Egy kapcsolat margójára

***

Csak feltételezték mindketten, hogy mennyi ilyen van a másik mögött. A mozdulataik tapasztaltak, de összeszokatlanok voltak, és ebben már semmi romantikát nem érzett egyikük sem. A tiszta kéjmámor negédes hajszolása volt a cél, és nem több. Ismerték már magukat annyira, hogy fel tudják mérni: ez pont elég szép lenne erre a néhány órára, mert utána úgysincs tovább. Szilaj játékuk közben magukat kényelmesen átadva a tobzódó bizsergésnek, nyugodtan engedték ki állatias nyögéseiket, hiszen ki hallja, és kit érdekel? Nem vállaltak felelősséget egymásért, és magukat pedig megtanulták már nem szégyellni semmilyen körülmények között.

Tihamér szenvedett. Nem csak a neve miatt, régen megszokta már, hogy Szappanként mutatkozik be mindenkinek, a hülye iskolás poénnal, hogy mosakodnia kell a neve miatt. Nagyon mélyre fúrt benne az idegen lány szövege. Szomjazta a bosszút, levegőt alig kapott szex közben, és vért akart érezni. Friss, meleg vért. Tudta, hogy meg is szerzi majd, mert elég ügyes hozzá. De előbb be kellett fejezni ezt a kis kellemetlen epizódot az ágyban.

Aztán vége lett.
Hallgatta a halk, békés szuszogást. Ott feküdt összehúzódva a lány, haja szanaszét hevert a takarón. Eddig semmiről sem szólt ez az egész, gondolta. Itt az ideje cselekedni.
Mindig volt nála egy kis üveg kloroform. Halk, precíz mozdulatokkal gyorsan felitatott egy kisebb mennyiséget egy zsebkendőre, és a lány tarkóját keményen megragadta, és míg a szerencsétlen rángott néhányat, a vegyszert az orrához fogta. Most kezdődik a szex, mosolygott magában derűsen.

Másnap a lány fejfájással ébredt, és nem emlékezett semmire, csak az erős szorításra, és ahogyan egyre gyengébben és gyengébben védekezik az erős karok ellen, amelyeket éppen tegnap este fitymált le. Lehet, hogy csak egy álom volt? Ki tudja. Mindenesetre az éjszaka jó volt, Tihamért pedig elfogadhatónak találta. Nem akarok tőle semmit, nyugtázta, miközben főzött egy nagy csésze kávét a fiúnak, aki közben eltűnt valahova. Azt hitte, hogy ez csak őrajta múlik. Hogy az a sok szörnyűség, amit a hírekben hall, csak Amstettenben és általában a gazdagabb országokban fordulhat elő. Ővele nem.

***

- Kezdjük az elején, rendben van?
- Jó.
- Mikor kezdődött?
- Micsoda…?
- Kérem, legyen több bizalommal irántam. Mindketten tudjuk, hogy nem véletlenül került ide. Ide senki sem kerül csak úgy, a semmiért.
- …nem?
- Nem. És minél jobban együttműködik velem, annál könnyebb lesz megszabadulnia a problémáitól.
- Már elnézést, de nekem nincsenek problémáim.
- Persze, ez teljesen természetes, hogy a tagadással kezdi. De most beszéljen úgy, mintha egy gyóntatószékben lenne, vagy a lelkiismeretével társalogna. Feleljen mindig nyugodtan és őszintén… és most vegyen egy mély levegőt. Úgy. Nagyszerű. Most meséljen nekem az első kellemetlen gyerekkori emlékéről.
- Ez totál nem fog rajtam hatni, ugyanis szép gyermekkorom volt, semmi ilyen negatívra nem emlékszem.
- Rendben, akkor haladjunk másképp. Mi jut most éppen eszébe?
- Hogy meddig kell még itt maradnom.
- Erre viszont az esze azonnal tudja is a választ, szóval rögtön utána másra is gondol.
- A feleségemre.
- A feleségére. Ez természetes, hiszen miatta van itt végső soron. Mit gondol a feleségéről?
- Hogy még mindig nagyon szép nő.
- Írja le, hogy mi tetszik a feleségében -most!
- A haja színe mindenképp. A ruhája. A csendes természete, hogy nem ingerlékeny, hogy békésen tűr, és sosem bánt, pont úgy, ahogyan azon a virágillattól terhes forró tavaszi éjjelen sem, amikor megálmodtam vele az életemet. Az életünket. Tudja? Egy közös boldogságot egy életen át.
- Egy életen át.
- Sőt, még azután is.
- Kifejtené ezt?
- Persze… tudja vannak rendes lányok, és nem rendes lányok. Az utóbbiak mellett a pokol is az ígéret földje, ahol legalább a halál után megnyugodhat kicsit az ember, az előbbiek után meg a pokolba is szívesen megy az ember, mert a földi életben kijutott már a mennyország. Tehát végső soron a pokol nem is olyan rossz hely a nős embernek.
- És a nőnek?
- Talán nekik sem.
- Kívánja most a feleségét?
- Szexuálisan?
- Persze.
- Miért ne kívánnám?
- Szóval a szexuális életük…
- Nem, semmi baj sincs köztünk az ágyban.
- …valóban?
- Ahogy mondom. Semmi.
- Nos, ahogy gondolja. Mesélje el legutóbbi együttlétüket!
- Kellemes nyári délután volt. Tudja, az a se túl meleg-se túl hideg júniusi borongós idő, amikor az ember nem megy ki sem a strandra, sem a kertbe, de dolgozni sem kell menni, ezért bezárkózik a lakásba, és házaséletet él. Gyenge szél rezegtette a spalettákat az ablakokon, és ez egy libabőrös borzongással valami elhagyatott temetőre emlékeztetett. És persze a szag is. Aznap combot főztem, jó puha volt, mielőtt a fazékba raktam volna. Egy kevés sült vér hozzá, és kész is az ebéd. Nagy ebéd, ugye. A magamfajta ritkán jut egy egész combhoz, ráadásul nem is valami kiöregedetthez, hanem fiatal, friss, porhanyós húshoz. Szóval éppen főztem, és akkor az illatok, meg a kísértetiesen rezgő spaletta… szóval bementem a hálóba. A feleségem egy lepedőbe csavarva hevert az ágyon; szótlanul, mozdulatlanul. Nyugodt mozdulattal dobtam be magam mellé az ágyba, a feleségemnek ilyenkor mindig olyan jó illata van, az utóbbi időkben főleg…
- Jó illata…
- …szóval egyből beindultam. Gyöngéden végigsimítottam a kibontott haján, csípőjét határozottan magamhoz húztam, közben a másik kezemmel megálltam a tarkójánál, és szelíd hullámokkal kígyóztam le a mellkasáig. Aztán már nem akartam ezzel törődni, elöntött a vágy, hirtelen megfordítottam, és magamévá tettem hátulról. Hát így történt.
- Nem tapasztalt valami furcsát eközben?
- Nos… mióta így sikerült megnevelnem, és olyan jól elvagyunk együtt, szóval… az első pár napban még nedvesebb is volt, mint általában. Tisztára boldog voltam, hogy még a szex is egyre jobb lesz. Aztán később, talán két-három hónap múlva elkezdett szárazodni, de talán azért, mert egész nap abban a külön szobában fekszik, amit direkt neki alakítottam át. Száraz a levegő, mint valami kriptában. És a lejátszón folyamatosan megy egy requiem…
- A felesége… beszélt magához?
- Igen, igen.
- Ön szerint ez normális?
- Csak akkor szól, amikor nagyon akar valamit. És csak hozzám beszél. Nincsenek végenincs órákig telefonok a barátnőkkel. Nem kell hivatalból tudnom, hogy mit főzött Gizike a másodikon.

***

Ahogyan már tíz éve szexelünk, gondolta Tihamér.
Csakhogy először elég volt egy kloroformos zsepi. Utána ő következett tíz évig. Évek teltek el annak az első estének a kínzó szavaival a fülében. Évek. Minden este újra meglátogatták, és ő újra és újra megtört, ahogyan nap nap után saját magát pusztította. Most viszont az ő kezében jelentek meg a kötelek. Aztán a kések. Aztán a szögek. Ahogyan őt pusztította a fájdalom egy dekádon át.

Nagy csörömpöléssel egy fekete bakancsos láb rúgta be az ablakot.
- Kezeket feltenni, le a földre, azonnal!
- Úristen! –szólt émelygősen az egyik kommandós, és sugárban hányt a padlóra, mikor meglátta az egykori nő több hónapos, féllábú, csonka tetemét a friss gecivel.