Elsőnek nem is volt rossz, ugye?

Nemrégiben voltam diákmunkán. Már hosszabb ideje dolgoztam ott, mikoris új munkatársat kaptunk. Kolleganőm régebbről ismerte, így aztán az alap információkat hamar megtudtam az illetőről.
Erik nálam fiatalabb, magas, szőke, kékszemű, olyan átlagos típusú srác, nem is tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget, lévén, hogy párkapcsolatom volt. Az elején egyébként is túl nagyképűnek tartottam, méginkább különcnek, szóval a kapcsolatunk a köszönésen kívül nem igen terjedt ki. Teltek a hónapok, egyre többet kellett együtt dolgoznunk, sajátos magánéleti problémáim felszínre kerültek. Nyíltan beszélek emberek előtt bizonyos dolgaimról, jobban érzem magam, ha valaki meghallgat. Úgy látszott nem találtam süket fülekre, idővel Erik is megnyílt, nemcsak hallgatta a történetem, de a sajátját is mesélni kezdte. Kiderült, hogy nagyon hasonló problémáink vannak.
Fel sem tűnt, kis idő múlva megszerettem, jóban lettünk, pedig utólagosan ő is elmesélte, egyáltalán nem kedvelt.
Szerettem vele dolgozni, a főnökünknek köszönhetően, majdnem minden alkalommal vele voltam beosztva, így igazából fel sem tűnt, mennyire nagyon kedvelem.
Ott kezdett feltűnni a dolog, hogy hiányzott, amikor nem volt ott, ha dolgoztam. Gondolom ő is így volt vele, mert egyre többet bejárt, holott egyáltalán nem is kellett volna aznap dolgoznia.

Észrevettük, hogy nem vagyunk közömbösek egymásnak, finoman kikezdtünk egymással, persze viccelődésbe fulladt az egész, én szerelmes voltam a páromba, ő pedig tiszteletben tartotta ezt. Megbeszéltük, hogy nem lehet köztünk semmi, tisztáztuk, hogy vonzódunk egymáshoz, de itt meg is állt a dolog. Mindig azt mondta, ha már nem dolgozunk együtt, és már én sem leszek szerelmes, szóljak neki... Eltölthetnénk együtt egy kis időt.
Történt aztán, hogy otthagytam az üzletet, a tanulásra próbáltam koncentrálni, és élvezni az utolsó otthon töltött nyarat, mielőtt másik iskolába megyek. Elég bonyolult volt a távozásom, és megromlott a kapcsolatom a párommal is, szakítottunk. Magam alatt voltam.
Erik kérte, menjek át hozzá, egyedül van, beszélgessünk, mondjam el a kis bánatomat, próbált meggyőzni róla, ha most is kibeszélem magam, ismét jobb lesz.
Átmentem hozzá... Azzal együtt, hogy tudtam; itt nem csupán beszélgetésről lesz szó. Hónapok óta tudtam, hogy vonzódom hozzá, hogy remegek, ha a közelemben van, ha megérint, végigsimít a hajamon, miután bocsánatot kér, mert túllötte a célt az élcelődésével. Tudtam, ha most odamegyek, lehet, hogy egy barátságot teszek tönkre, mégis elindultam.
Egy üveg vörösborral a kezemben elsétáltam hozzá.

Már sötétedett, mire odaértem. A félhomályból láttam, hogy egy férfitest rajzolódik ki a hátsó bejáratnál, Erik alulöltözve, egy rövidnadrágban és egy trikóban csattogott ki elém. Beinvitált a házba.
Olyan érzésem volt, mintha teljesen természetes lenne, hogy ott vagyok nála, mintha nem is várt volna rám, mintha minden nap oda mennék
És beszélgetni kezdtünk... Az életünkről, a gondjainkról, a világról, az emberi kapcsolatokról. Szerettem vele beszélgetni. Annyi mindenhez hozzá tudott szólni, és valahol felnéztem rá, amiért fiatalabb nálam, mégis néha sokkal bölcsebb.
Eltelt egy kis idő, és észrevettem magamon, hogy bámulom. És tetszik. Kívánatos...
Megmutatta a pincét, a nappaliba visszatérve nem bírtam visszatartani magam, végigsimítottam a vállán. Furcsán nézett rám, attól tartottam tolakodónak tart, de elém állt és a derekam után nyúlt. Éreztem, hogy a keze fortyogó vízként égeti bőröm. Magához húzott. Bújtam volna, ekkor ellökött:
- Ezt nem szabad.
Nyüszíteni tudtam volna, mert annyira vágytam rá, hogy a karjaiban tartson. Tudta... belelátott a gondolataimba, tudta mit szeretnék, mégsem engedett. Újra magához húzott.
- Ne játssz velem, kérlek - kérleltem, miközben mélyen a szemébe néztem, és végigsimítottam mindkét vállán.
Egészen az arcához húzott. Nem csak keze, lehelete is forró volt. Annyira szerettem volna megcsókolni, mégsem hagyta. Már majdnem az ajkaimhoz ért, mikor megint megszólalt:
- Ezt nem szabad, nem helyes.
- Igazad van, semmi keresnivalóm nincs itt ilyenkor - ezzel a mondattal sarkon fordultam, és elindultam az ajtó felé. Életemben nem éreztem még ekkora erőt magam körül. Arra emlékszem, hogy a kezem után nyúlt, és majdhogynem magára rántva csókolt meg a folyosón. Öleltem, simogattam, csókoltam, ahogy értem. Éles nyelve finoman fedezte fel ajkaimat, és ahogy telt az idő, egyre inkább vert a szívem, hallottam minden egyes dobbanását. És hallotta ő is... A falnak szorított, úgy csókolt tovább. Végigsimította a derekam, majd a nyakamba csókolt. Hogy nyomatékosítsa az érzést, kezével is nyakamhoz ért, majd szépen-lassan, mintha a sötétben tapogatózna végigcsiklandozott a melleim közt, egészen a köldökömig. Ekkorra már teljesen kiment a fejemből, hogy tönkretehetek egy barátságot, csak arra tudtam gondolni, amire testem vágyott. Érezni akartam az illatát, a bőrét, az érintését...

Kérte, várjak egy pillanatot. Két perc sem telt bele, Erik a folyosón termett, megcsókolt, megfogta a kezem és a sötét szobákon át a sajátjáig vezetett. A szobában gyertyák, mécsesek égtek, halk zene szólt, egészen fülledt hangulat uralkodott benn. Az ágy mellé vezetett. Lassan, egészen lassan, hogy az őrületbe kergessen, lehúzta a felsőm, pillanatokra elmerengett a csipkemelltartómban, majd ettől is megszabadítva lágyan végigcsókolt a nyakamtól egészen a köldökömig. Úgy vetkőztetett, mintha rituálén vettem volna részt. Minden apró részletre odafigyelt, egyetlen porcikámat sem hagyta ki, majd finoman az ágyra fektetett. Fölém hajolt, végignyalta ajkaim, a nyakamba sóhajtott, és akkor elkezdődött, amire soha nem számítottam volna...

Bal kezével a fejem mellett támaszkodott, jobb kezével kalandozott testemen. Perzselt, égetett, iszonyatosan kívántam már. Az volt az érzésem, ha sokáig érzem a leheletét, simítását, ott rögtön helyben elélvezek. De ez csak a kezdet volt. Miután kezével keményre morzsolta mellbimbóimat, a szájával kényeztette őket, aztán a köldökömig cikázott. Egy pillanatra felült, a szemembe nézett, láttam a gyertyafényben azt a kaján mosolyt, amivel mindig levett a lábamról.
Tovább haladt. Két kézzel a lábaimat simogatta, gondosan elkerülve a szeméremdombomat, a combom belső felén játszadozott, mintegy zongorázva. Lihegtem. Soha nem vettem észre még magamon, de hangosan ziláltam, és szinte már könyörögtem, hogy nyúljon hozzá nőiességem csúcsához, mikor egyszercsak felém hajolt, megcsókolt, és azt mondta:
- Ráérünk még.
És újra kezdte. Újra. Az egészet előröl. A csókokat, a simogatást, a testem minden pontjának becézését. Én meg őrjöngtem. Vágytam rá. Nem is egyszerűen az érintésére, akartam, hogy belémhatoljon, hogy érezzem lüktető férfiasságát, mozgását.

Ekkor ölemhez kuporodott. Egyik pillanatról a másikra úgy belémfúrta nyelvét, hogy felsikítottam. Aztán finoman becézgetni kezdte ágaskodó csiklómat, ujjaival simította puncim többi részét, aztán két, később három ujjal belémhatolt. Ösztönösen mozogni kezdtem. Csiklómon éreztem meleg, hegyes nyelvét, hüvelyemben mozogtak hosszú, gyönyörű ujjai, én a párnába temetett arcal a lepedőt szorongattam. Egy pillanatra felnéztem, még jobban beindultam. A tudat, hogy akire hónapok óta vágyom, most minden erejével azon van, hogy kielégítsen, még jobban beindított. Élveztem, hogy szívja nedveim, csókolja puncim, markolja combom. Nyüszítettem, sóhajtottam, egyre gyorsabban vonaglottam, néhány perc múlva csodálatos érzés kerített hatalmába. Egy pillanatra minden elhomályosult, csiklóm bizseregni kezdett, vaginám pulzálva jelezte, kielégültem. Erik lassított mozdulatain, arcomhoz közelítve végigcsókolta testem, ami még jobban beindított.
Most már én is érezni akartam az ő vágyának tárgyát, sóvárogva nyúltam kőkemény férfiassága után, de elutasított, azt mondta, ma ő szeretne engem kényeztetni. Nem sok választásom volt, megint finoman hátamra döntött, felém hajolt.
- Biztosan akarod?

Válaszolni már nem tudtam, égtem a vágytól, minden mozdulata izgatott, magamra húztam, finoman belémhatolt, mozogni kezdtünk.
Átkulcsoltam lábaimmal derekát, minél mélyebben érezni akartam magamban gyönyörű, nagy péniszét. Fülét harapdáltam, míg nyakamat csókolta.
Istenien kitöltötte lyukam, semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, mennyire tökéletesen érzem magam vele. Karmoltam a hátát, haraptam nyakát...
Hirtelen megfordított, hasam alá párnát tett, hátulról hatolt belém. Lyukam első fala megfeszült, méginkább izgatónak éreztem nagy péniszét magamban, nem tudtam megállni, hangosakat nyögtem.
Közben keze a csiklómra tévedt, finoman dörzsölve gondoskodva arról, még jobban érezzem magam.

Lüktetett mindenem, testem megfeszült, Erik tudta, mit kell tennie, egyre gyorsabban mozgott, mélyebbre hatolt, nem sokkal később újra elélveztem.
Nem akartam idejekorán lefárasztani, ezért az ágytámlának döntöttem, majd lassan ölébe ülve kezdtem mozogni. Láttam rajta, nagyon élvezi, fejem hátrahajtva optikailag is tuningolni próbáltam a helyzeten. Újra csókolni kezdte nyakam, mellem, simogatta, paskolta fenekem. Egyre keményebbnek éreztem farkát, biztos voltam benne, hogy hamarosan elélvez. Ütemesen mozogtam rajt, amitől újra felizgultam, érezte, derekamat fogva segített a ritmust tartani, nem telt bele sok idő, testünk megfeszülve, együtt értük el az orgazmust.
Hosszú percekig ültem még így az ölében, aztán elterültem mellette az ágyon. Erik nem túl érzelgős fajta, mégis akkor azt kérte aludjak mellette, mert most egy kis gyengédségre vágyik.
Önző voltam, tudtam, hogy haza kell mennem, már egészen reggel van, ilyen kimaradást nem díjaztak volna... Összeszedtem a motyóm, felöltöztem, finoman megcsókoltam, és elindultam haza. Egész úton azon gondolkodtam, vajon egymásra tudunk-e még nézni, nem szúrtam-e el, hogy most otthagytam?!...
Néhány nappal később beszéltünk chat-en, amikor is hirtelen azt írta:
"Elsőnek nem is volt rossz, ugye?"
Egyébként a sors fintora: Az eset óta nem találkoztam vele... Sokáig kívántam még, és a mai napig is gondolok rá. De lehet, hogy ennek így kellett lennie...