Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John: Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Éjszaka egy halott asszony ágyában 07: Tábori lap (1942)

A fénykép mögött egy halványzöld tábori levelezőlap, olyan, amiről Karádi Katalin is énekelhetett. Egy pillanatra elbizonytalanodtam; szabad-e elolvasnom? A levél az levél, a titok az titok, még ha egy halott férfi és asszony titkáról is van szó. Mi lehet benne? Mit írhat az ember a halál árnyékában, amit a tábori cenzúra is átenged? Azt hazudja, hogy jól van, hogy nincs veszélyben, miközben mind ő, mind akinek írta, tudja, hogy az egészből egy szó sem igaz? Hogy bármikor meghalhat, a partizánok elvágják a torkát, egy eltévedt golyó szétroncsolja a koponyáját? Hogy a halál mocskos és undorító, nem olyan hősies, mint a hazafias énekekben és filmekben? Hogy a hazáért valóban meg kell halni, ha úgy hozza a sors, de a háborúért lelkesedni bűn?
Eszembe jutottak a korabeli katonadalok, amiket a rádió állandóan ismételgetett. A német zenék mind lelkesítők voltak, gondolkodás nélkül úgy állították be a harcot, mint az emberi lét csúcsát, amiért mindenki lelkesedik. A magyarok viszont mindig szomorkásak voltak, hazavágyók… Talán a két nép eltérő karaktere okozta a különbséget? Nem hiszem, sokkal inkább az, hogy a totalitárius rendszerek nem engedik meg a gondolkodást, a kételkedést a célokban, ha a cenzúrán keresztül csúszik egy olyan dal, mint a Lili Marleen, a gyilkoló gépeknek beállított harcosok is otthonra gondolva éneklik közösen: „Wie einst, Lili Marleen!”.
Banális hazugság és a banálisnak tűnő igazság van ezekben a levelekben: „szeretlek”. Kimondva, kimondatlanul minden levélnek ez a lényege. Ahogyan hat évtizeddel később, 2001. szeptember 11-én is, a halálra ítélt amerikaiak is ezt üzenték utolsó sms-ükkel. Mi újat tudna nekem mondani ez a levél? Visszaraktam, olvasatlanul…

Igen, a háború elérte Istenadtát is. Ez már más volt, mint a diadalmas, virágfüzéres bevonulások a Felvidékre és Erdélybe, más, mint a gyors hadműveletek Kárpátalján vagy a Délvidéken: ez a Háború volt, aminek már senki sem látta az értelmét. A filmhíradók a diadalmas előrevonulás képeit mutatták, a hálás helyi lakosságot, mégis mindenki tudta: a halottak útján járnak. Aki búcsúzott, mintha örökre tette volna.
A kézbesítő, akit korábban mindenki az utcán várt, a falu talán leggyűlöltebb embere lett. Régen behívták egy-egy szóra, egy-egy pohár pálinkára, hátha jó hírt hoz… Most kerülték a tekintetét, mintha titokban abban reménykedtek volna, ha nem találkozik a szemük, akkor talán nem jön feléjük, nem adja át a vészhozó levelet. Ha feltűnt a postás, senki sem arra a halványzöldszín tábori levelezőlapra gondolt a szokásos banális közhelyekkel, hanem a hivatalos értesítésre: …eltűnt …hősi halált halt…Akiknek férjük, fiuk otthon volt még, egyre kevesebben, a behívótól rettegtek.
Ferinek szerencséje volt, az ő korosztálya később került sorra. Esténként az iratait rendezte, hogy ha egyszer el kell menni, és talán, sőt valószínűleg sohasem tér vissza, Katára ne hagyjon nyitott ügyet. Majd hetente ment egy-egy barátjával búcsúpoharat inni a kocsmába. Az asszony nem szólt semmit, csak minden nap egy órával tovább fennmaradt és meleg ruhát vart a férjének: tudta, muszkaföldön nagyon hidegek a telek.



Egy nap nem várt látogató érkezett hozzájuk: a kávéház tulajdonosa. Elegáns öltönyén szokás szerint ott fénylett a Volksbund kerek jelvénye.
Régen jó ismerősök voltak, mielőtt még a barna köd megszállta volna az agyát, és mégiscsak egy faluban éltek, hát hellyel kínálták.
- Tudom, maguk azt hiszik, hogy ellenségek vagyunk. – Kezdte a látogató.
- Mi nem, – válaszolta a férje – de amiben hiszünk, az ellentétes.
- Nem azért jöttem, hogy meggyőzzem magukat. Erről már lemondtam. Hamarosan egy új világ kezdődik. A Birodalom győztesen robog előre Oroszországban, nemsokára Sztalin megbukik és Európa megszabadul a nemzetállamok béklyóitól. Nem lesznek határok, hanem csak népi államok, melyek egy nemzetek feletti Birodalomban egyesülnek. Mindaz, amit a mai világunkban gyűlölünk, akkor megszűnik. Nem lesz szegénység, kizsákmányolás, feudális maradványok, urizálás, ez a fojtogató neobarokk giccs… De addig győznünk kell.
- Ez az apróság még valóban hátravan a nemzetiszocialista idillig… – válaszolta gúnyosan Ferenc.
- Nehogy azt higgye, hogy nem tudom. Sok tiszta vérnek kell még folynia addig. S nem vigasztal, hogy a szolganépek közben jobban fogynak, mint mi.
- Nem sírna, ha a zsidók mind elfogynának, ugye?
- Remélem, nem hiszi el a nyugatiak propagandáját?
- Akik a keleti frontról hazajönnek, sok mindent mesélnek… Sok minden történik ott, ami nem kerül be a filmhíradóba.
- Nem vagyunk gyerekek, a háborúban mindig történnek csúnya dolgok. Csak az számít, hogy a végén egy jobb világ szülessen. A vérből. Ez az ára. Mérlegelni kell. Minden háború ilyen. Cenzúra nélkül nem lehet egyetlen háborút sem megnyerni.
- Nem akarok udvariatlan házigazda lenni, de ha csak azért jött, hogy ezt elmondja, azt hiszem végeztünk. Ebben sohasem fogunk egyetérteni.
- Mondtam már, hogy nem azért jöttem, hogy meggyőzzem magukat. Ha eljön a végső győzelem, majd úgyis belátják, hogy igazam volt. De addig is… Kár lenne magáért. Rendes ember, kár lenne, ha ott veszne a fronton.
- Háború van. Kell a katona.
- De nem mindegy, hogy hol. Magyarországnak nincs igazi hadserege. Nincsenek fegyvereink, ellátmányunk, kiképzett tisztikar… Úgy ugrott bele a háborúba, hogy ezzel egy generációt halálra ítélt. Ráadásul nézze meg, kiket küldenek a keleti frontra: a nemzetiségeket, az öregeket… Akikért szerintük nem kár.
- Ez a hazánk, akkor is harcolni kell. – Kata fülét megütötte a szó: „haza”. Feri még sohasem nevezte Magyarországot a hazájának. Istenadtát igen, de az országot sohasem. Pedig tudta, hogy szereti, de ezt a szót mindig kerülte.
- Németország is a hazánk, németek vagyunk. És a német hadsereg a legjobb a világon, a legjobb fegyvereink vannak, a legjobb tisztikarunk… Én csak azt mondom: ha már harcolni kell, a Waffen SS*-t kell választani, ott könnyebb túlélni a háborút. A háború után pedig azok lesznek az urak, akik német egyenruhát viseltek.
- És német állampolgárok lesznek.
- Az új Európában már másodlagos kérdés lesz az állampolgárság… Magukat mindig kedveltem, elárulok valamit, amit a Volksbundban sem mondtam még. Láttam a térképeket az új Európáról. Még nem végleges, de könnyen lehet, hogy Istenadta a Birodalom része lesz. És akkor felesleges mondanom, mit jelent majd, ha valakinek az igazolványán a birodalmi sas díszeleg.
- És akkor mi lesz Magyarországgal?
- Ennek az országnak is az lenne a jobb, ha mi irányítanánk. A háború hamar véget ér. Utána eltakarítják ezt a feudális-zsidó uralmat és valami új jön. Vagy mi, vagy a nyilasok. És mi lennénk a jobbak, nem az a zsidóverő, bikacsökös bagázs, a hungarista ősföldjükkel meg mindennel. Ezt mindenki belátja.
No, ennyit akartam mondani. Gondolkodjanak. Nem maga lenne az első, már vagy harmincan jelentkeztek az SS-be a faluból. – Az asztalra rakott egy horogkeresztes fejlécű formanyomtatványt és kezet nyújtott a férfi felé. Az egy pillanatig gondolkodott, hogy elfogadja-e, de végül ő is kezet nyújtott. Végül is falubeliek, nem szabad, hogy a politika megossza Istenadtát.
Kata már lefeküdt, de látta, hogy a férje tollal a kezében ül az asztalnál, mozdulatlanul. Reggel felvette a jobbik ruháját, s mielőtt még a bánya irodába ment volna, tett egy kitérőt a kávéház felé és visszaadta a papírt.
Egy héten belül megjött a behívója a Magyar Királyi Honvédségbe.
Este a férfiakkal elment a kocsmába. Az öregek egy sör mellett mesélhettek a nagy háborúról**, a fiatalabbak együtt érzőn néztek rá, köztük egy szabadságos katona is volt, aki, a többiekkel ellentétben, meg sem szólalt. Nem húzták sokáig az estét: szertartásosan megitták a sört. Régebben elképzelhetetlen lett volna, hogy a férfiak ne énekeljenek a kocsmában, most suttogni is alig mertek. Mert nem volt már dal, ami ne szított volna viszályt: ha németül szólt azért, ha magyarul, azért. Jobb volt megalkuvó csend.
Fiatal volt még az este, amikor hazaért. Mint az öregek, Katával kiültek a ház elé a padra és csendben nézték a falu mindennapi életét. Az apróságokat, amik felett máskor oly könnyen elsiklanak, most mégis annyira fontosnak tűntek.
Ahogy az öreg tehenész hangosan kiáltozva tereli be a faluba az állatokat a faluba a lapályról.
Ahogy a busz végigzörög a kövezett főutcán.
Ahogy a falu bolondja, fehér kesztyűben és csúcsos sapkában, magát katonatisztnek képzelve végigmasírozik a járdán.
Ahogy a szomszédasszonyok hangosan perlekedtek, ki tudja, mi miatt.
Ahogy az ismerősök és a rokonok rájuk köszöntek. A béke hangjai.
Órák teltek így el néma csendben. Amikor már indulniuk kellett a házba, Feri megszólalt:
- Vigyázz magatokra. Tudod, hogy nagyon nehéz lesz egyedül helyt állnod a világban.
- Tudom. De helyt fogok állni. De ígérd meg, hogy semmi hősködés, hogy te is vigyázol magadra. Nekem vaskereszt nélkül is tetszel.
A férfi megvárakoztatta a válasszal:
- Ígérem. De nem leszek gyáva. Azt ne kérd tőlem.
- Nem kérem. Csak azt, hogy gyere vissza. Várni foglak.
- Visszajövök. Bármi is történik, vissza fogok jönni. Szeretlek.
Az asszony meglepődött. Tudta, hogy a férje szereti, mégsem tudott egyetlen egy alkalmat sem felidézni, amikor ezt így kimondta volna. Válaszul alig hallhatóan suttogta: „Én is”
Reggel a hajnali busszal indult be a laktanyába. A kisfiú még aludt. Csendben az ágyához lépett, megigazította rajta a takarót és szótlanul nézte. Kata az ajtóban állt és nézte ezt a csendes férfiszertartást. Arra gondolt, hogy talán sohasem lesz még egy ilyen tiszta és boldog pillanat az életükben. Ha nem a halál leselkedett volna arra a férfira, akit legjobban szeret, elnevette volna magát, mert arra gondolt, hogy ez olyan giccses pillanat, amit egy hangosfilmen is bemutathatnának a moziban.

* az SS (Schutzstaffel) katonai szárnya, Németországon kívül is toborozták a tagjait
** korabeli szóhasználattal így nevezték az I. Világháborút
Folytatások
2632
Csendben odaléptem Andihoz és kávét töltöttem a csészéjébe. Csendes kis szertartás volt; pár percre félreraktuk a munkát és beszélgettünk, elmondtuk a napi apró-cseprő ügyeket, aztán kipihenten visszaindultunk az irodába. Egyre ritkább öröm, már messzebb voltunk egymástól de ha összejön, annál szebb.
De van, ami sohasem változik: még mindig két édesítőszert rak a kávéjába, pár csepp tejjel (de nem többel, mert tűzforrón szereti), egyet kortyolt és megkérdezte:
- Mit terveztek...
2233
- Kedvesem. Válaszolj őszintén: ha nem huszonéve, hanem mondjuk egy éve találkozunk, akkor is feleségül akartál volna venni?
Lefagyott az agyam és nem tudtam válaszolni. Luca rám nézett és folytatta:
- Látod, Kedvesem… A hallgatás a válasz. Hogy nem. Már régóta tudtam, csak azt nem, hogy hogyan ébresszelek rá. Kellett hozzá ez a mai reggel. És szeretném, ha ez lenne az utolsó szó, amit mondok neked: szeretlek.
Megsimogatta az arcomat, szájon puszilt, felszállt a biciklire...
2103
A történet véget ért. Ott ültem a fészerben, az egyetlen társaságom egy összegyűrődött véres bicikli. S annak ellenére, hogy az elmúlt órákban évszázadnyi szenvedést és küszködést kellett átélnem, mintha kicsit megkönnyebbültem volna. Minden tagom ólomnehéz volt, olyan fáradt voltam, mintha évtizedek óta nem aludtam volna, de valahol a lelkem könnyű volt. Nem tudom, ismerik-e a fáradtságnak azt a fokát, amikor már nem számít se a múlt, se a jelen, csak a pillanat, az a furcsa éber álom,...
2348
Egyik éjszaka arra ébredtem, hogy egyedül fekszem az ágyban. Rossz előérzetem támadt, elkezdtem keresni. A fény irányába mentem: Luca a gyerekszobában volt és Katica játékait porolgatta, rendezgette. Megálltam az ajtóban és néztem. Mosolygott, kicsit mintha dúdolt is volna, valami bugyuta altatót. Boldog volt. Odatérdeltem mellé, de észre sem vett. Szerettem volna bekerülni abba a kis világba, ahol újra ilyen boldog, megfogtam az egyik babát, hogy odanyújtsam neki. Amikor észrevett, megrázkódott,...
2543
Hálás volt a nagyapjának, hogy megtanította biciklizni a kicsit. Furcsa, máskor alig tud menni, de mintha megfiatalodott volna. Kár, hogy a dédi már nem mer biciklire ülni, akkor most hármasban mehetnének, de így is szép lesz.
A busz átgördült a falutábla előtt. Otthon volt. A szemével keresgette a dédiék utcáját. A busz azelőtt is elhalad és pár méterre van a megálló, valaki már megnyomta a leszállásjelzőt, így a helyén maradt, hogy beleshessen, hogy egy pillanattal előbb láthassa...
Előző részek
2146
A filmhíradókban a Maginot-vonal bevételét, a Dünkirchen-i beszorítást, a párizsi diadalívet megkerülő német katonákat mutatták – és közben megszületett a kisfiuk, akit apja után Ferinek kereszteltek. A háború nem volt több mint pár vágás a filmhíradókban, nem több mint a gyarmati háborúk képei egy évtizeddel korábban.
1972
Régebben mindig a filmre voltak kíváncsiak, a filmhíradó csak a szükséges rossz volt. Bezzeg a filmek… Pedig mindegyik ugyanarról szólt: a szegény lány hogyan talál egy gazdag férjet, sok nevetés és néhány sláger közben. A férfiak mindig jóképűek voltak, lenyalt hajjal, a telefonok mindig fehérek, a lányok frizurája és sminkje mindig tökéletes. Régebben mindig fellázadt benne valami: ő is dolgozik, ő is küzd, neki miért nincsenek olyan ruhái, miért nem jön el érte is a herceg fehér lovon?
2073
A falut, és a falu szívét, a templomot, minden irányból szentek és kápolnák védték. Északról Szent Rókus vigyázta, délről Szent Sebestyén állta útját a rontásnak, keletről, a vizek árjától Nepomuki Szent János (akit nem csak mint védőszentet becsültek sokra, hanem azért is, mert cseh volt, mégis szent lett) s nyugatról a kálvária, fent a hegytetőn. Nagyböjtben kalaplevéve járták Krisztus szenvedésének útját, Szent Anna napján ünnepi misét tartottak, télen a bátrabb gyerekek szánkóztak...
2143
„A föld és a ház évszázadok óta a miénk, de emberséget, mesterséget magadnak kell tanulnod”
2248
Halkan, felkeltem, megpróbáltam valami fegyvernek használható tárgyat keresni, a filmeken ilyenkor mindig előkerül egy székláb vagy hasonló, de sajnos a drága nagyszülők elfelejtettek az önvédelmi eszközökről gondoskodni, így csak megacélozott lelkemmel tudtam felszerelkezni. Kinyitottam az ajtót; a szobában természetesen nem volt senki, csak az emlékek. A redőny rácsaim átszűrődött az utcalámpa fénye.
Hasonló történetek
4811
A fehér mezes New Yorki csapat védvonala mögül előretört ez a viszonylag magas kb. 180 cm magas leomló barna hajú lány. Arcán néhány piros folt volt. A meze karja felszakadt és a térdét is lehorzsolta egy esés következtében...
7762
Eva boldogan nyugtázta az üzenetet. Hát nem hiába jött ide. Felment a lakosztályba, beült egy kád, forró vízbe, majd mikor már teljesen átjárta a jótékony meleg, felfrissülve ült le a fésülködő asztalhoz, hogy végre ismét igazi nőt varázsoljon magából...
Hozzászólások
Pusheen ·
Tetszett!
Bátor vagy, hogy ebbe a sokak által szégyellt, letagadott, másként értelmezett... stb. korszakba kalauzolsz vissza minket, szerintem egyébként meglehetősen korhűen, sokat mutatva a minden oldalról felsorakoztatott hibákból. A történet vége torokszorító volt, nagyon várom a folytatást! :smile:

Rozványi Dávid ·
Nagyon nehéz volt ezeket megírnom... pont azért, mert itt nincs nagybetűs Igazság, csak a sok egyéni igazság. De beszélnünk kell ezekről is őszintén, még akkor is, ha szívesebben elfelejtenénk ezeket a tévutakat. Emlékezni kell, még akkor is, ha fáj..

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A tortenetek csapata új társkereső oldalt indított. Ismerkedés meleg férfiaknak: WWW.BOYSXX.SITE Ismerkedés heteroszexuálisoknak: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: