Életem legszebb két hónapja I.

Az egész idén május elején kezdődött, előtte komolyabban csak lányok érdekeltek, volt is már hosszabb kapcsolatom velük, a fiúk csak „izgattak”. Kapcsolatot vagy valami hasonlót semmiképp se akartam velük létesíteni. Májusban szingliként éltem életem, fel voltam regisztrálva egy meleg közösségi oldalra, mindig figyeltem arra, hogy az arcom senki se tudja, meg a nevem se. Nem akartam hogy kiderüljön, meg semmit sem akartam én fiúktól amúgy se, csak testiséget max.  Skypeolni is skypoltam. És akkor jött a nagy Ő, sok emberre írtam rá akkoriban, ő is köztük volt, a képe megfogott, de az arca nem látszódott. Beszélgettünk majd skype nevet cseréltünk. Nagyon kis szimpatikus srác volt az írásai alapján, de ennél többet nem gondoltam. És még az itteni városban is tanult, ahol én lakom, úgyhogy annak külön örültem. Még aznap vagy másnap megbeszéltük, hogy megmutatjuk egymást kamerába. Na ez az amitől féltem mindig is, nem akarta mutatni magamat, legalábbis a fejemet tutira. Küldött egy képet magáról, máig őrzöm azt, olyan jó pasi. De mondta, hogy ő most nem tudja bekapcsolni, mert bla bla bla... Tudtam, ismerős volt a szokásos szöveg, hogy sötét van vagy valami ilyesmi és féltem is, hogy valami kamuképet küldött, mert nem hiszem, hogy egy ilyen jó pasi ott lenne fent és még nem lenne senkije. De valamiért megbíztam benne annyira, hogy én megmutassam magamat, úgyhogy ő csak másnapra ígérte magát. És nem csalódtam !!! Ő volt az, másnap ki is derült, nem egy 50 éves faszi aki épp rám verte a bréjét aznap este, megnyugodtam, és tudtam, hogy ez a srác tetszik nekem nagyon is. Hamarosan egy találkozót beszéltünk meg. Nem volt semmi konkrét tervem, célom ezzel kapcsolatban. Ilyet még sose csináltam, hogy egy fiúval „randizok”. El kell, hogy mondjam teljes mértékben be voltam szarva, a hangom remegett nem tudtam szinte témát se találni, miről is beszélhetnék vele. Sietni kellett, mert másnap érettségizett és még át akarta nézni a tananyagot, féltem is hogy ez biztos azt jelenti, hogy nem jövök be neki. De megcsókoltam mielőtt elindultunk volna. Ilyen csókom még sosem volt egész életemben, a hely, ez az érzés számomra felejthetetlen marad. Ahogy láttam rajta még akkor, ő se bánta meg, hogy engedte, hogy megcsókoljam,  boldog voltam. Nem bántam meg és sosem gondoltam volna, hogy egy csóknak ennyire tudok örülni és ennyire jó tud lenni egy fiúval. Másnap érettségizgetett. Én meg vártam, hogy beszélgessünk, talizgassunk, azon a héten még párszor, ha jól emlékszem összefutottunk. Úgy éreztem kezd más lenni, kezd eltolódni  és nem csak a vonzalom, testiség irányába. De nem foglalkoztam vele igazán, hisz nagyon jól éreztem magam vele, azok a csókok, ölelések…. Több akkor még nem volt köztünk. Egyszer rájöttem, hogy nekem többet jelent ő,  mint egy kavarás, egy futó akármi, és rájöttem, hogy SZERELMES LETTEM EGY FIÚBA!