Destiny Folytatás

Az életem felgyorsult az elmúlt két év alatt. Kati, aki a kollegám volt és akivel azt a csodálatos estét töltöttem, elment máshova dolgozni. Jómagam is otthagytam a céget és tanulmányaim befejezésére koncentráltam, majd elmentem külföldre. Kati és köztem lévő barátság mindig megmaradt, de az életünk két irányba ment tovább. Ő a családjával és az új munkahelyével, én pedig az egyetem és a külföld adta lehetőségekkel voltam elfoglalva. Sokáig telefonon tartottuk a kapcsolatot és a levélváltások is szinte heti gyakorisággal voltak. Mindkettőnk életében "nyomot" hagyott az az éjszaka, de nem tudtuk, hogy mennyire lesz hatással a jövőnket illetőleg...

Kinti tartózkodásom alatt igen szerencsés fordulatot vett az életem. Sikerült elhelyezkednem egy filmstúdiónál és r.asszisztensként dolgoztam különböző hollywoodi filmprodukciókban. Az élet kegyes volt hozzám, mert kint az USA-ban tudtam megteremteni mindazt az egzisztenciát, ami itthon talán sosem adatott volna meg. Jól éltem és jól élek, de a jólét nem pótolta és pótolja azokat a dolgokat, melyek igazán fontosak nekünk. Mire is gondolok: Család, barátok, szerelmek....és sorolhatnám. 2006. Decemberében hazautaztam Magyarországra egy forgatás miatt. Gondoltam ez épp jól jön majd, és összeköthetem a kellemest a hasznossal. Aki kicsit is jártas a filmkészítés világában az tudja, hogy nem sok szabadidő adatik meg az embernek és napi min. 14 óra fogatási munkák vannak. De azért mentségként szolgáljon heti 1-2 nap pihenő mindenkinek jár... ekkor döntöttem úgy, hogy felkeresem a családot, a barátokat és a rég nem látott "kedvest...".

A sors furcsa fintora, hogy egy napon megcsörrent a telefonom és Kati férje volt...Mivel jóbarátságba vagyunk nem lepődtem meg a dolgon, bár nem tudtam elképzelni mit akarhat tőlem. Nos egy meglepetés bulit szervezett Katinak és arra akart meghívni. picit megdöbbentem, ugyanakkor nagyon megörültem a meghívásnak, hisz régen nem láttam már Katit és így igent mondtam a meghívásnak. Tudtam, hogy megfog lepődni, hiszen nem tudta, hogy hazahozott a munkám, csak annyit tudott, nemsokára hazalátogatok.
Eljött a várvavárt nap. Nagyon izgultam, mert nem tudtam mit fog szólni, milyen lesz a viszontlátás...

Mikor idaérkeztem ő még nem volt otthon. Akik a meghívottak között voltak, azokat szinte mind ismertem. Beszélgettünk, és nevetgéltünk én mégsem tudtam igazán felszabadult lenni... vártam, mikor lép be az ajtón...
Egyszer csak valaki felkiáltott, hogy most fordult be a kocsival a sarkon...A szívem a torkomban dobogott....mindjárt láthatom....A villanyokat lekapcsoltuk és csöndben vártuk, hogy betoppanjon. 10,9,8,7,6,5,4,3,2,1...számoltam vissza magamban....és belépett! MEGLEPETÉS!!! Hirtelen felgyulladt a villany és ott állt Ő! Semmit sem változott, ugyanaz a mosolygós, kedves, szép, és csodás nő állt előttem, szemében örömkönnyekkel, és torkában a megdöbbenéstől keletkezett kis gombóccal....

Teljesen megdöbbent, a gyerkőcei köszöntötték elsőként és a férje, majd szépen sorban a többiek. Én csak álltam és néztem, figyeltem őt, mi az ami változhatott rajta, de semmi... ugyan olyan volt, mint mikor utoljára láttam. A gratulálók sorban árasztották el az ajándékokkal... egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy szinte egy pillanatra "megdermed" a levegő, megáll az idő....épp egy gratulációt fogadott, mikor felemelte fejét és a tekintete az enyémmel találozott. Az volt az a perc, amelyben csak ő és én voltunk. Láttam az arcán a jóleső megdöbbenést, a csodálkozást...és mégvalami furcsát.....talán nem örül nekem? - futott át agyamon. Nem tudtam, mit tegyek, nem tudtam megmozdulni, vártam. Nem sok idő múlva, mikor Kati "fellélegzett", odalépett hozzám. Szia. - mondta. Szia! Boldog szülinapot! - válaszoltam kissé rekedt hangon.
Nem is mondtad, hogy hazajöttél?! - Kicsit fura volt a hangja.
A munkám szólított haza, és szerettelek volna látni, és ez szerencsémre megadatott, de úgy látom, te nem örülsz nekem. - mondtam.
Ez nem így van...csak....- a tekintete egybeforrt az enyémmel és egy könnycsepp futott végig az arcán.

Megdöbbentem, nem tudtam mire vélni, hirtelen elfordult és a fürdőszobába sietett. Ott álltam földbegyökerezett lábakkal, és nem tudtam mitévő legyek. Megbántottam, vagy felkavartam? Elrontottam az estéjét....irtó kellemetlenül éreztem magam. Azon törtem a fejem, hogy elmegyek és nem zavarom meg a buli eddig fényes hangulatát, de az értetlenségem maradásra bírt. Pár perc elteltével Kati megjelent újra a társaságban és arcán nem volt nyoma könnyeknek. Az est hátralévő részében került engem, a többiekkel beszélgetet, és igyekezett felszabadultnak tűnni. Én is elvegyültem a tömegben és igyekeztem a megszokott mókás formámat hozni és karaokeval szórakoztatni a társaságot. Éjjel 3 felé kezdtek szállingózni haza az emberek és már csak egy páran maradtunk. Én is szedelőzködni kezdtem, mikor éreztem, hogy valaki figyel engem. Megfordultam és láttam Kati áll mögöttem és ő figyel. Ránéztem és elmosolyodtam. Mennem kell. Jól éreztem magam, csak kár hogy nem tudtunk beszélni... - mondtam a szemébe nézve. Hazaviszlek - volt a válasza. Nem hagyott ellenkeznem és a férje is támogatta ebben, így nem volt ellenvetés elndultunk a szállodám irányába, ahol laktam. A kocsiban szótlanul ültünk egymás mellett, de éreztem, hogy a levegőben van valami megfoghatatlan és van valami izgalmas. Mikor a szállodánál kiszálltunk, megkérdeztem, hogy van e kedve kicsit beszélgetni velem, és szerencsémre válasza igenlő volt.

A szobában a csendet én törtem meg. Kati az ablaknál állt és a Dunát nézte, és a város esti fényeit.
Haragszol rám - kérdeztem. Odamentem hozzá, és a vállát megfogva magam felé fordítottam. Szemébe néztem.
Nem haragszom, csak.... -l áttam arcán a keserűséget, a vágyat, a fájdalmat, a tétovaságot - csak nem tudom, hogy viselkedjem veled. Annyi minden történt azóta, hogy elmentél, annyi mindent kaptam tőled, de annyi mindent el is vittél magaddal. Hiányoztál nagyon. Nem csak a tesi vágy, hanem mindaz az érzés, amit adtál, amivel megerősítetted bennem, hogy miért lehetek értékes mások szemében, és mitől lehetek boldog ember. - Arcán a könnyei csordogáltak, és közben édes ajkaival próbált mosolyt csalni orcájára.
Kezemmel letöröltem arcáról a könnyeket, és halkan válaszoltam a hallottakra.
Nem akartalak magadra hagyni, nekem mindig fontos voltál az életemben. Az, hogy külföldre kerültem, az élet szerencsés fordulata volt, de ezzel nem szűntél meg létezni. Ami köztünk volt, azt nem tudom mi volt, csak annyi tudok, hogy mesés és varázslatos volt, és hogy hatással vagy rám azóta is, ha csak eszembe jut az az éjszakánk...

Én is hasonlóképp érzek... és néha úgy hiszem, nélküled nem teljes az életem. - válaszolta.
Beszélgettünk, elmondtuk egymásnak gondolatainkat, megosztottuk egymással érzéseinket.
Mindketten arra jutottunk, hogy bármennyire is rossz a másik nélkül, együtt nem maradhatunk. Az érzéseink mindig meglesznek a másik iránt, de tudtuk, hogy a barátságunk mindennél fontosabb...

Mikor mindezt megbeszéltük, csak ültünk egymással szembe némán, és néztük egymást. Tudtuk ez az utolsó olyan esténk, mikor együtt lehetünk testestül-lelkestül.
Nem számított akkor senki és semmi. Az idő megállt, a percek megdermedtek és mi újra felfedeztük egymást. Minden olyan volt, mint egy álomban. Gyengédség, szeretet, gondoskodás, öröm és bánat volt minden ölelésben, minden csókban. Lassan szerettük egymást, csókjaink a méznél is édesebbek voltak, nyelvünk lágyan játszadozott egymással.

Jó volt újra magamhoz ölelni a testét. Érezni, hogy megremeg gyengéd érintésemtől. Lassan végigpásztáztam testét ujjaimmal. Cirógattam nyakát, mellét, hasát, combját, fenekét. Nyelvemmel izgattam melleit és nyakát harapdáltam gyengéden ajkammal. Hallottam halk sóhaját és éreztem bőrének bizsergését. Gyengéden hatoltam be ujjaimmal és szenvedélyét tüzelve izgattam egyre hevesebben, míg nem közeledett a beteljesüléshez. Csókjaink feltüzelték vágyunk. Szenvedélyesen szerettük egymást ott azon az éjszakán. Akkor éjjel csak mi voltunk, csak mi számítottunk. Ez volt az utolsó éjszakánk...