Elbeszélés 2. rész

Ugrok az időben, egy siralmas kapcsolat végső stádiumában járunk. Összejöttem egy fiúval, már két éve együtt voltunk, nálunk lakott, onnan járt dolgozni, és minden egyéb mást csinálni.
Nyár eleje volt, a suli utolsó hete, közeledett a születésnapom, és egy hatalmas szabadtéri buli, amire már hetekkel ezelőtt szervezkedtünk a barátnőimmel. Akiknek a száma ekkoriban megcsappant, a barátaim száma konkrétan kettőre zuhant, pontosan az akkori barátomnak, Máténak köszönhetően.
Úgy fogott, mintha kutya lennék, egy igen rövid pórázon.
Megkértem rá, már mikor a bulit meghirdették, hogy had menjek rá a barátaimmal, kicsit kikapcsolódni, lányos estét tartani, elvégre a két év alatt nem sok ilyen lehetőségem adódott mellette. Az ő vidéki barátaival, persze gyakran találkoztunk, de nem a megszokott értelmiségi társaság volt, akikkel tudtam volna azonosulni.
Végül is belemet, hogy nélküle menjek bulizni. Meg is lepődtem, de nem firtattam a dolgot, mert tudtam, hogy akkor csak magamra hozom a bajt. És miért nem léptem ki egy ilyen kapcsolatból? Szerelmes voltam, legalábbis 17-18 éves fejjel, azt hittem, az volt a szerelem.
A buli előtti napon Máté hazautazott a szüleihez, legalábbis nekem ezt mondta. A laptopját nálunk hagyta, fel akartam szaladni, csekkolni a közösségi oldalakat, üzent e valaki bármit, aminek köze lehet a következőnapi bulihoz. Semmi ilyesmit nem találtam. Felnéztem az e-mail fiókomra is, de még az övé volt bejelentkezve. Nem vettem észre, nem néztem a nevet, csak automatikusan kattintottam a "beérkező levelek"-re.
Egy lány nevét láttam, a reklámok között. Nem volt ismerős, de rányomtam, hátha valaki a suliból.
Ekkor láttam, hogy ez egy hosszú levél váltás legutóbbi üzenete.
Nagyjából annyiról szólt, hogy mikor vagyok suliban, mikor tudnak találkozni, és hogyan fogja megbaszni. Beszéltek még bulikról, Máté szülővárosában, ahol a legtöbb ember őket egy pár ként kezelte.
Felment bennem a pumpa, és kicsit tovább pörgettem a feladók listáját. Nem egy női nevet találtam, akikkel különböző időpontokat beszélt meg, találkára, vagy éppen konkrétan szexre. A legsokkolóbb talán az volt, mikor egészen Sátoraljaújhelyig utazott egy numeráért, Budapestről.
Felhívtam Mátét telefonon, és csak annyit mondtam Vége.
Utána még próbált elérni, folyton hívott, keresett, de nem reagáltam, nem érdemelte meg, hogy egy perccel is több időt fecséreljek rá.
És ezzel a szakítással lett vége két év szenvedésnek, ekkor döbbentem rá mennyire vak voltam. Azért nem engedett sehová, mert saját magából indult ki. Azt hitte, én is olyan vagyok, mint ő, egy gerinctelen féreg.
A sárm, és a jó szöveg, ilyen tettek után mit sem ér. Egy apró baklövésnél még beválhat a magyarázkodás, de itt nem volt mit magyarázni.
Szóval másnap elmentem a buliba, szabadon, kötetlenül. Éreztem, hogy visszatértem, újra önmagam vagyok. Ugyan az a felelőtlen, szabad és szórakozás éhes lány.
Visszatértek a régi emlékek, még Zalánékkal is összefutottam, igazából csak nevettünk azon, ami évekkel ezelőtt történt. És történt minden úgy, mint régen. A buli vége után a non-stop-ban még egy sör, egy ?húsos? falafel, és még egy sör a non-stop-ban. Reggeli metrózás a munkába sietőkkel, hányás foltok az aluljárókban. Visszatértem a régi életemhez, amit annyira szerettem.