Csillagközi maszti

A tizenöt éves Susannah, aki azelőtt a Montana állambeli Fort Peckben lakott, és egészen addig elégedett volt az életével, egy nap arra ébredt, hogy egy másik bolygón fekszik, több ezer fényévnyire a Földtől.
Nem tudhatta, de a bolygó, amin rémülten hevert, áttetsző hálóingében, a Khi-Khi nevet viselte, és olyan lények nevezték el így, akik nagyon gonoszok és vérszomjasak voltak.
Egy ilyen rendkívül gonosz és vérszomjas lény éppen felé caplatott, de Susannah erről sem tudott. Még néhány másodpercig nem is fogja tudni, ameddig a lény el nem ér hozzá. Látni nem fogja, mert a hátán fekszik és az ijedségtől mozdulni sem tud, hallani pedig szintén nem fogja, mivel emberi füle alkalmatlan, hogy érzékelje azon frekvenciákat, amin a lény közvetíti csámcsogó, mormogó és kotyogó hangjait.

Susannah igen nagy bajban volt, a lényt leszámítva is, és ezzel az első perctől tisztában volt.
Első gondolata természetesen az volt, hogy: hol vagyok? Erre nem jött válasz. Felette vakítóan ragyogtak idegen csillagképek, és metsző szél borzongatta törékeny testét. A föld alatta hideg volt és kemény, meg-meglebbentette a lány fehér hálóingét.
Susannah következő gondolata meglepőbb volt: te jó ég, lebuktam? Enyhén el is pirult, és nem csak a hideg széltől. Susannah ugyanis, mielőtt előző este elaludt volna az ágyában, maszturbált, majdnem minden este, és szégyellte magát miatta. Elsősorban azért, mert egyszer lebukott az anyukája előtt.

Az történt, hogy anyukája elment bevásárolni, és Susannah egyedül maradt otthon. Tévét nézett, és a képernyőn pergő filmben feltűnt egy nagyon cuki, félmeztelen fiú. Namost Savannah már tisztában volt vele, hogy erős szexualitás jellemzi őt, könnyen felizgult, és teste kielégítése ilyenkor nem tűrt halasztást. Ez alkalommal is rögvest letolta a bugyiját, és izgatni kezdte a csiklóját. Tekintetét le nem vette a fiúról, aki mellesleg épp horgászott egy folyóban, és folyton nevetett és hajlongott és mutogatta az izmait. Susannah elképzelte, hogy szájába veszi a fiú finom farkát, és leszopja, majd a fiú a stégre dönti őt, és megdugja, vadul mozgatva izmos napbarnított farát. Öle teljesen benedvesedett, és akkor ujját is feldugta magának, arra gondolva, hogy a fiú pénisze az. Mintegy öt perc elteltével meg is érkezett hosszan elnyúló, heves orgazmusa: szaggatottan nyögdécselt, nyüszített, és dobálta a testét. Az volt a bökkenő, hogy orvosilag bizonyított tény: orgazmus alatt az emberi hallás igen korlátozottá válik. Ezért Susannah azt sem hallotta, hogy az anyja beáll a kocsival a garázsba, kinyitja az ajtót és besétál. Anyuka vagy fél percen át figyelte döbbenten masztizó, combját széttáró-összeszorító, gyönyörtől fennakadt szemű lányát, mígnem annak élvezete beteljesedett, és a külvilág ingerei végre eljutottak a tudatáig. Akkor Susannah felpattant, mint aki darázs csípett, és bugyiját szánalmasan felráncigálva, letolt nadrággal a szobájába szaladt. Anyja fejét csóválva a konyhába ment, és megmosta a boltban vásárolt salátát.

Az esetről sohasem esett szó közöttük, de Susannah ezentúl nagyon vigyázott, hogy halkan, és zárt ajtó mögött nyúljon magához.
Most azonban, a Földtől 2566 fényévnyire, egy húsevő szörnyektől hemzsegő, meglehetősen barátságtalan bolygón heverve ennek az egésznek nemigen volt jelentősége. Susannah emberi reakciói: zavarodottság, szégyen, a hálóing ellenőrzése hogy nincs e felgyűrve, természetesen érthetőek voltak, ámde haszontalanok. Utolsó, némiképp összefüggéstelen gondolata, még mielőtt a szörny odaért hozzá és széttépte, ez volt: „Hogy lehet, hogy még mindig szűz vagyok, ha ennyire kívánom a szexet?”
A választ már sosem kapta meg.
Montana állambeli Fort Peckből származó tizenöt éves Susannah halála három másodpercen belül bekövetkezet. Annyit érzett, hogy hatalmas, éles karmok mélyednek a nyakába, hogy letépjék a fejét, és ekkor még egy utolsó gondolattöredék villant át az agyán: biztos a pokolba került a sok maszturbálás miatt.
Talán így volt, talán nem.

Hogy a lány miért halt meg, és hogy a jó büdös francba került Fort Peckből a világegyetem másik oldalára, egy olyan bolygóra, ahol gonosz mumusok tépik le az ember fejét, valószínűleg sosem tudjuk meg. Ám aligha tévedünk álságos populizmusba, ha feltételezzük: gondolhatunk bármit, a tér, az idő és az Univerzum fittyet hány a fajspecifikus emberi szexualitásra.