Egy párkapcsolat margójára V.

Azt hittem szerelmes vagyok, azt hittem teljesen beleszerettem Gergőbe. Ez persze nem volt igaz, a kapcsolatunk soha nem róla és rólam szólt, hanem rólad és rólam. Mindig ott voltál közöttünk, még a legszenvedélyesebb csókolózás, a leghevesebb dugás közben is ott feküdtél közte és köztem a hatalmas kovácsoltvas franciaágyban. Tudtodon kívül is elválaszthatatlan részét képezted a kapcsolatunknak. Ahogy a szeretőd is, az a vörös hajú nőstény ördög. Tagadhatatlanul egyre többet gondoltam rá. Csak egyszer láttam, de akkor olyan mély benyomást tett rám, hogy ha akartam volna, sem tudtam volna elfelejteni.
Már késő ősz volt, de a nyár utolsó leheletét is ki akartam használni. Gondoltam még egyszer utoljára az udvarra terítem a ruhákat, hátha ott is megszáradnak. Miután a gyerekeket lefektettem, kimentem teregetni, cipő nem volt rajtam, a talpamba bele-belemart néha az októberi hideg, ha egy nedvesebb foltra léptem a gyepen. A szomszédból fojtottak áramlottak ki Yann Tiersen Rue de cascades című zongoradarabjának foszlányai. Akaratlanul is eszembe jutott hányszor hallottam ezt a darabot, 10 éve nem táncoltam már, de bármilyen makacsul próbáltam is kiverni a fejemből, hogy réges-régen balerinának készültem, a testem túl jól emlékezett. Már nem én uraltam a mozdulataimat, hanem a szomszéd zongorista. Tudtán kívül marionett bábuként mozgatta a tagjaimat a zene ütemére. Önfeledten hajladoztam a rég nem hallott dallamra. Olyan természetességgel ringatott a zene lüktetése, mint a tenger hullámai mindent, amit egyszer magába szippantottak.
A balerina nem művész. Ez az első mondat, amit a balett intézetben a lányok fejébe vernek. Hiába szólítják művésznőnek, a balerina nem több mint anyag, a jó balerina tiszta, fehér, hibátlan márvány, akit a rendező szobrászként alakíthat. De akkor ott a szinte már tapintható sötétségben, a rám nehezedő csillagtalan éjszakában, ami palástként borult a vállamra, életemben először azt éreztem, megtaláltam önmagam.
Ha az ember úgy érzi, az élete megrekedt egy gödörben, ahonnan se előre, se hátra, le kell vedlenie magáról, minden bélyeget, amit az évek során rásütöttek. Rá kell eszmélnie, hogy kudarcot vallott anyaként, feleségként, háztartásbeliként, balerinaként, gyermekként… tehát az összes szerepkörben, amit az élet valaha rá osztott. Csak ha ezt a kiábrándító tényt elfogadta, léphet tovább. Épp az elém táruló számtalan lehetőség között vacilláltam, mikor egy kérges tenyér takarta le a szemeimet. Gergő. A harapós őszi estében olyan volt sunyin mögém osonó, majd némán laza ölelésbe burkoló teste, mintha egy télikabátot terítettek volna a vállamra. Lehelete szinte égette a nyakamat, szívdobogása élesen kalapálta ketté a hűvös csendet. Úgy éreztem meggyalázta a pillanatot, lábbal tiporta az éjben áramló muzsika emlékét. Kizökkentett.
-    Mit keresel itt? – Kérdeztem élesebben, mint szerettem volna.
-    Téged. – Mondta lágyan. A szemében kisfiús csalódottsággal és ezer kérdéssel lépett felém. – Nem akarsz már? – Kérdezte gyerekes félelemmel.
Elszégyelltem magam. Magamhoz húztam, hűvös csókot leheltem az ajkaira. Átölelt. A válla felett átnézve pont a dolgozószobád ablakát láttam, és mögötte téged, ahogy körözöl a tágas helyiségben, mint a ketrecbe zárt oroszlán. Égett a villany, én tökéletesen láttalak téged, de te nem láthattál ki az irodád üvegfalán. Gergő ledöntött a fűre, forró nedves csókokkal vonta be az egész testemet. Még mindig olyan hévvel tudott nekem esni, mint az első alkalommal, pedig már hónapok óta becézgettük egymás testét napi rendszerességgel. Szerintem jobban ismertem az ő testét, mint a tiédet. Úgy feküdtem ott, mint azok a nagyon élethű és rettenetesen drága gumibabák, külsőre egy szexbomba, de a teste hideg, nincs benne vágy. Gergő valószínűleg azt hitte, ez a passzivitás valami újabb szexuális játék része. Pedig nem az volt, nem volt már kedvem játszani, hihetetlenül magányosnak éreztem magam, és távolabb voltam tőled, mint valaha. Elfordítottam a fejemet, próbáltam minél jobban elhatárolódni az eseményektől, a testem belerázkódott minden lökésbe, de gondolatban teljesen máshol jártam. Felülről figyeltem. Nem csak azt, ami a testemmel történik, főleg téged. Legszívesebben odanyúltam volna és lesimítok minden ráncot gondterhelt arcodról. Olyan kétségbeesetten bámultál a vaksötét éjszakába, mintha látnád, tudnád, mit művelek éppen, tőled alig pár méterre.
Feküdtem, vártam, hogy elélvezzen, nem tudom miért éreztem szükségét, hogy egyszer még átadjam neki a testem, de ez már nem volt dugás, pláne szeretkezés, ez már csak önkielégítés volt, amihez Gergő az én testemet használta. Néztem a felhőket, tanulmányoztam azt a számtalan színárnyalatot, ami a figyelmetlen szem számára homogén vihar-szürkévé áll össze. Vártam, hogy végezzen, és én végleg elbúcsúzhassak tőle.
Szinte deja vu-m volt, mikor otthagyott. Egész életemben ennyit láttam csak a férfiakból, távolodó hátakat. Gyerekkoromban a mostohaapák egymásnak adták a kilincset nálunk, anyám olyan sebességgel váltogatta őket, mint más a fehérneműjét. Eleinte vicces volt a dolog, mindegyik be akart vágódni nálam, nincs még egy gyerek, akinek olyan mennyiségű Barbie-babája, mesekönyve, plüssállata lett volna, mint nekem.  Kamasz koromban kissé már beleuntam a dologba, mikor már egységesen minden versenyzőt Bélának szólítottam, akkor jöttél te. Te vagy az egyetlen férfi, akinek soha nem láttam a hátát. És ezt ezúton is szeretném megköszönni.
A combjaim minden lépcsőfoknál össze-összeragadtak a belső felükre száradt ondótól, ahogy mentem fel az emeletre. A villanyok mind le voltak kapcsolva, kicsit csodálkoztam, hogy már alszol, de nem akartalak felébreszteni, igyekeztem lábujjhegyen lépkedni és nem kapcsoltam villanyt sehol. Olyan sötét volt a fürdőben, hogy véletlenül majdnem kézkrémet nyomtam a fogkefémre. Már majdnem végeztem is a fogmosással, mikor észrevettem, hogy ott fekszel a fürdőkádban.
-    Most azt játszod, hogy olyan turistacsalogató szobor-imitátor vagy, mint amilyenek a forgalmas tereken várják, hogy némi apróért cserébe csókot dobhassanak vagy pukedlizhessenek egyet? – Kérdeztem meglepetten, miközben lekuporodtam a fürdőszoba közepén álló oroszlánlábas kád mellé.
-    Hát, ha az üzlet így megy tovább, lassan már az is lehet, hogy ki kell állnom a Deák térre némi apróért… - Próbáltál tréfálkozni.
-    Én mindig dobok majd aprót a kalapodba. – Hajtottam a fejem a válladra.
-    Tőled csak szexuális szolgáltatást fogadok el. – Lehelted a fülembe.
-    És ott kell majd fizetnem a téren? – Kuncogtam.
-    Nem. Azt itthon. De fizethetsz előre is. – Súgtad, miközben a hajamat simogattad.
-    Akár most is? – Kérdeztem. Elmosolyodtál. – Bejöhetek?- Böktem a fürdőkádra.
Intettél, hogy igen. Mikor a szemem hozzászokott a sötéthez, láttam milyen elgyötört az arcod. Ruhástul léptem be melléd a fürdőkádba.
-    Mostanában mindig ruhástul fürdesz? – Tetted fel a logikus kérdést, mikor elhelyezkedtem veled szemben a fehér szoknyámban és lila selyemblúzomban.
-    Igen. – Mondtam ironikusan. –Többet kéne fürödnöd velem.
A mellkasodra húztál, orrodat a hajtincsem közé nyomtad, beszívtad a samponom illatát. Majd az államnál fogva elfordítottad a fejemet, hogy hozzá férhess, megcsókoltál, puhán, elképesztő finoman, az ajkaid szinte nem is értek az enyémekhez. Jóleső bizsergést hagytak maguk után és vágyat a többre. Nem is nyitottam ki a szemem, a fejem visszahajtottam a mellkasodra.
-    Ki akartam mosni ezt a blúzt, csak Róza néni kimosott helyettem és mivel ez rajtam maradt, nem rakta be a gépbe, viszont holnap ezt akarom felvenni, és gondoltam most majd megtisztul. – Hadartam el a hosszabb magyarázatot a túl öltözöttségemre.
-    Értem. És gondoltad, az én fürdővizemben mosod ki. – Vontad le a következtetést. – Had segítsek.
Lustán kezdted lötykölni a vizet a blúzom még száraz területeire, először csak a karjaimra, majd a melleimre is, precíz voltál, mint mindig, egy négyzetcentimétert sem hagytál ki.
-    Úgy érzem, készen van. - Jelentetted ki elégedetten. – Akár le is vehetnéd. – Mondtad és választ sem várva lassan elkezdted kigombolni.
Gombról-gombra haladtál kínzó lassúsággal, még véletlenül sem értél a bőrömhöz. Egészen a mellemig. Meleg kezedet óvatosan becsúsztattad a melltartó kosara és a bőröm közé, a nedves szivacs makacsul tapadt hozzám, küzdened kellett, hogy tenyeredbe foghasd a cicimet. De mikor végre teljes tenyeredet a rá tapaszthattad, úgy illeszkedett rá, mintha az is testem része lenne. Először nem markoltál rá, a tenyered puhán ölelte körül, ajkaid a nyakszirtemen siklottak fel és le, csókjaid, érintésed percről percre vált egyre hevesebbé. Kezed egyre türelmetlenebbül bontogatta nedvességtől a testemre tapadó blúzomat, ajkaid éhesen szívták a nyakamat. Hosszú percekbe telt, míg kihámoztál a ruháimból, de utána úgy üdvözölted minden egyes porcikámat, mint egy rég nem látott barátot, akire órákig kellett várakoznod a reptéren, ezért valahogy még édesebb a viszontlátás. Egyre jobban élveztem az érintésedet, nem olyan mohó, türelmetlen, heves vágy volt ez, mint amit Gergő váltott ki belőlem, inkább csak valami lusta igény arra, hogy érezzem, hozzád tartozok. Eleinte, megpróbáltam kezeimmel a farkad közelébe férkőzni, aztán rájöttem, hogy ez lehetetlen, mivel az öledben ülök. Őszintén szólva elég hamar letettem róla, hogy viszonozzam a kényeztetést, inkább csak lehunyt szemmel hátradőltem, kezeimet lazán a kád szélére fektettem és élveztem az érintésed nyomán a testemben lomhán áramló kéjt. Nagyon rég óta először. A velünk szemben lévő tükörbe néha belepillantva az arckifejezésedből teljes pontossággal meg tudtam állapítani, mikor csúsztatod végre a kezedet a combjaim közé. Addigi kókadtságomból pillanatok alatt rántottak ki a szeméremajkaim közé tévedt ujjaid. Lassan de ütemesen köröztél a csiklóm körül, már teljesen éber voltam, az arcodat vizsgáltam a tükörben. Teljesen önfeledtnek láttalak, szinte hipnotizáltan nézted a lábaim közt a habokból kiemelkedő, majd visszasüppedő csuklódat a tükörben.
Az érzés olyan tökéletes és természetes volt, mint egy levegővétel, nem követte elsöprő erejű, katartikus orgazmus, csak mindent elborító nyugodt kielégültség. Mikor már elcsitult a testemen végigáramló remegéshullám, összeszorítottam a combjaimat, hogy ne húzhasd ki a kezedet. Akkora felületen akartam érezni a testeden, amekkorán csak lehetséges. Nem tudom meddig feküdhettünk így, teljesen elvesztettem az időérzékem.
-    Miki? – Szólítottam évek óta először a becenevén.
-    Hm?
-    Énekelj nekem.
-    Tudod, hogy nem szeretek… - Próbáltál kibújni a feladat alól.
-    Légyszi… - Kérleltelek a nyakadat csókolgatva.
-    Üdv rád és házad népére te jó szántóvető… - Kezdtél bele halkan, lemondóan. Finoman ringattál, a víz tompa hullámokat vetett körülöttünk.
-    Mi ez az éneklési mánia nálad? – Tetted fel a kérdést, mikor befejezted.
Meglepődtem, azt hittem már rájöttél az elmúlt 10 évben. Ha hajlandó vagy énekelni nekem, abból tudom, hogy nem haragszol rám.
-    Semmi. Csak szeretem hallani a hangodat. – Mondtam két csók közt.
-    Jó, de most már engedj ki. – Toltál finoman odébb a kádban, hogy ki tudj szállni.
-    Ne menj el. – Kérleltelek.
-    Judit, pisilnem kell. – Mondtad, miközben leráztad a vizet a lábadról. – Tudod, te egyáltalán milyen nehéz álló dákóval pisilni?
-    Nem. – Kuncogtam. – De ha visszajössz, esküszöm, találok megoldást a problémára. – Mondtam huncut mosollyal.
-    Arra, hogy pisilnem kell? –Kérdeztél vissza.
-    Nem. – Forgattam a fejem. – Az álló dákóra.
Még 45 évesen is határozottan jó pasi voltál, mikor rám villantottad azt a pajkos, kisfiús mosolyt, ami miatt annak idején beléd szerettem, megint elöntötte az altestemet a forróság. Még láttam a távolodó izmos fenekedet, mikor már képtelen voltam megállni, hogy magamhoz ne nyúljak. Tényleg félre kell kefélni ahhoz, hogy az ember rájöjjön, mennyire szereti a férjét?
Elképzeltem, ahogy visszajössz, átölelsz, kiemelsz a kádból, a festéssel mit sem törődve csöpögő testemet a csokoládébarna falhoz szorítod, belém nyomod a farkad és addig dugsz, míg sikítva-hörögve el nem élvezünk mindketten.
Gondolatban már az orgazmus utáni révületnél tartottam, mikor kinyitottam a szemem, és megláttam, hogy ott állsz az ajtóban a farkaddal a kezedben. Elszégyelltem magam, még az ujjaim mozgása is lelassult kissé a puncimban.
-    Abba ne hagyd! Olyan gyönyörű  vagy ha élvezel! – Mondtad gyorsan, mint akit megbabonázott a látvány.
A helyzet furcsa volt és szokatlan. A férjem inkább kiveri magának, miközben nézi, hogy kielégítem magam, mint hogy megdugjon? Mégis hamar feloldódtam ebben az új felállásban, néztem, ahogy őrült tempóban vered a farkad, kicsit szétterpesztettem a lábaimat, hogy neked is legyen mit nézned és hátradőlve élveztem.
Teljesen kimerültem, ha nem emelsz ki a kádból, ott aludtam volna reggelig. Az öledben vittél a hálóig. Végigcsöpögtetted velem az egész folyosót.  Már félig aludtam, de te gondosan megtörölgettél és betakartál.
Évek óta nem volt olyan, hogy a vasárnap reggelt az ágyunkban töltő gyerekeink meztelenül találjanak ránk. Emlékszem, ahogy kínosan összemosolyogtunk, mikor arra ébredtünk, hogy Emma éppen próbál közénk furakodni a takaró alatt. Nagyon régen nem éreztem magam olyan nyugodtnak és boldognak, mint mikor próbáltam észrevétlenül magamra szenvedni az addig az ágy alatt heverő pólódat.