Egy nap, amikor megérkeztél

Kint már kemény tél van, az ablakok csillognak a jégvirágtól, csend van és nyugalom, csak a varjak károgása szűrődik be. Egy mozdulattal csíkot törlök az üvegre, mely a benti melegtől bepárásodott.
Kipillantok, deresek a fák, leszállóban a köd.
Nem szeretem a telet. Ilyenkor a magány is fájdalmasabb, és éjjel is hangosabban hallom ketyegni az órát. Lassan kíméletlenül, mintha erőlködne minden mozdulatában.. De most gúnyos mosolyt küldök felé, hiszen itt a hétvége újra láthatlak.
A fürdőszoba felé veszem az irányt.
Megborzongok és megengedem a forró fürdővizet. A gőz, és a meleg nem enged kilépni innen.
Behajtom magam mögött az ajtót, hagyva egy rést, halljam, ha megérkezel.
Levetkőzök, magamra veszem a fürdőköpenyt, és felülök a mosógépre, szemben a tükörrel.
Innen méregetem magam.

Fésülködésbe kezdek, hajamba csatot rakok, mely a fejbőrömet is végigszántja. Gondolatok járkálnak fejemben, melyek a mai napot idézik fel. A kora reggelt, amikor ugyanitt álltam kócos hajjal, arra gondolván, már csak a mai délelőttöt kell átvészelni, és láthatlak. Azóta megjártam a munkahelyet, bevásároltam, takarítottam, és a vacsorát is betettem a sütőbe. Hiszen ünnep minden nap, amikor velem vagy. És itt állok most, újra a tükör előtt..
Hibákat keresve a testem különböző pontján. Kémlelem az arcom, a lábamon a bőrt, vajon elég sima-e, és ostoba kérdéseket teszek fel magamnak: Vajon mit szeretsz bennem? Mielőtt túlságosan belemerülnék hibáim feltárásába (mondanád erre: nem létező dolgokon való agyalás) addigra a tükör bepárásodott. Lecsusszanok, letörlöm, és visszaülök. Röpke pillantást vetek a kádba, mennyire telt meg. Habfürdőt veszek a kezembe, és játékba kezdek.

Ebben a pillanatban kinyílik az ajtó, és összerezzenek. Megijedtem. A víz csobogásától nem hallottam, hogy megérkeztél.
Pattannék le a gépről, de nem engeded. Két kezeddel a csípőmet fogod, és visszatartasz az ugrástól. Hosszasan csókolsz, és nagyon jól tudod, ez a játék tetszene. Szavak nélkül, tettekkel kifejezve érzéseinket.
Egy pillanatra lépsz hátrébb, amíg leveszed a kabátod, és egy mindent eláruló mosollyal hozod tudtomra, mire készülsz.
Csókolgatsz, végig a nyakamon, száddal tolva az utat a köpeny alatt... Gyors mozdulatokkal szabadítalak meg a ruháidtól, és csókolok vissza, hiszen hányszor-és hányszor lepörgettem a fejemben ilyen hasonló dolgokat az 5 nap alatt, még távol voltál.

A füled mögött kezdem, a nyakadon végig, apró mozdulatokkal, mélyen szívva magamba illatod minden cseppjét. Egy lopott pillantást vetek a tükörbe. Izgat a látvány. Simogatlak, húzom a nadrágot, mindent látni akarok. Eközben a melleimet csókolgatod, ujjaid mélyen nyomod bőrömbe, mely a párától könnyen csúszik, hagyja, hogy felfedezd mindent pontomat. Önkénytelenül nyitom szét a lábam és húzlak közelebb. Mögéd hajolok, és a tükörben látom a hátad, a feneked, miközben kezeimmel felfedezőútra indulok. Egyikkel a férfiasságod kényeztetem. Lassan-nagyon lassan mozgatom. Kemény, és érzem, ahogy meg-megfeszül egy-egy mozdulat után.

Nem használjuk az orális örömöket, erre most nincs lehetőség. (A látvány mindent kárpótol)
A fenekem alá nyúlsz, és közelebb húzol. Egészen a mosógép széléig. A férfiasságod a kezedbe veszed, és izgatni kezded ott, ahol már minden úszik a nedvességtől, a melegtől, a helyzettől… Figyeled, miként reagálok. Tetszik, ahogy próbálom tartani magam. Rezzenéstelen arccal csak a szám szélét harapdálom..
Lábaimmal a helyet keresem, miként tudom megtartani magam. Az egyiket a kád szélére a teszem, a másikat a mosdókagylóra.
Eközben egyfolytában izgatsz, és már húznám is rá magam, de játszani szeretnél. Nem teszed be, csak egy kicsit, éppen annyira, hogy érezd a forróságot.
És kiveszed, és újra be. Végighúzod a csiklómon, majd a fenekemen.
Vágyom Rád, halk sóhajom erősödik, markolok a fenekedbe, húzlak.

Tudom ez egy vad, gyors szeretkezés lesz. Nem bánom én, csak érezzelek, mélyen, minden centit kitöltve. Megkönyörülsz rajtam. Előrehajolsz, és egy lassú mozdulattal tolod magad, addig ameddig csak lehet..
És a látvány a tükörben. Tetszik ez az új dolog. Kitámasztom magam, két kezemen a testsúlyom csak így jó a ritmus. Szeretkezünk. Önző módon a tükröt nézem, látom arcomat, miként torzul..
Nagyon jól tudod, mivel vagyok elfoglalva, és durván csinálod… szinte már fáj. És csak kérlellek, ne hagyd abba. Jön a mindent elsöprő érzés, mélyről tör fel, és hosszan tart. Csúszik a lábam, remeg a kezem… bírom még, még egy kicsit, hiszen közel jársz, hallom, ahogy hangosodnak a sóhajok, érzem, ahogy erősödik, gyorsul a mozdulat.. Hangos vagy, így még nem hallottalak, és csak arra gondolok, mennyire jó, és mennyi új van még Benned, amit nem ismerek…

És akkor élvezel, hosszan, hangosan, nagyokat lökve, mélyre…
Belülről szorítalak, próbálom húzni a pillanatot. Figyelem az arcod… Olyan szép…
Remegve hajolsz rám, a vállamon pihensz meg…
Én pedig mindent pillanatot rögzítek…
Erősen szorítalak magamhoz, nem engedlek el…
Soha.