Egy csodálatos karácsony!

Egy zord, téli este. Az utcán egy lélek sincs. Csak egyedül bolyongok. Várom, hogy megcsörrenjen a telefon. Éjjel tizenegy. Most már haza megyek, mert fázom és fáradt vagyok.
Hazaérve álmos, lomha léptekkel megközelítem a fürdőszobát. Igyekszem nem zörögni, mert családom egésze mélyen szundizik. Csak én vagyok az egyetlen, aki még járkálok. Megeresztem a forrót, ám hirtelen eszembe jut, hogy minden tisztálkodási szerem a saját birodalmamban van. Ezért elindultam halk léptekkel a szobám felé. Nagy nehezen a pizsamám és egyéb kiegészítőim kíséretében elindultam vissza a fürdő felé. Elfelejtettem hidegvizet engedni, ezért ahogy belenyúltam a kádba, hogy megkavarjam a vizet azonnal feljajdultam, mert megégettem a kezem. Azonnal magamhoz tértem. Hidegvizet eresztettem rá, így csillapítottam a fájdalmat. Majd belemásztam a már normál hőmérsékletű vízbe. Sírtam. Nem tudtam mi bajom. Először azért sírtam, mert fájt a kezem, aztán már azért, mert egyedül éreztem magam, majd a barátom hiánya fakasztott könnyeket barna szemeimben. Aztán elaludtam.
Éjfélkor felriadtam. Valami szörnyű álmom volt. A víz is kihűlt. Gyorsan rendbe tettem magam, majd becsattogtam a szobámba. Ruháimat a fotelba dobtam. Majd ezután belevetettem magam a nem éppen meleg ágyamba.

Reggel 5:30-kor kezdett el nyekergőzni a telefonom ébresztője. Abban a pillanatban úgy éreztem menten a mennybe szállok. Lenyomtam, aztán befordultam a fal felé. Éppenhogy elaludtam volna drága anyukám berontott és kiparancsolt meleg fészkemből.
Némi életet leheltem magamba, megreggeliztem, fogat mostam és az utolsó pillanatban elindultam a buszhoz. Szaladnom kellett, mert 5percem volt, hogy elérjem. Nincs szerencsém a busz bent áll. Az ajtó csukódik. Kalimpáltam, hogy álljon meg. Rendes volt a sofőr. Elnézést kértem, majd jó reggelt kívántam, és elbattyogtam hátra a megszokott helyemre.

Most egy ismerős sem volt a buszon. Nem mindig vagyok így, de most igazán jól esett a nyugalom. Elaludtam.
Arra ébredtem a végállomáson, hogy valaki ráz, mert le kell szállni. A sofőr volt. Megint elnézést kértem és egy "További jó napot" után lecsoszogtam a buszról. Utam elég kacifántosan vezetett az iskola felé. Nem volt kedvem bemenni, de muszáj volt.

Barátnőim azonnal kérdésekkel halmoztak, hogy mi történt velem. Most undok módon nem voltam hajlandó csak Ritával beszélni.

- Elhagyott...
- Mi?
- Megcsalt, elhagyott... Nem jelentek neki semmit.
- Szemét. Megmondtam... Tudtam, hogy nem lesz ez jó kapcsolat.
- Ez van. Ez az én szerencsém a fiúkkal...
- Sajnálom.

Egész nap szótlanul ültem. Mindent megcsináltam, amit kértek, de én nem szóltam senkihez.
Körülbelül egy hétig volt ilyen az állapotom.

Elérkezett a karácsony este. Boldogságomat színleltem, bár szívem mélyén igazán örültem, hogy mindenki boldog. Nem érdekelt már, csak a kishúgom és a szüleim.
Már az ajándékozáson is túl voltunk, éppen tévét néztünk. Anyukámék már aludtak. Egyszer csak megszólalt a csengő. Anyukám felébredt. Megkért, hogy nézzem meg, hogy ki jött. Nem volt sok kedvem, de kinéztem. Az ablak túl párás volt, nem láttam semmit. Ki kellett mennem a kapuig.

Amikor megláttam könny szaladt a szemembe. Nem álltam meg oda mentem hozzá.
- Tomi! Szia! Mit akarsz tőlem?
- Szeretnék beszélni veled.
- Szerinted van miről beszélnünk? Mert szerintem nincs.
- Kérlek!!! Hallgass meg. Kérlek...
- Gyere be - szóltam. Közben könnyeim egészen a pulcsim alá folytak.

- Csókolom Zsuzsi néni! Jó estét Gyuri bá’ !
- Szervusz Tamás!
- Bemegyünk a szobába. - szóltam és már el is tűntünk.

- Mondd, mit akarsz. Miért jöttél? Hogy tönkre tedd a karácsonyomat?
- Nem... Nem azért. Hanem mert... .
- Akkor minek? He?.. - vágtam közbe durván.
- Mert szeretlek. Szívből.
- Ne gyötörj!!!!

Éreztem, hogy komolyan beszél, de nem akartam hinni neki. És már egészen zokogtam.
- Ne sírj. Ne tedd. Helyre hozom. Nem akarlak elveszíteni.
- Miért hinnék neked? Azt mondtad, soha nem csalsz meg.
- Tudom. Ne haragudj... Vagyis de, haragudj, nem kérem, hogy bocsájts meg, csak annyit kérek, engedd, hogy szeresselek.

Nem tudtam szólni, csak zokogtam. Édesen fájtak Tomi szavai. Ő oda lépett hozzám és finoman puha kezével letörölte könnyeimet.
Minden érintése fájt. Nem akartam, hogy újra csalódás érjen, de mégsem léptem arrébb.
Egyre közelebb jött hozzám. Éreztem, hogy a biztonság és a tökéletes szerelem közeledik hozzám.
Magához szorított. Jó volt érezni, ahogy ölel.
Lassan ellazultam a karjaiban.

Óvatosan az ágyamra fektetett. Tudtam, hogy ami ezután következik az maga a mennyország lesz.
Finomat kezdte testemet megfosztani a ruháimtól. Csodálatos érzés volt, ahogy a keze végig simult a testemen.
Csókolgatta, simogatta melleimet, combjaimat. Keze a nunimhoz is odakeveredett. Beleborzongtam minden érintésbe. Szemeim még könnyesek voltak. Kedvesem levette saját pólóját is. Majd én folytattam Nadrágján az övet széthúztam, és finoman letoltam a nadrágját.
Láttam, hogy izgul, mert boxerjából igazán kidudorodott izgató farka.

Hosszú pettingelés után minden ruhadarab lekerült rólunk. Kicsit megkértem, hogy álljunk meg. Odabújtam hozzá, mélyen a karjaiba. Most éreztem először és igazán, hogy szeret, hogy minden mozdulata szerelem.
Kis pihegés után finomat elkezdtem izgatni. Puszilgattam a hasát, majd a farka környékét. Érzékien nyalogattam, szívogattam, izgattam Tomit. Tudtam, éreztem, hogy minden mozdulatom egyre jobban izgatja. Aztán nem húztam tovább, számba vettem azt a csodálatos falloszt, amielőtte is akkor örömöt okozott nekem.
Nem hagyta sokáig, hogy dolgozzam rajta, mert a hátamra fordított és elkezdett izgatni. A melleimet, majd a hasamat, a köldökömet, aztán pedig a nunimat.
Szeretem. Tudtam. Biztos voltam benne. Nem voltam képes haragudni rá. A gyengédsége megőrjített.

Aztán óvatosan belémhatolt. Ez most megint egy különleges érzés volt. Valami másképp csinált, mert most volt a leggyengédebb. Isteni volt érezni, ahogy a teste az enyémmel egybeforrt.
Lassan, érzékien jutottunk el együtt a csúcsra.

Tomitól a legszebb karácsonyi ajándékot kaptam. Igazán boldog voltam, hogy ott volt mellettem. A férfi, akit a világon a legjobban szerettem.
Így aludtunk el. Egymás karjában.