Elképzelt szerelem

A csillagok már feljöttek, hűvös az esti levegő. A lágy szellő belekap hajamba, játszadozik az addig gondosan fésült tincseimmel. Csak nézem, nézem az eget. Mindig is elbűvölt a milliónyi kis fénypont, s most mintha ezernyi szempár nézne vissza rám. Minden gondolatom egyetlen személy körül forog. Nem tudom - nem is akarom - kiverni fejemből gyönyörű lényét. Kellemes bizsergés tölti el testemet, ha felidézem azokat a zöld szemeket, melyek szinte ragyognak szemüvegén keresztül, azt a tökéletes szájat, szőke haját, törékeny kis testét. Minden mozdulata maga a tökély.

Lassan lépkedek. Újra és újra a nevét suttogom. Hazaérkezem. Gyorsan ágyba bújok, s lehunyom szemem. Melegség uralkodik el rajtam, mert Rá gondolok. Elképzelem, hogy itt fekszik mellettem. Nem szól semmit, csak mosolyog, és lassan fölém hajol. Szorosan átölelem, bőre szinte perzsel. Érzem, ahogy ajkai nyakamat simogatják.
- Szeretlek... - nyögöm halkan.
- Tudom… - azzal nyelve bejárja szám minden egyes zugát.
Keze a pólóm alá siklik. Ujjacskái szinte alig érintenek, de mégis izgalommal töltenek el apró mozdulatai. Mélyen a szemébe nézek, és csak egyetlen szót tudok kiolvasni belőle: kívánlak. Megszabadítjuk egymást a mostanra már feleslegessé vált ruháktól.
- Gyönyörű vagy! Biztosan fájt, amikor lepottyantál az égből - elmosolyodik, miközben elnyújtózik az ágyon. Mellé fekszem, cirógatom az arcát, hosszan megcsókolom. Rám gördül, majd apró puszikkal borítja el testem minden porcikáját egyre lejjebb haladva. Egyszer csak valami kellemesen meleg és puha dolgot érzek mocorogni a lábam közt. Lenézek, s látom, hogy óvatosan kóstolgatja egyetlen kincsemet. Boldogan mosolyogva néz fel rám. Visszamosolygok és megszorítom a kezét.

Egyre bátrabban mozgatja nyelvét. Már érzem is, hogy végig fut rajtam a jól ismert borzongás. Szorosan átölelem, és hálától könnyes szemmel nézek rá. Amíg pihegek, csodálattal pásztázom végig gyönyörű testét. Én is szeretném érezni Őt. Megcsókolom, miközben combja belső oldalát simogatom. Lejjebb csúszok, s kényeztetni kezdem. Nagyon tetszhet neki, amit csinálok, szinte dorombol, mint egy kiscica. Egyre hangosabban sóhajtozik, érzem, nem sok kell már. Nem tévedtem. Felkúszom hozzá, s úgy csókolom, mintha az életem függne tőle. Átölelem, hallgatom szuszogását, és lassan álomba szenderülök.

Kinyitom szemem, s látom, hogy a Nap sugarai már bekúsztak a szobába. Visszaemlékezve az álmomra hiányérzet tör rám. Csörög a telefonom. Valaki SMS-t küldött. Szívem egyre hevesebben ver. Ő írt.
„Bocsánat, ha felébresztettem. Beszélnünk kell. Sürgős!”
Remegő kézzel beütöm a számát. Vajon miről akar velem beszélni?
- Halló? - szól bele kellemesen csengő hangon.
- Olvastam az üzenetét.... - próbálok minden érzelemtől mentes hangon beszélni.
- Értem. Találkozzunk ma valamikor.
- Ööö... rendben - az órára nézek. Dél van. -Két óra?
- Legyen inkább fél három, az állomáson a hatos vágánynál.
- Ott leszek.
- Viszhall.