Egy emlék és a nyomozónő

Egy emlék, és a nyomozónő

(Ez a történet a Füreden történ, az Egy maroknyi meggyért és a Disznó vágás című mű folytatása)

Andris unottan ült a szobájában, és a számítógépén játszott az egyik horror játékával. Már tucatszor végigvitte.
Nem érhette meglepetés ebben a játékban. Végül megunta ezt is. Épp a főmenüben hadonászott az egér mutatójával, mikor csöngettek. Hősünk idegesen pattant fel az asztaltól, és káromkodva rohant a másik szobába, ahol ki tudott nézni az ablakon, és azon keresztül még a kapujukat is láthatta. A gyerek most azt a fiatal és csinos nőt nézte, aki az imént csengetett be hozzá. Fekete haja volt neki. Andris kelletlenül elindult ki a folyosóra, hogy az udvarra csörtessen, és nyissa az ajtót a hölgynek.

Lassan odaért a kapuhoz. Kint ragyogott a Nap. A nő bemutatkozott Andrisnak udvariasan, de a gyerek nem volt az:
- Miért jött ide? Nincs jobb dolga, minthogy engem felzavarjon a gépezés örömeiből? - András pár embert kivéve
mindenkit utált, gyűlölt, megvetett, aki ezen a bolygón élt. A szép nő hangjából most eltűnt az udvariasság szikrája is, és hangjából semmi kedvességet, vagy egyebet nem lehetett volna kihalászni még egy olyan hálóval sem, mint amit azokról a hatalmas hajókról dobnak a tengerbe a halrajok közé.

- Az FBI-tól jöttem. Kérdezni szeretnék tőled néhá... - jelentette ki volna a nő, ha hősünk bele nem ugatott volna.
- Nem emlékszek rá, hogy megengedtem volna, hogy tegezzen! - kiáltott Andris mérgesen.
- Elnézést! Válaszol a kérdéseimre, uram? - kérdezett a hölgy most mérgesebb hangon.
- Mit magáz engem? Miért öregít? - vágott vissza hősünk nyugodt, kedves hangon. - Fáradjon be az udvaromba! - nyitotta az ajtót a nőnek, aki igen meglepődött. Andris most egy elmebetegnek tűnt a szemében, akitől jobb lesz óvakodni. Óvatosan lépett a virágokkal borított udvarba, és kínosan haladt el az ajtó kilincsét markoló, vigyorgó
gyerek mellett. Amint a nő haladt előre a virágok között, háta mögül iszonyatos csattanást hallott. Andris csapta be a kiskaput.
- Gyerünk a hintaágyhoz! - kiáltott a fiú, majd nekilódult, és megelőzte a nőt. A hintaágy mellett volt még egy hinta.

Ez fából készült. András ebbe huppant bele. A vendég zavartan ért a hintaágyhoz, és mivel a gyerek azt mondta,
leülni készült. Andris felkiáltott:
- Maga nem ül le az én birtokomon!
- Jó. Akkor nem. Most szeretnék kér...
- Miért nem foglal helyet kedvesem? - kérdezte nyájasan Andris. A nő jobbnak látta ha leül amíg vendéglátója nem
talál ki mást. Elkezdett Andrásnak beszélni kedves hangon, mint az őrülteknek. Az úgy tett mintha figyelne, de közben elkalandoztak a gondolatai, a nem is olyan régem meggyilkolt barátjára. Tomi rendes srác volt a maga módján.
Lassan elhaltak Andris fejében a nő szavai, és most az az emlék kavargott előtte, amin állandóan nevetni szokott. Ő ott volt, barátja mellett mikor ez történt.

Tomi épp az emeleti ablakon bámult ki az utcára. Meglátta a lányt, akit ölelgetni szeretett volna. Eközben Andris a gépén kutatott.
Zsófinak hívták. Tomi követte a lány lépéseit a szemével. Látta hogy a csaj kezében egy tacskó ül bánatosan. Mindent
Megtehet, amit csak akar, de egy lánynak nem mer szólni. Csak bámulta. Szép látvány volt ez Tominak.
- Mi van? Kiálts neki! Bátran! - szólt oda Andris miközben a szemét egy percre sem vette le a monitorról. Tomi erőt vett
magán:
- Zsófi! Hova ilyen sietősen? - kérdezte most bátrabban.
- A kutyámat viszem a fogászatra! - felelt a lány.
- Figyu! Gyere, majd én segítek a fogkövein!
- Mi? Ezt meg honnan tudod? - kérdezte döbbenten Zsófi.

Tomi zavartan Andrisra nézett. Az meg mérgesen nézett vissza rá. Felállt az asztaltól, és tekintetét barátjára szegezve elindult felé:
- Te ökör! - odaért, és kezével tépni kezdte Tomi haját- Csupán heten maradtunk! Ha nem akarod hogy azok a férgek gyanút fogjanak, tartsd a pofádat!
Tomi könnyezni kezdett, majd sírva az ablakhoz rohant:
- Zsófi! Gyere be kérlek! - majd Andrishoz fordult - Legyen az akaratod szerint mesterem!

Ezután mindketten lementek a földszintre, hogy ajtót nyissanak a leánykának. Tomi megigazította a haját, és nyitott. A lány kérdőn tekintett a két komor arcú fiúra. Lassan lépett be a folyosóra, miközben Tomi vágyakozva nézte a testét, Andris
továbbra is szúrósan nézte a két másikat. András megszólalt:
-Gyerünk a pincébe! Ott van Tomi kutyaápolási termékcsaládja!
Tomi karon ragadta a látszólag félő lányt, és elindultak Andris után a pincébe. Közben nyugtatni akarta a lányt Tomi:
- Nem lesz semmi baj! Meggyógyul a kutyus!
- Mit akartok tőlem? - kérdezte Zsófi.
- Semmit... - Tomi alig tudta visszafogni a könnyeit.

Lent a pincében különös hangok terjedtek. Csak egy kis ablakon szűrődött be fény a helyiségbe. Zsófi le volt kötözve egy
székhez. A száját szabadon hagyták. Andris a pince sarkában állt egy pókhálós asztal mögött. Tomi Zsófia mellett
szobrozott a kutyát a kezében tartva. Egy asztali köszörű járt folyamatosan. Hangját Andris törte meg:
- Kezdheted Tomi!
Tomi megfogta a tacskó fejét, és a sebesen pörgő koronghoz érintette. A kis állatka orra felszakadt és kibuggyant a vére.
A lány erre kiabálni kezdett. A fiúk csak nevettek. Tamás ismét, most teljes erejéből nekinyomta a kutyus fejét a korongnak.
Az állat feje, fröcskölő vér, és szőr kíséretében egyre fogyott, miközben a tacskó keservesen nyüszített, és rángatózott Tomi kezében. Andris röhögése elnyomta a pince többi zaját. Mikor a kutya bedobta a törölközőt, Tamás a lány arcába dobta a dögöt, összevérezve ezzel a síró Zsófit.
- Fogd a kalapácsot, és kezd el pirgálni a csajt! - parancsolta Andris. Tomi felemelte a nagy kalapácsot.
- Pirgáld! - jött ismét a parancs. Tamás megemelte a kalapácsot, és a lány fejére csapott vele. Ahogy a kalapács feje találkozott Zsófiéval tompa rottyanás töltötte be a pincét. A leány pulóverére ömlött az agyveleje, és kisebb csontdarabok.
Tomi ismét megemelte a véres, és csontszilánkos kalapácsot, és ismét ütött. Andris röhögve kiment a pincéből, becsapva annak ajtaját. De még így is hallotta a záporozó ütéseket.
Két perc múlva kilépett mellé Tomi. Csatakos volt a vértől. Mindketten röhögtek...

Andris röhögött a hintában. A nő inkább elhallgatott és feladta a kikérdezést. Andris felkelt a hintából:
- Remélem kielégítettem a kíváncsiságát. - jelentette ki.
- Igen. Ha eszébe jut valami, valami a röhögésen kívül, hívjon fel ezen a számon. - a hölgy átnyújtott Andrisnak egy telefonszámot. Andris kiragadta a kezéből.
- Köszönöm. Öröm volt önnel hintázni.- mondta Andris kedvesen.
- Ennek örülök! - válaszolta a vendég gúnyosan.
- Takarodjon a földemről szajha!- kiáltott Andris.

Már egy órája elmehetett a nő. András a hintában ült, és most a disznóvágáson röhögött. Nem is olyan rég történt ez. Tudta hogy nem az volt az utolsó, annak ellenére, hogy Zsolti meghalt a disznóval vívott harc során.
A nő most egy öregemberhez indult, aki többet tud mondani neki...

A mű szereplői, és a helyszínek kitaláltak! Bármely hasonlóság csak a véletlen műve!