Éjjel a buszon

Nyár volt. A késő éjszakai levegő fülledten borult rá az alvó házakra. A vékony Hold unottan szemlélte a néma sötétséget, s inkább leült kártyázni a csillagokkal. Lent csak az utcai lámpák villogtak tompán, zajt is csak a búráknak koppanó bogarak hallattak.

Hallgatásba burkolódzott az a fiú és lány is, akik buszra vártak. Mélyen egymás szemébe révedtek, elmerülve a szerelem habos fodraiban. Próbálták menteni, agyukban megőrizni az együttlét utolsó másodperceit. A vászonnadrágos, rövid ujjú ingben álldogáló fiú hazafelé tartott a városba. Mindig az utolsó busszal utazott vissza, ritkán esett meg, hogy a lány családjánál aludt. Barátnője, akin feszes nadrág volt, selyeminggel, húsz kilométerre lakott a megyeszékhelytől. Nem volt kicsi a távolság, de nem számított nekik. Megérkezett a busz. Csendes és mély szerelemmel búcsúztak el.
- Végig kérek egy diákot – mondta a fiú, miután felszállt. Fizetett, és gyorsan leült, hogy integethessen a lánynak. Egészen hátra ment, széthúzta a függönyt, és búcsúzó kézmozdulatok közepette elsuhant a busszal.

Szétnézett az ülések közé telepedett sötétben, de senkit sem látott. A műszerfal pislákolt álmosan csupán. A háta mögötti ülésekre is vetett egy pillantást, és egy húsz év körüli, vele egykorú lány került látómezejébe. Ha jól figyelte meg, vörös miniszoknya volt rajta, és egy szűk ingecske, amit mellei majd szétfeszítettek. Ám a pillanat nem engedett nagyobb nézelődést. Ahhoz mégis elég hosszú volt, hogy a nő visszanézzen, méghozzá igen kacéran. A fiú visszafordult, magában füttyentett a szép látvány miatt, aztán csak legyintett. Neki van barátnője. Még-hozzá sokkal szebb. Próbált aludni, de nem jött álom a szemére. Kissé mérgesen felhagyott a kísérletezéssel és hátra sandított. Az a nőszemély őt nézte, konstatálta, és még azt is észrevette, hogy azon a bizonyos szűk ingen majd elpattannak a gombok. Sőt, a gombok közti résen át igencsak rá lehetett látni a fehér, csipkés melltartóra.

Elpirulva fordult előre a srác, de a látvány megbabonázta. Hátra nézett. Azután újból előre. Szégyellte magát gyengeségéért, és inkább barátnőjére próbált koncentrálni. Nem sikerült. Forró tekintetet érzett tarkóján, hogy füle hegyéig belemelegedett. Nagyot sóhajtott, felállt és hátrament.
- Szia. Leülhetek? – kérdezte.
- Hello. Persze – felelte a lány bájos hangján, és beljebb húzódott. A fiú lehuppant a végig üléses utolsó sor egyik párnás székére. Most alkalma volt végignézni a kedvesen mosolygó útitársát. Hosszú, enyhén göndörödő, barna haja volt, kerek arcán őzike szemek, gyengéd ívű orr, és kecses száj helyezkedett el precíz rendben. Vékony nyak alkotta a hidat az értelem és az érzelem között, feszes mellei pedig gyönyörű domborzatot alkottak testén. Valóban miniszoknya volt rajta, konstatálta, ami igencsak szabaddá tette meztelen lábait. Az összhatást magas sarkú cipője tette teljessé.

Egymásra néztek. A fiú rátette kezét a lány combjára, és óvatosan simogatni kezdte. Ő átkarolta a srác nyakát, magához húzta, és megcsókolta. Lassan gombolni kezdte partnere ingét, mellkasát simogatva, ő pedig azt érezte, hogy a lábát simogató kéz már a bugyijánál jár. Hátra dőlt, a fiú rá. Egyre hevesebb lett, csókolta a lány nyakát, majd feltérdelt, és a lábfejtől kezdett visszafelé haladni. Bebújt a két láb közé, egészen a combig, felhúzta a szoknyát, és lassan levette a nő tangáját. Begyűrte két ülés közé és visszabújt kortyolni az éden forrásából. A lány egyre hangosabban zilált. Végül magához húzta a fiút, s míg az kigombolta ingét és melltartóját, ő annak nadrágját tolta le. A fiú felhevülten tapadt az apró, eperformájú mellbimbókra, míg szeretője magába nem rejtette. Ekkor mozogni kezdett rajta, gyorsulva, növekvő nyögések zajába vegyülve. Úton a teljesség felé.

Már majdnem elérték a visszafordíthatatlant, mikor egy kéz ragadta meg a vállát, és erősen megrázta.
- Hé, fiú! Mit csinálsz? Felébredt. A busz vezetője költögette. Zavartan hátratekintett. Nem ült senki az utolsó sorban, csak egy fehérnemű leskelődött két ülés között begyűrve. Gyorsan felpattant, elköszönt, és lesietett a buszról. Szemével a lányt kereste. Elfutott a helyi járatok megállójához. Egy trolibusz pont elindult. Végignézte az utasokat. Ott volt. Szép arcával elmosolyodott, csókot dobott. Azután elment a troli, és ő soha többé nem látta.