Egy újabb csalódás

Éppen az ágyamon feküdtem, mikor belépett. A csodálatos szőke haja ki volt bontva, lágyan hullott a vállára. Szolid barna kosztümje mély belátást engedett dekoltázsába. A már megrögzött mozdulattal lehajolt, és ledobta cipőit. Nekiállt, hogy szép lassan kigombolja kosztümkabátjának gombjait. Nem tudta, hogy nézem, és ez tette oly izgalmassá ezt a csodálatos játékot. Szerettem nézni, ahogy vetkőzik. A kabátja alatt egy szürke ing volt, amit ugyanolyan kecses mozdulatokkal vett le magáról, mint a kosztümkabátját. A napbarnított testétől teljesen elütött hófehér melltartója, mely izgatóan feszült keblein. Nem volna rá szüksége, hiszen tökéletes mellei voltak, de szerintem nem is baj, hogy mindig hordta, hisz nagyon szexisnek tartottam ezt a szokását.

Most a szoknyától szabadult meg: lágyan bújt ki belőle, úgy, mintha mindig ezt gyakorolta volna. Szívből mondom, hogy jól csinálta…. Ott állt még az ajtóban, de már csak a melltartó, meg a bugyija, no meg persze a fényes nejlonharisnya volt rajta, melynek fényétől még szebbnek tűnt a lába. Ott állt előttem, és én csak néztem, csak bámultam, s nem tudtam betelni vele. Ezt lett a vesztem. Bár nem is igazán veszítettem vele…. Szóval ott állt előttem egy gyönyörű nő, és én a csodálattól egy értelmetlen szófoszlányt nyögtem ki. Ekkor felém fordult, elmosolyodott, és elindult felém. Hosszú lábait kecsesen rakta egymás elé. Olybá tűnt egy pillanatra, mintha egy kötélen sétálna felém 100 méter magasban. Törékeny testével felém közeledett, és én egyre csak egy szót akartam kimondani. Egy szót, ami ebben a pillanatban már mást jelentett. Ebben a pillanatban ez a szó jelentette a az életet és a halált, a keserűséget és a boldogságot, a rosszat és a jót, a szépet és a csúnyát. Ebben a pillanatban nem volt ennél fontosabb….

Amíg odaért az ágyamhoz megöregedtem, idősebb lettem 6-8 évvel, a nadrágom újra nedves lett, és én meghaltam. Legalábbis így éreztem. De a nadrágom tényleg elázott. Nem szégyelltem, de azért bántott. Ő csak mosolygott, és megsimogatta az arcomat. Furcsa volt a tekintete. Minden beszédnél beszédesebb volt. Többet elárult nekem ez a tekintet a világból, mint gondoltam volna. Egyszeriben megvilágosodott az, hogy most mit kell tennem. Lassan én is mosolyra húztam a számat. Nem figyeltem eléggé, majdnem nevetés lett a mosolyból… Ő fölém hajolt, s lágyan megcsókolta az arcomat. Én a melleit néztem. Gyönyörűek, gondoltam magamban, és elindítottam a kezeimet feléjük. Ő későn vette ezt észre, úgyhogy lágyan meg tudtam simogatni az egyiket. Nagyon jól esett. Ez adja nekem az élethez az erőt, ez jelenti nekem az életet. Ő megint mosolygott, és magához szorított. Éreztem a testének melegét, ami nagyon megnyugtatott, ugyanakkor nagyon izgatott is.

Most elindult a keze és levette a gatyámat. Szégyellnem kellett volna magamat miatta, de tudtam, hogy ő megért engem, és nem fog haragudni rám. Így is lett. Mikor megérezte, hogy mi van benne, nem szólt egy szót se. Gyakorlatilag mindketten meztelenek voltunk, de ez minket nem zavart. Egy mozdulattal a pólómat is levette, így már tényleg semmi nem takarta a meztelen testemet. Megsimogatott. Megsimogatta az arcomat, a mellemet és a nyakamat. Most magához ölelt, ami nagyon jól esett. Benyúlt a fiókba, s elővett egy másik nadrágot nekem. Finoman adta rám, szinte észre se vettem, hogy rajtam van. Igen, ez az érzés, ami miatt olyan jó egy tiszta pelenkanadrág…..

Tudom, nem volt benne szex, amiért talán haragudtok is rám, sokan talán ismerik is, de mégis elküldtem nektek, mert reményeim szerint azért egy két emberben tényleg elérte a célját: a csalódást, a félrevezetést...

Ne a szexualitást pontozzátok, hanem azt, hogy tetszett e...

üdv mindenkinek!!!