Cumm

Mostanában sokat gondolok a halálra. Így ötven fölött talán természetes is. Eddigre már megtapasztalja a ember a fájdalmakat, fogfájás, fejfájás, meg ezer más alakban. Átesik különböző kórházi beavatkozáson, egy-egy végtagtörésen, kisebb-nagyobb műtéteken. Ekorra már tudja, milyen mulandó az élet. Talán becsülni is megtanulja. Ki tudja?
Mindenesetre, a halált félni kezdi.

Szia, Géza bácsi! A fiatal női hang csilingelve törte szét a vasárnap délután csendjét.
Szervusz Évikém, mi szél hozott erre? Anyád, hol van? Egyedül jöttél?
Igen, csak erre jártam és gondoltam, bekukkantok.
Jól tetted! Csak éppen rossz időpontot választottál, nincs itthon senki rajtam kívül.
Sebaj, megleszünk mi itt ketten is Gézám.
Meglepve néztem rá, ivott ez lány? A sógornőm lánya volt, világéletében bácsizott, mi ez a bratyizós stílus? Nem nézett rám, csivitelve járkált a házban és ahányszor elémkerült, egy-egy ruhadarabbal kevesebb volt rajta. Ijedten próbáltam a szemébe nézni, nem tág-e a pupillája? Egyszerűen leblokkoltam. Gyönyörű fiatal nő, akkor is ha rokonlány, akkor is gyönyörű! Már csupán egyszál bugyiban volt mire képes voltam összeszedni magam annyira -erősen leplezve szégyentelen erekciómat- hogy rákérdezzek: Mit csinálsz Éva? Miért vetkőztél le?
Nem tetszem? Kérdezett vissza azonnal.
Születésedtől fogva ismerlek, nem tudok úgy nézni rád mint nőre!
Kárörvendően vigyorogva mutatott a melegítőm dudorjára: Engem nem csapsz be!
Öltözz fel ne butáskodj! Ne rángasd a nadrágom! Nehogy lehúzd már! Jajj! Ne idétlenkedj, öreg vagyok már én ilyen játékhoz!
Kétségbeesetten hátráltam, közben rángattam a melegítőmet, amit már előttem térdelve cibált le rólam. Mire a falnak ütköztem, tudatosult bennem: Úristen, ez a szájába vette!
Egyre halkabban motyogtam, hogy ezt nem szabad, én nem engedhetem meg, anyád megtudja kitekeri a nyakam, az asszony ha rájön én elveszett ember vagyok, ha megértem ennyi évet hűségben nem volna szabad.... Oh, jajj, le is harapod?
Villámcsapásként ejakuláltam, mire sikerült eltolnom magamtól a fejét. Döbbenten kérdeztem: Mi az ördög volt ez?
Tudod Géza bácsi én apa nélkül nőttem fel. Anyuék korán elváltak.
Hogyne tudnám, az asszony kesergett is eleget, testvére balszerencséjén. Hogy a csudába jön ez ide? Mégis hogy képzeled, ide jössz és lerohansz?
Olyan rossz dolog volt, hogy annakidején kikezdtél az anyuval, szerintem miattad váltak el!
Mondtam volna, hogy buta pletyka, írígy emberek ostoba szóbeszédje az egész. Jól megértettük egymást a családban és ez sokaknak csípte a szemét. Én sose voltam csélcsap, mindig is monogámnak éreztem magam.
Nem hagyta, hogy ezt elmondjam.
Hát én most megbosszulom az elvesztett gyermekkort, meg minden férfi szemétségét!
Miről beszélsz Évikém? Anyád nagyon szeret téged és igazán jól nevelt, emlékszem mit össze sírt a diploma osztódon.
Géza bácsi, én AIDS-es vagyok és most már te is!
Az arckifejezése döbbentett meg, szinésznő nem tudná így alakítani a megvető, gyilkos arcát. Pillanatok alatt felkapkodta a ruháit és elszaladt.

Kérem a következőt!

Rossz hírem van Uram! Kérem üljön le....

Mostanában sokat gondolok a halálra....