Első tanulás és színvallás

- Szia, de gyorsan ide is értél.
- Szia Lara,
(pussz-pussz)
mondtam, hogy jövök, (kis mosoly az arcán, vajon észrevett rajtam valamit?) remélem kész vagy.

Pár perc beszélgetés után, előkészültünk és neki is állt magyarázni és tanítani. Vagyis próbált volna, de nagyon nem figyeltem rá, máshol járt az eszem.  Mellettem ült az asztalnál magyarázott a könyvből, de a szavak el se jutottak hozzám. Vállaink összeértem, szinte hallottam a szívverését. Én pedig feszengtem a székben, rakosgattam a lábaim, csavargattam a hajam, mindent csináltam csak ne kelljen ránéznem. Nem volt kiöltözve, egyszerű farmer és sima galléros póló, de én tudtam, hogy milyen jól néz ki alatta.

- Mi a baj hugi, gond van?
- Ő semmi, semmi csak elbambultam.
- Fáradt vagy? Már megint a pasik? (és felnevetett)
- Csak egy - válaszoltam nagyon halkan és elvörösödve, de nem mertem ránézni.
- Húha, nagy lehet a baj. Figyelj csináljuk úgy, hogy pár alap dolgot most elmagyarázok, megtanulunk és utána ha gondolod beszélhetünk a srácról, ha akarsz.
- Oké, rendben. - Nagyot nyeltem és egy pillanatra ránéztem, szinte elolvadtam tőle. Át akartam ölelni és és, nem is tudom mit csináltam volna utána. Párszor vállára hajtottam a fejem és úgy kérdeztem, olykor pedig megérintettem a kezét miközben rajzolt. Egyszer combját simítottam végig egy kérdés ürügyén. Vágytam rá, hogy átöleljen és magához húzzon, érezni akartam őt.

Fél hat lehetett mikor befejeztük a kémiát, és pont elpakoltam mikor anyum hazaért. Persze rögtön érdeklődött én azt se tudtam merre forduljak. Petr kihúzott a zavarból és szinte elsorolta egy mondatban, hogy mi mindent vettünk át. Gondolva rám hozzátette, hogy elkezdünk egy kis fizikát. Anyum magunkra is hagyott, becsuktuk az ajtót és elővettem a fizika könyvet.

Ekkor a térdemre  ütött finoman a kezével és:
- No, akkor beszéljünk arról a srácról - vágott közbe Petr.

Én azonnal elvörösödtem és legszívesebben átöleltem, talán meg is csókoltam volna abban a pillanatban.
Mély levegőt vettem és szinte már a könnyeimmel küszködtem, de nem mertem ránézni, csak az asztalt bámultam, megragadtam a kézfejét és összekulcsoltam ujjainkat, belekezdtem:

- Nagyon tetszik egy srác, de idősebb sokkal és biztos nem is érdeklem. Pedig nem is szabadna tetszenie, dolgozik már, de olyan helyes. Nem akartam, de biztos, hogy szorítottam ujjait.

- Mennyi idős? - vágott közben Petr, kissé aggódó tekintettel, de érdeklődve.

- Mint te, és ekkor ránéztem, kissé ködös tekintettel már a könnyeimmel küszködve.

Petr meglepődött, láttam rajta, hogy nem akarja elhinni, hogy egy huszonöt éves srác tetszik nekem. De azonnal magához húzott, már szinte zokogtam, átölelt és felállt velem az asztaltól. Úgy szorítottam az ölelésemmel ahogy csak bírtam, nem akartam elengedni.

- Menjünk üljünk le az ágyra jó, drága hugicám?

Nekem ott állva ölelkezve is tökéletes volt, de szótlanul elindultam vele, és leültünk. Ő leültetett volna maga mellé, de én nem engedtem el, nem akartam. Ahogy leült én is vele ültem le a combjaira. Lábaimat az ágyra kinyújtva. Kezeimmel még mindig öleltem és éreztem, hogy nem akar nekidőlni a támlának így finoman hátranyomtam a vállammal. Nyugodt volt, szívverése szinte semmit nem változott, megnyugtatóan magabiztosan vert, csak hallgattam.
Újra átölelt és simogatni kezdte egyik kezével a hátamat vigasztalóan, fejemet puszilta és igyekezett nyugtatgatni.
Pár perc múlva megnyugodtam és kihúztam a karjaim mögüle(biztos nem volt neki kényelmes, de meg se szólalt, tudta, hogy szükségem van rá).

Bal kezével még mindig ölelt, jobbal viszont elengedett, de én két kézzel megragadtam a kézfejét és az arcomhoz emeltem.

- Köszönöm! - szinte suttogva, könnyes szemekkel és megpusziltam, kézfejét az arcomra húztam.

- Lara bármi baj van nekem elmondhatod, kettőnk közt marad, bízhatsz bennem.
Homlokon csókolt majd folytatta:
- Ugye nem feküdtél le vele? Te nem olyan vagy!

-Nem, szűz vagyok!  Még igazi csókom sem volt! -Vágtam rá nagyon zavartan és kissé eltávolodva. Ettől a mondattól hirtelen le is nyugodtam, rájöttem, hogy beszélhetek róla úgy, hogy nem is tudja meg, hogy ő az.-Még csak nem is tudja, hogy tetszik nekem - folytattam. Ismerjük egymást, de csak fél éve tetszett meg, nyáron láttam a strandon.

- Ó szóval sportos alkat, mint te is? De tudod, hogy ez nem működhet ugye?

- De nincs senkije és ha elmondanám neki és titokban tartanánk? -Újra rám törtek az érzelmek és hozzábújtam.

- Lara ne légy buta. Te egy okos és gyönyörű lány vagy. Kilenc év van köztetek, de az inkább baj, hogy te csak tizenhat vagy. Tudod hány csaja lehetett már? És, hogy tőled vagy csak szexet akarna vagy rád se nézne, mert túl fiatal vagy?

- De, én...

- Tudom, hogy már kicsit mások vagytok, mint mikor én voltam ennyi idős. Bár reméltem, hogy te még nem voltál pasival, de ha lettél volna, akkor se szólhatnék semmit. Gyönyörű lány vagy csodás alakkal, ha osztálytársad lennék biztos járni akarnék veled.


Zokogni kezdtem és kezeimmel a vállait kezdtem markolni. Percek teltek el mire abbahagytam, ő nem szólt semmit. Felnéztem rá és meg akartam csókolni, de nem mertem közeledni még jobban. Kezeimet lecsúsztattam az oldalán és a póló alatt visszatértem izmos vállaihoz. Láttam rajta, hogy meglepődött kissé. Jobb kezével az arcomhoz ért és nyugtatni kezdett ismét. Homlokát a homlokomra helyezte, az orrunk is összeért, becsuktam a szemem, mert már nem bírtam tovább nézni, még a végén kiolvassa belőlem, hogy őt akarom!
Ujjaival a könnyeimet törölgette a nyakamról, teljesen beleborzongtam, sóhajtoztam. Majd haladt felfele végigsimítva egész arcom, ajkam szélét és szemem. Könnyeimmel küszködve kapkodtam a levegőt és görcsösen megfeszültem, úgy akartam egy csókot tőle.
Lágy érintése beborította egész arcom és kezeim leestek válláról, kihúztam a póló alól és megsimogattam a kézfejét az arcomon. Jobb kezemet a vállára helyeztem, ujjaimmal a tarkóját simogattam és rövid hajába túrtam. Bal kezemmel pedig megérintettem mellkasát, de kezem egyből levándorolt. Éreztem, hogy próbálja visszafogni magát, de mély levegőt vett, mellkasa és vállai megemelkedtek nyaka megfeszült egy pillanatra megrezdült benne valami.
Vissza akartam bújni a póló alá végigsimítani az egész felső testét. Amint felérek a mellkasáig magamhoz húzom és megcsókolom, ELDÖNTÖTTEM!

Ekkor valami történt, szinte fel sem fogtam olyan gyors volt. Homlokaink eltávolodtam a szemem kipattan az ijedségtől. Egyik kezével elkapta vándorló kezem és eltolt vele, másikkal pedig a hátamhoz kapott. Ha nem teszi le is esek az öléből, olyan erővel lökött meg. Levegőt is elfelejtettem venni, úgy megijedtem. Szerencse, hogy nem sikítottam, időm sem volt rá.
Felemelte fejét és szemeit még csak ekkor nyitotta ki:
- Mit csinálsz?! - Ijedt és értetlen tekintet ült ki arcára.
- Ne kérlek! Szükségem van rád!

Visszahúzott, de a kezemet nem engedte el és orrunk se ért már össze.
Lebuktam? Tudja? Mit tegyek? Hogy folytassam? -Csak úgy özönlöttek a kínos kérdések a fejembe!

- Lara, hugicám le kell nyugodnod. - Megérintette a mellkasomat, de a melleimhez még véletlenül se ért. Pedig biztos látta, hogy mellbimbóim kidudorodnak a pólón át. - A szíved csak úgy kalapál, levegőt se kapsz szinte.- Menj zuhanyozz le és aludj egyet, mindjárt nyolc óra, lassan indulnom kell. Majd holnap folytatjuk ezt a beszélgetést jó? Ha akarod FB-n ha úgy könnyebb, vagy átjöhetek ha úgy érzed. Elmosolyodott és homlokon puszilt.

Felnéztem az órára és láttam, hogy tényleg már ennyi az idő, észre se vettem. Nagyon kínosan éreztem magam hiszen most eszméltem rá, hogy több, mint egy órát ültem az ölében és közben ölelgettem, simogattam, sóhajtoztam megfeszülve, talán még párat nyögtem is zokogásom közben. Teljesen vörös lehetett a fejem a zavarodottságtól és a szégyentől, a szemem pedig a sírástól.

- Ugye nem vársz meg? - kérdeztem tőle, nyakát átkarolva félénken szipogva, de már nem mertem simogatni vagy a hajába túrni. Tudtam, hogy nemmel fog válaszolni.
-Nem, elindulok haza és járok egyet közben. Ez egy hosszú nap volt. Válaszolt teljesen nyugodt, békés tekintettel.

Rám mosolygott, mintha nem is tettem volna semmit. Felkeltem az öléből és felsegítettem. Összeszedtem a cuccaimat és bevittem a fürdőben, ő közben elköszönt anyumtól és apumtól(nem is vettem észre, hogy ő is hazaért). Kikísértem az ajtóhoz és egy zavarodott köszönöm hagyta el ajkaimat. Adott két puszit és finomat megfogta a vállaimat, én fel sem mertem emelni karjaim.

- Fizikáztunk hat után, mosolygott és kacsintott.
- Szeretlek, köszönöm! -Teljesen zavarban voltam, hogy gondolhat mindenre és miért ilyen nyugodt? Mi az, hogy jár egyet?
- Én is Lara, majd holnap találkozunk. Aludj egy keveset.
Elindult a lépcsőházban lefele, de én csak bámultam ahogy lépdelt. Már leért a fordulóhoz mikor egy halk mondat hagyta el számat, melyet legszívesebben teljes erőből k iáltottam volna:
-De én tényleg!

Ekkor fenézett, és elmosolyodott. Integetett egyet és tovább ment, eltűnt a fordulóban.

Úristen! Meghallotta? -E két mondat ült a fejembe, miközben gyorsan becsuktam az ajtót és beléptem a fürdőbe.
A tükörbe néztem és miközben kérdések cikáztak a fejemben végignéztem magamon. -Mi lesz holnap? Hogy fogadjam?
Szemem arcom és fülem vörös volt, mint a zászló, ajkaim kiszáradtak. Bimbóim kiszakították volna a pólót úgy meredtek előre, melleim egyébként is kemények voltak, de most a szokottnál is jobban feszültek. Remegő kezemmel levettem magamról a pólót és úgy néztem a tükörbe. Megnyitottam a csapot és törölgetni kezdtem arcomat, nyakamat és a mellkasomat a langyos vízzel. Végigsimítottam feszülő melleimet és az oldalamon lekúszva levetettem remegő lábaimról a futónadrágot. Éreztem, hogy combjaim is remegnek, fenekem feszül. Mi lett volna ha nem veszek fel egy franciabugyit a nadrág alá? A puncim enyhén meg volt duzzadva, biztos látszott volna csak a nadrágban. Azt miként magyaráztam volna ki ha észreveszi? Megint rám tört a zokogás, gyorsan megnyitottam a rózsát és a víz csobogásától már senki sem hallhatta, hogy sírok, nem kellett visszafognom magam.
Beléptem a zuhany alá. Erőm sem volt letusolni, letérdeltem és átöleltem magam, simogattam, mintha ő simogatna. De ettől csak rosszabb lett érzések törtek rám. Fejemet lehajtottam és csak hagytam had folyjon rám a víz, hadd tudjam összeszedni magam.
Kis idő elteltével eszméltem, hogy lehet szólni fognak, hogy mégis mit csinálok ennyi ideig a csobogó víz alatt. Gyorsan letusoltam, megtörülköztem, fejemre tekertem a törülközőt és letöröltem a párát a tükörről. A látvány már jobban tetszett, eltűnt a pirulás a fülemről és az arcomról, a szemem is kicsit szebb lett, de azért még látszott a sírás. Meztelenül a tükör előtt állva méregettem magam és láttam, hogy a mellem és a fenekem is visszaereszkedett, éreztem is, hogy már nem feszül, Puncim is újra normál méretű volt. Pizsama fel és hajszárítás nagyon gyorsan. Kiléptem a fürdőből és a hasam morgott egyet, elfelejtettem enni mikor hazajöttem. -Ügyes vagy Lara, most így menjek a konyhába?
Szerencsém van nincs kint senki, gyorsan összeütöttem egy szendvicset és beviharzottam a szobába, napló elő és írni kezdtem evés közben.
Furcsa volt, mert mosollyal az arcomon írtam tele a naplóm két oldalát csak erről a mai napról. Pedig egy órája még zokogtam mikor történt. Leírtam mindent, az érzéseimet a vágyaimat, a testem rezdüléseit.
Mikor végeztem ránéztem a naptáramra és láttam, hogy körülbelül 10nap van még a ciklusból, bár nekem még nem állt be, mert ez lesz még csak a harmadik. Valójában én sem tudom még mikor jön, de még nem a héten. Utolsó bejegyzésként csak annyit írtam, hogy: HOLNAP?
Ezzel hajtottam álomra a fejem.