Csipkerózsika - felnőtt mese

Csipkerózsika és a kastély népe békésen és mozdulatlanul aludta álmát immáron száz éve. Senki, de senki nem törhette át az átjárhatatlan csipkerózsaerdőt, mely álmukat védte. Mígnem egy királyfi, ifjú, hős dalia, útnak indult hófehér lován, hogy megtörje az átkot és magáévá tegye a legendák gyönyörű királyleányát. Szőke haja lobogott a szélben, kőkemény, acélos elszántság lobogott a tekintetében és ágaskodott a nadrágjában. Fényes kardjának egyetlen suhintásától engedelmesen széttárult az eleddig áthatolhatatlan csipkerózsaerdő, miként lágy női combok. Mintegy varázsütésre, sötét, mély alagút nyílt meg előtte a tüskés ágak között, s ő merészen, rettenthetetlenül beléhatolva eljutott a kastély titokzatos belsejébe.
Mindenki és minden aludt. A kastély udvarán állva vagy menet közben aludtak a szolgák. Egy csinos, bajuszos inas, kezével egy szobaleány szoknyája alá nyúlva száz éve várt a pillanatra, amikor majd ujjával eléri a nedves puncit. Egy vörös szolgagyerek, egy ajtó mögül lesve az emelkedő szoknyát, meglepetésében leült a földre, és így még jobban alálátott: emelkedő farkát verte két kézzel, kimeredt szemmel.

A hatalmas tanácsteremben udvaroncok, főnemesek hada ült az asztal körül, félbehagyott orgiában. Az asztal sarkán ülő udvaronc dákóját az asztal alatt, a hosszú asztalterítő által jótékonyan elrejtve, térden állva száz éve szopta egy gyönyörű udvarhölgy. Egy másik udvarhölgy felemelt szoknyája alatt kutyák hada nyüzsgött: lelkesen nyalták a zamatos puncit. Egy ifjú gróf felmeredő dárdájába éppen bele akart ülni a szomszéd báróné, rengeteg szoknyáját kacéran fellibbentve. Az idős király és királyné szemérmesen egymásra mosolyogva simogatták egymásét az asztalterítő leple alatt.
A királyfi továbbhaladt, s talált egy csigalépcsőt, melynek tövében négykézláb álló szobaleány szaftos puncijába verte bele a szerszámát a királyi asztalosmester, míg az asztalos inas a saját kőkemény szerszámával a szobaleány ajkai között dolgozott.

A királyfi kikerülte őket, s megindult felfelé a csigalépcsőn, mely a toronyszobába vezetett. Benyitott az ajtón, s szeme-szája elállt a csodálkozástól: az ágyon egy csodaszép leány feküdt, s aludta százéves álmát. A királyfi azonnal szerelemre gyulladt iránta, s valami a nadrágjában is megmozdult. Odalépett hozzá, s megcsókolta édes cseresznyeajkait. A valami a nadrágjában erőteljesen mocorogni kezdett, de Csipkerózsika sajnos nem nyitotta ki a szemét. A királyfi jól tudta a legendát: az átok a hős dalia csókjától fog megtörni. Na de hová adja azt a csókot? Így töprengett a vitéz bajnok. Végignézett a gyönge, szűzi lánytesten, s megsimogatta a leány kerek kebleit. Csipkerózsika egyik kicsi ujjacskája mintha megmoccant volna, de sokkal határozottabban mozdult a nadrágban lakó tettestárs. A királyfi megoldotta a leány ruhájának felső részét, s előbukkantak a kicsiny, alma formájú, hófehér keblek, a finom, rózsaszín rózsabimbóval. A dalia ajkai közé vette az egyik zsenge bimbót, és a nyelvét szorgalmasan mozgatva csókolni kezdte azt. Csipkerózsika mélyet sóhajtott, de a szemét nem nyitotta ki. Bezzeg a nadrág lakója már alig fért el a szűk helyen.

Az ifjú hős felemelte a szoknyát, és meglátta, amit eddig férfiszem nem látott: a lágy, szűzi, szőke puncit. Bedugta fejét a szétnyíló lábak közé, és megcsókolta a puha kisajkakat, melyeknek tetején most keményebbé vált a picike, borsó nagyságú csikló. Szájába vette, és fel-le, jobbra-balra járatta a nyelvét rajta. Csipkerózsika lélegzete felgyorsult, puha keblei hullámozva emelkedtek-süllyedtek, de a szemét még mindig nem nyitotta ki. A királyfi ekkor bevezette a mutatóujját a szűk, sötét alagútba, és érezte, hogy az nem a százéves álomtól forró, nedves és csatakos. Ekkor szörnyűséges reccsenéssel széthasadt a királyfi nadrágja, és délcegen előpattant királyi jogara, hatalmas, bíborral ékesített fejjel, és bátran, csatára, harcra készen felfelé meredt, készen arra, hogy felnyársaljon minden ellent. A királyfi feltérdelt, marokra fogta és húzogatni kezdte le és fel, le és fel rajta a bőrt, miközben áhítozva nézte a még mindig alvó puncit.
--Nincs mese, Csipkerózsika -- nyögte epedve -- meg kell, hogy dugjalak.

És dorongjának makkjával előbb le-fel simogatva a vulva széttáruló kapuját, egy lökéssel betörte az ellenálló kapuszárnyakat, s a másik lökéssel benn termett a titkos alagútban. Csipkerózsika kéjesen felnyögött, de a szeme még mindig zárva volt. Ám a királyfi királyi méretű dárdája még nem hatolt be teljesen, helyet kellett neki csinálni. És a dalia lassan mozogva, minden lendítéssel beljebb nyomva, végül teljes hosszában elhelyezte kardját a szűzi hüvelyben, mely szorosan körézárult, forró és nedves otthont nyújtva neki odaadóan. A királyfi lassan mozgott, minden mozdulatnál élvezve a szűk rejtekhely simogatását. Majd gyorsabb, erőteljesebb lökésekre váltott, s végül már tiszta erőből, minden királyi hatalmát beleadva lökte, nyomta, tömte, dugta a finom, puha, rugalmas puncit. És amikor egy különösen heves mozdulatnál a királyfi úgy érezte: a makk nyílása szétnyílva rázárul a leány méhszájára, mintegy csókot adva annak, Csipkerózsika ajkáról gyönyörteljes kiáltás röppent fel, a fejét hátravetette, a két szeme tágra nyílt, és forró hüvelyében szenvedélyes rángások, összehúzódások gyűrűztek befelé, a királyfi roppant farkából kipréselve az utolsó csepp spermát is. A királyfi élvezett, élvezett és élvezett, telepumpálva sűrű nedűvel az immár nem annyira szűzi királykisasszonyi puncit. S amikor a kitörés elcsendesült, Csipkerózsika a szemét az őt megmentő hős dalia arcára vetvén, karjait a nyaka köré fonta.
- Én a tied, te az enyém - suttogta boldogan, és még egyszer összeszorította a kéjbarlangot, végigsimogatva vele a kicsusszanni készülő fegyvert, mely kiadva magából minden harci kedvét, hősi halált halt a véres csatamezőn.

Abban a pillanatban, amikor Csipkerózsika hatalmasat élvezett és a szeme felpattant, megmozdult az egész kastély.
Minden és mindenki felébredt. A kastély udvarán ásítva megindultak a szolgák. A csinos, bajuszos inas, kezével a szobaleány szoknyája alá nyúlva ujjával megtalálta a nedves üreget, és keményen belenyúlt. A szobaleány szeme nagyra nyílt, megragadta az inas csuklóját, és egy határozott mozdulattal még beljebb nyomta, majd ki-be húzogatta. A kis vörös szolgagyerek az ajtó mögött kettőt húzott a farkán, és szembespriccelte saját magát a kéjesen kilövellő ondóval.

A hatalmas tanácsteremben az asztal sarkán ülő udvaronc dákóját végre kiszopta a gyönyörű udvarhölgy. A kutyák hadával körbevett udvarhölgy vulváját újból nyalni-falni kezdték a tülekedő kutyák, amíg végre egy nagy sikoltással elélvezett. Az ifjú gróf felmeredő dárdájába beleült a szomszéd báróné, és lelkesen hintázni kezdett rajta, míg végül mindketten elélveztek. Az idős királyné, szemérmesen a férjére mosolyogva elővette az asztalterítő alól a nadrág hasítékából kikandikáló, még mindig erőteljes, királyian kemény alabárdját, hanyatt dőlt a kényelmes karosszékben, felhúzta a szoknyáját, és beirányította azt a megfelelő helyre, a jó meleg, felséges trónterembe.

Csipkerózsika és az ifjú, hős dalia boldogan egymásra mosolyogva, illedelmesen rendbe szedték a ruhájukat, és kéz a kézben lesétáltak a csigalépcsőn. A lépcső tövében rátaláltak a királyi asztalosmesterre és inasára, amint elölről-hátulról fűrészelték a szép szobaleányt. Amikor az ifjú pár a közelükbe ért, a szobaleány feltekintett, meglátta őket, és gyönyörében kiáltva kielégült. A hátulról támadó asztalosmester, megérezve a lüktető szorítást, teleárasztotta száz éve gyülekező nedvével a fekete odút. Csipkerózsika szemérmesen rámosolygott vitéz vőlegényére, lehajolt, és a szobaleány szájából kivéve az asztalos inas farkát, ő maga vette szűzi ajkai közé, nyelvét vígan táncoltatva rajta, s az inas muskétája ím akkorát durrant, hogy a felséges ajkakat telelőtte. Csipkerózsika ekkor szájon csókolta a szobaleányt, megosztva vele az ízes nektárt, és végül mindketten lenyelték a maradékot. A királyfi gyengéden mosolygott, mert látván látta, hogy gyönyörű arája nem idegenkedik semmi jótól. És tetszett neki a fekete szobaleány is, aki majd ezentúl harmadikként részt vehet esti uralkodói szertartásaikon.
Hét országra szóló lakodalmat csaptak, ahol még a kutyák is puncit nyaltak.
Aki nem hiszi, nézzen a saját lába közé.