Egy éj Broughton Castle-ben

Ajkaddal érinted vállamat, kezed lassan csúsztatja ruhám pántját. Érintésed libabőrt varázsol testemre. Borostás arcod csiklandozza nyakam, halkan felnevetek. Magad felé fordítasz, arcodon mosoly. Szád sarkába csókolok, s pajkosan kifordulok karodból. Incselkedve játszom, vezetlek végig a szobán, míg csak át nem vetődsz a kanapén, s derékon nem kapsz. Csókod forró, elgyengíti lábaim. Karodba omlok. Gyengéden ölbe kapsz, beviszel a hálószobába, s óvatosan leteszel az ágyra. Majd fölém hajolsz, kezed a hátamon, s már csusszan is a zipzár. Lehúzlak magam mellé, s föléd hemperedem. Felülsz, s átölelsz. Ajkaink egy pillanatra sem válnak el, miközben vetkőztetlek. A zsámolyon landol a zakód, a nyakkendőd. A nadrágod levétele több időt igényel, mert nem akarjuk elengedni egymást, s ez kissé akadályoz. Sokat nevetünk.
Lesimítod rólam ruhám, s forró bőrű mellkasomra hajtod fejed, ujjaid cirógatják csupasz hátamat. Majd lehull az inged, s egy mozdulattal fölém kerülsz. Két pillanattal később meztelen testünk egymáshoz ér végre, s szerelmesen összefonódunk. Nem sietünk, ráérősen szeretjük egymást, közénk, magunkba fogadva a pillanatot és a végtelent. Gyönyörteljes szerelmezésünk tanúja csak a Hold, s a csillagok. Majd jótékonyan lebbenti álomban is összefonódott testünkre leplét a sötétkék éj…