Egy kis jellemformálás

Gizella elvált asszony volt, 28 éves és madarász. Áprilistól októberig valami kutatóintézet bérelt egy házrészt a faluban, ott lakott, és a vízügyes kollegák egymást taposták, hogy a ritka madárfajok fészkelő helyeit megmutassák neki. A segédgátőr is komoly feltűnést keltett, amikor megjelent egy kecskeméti könyvesboltban, és "madaras könyvet" akart venni. A főnök nem szerette a bonyodalmakat, így engem jelölt ki szárnysegédnek, 19 éves voltam akkor, tehát nem számítottam egészen felnőttnek. Sűrű természetű, jó mozgású, sötétszőke asszonyka volt. Jártuk a réteket, gázoltunk a tocsogókban, ladikoztunk a morotvákon. Gizella fényképezett, jegyzetelt, füveket gyűjtött, aztán este megbeszéltük, hogy a következő nap mit akar látni.

Május közepén egyik délelőtt a holtágon fotóztunk, s ahogy a térkép fölé hajolt, yóóó mélyen benéztem a pólója alá. Ő meg visszanézett. Elvörösödtem, bocsánatot dadogtam, és attól féltem, mi lesz, ha elmondja a főnökömnek. Ki akartam lépni a partra, de megfogta a vállamat.
- Szűz vagy? - kérdezte, és leültetett magával szemben a csónak deszkára. Megráztam a fejem, de látta rajtam, hogy hazudok.
- Nem baj - mondta, és megsimogatta a fejemet - akkor most részt vehetsz Gizi néni mesterkurzusán.- Egy kicsit még a fejemen tartotta a kezét, azután kiegyenesedett.
- Az első lecke: nem pirulunk el, ha cicit látunk, - és felhúzta a pólóját. Valami földöntúli bódulatban telt az idő, végig csókolóztuk a napot, de az este mégis nehezen indult. Összekaptam magam otthon, aztán átmentem Gizellához / akkor láttam először szoknyában/ , és igen nagy lelkesedéssel meséltem a szürke gémek fészekrakási szokásairól. Közben nem tudtam, hogy fogjak hozzá ahhoz, amiért tulajdonképpen itt vagyok.

Már csaknem elindultam haza, amikor megfogta a kezem.
- Ugye nem ezért jöttél Kukorica Jancsi? - Meleg, barna szeme volt. Magához szorított. Gyertyát gyújtott, aztán oda állt elém.
- Vetkőztess le, nagyon lassan és nyugodtan. Itt az idő, hogy nagyfiú légy. - Levettem a blúzát, kikapcsoltam a szoknyáját, s amikor a bugyihoz értem, megállított.
- Ez még marad egy kicsit. - Végigcsókoltam a testét, az ölét kerestem simogatásommal. Egyre szaporábban lélegzett, és úgy mozdult, hogy helyet csináljon a kezemnek. Az ágy szélére ültem, a hasához szorította a fejemet, körmét végigfuttatta a gerincemen.
- Most vedd le rólam a bugyit - sóhajtotta. A hátamra fektetett, tekintete elmélyült és megkérdezte:
- Tényleg először csinálod? - Nem tudtam válaszolni, csak lehunytam a szemem.
- Segítek. - mondta, és puhán megborzolta az ágyékomat, fölém hajolt és magába fogadott. - Iszonyatosan tudott szeretni. Aztán lassan és is megtanultam. Minden együttlétünknek külön koreográfiája volt. Gyorsan megszoktam a testét, de az arcával nem tudtam betelni. Bármilyen testhelyzetben kapcsolódtunk is össze, csak az arcát kerestem, a szemkontaktusra vágytam, a lassan megnyíló, majd hirtelen kitáguló pupillákat akartam látni.

Pesten albérletben laktam, vidám legényéletet éltem, megismertem azokat a lányokat, akik kifinomult technikával, ügyes mozdulatokkal, partnerüktől szinte függetlenül, céltudatosan meneteltek saját örömük felé. Gizellánál minderre nem volt szükség, ő csak szeretett, és ölébe hullott az öröm. Szolgálni akart, és szolgálatával engem jutalmazott, az ő jutalma az én csendes, de jól hallható boldogságom volt. Vadul beleszerettem. Arra gondoltam, mivel a megfigyeléseit télen Pesten dolgozza fel, én meg szeptemberben Gödöllőn kezdek, kézenfekvőnek tűnt, hogy hozzá költözöm. Megpendítettem Gizellának a kérdést, ő a fejét rázta, és megkeményedett az arca.
- Hallgass rám Kukorica Jancsi - volt a hangjában valami tárgyilagos hidegség - én már tudom, hogy működik az ilyesmi. Túljutottam egy házasságon, és egy élettárson is. Ha egy kicsit ügyesebb lenne a kezem, hypernaturalista stílusban festeném meg neked, az émelyítő groteszket. Csak jelentéktelen vázlatsor, hogy tudd mire gondolok: reggel van, ülsz az ágyad szélén, egyik ujjaddal az orrodban turkálsz, a másik kezeddel elmélyülten vakarod a töködet. Közben büfizel egy pohosat, mert dolgozik még benned a tegnapi sör. A reggeli nap álmos fénye tompán megpihen hosszúra nőtt lábujjkörmödön. Aztán kimész a fürdőszobába, ami nálam kultikus helynek számit, és telirakod a WC-kagylót, majd fogmosás után a kézmosóba fújod az orrodat. Használod ugyan a légfrissítőt, de azért nem tanácsos belépni utánad a szaniterbe. A saját szagommal sem vagyok ilyenkor kibékülve, miből gondolod, hogy a tiédet megszeretem? Este van. Leveted az alsógatyádat, amely elöl sárgás, hátul barnás, le kellene drótkeféznem, mielőtt berakom a gépbe. Megkívánsz egy hosszú téli estén, és én egyszerűen kilépek a szoknyámból. A vastag pamut harisnyanadrággal egyszerre tolom le a bugyimat. A kritikus napokon majd melléd bújok, mert ilyenkor nagyon kell a testmeleg, és reggelre összemenstruálom az ágyadat. Te a hátadon fexel, horkolsz, vagy fogat csikorgatsz, és szerencsém van, ha csak a tápcsatorna felső végén vagy akusztikus. Ilyen lesz a mi világunk, kedvesem, amikor elmúlik a dürgés láza. Igazán nem kívánhatod tőlem, hogy harminc évig szeresselek.

"Post coitum omne animal triste est"