltomat képviselő zászló ekkor már rég készenlétben állt, ez pedig felkeltette Eszter érdeklődését is.
- Mit látnak szemeim...! Nem eleget!
Talán ebben a pillanatban oldódtam fel teljesen. Kiszabadítottam a zászlót, és minden kérdés valamint jóváhagyás nélkül levettem Eszter szoknyáját, majd egy kicsit elmerengve vörös bugyiján, végül nem bírtam tovább, benyúltam a bugyiba, és a női test legtiltottabb területein találta magát a kezem. Kicsit simogattam, majd két oldalon lassan lecsúsztattam a bugyit, végig a lábain, majd visszatértem az immár teljesen elémtárult tiltott területhez, és simogatni, puszilgatni kezdtem. Ekkor én, és Eszter is már a végét jártuk...
Előremásztam az ágyon, megcsókoltam, és megtettem a mai este utolsó kirándulását Eszter testén. Végigcsókoltam a nyakát, a vállakon át a kezét, majd a melleket, különös tekintettel a mellbimbókra. A hason végighaladva, majd kikerülve végighaladtam a lábain – mindent meg akartam ismerni, mindent tudni, látni, érezni akartam, ami Eszterhez hozzátartozik.
Kontrolláltuk magunkat, szexről szó sem lehetett. Tudtuk ezt mindketten, és nem is bántuk. Csak az volt a lényeg, hogy örömet szerezzünk egymásnak. Mivel ezen a ponton már közel járt a beteljesülés, Eszter mellé feküdtem, egyik kezemmel a mellbimbót izgattam, míg a másikkal elkezdtem ujjazni. Eközben ő is kezébe vette a zászlót, és lassan, ütemesen kézimunkázott. Majd mindketten egy fokozattal feljebb kapcsoltunk, majd amikor már tényleg nem bírtuk tovább, csúcssebességre járattuk kezünket illetve ujjunkat. Eszter óriási sikollyal elélvezett, én egy kissé szelídebb módon, ellazulva kiengedtem, aminek ki kell jönnie.
Sokáig csak lihegtünk, sóhajtoztunk. Annyira kimerültünk, hogy szinte azonnal elaludtunk, egymáson, meztelenül, a kis lámpa fénye mellett. Valahol sajnáltuk, hogy vége, hogy beteljesültünk, hogy mindent megismertünk, de én tudtam, hogy ez nem így van. Egyszer eljön az újabb, a következő éjszaka, amikor már új helyzetekben próbálhatjuk meg megadni azt a fajta örömet, amelyet nő és férfi egymásnak meg tud adni.
Szex. Próbáltuk ezt a fogalmat kissé kiterjeszteni. Ha kapcsolatunk, és egyben életünk arról szól, hogy egymást segítsük, tiszteljük, szeressük és örömet okozzunk egymásnak, akkor a szex ennek egy nagyon fontos, elengedhetetlen része. Csak akkor csináljuk, ha mindkettőnknek jó. Egyébként csak egy erőltetett menet lesz, nem csak a fizikai „dugás”, hanem az egész kapcsolat is.
Mi szeretjük egymást. Mit jelent a szerelem? Mindenki döntse el ki-ki maga. Arra pedig emlékezzünk, hogy a szex nem kötelesség, hanem lehetőség. Mint ahogyan az is, hogy együtt lehetsz életed párjával – jóban, rosszban, míg a halál el nem választ. Élj ezzel a lehetőséggel! Ha pedig nem tudsz, azt tedd úgy, hogy közben nem teszed tönkre teljesen nem csak magad és párod, hanem a környezeted életét is.