Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John: Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Egy történet

Hol is kezdjem? Talán ott, hogy Val kezében a puska elkezdett füstöt hányni, én meg alig hallottam valamit is abból, amit felém ordít. Pedig amikor elindultunk nem volt ilyen terv még megszületőben sem. Mégis most a pult előtt állunk, Val kezében már füstöl az a rohadt puska, én meg a kis pisztolyommal hadonászok félig süketen. Persze pont a fülem mellett kellett elsütnie azt a vacakot, pedig csak vaktöltény van benne. A hülye eladó meg nem akarja sehogy sem odaadni a bevételét, habár mintha most kicsit megijedt volna. Már vagy három perce állunk így egymással szembe, és eszembe ötlik, ha a kölyök megnyomta a vészjelzőt, akkor a zsaruk már elindultak, és kb. még tíz percünk lehet. Aztán Val már nem bírja, leüti az eladósrácot, beugrik a pult mögé, én meg rohanok a videokazettáért, hogy nehogy így azonosítani bírjanak.

Ahhoz képest, hogy ez egy spontán betörés, elég alaposak vagyunk. Szóval, amikor visszaérek a kazival, Val már az ajtóban áll, és les kifelé, nehogy valaki a környékre tévedjen. A kocsiba beülve kicsit megnyugszom, zsaruk sehol, mi meg teljes gázzal indulunk, kelet felé. Hogy miért pont arra? Ott lakunk. Út közben Val lekanyarodik egy kis erdő földes útjára. A szerelésünket levesszük, a kesztyűt, és a maszkokat is, mindent lelocsolunk benzinnel. Előveszem az öngyújtóm, és meggyújtok egy kis fűcsomót, amit a halomra dobok. Az egész leég addigra, míg beszállunk a kocsiba. Elég okos ember találta fel ezeket a cuccokat. A pénzt, amit összeszedtünk, elrakjuk otthon a többihez.
- Emlékszem, régen… tudod, arra gondoltam, hogy talán valamit elrontottam. De nem tudok rájönni, vajon mi lehetett az. Az emlékeim néha tréfát űznek velem. Amikor otthon ültem. Milyen régen volt.
- Mire gondolsz?
- Tudod, gyerekként arra gondoltam, tisztán emlékszem rá, arra gondoltam, hogy mindig ilyen jó lesz minden. Amikor a barátommal egész nap csak a focipályán játszottunk a többi sráccal együtt. Azt hittem semmi nem változik majd, hogy mi mások leszünk, és hogy mi mindig együtt fogunk maradni, mint barátok, hogy nem lesz köztünk nagyobb távolság, és minden nap beszélünk majd. Aztán lassan, alig észrevehetően, de megváltozott minden, és valahogy nem vette ezt észre senki. Talán, azért mert a változást senki nem veszi észre igazán. Csak akkor jövünk rá, ha már visszagondolunk, és rájövünk, hogy már semmi nem úgy van, mint, ahogy azt valaha elterveztük. Az álmaink szertefoszlanak, a szavak elvesznek az emlékek sűrűjében, a barátok régi, megfakult fényképekké vállnak. Azt érzem, hogy nem ezt akartam. És úgy érzem, valami nagyon nem úgy történt, ahogy annak lennie kellett volna.

- Nagypapa miről beszélsz? Nem értelek igazán. Milyen emlékek? Kik azok a barátok?
- Kisfiam, mióta beszélgetünk mi?
- Körülbelül tíz perce nagypapa. Miért?
- Ma még találkoznom kell Val-al! Tudod, ő a legjobb barátom. Emlékszel? Szoktam róla mesélni, hogy miket csináltunk régen mindig.
-Anya! Anya!
- Mi a baj kincsem?
- Nagypapa megint képzelődik!
- Apa! Apa? Hallasz engem?
- Mikor kell indulnom Anna? Tudod, nem szeretném lekésni a találkozót! Val biztos megsértődne, ha elkésnék, a találkozónkról. Régen láttam már őt, biztos sokat fogunk beszélgetni, majd mond meg Ádámnak, hogy jöjjön értem tízre, annál előbb biztos nem végzünk.
- Apa! Feküdj vissza, tudod, hogy nem szabad felkelned!
- Amikor Val-al bementünk abba a bárba, az út szélén, még nem terveztünk semmit.
- Apa, várj!
- Aztán nem tudom miért, de ő elsütötte a puskát.
- Nagypapa! Ne menj oda!
- Aztán már alig hallottam valamit. De mindig is bíztam Val-ban, ő mindig velem volt. Tudjátok, ő a legjobb barátom.
- Apa! Ne!
- Ő a legjobb barátom!

Amikor a két embert megtalálták, egymás mellett feküdtek. Az egyik még lélegzett, a plafont nézte, és magában beszélt. A mentőben lejátszódó beszélgetést magával, a kísérő rendőr vette fel diktafonra. A felvett anyagra vallomásként tekintünk. A férfit, akit holtan találtuk, még nem sikerült azonosítani, de valószínűleg Val-nak hívják, nyomozunk utána. A kórházba szállított férfi a műtőben meghalt. Személyije szerint Sternes Ádám. Családja nincs.
A két férfi valószínűleg egymást lőtte le, még tisztázatlan körülmények között.
Az akta lezárása az azonosítás után.
Hasonló történetek
26008
Azonnal a számba vettem előszőr csak a makkját, és azt kezdtem el nyalogatni. Partnerem szemei már fennakadtak az élvezettől, hangosan nyögött a kéjtől. Én pedig már a golyócskáit vettem a számba, szopogattam, nyalogattam élvezettel. Ő egyre erősebben nyomta a számba ágaskodó szerszámát, melyet amilyen mélyen csak lehet bevettem a számba, és teljes erőbedobással szívtam, szoptam, már néha úgy éreztem, hogy megfulladok a hatalmas fasztól a számban...
15292
Kimentünk a homokba és végigcsókolta a meztelen testem. Gondoltam, hogy gyönyörű estém lesz. Simogatta a melleimet, szívogatta a kemény mellbimbómat. Egyre lejjebb haladt a szájával. A combom belsejét puszilgatta és közben az ujját bedugta az akkor már nedves pinámba és a G-pontomat masszírozta. Nagyon ügyesen csinálta, eszméletlenül felizgatott...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a történetről?

Laller ·
Kedves író!
A történet szálai kicsit huzstosak voltak de lehetett érteni mindent, aki egy kicsit odafigyelt a dolgokra. A szálak gyorsan egymásba vágtak, majd szétszakadtak, kicsit befejeztelnül. Én hosszabb keretet tettem volna alá, egy kis poénnal megfűszerezve. Az elején már majdnem azt hittem egy belevaló kis westernt olvasok, de tévedtem... :wink:
Nem lett volna rossz, ha nagyobb feneket kerítesz a dolgoknak, de a történetre így is 10-est adtam, mert jól ki volt találva, akármilyen szegényes tálalásban volt is kiadva.
A fogalmazásra ebből adódóan 5-öst adtam...
Remélem olvashatok majd még tőled az oldalon... :wink:

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: