Csak te ismersz

A nap átsütött a hatalmas ablakon reflektorfénybe helyezve engem, mintha azt várná, hogy szóljak valamit, döntsek is akár.
Az ágyamban fekszem, a tegnap este miatt őrlődök. Vajon helyesen cselekedtem? Mindig is határozott jellem voltam, de most valami megváltozott az életembe.
A felkelő nap aranyazott sugara átsuhan a testén előtérbe helyezve vonásait, arcán lévő nyugodtságát, gyenge mosolyát. Ő álmában is boldog, határozott, nincs tele kételyekkel, mint én most. Ezt szeretem benne, mindig a dolgok pozitív oldalát mutatja meg nekem, de vigyázva, hogy a végső döntés az enyém legyen. Gyönyörű teste az ágyamon terül el, amikor alszik még szebb. Vigyázva nehogy felkeltsem megsimogatom arcát, olyan sima, olyan védtelen most a világgal szemben. Megrezzen kicsit, pillantásomat elkapom tőle és az ablak felé nézek, azon mosolygok, hogy talán még álmában is hatással vagyok rá.
Figyelem a résnyire kinyitott ablakon  a beszűrődő fényt, érzem a kellemesen hűvös levegőt, ami energiát ölt belém. Enyhe bántadat van bennem, nem is tudom miért...de nagyon kedvelem Őt, lehet az érzések mélyebbek, de nem tudom kimondani, most nem. Zsófi mindig mellettem volt, most is. Már évek óta tudom, hogy leszbikus, de igazából nem zavart különösebben, elfogadtam. De én? Én az utóbbi időben azon őrlődtem, hogy esetleg a lányokat is szeretem, ez nagyon megijesztett. Ő ekkor is mellettem volt lelkemet pátyolgatva, hogy minden rendben lesz s bármi legyen elfogadja, mert barátok vagyunk. Múlt este is így történt, de egyik pillanatban megcsókoltam, azt hiszem a tudatalattim régóta kívánta ezt az érintkezést, nagyon szépnek tartottam abban a pillanatban, ez most se változott, talán csak erősödött. Pár hónapja elkezdett épülni bennem ez az érzés, nem tudom kimondani, félek. Belemélyedtünk a csókba s az ágyba kötöttünk ki. Zsófi az a lány, aki nem csak a testem, de a gátlásaimat is képes levetkőztetni. Imádom ezért is. Csodálatos volt, érzéki, tele sok ideig ki nem mondott vallomással.
-Megbántad? –kérdezi lágy hangon valaki. Nagyon belemerülhettem a gondolataimba, mert a szoba teljesen kivilágosodott, megfordulva azt veszem észre, hogy engem figyel a világ legszebb tekintete.
-Nem, de...- felelem bizonytalanul majd félbeszakít. Zsófi összeráncolja szemöldökét, azt hiszem most kételkedik bennem.
-Jó!- veti oda kicsit dühösen s lehervadt mosollyal. Felkászálódik az ágyról maga köré tekerve a fehér lepedőt a fürdőszoba felé véve az irányt. Utánanyúlok és az egyik kezétől fogva magamhoz húzom testét, alig pár milliméter választ el, ajkunk majdnem összeér.
-Nem, de azt hiszem szeretlek!- suttogom fülébe gyengéden. Szerette, ha suttognak neki, ezt még régebben mesélte, mondta, hogy olyankor kellemes bizsergés veszi hatalmába, azt hiszem tudom miről beszélt, mert a közelében én is úgy éreztem magam.
Döbbenten néz rám, mert tudja, hogy ezt a szót nem mondom ki soha, ha nem gondolom komolyan. Látom a szemében azt a csillogást s büszkeséget is talán. Tisztában van azzal, hogy őszintén mondtam, jobban ismer bárkinél.
-Én is szeretlek!- mondja határozott, lágy hangon közelebb húzódva hozzám, csak az oxigén választja el testünket, s gyengéden megcsókol.
Mohón visszacsókolok, nem bírom már, kívánom ezt a lányt, vágyaim felfokozódtak, már amióta ma reggel hozzám szólt. Rekedtes izgató hangja titokban mindig is levett a lábamról.
-Akarlak!- mondom neki két csók közt hevesen és még jobban kezem közé szorítom testét, nehogy elveszítsem valaha.
-Mikor?- kérdezi huncut félmosollyal.
-Mindig!- felelem és ajkaimat újból az övéire tapasztom.
Csókjaink lecsillapodtak kicsit, testem forró testéhez préselődik, még most is ott állunk a fürdőszoba előtt. Ajkaim nyakához barangolnak s gyengéden csókokat hintenek, ekkor egyik kezével átfogja derekam és a fenekemhez téved keze, érintése még jobban lázba hoz. Nyakától a füle melletti részre veszem az irányt, beleremeg mikor forró bőröm odaér. A szemébe nézek, érzem ahogy pulzusa nő, érzem forró leheletét, érzem visszafojtott vágyát, amit most szabaddá enged, végleg.
Hirtelen gyengéden a falhoz présel testével s most Ő csókolja ajkaimat, nyakamat, majd lazán harapdálja a vállam. Egész testemet bizsergés és vágy járja be. Próbálok gondolkozni, de elvette az eszem, most alig tudnék értelmes mondatot kibökni. Igyekszem megszólalni de de vadul csókol és kezét jártatja végig tüzelő testemen.
-El...elkések. Elkések a munkából.- mondom zihálva és teljesen felizgulva.
-Nem fogsz, elviszlek kocsival.- mondta Zsófi is ugyan olyan érzelmi állapotban.
Az ágyhoz értünk valahogy majd játékosan meglöktem az egyik kezemmel és ráfeküdtem. Testéről lekerült a fehér anyag, engedve, hogy bőrünk érintkezése még intenzívebbé tegye a pillanatot. A derekamhoz kulcsolja selymes hosszú lábát s a hátamra fordít. Szóval Ő irányít, kacagom magamban.
Bejárja egész testemet ajka. Kezeivel melleimet morzsolja és közben ágyékát az enyémhez nyomja. Egyre dinamikusabban játszadozik mellbimbóimmal, érzem már a fájó lüktetést ott lent, ezért próbálom gyorsítani a tempót. Én is izgatom hátát kezeimmel, végighúzva ujjaim rajta. A mellkasomra, hasamra hint gyengéd csókokat majd egyre lejjebb halad. Két combom közé fúrja fejét és elkezdi lassan, ráérősen a csiklóm körüli részt nyaldosni, én meg fel nem ismerhető hangokat kiadva biztatom. Felfedező útra indul nyelvével, először a nagyajkaimmal játszadozik  majd a csiklómra tért s odaszorítja nyelvét majd körkörösen izgatja tovább. A vonaglásaimból észreveszi, hogy egyre közelebb vagyok az orgazmushoz, ezért a tetőpontot azzal éri el, hogy két ujját a hüvelyembe csúsztatja nem megállva a csiklóm szopogatásával. Hirtelen hullámok járták át a testem, fülem zúgott, vérem felforrt és nagy melegség járta át egész testem. Lassan feljött és mellém feküdt majd gyengéd csókokkal nyugtatott. Viszonozni akartam az előbbi mennyei élményt s kezeim felfedező útra indultak.
-Mennünk kell, édes!- mormolta recés izgató hangján.
-De...-félbeszakított egy csókkal majd feltápászkodott.
-Menjünk zuhanyozni.- suttogta fülembe, ahogy lendületesen magához húzott.
Mivel késésben voltam kapkodtam, mint egy őrült, hogy szedjem össze magam s egy elfogadható külsővel jelenjek meg fél óra múlva.
Már úton voltunk, de a reggeli zsúfoltságba elég nehéz volt haladni. Kinézek a forgalomba, gondolataim elkószálódtak, mint ma reggel. A helyzet, amiben most vagyok boldoggá tesz, de ugyanakkor tartok attól, hogy lehet bármikor elszúrom valamivel. Ez nekem még új, gőzöm sincs hogyan kezeljem...ugyanúgy beszéljek ezután is Zsófival? Vajon sűrűbben találkozunk a történtek után? Várjunk csak, Ő komolyan gondolta, ami kettőnk közt történt, vagy csak valami egy éjszakásnak vélte? Ma írjak neki üzenetet vagy várjam meg amíg Ő? Megannyi ilyenfajta kérdés cikázik a fejemben, amikor érzem, hogy Zsófi megfogja kézfejemet s egy megnyugtató mosolyt küld felém olvasva a gondolataimban.
Időben érkeztünk, sőt kb. még öt percem maradt, ameddig elkezdődik a munkaidőm. Készülök kiszállni az autóból, de előtte balra pillantok s látom, hogy Ő is néz. Olyan megnyugtató a tekintete, kék szemében el is lehet veszni egy pillanatra. Hirtelen áthajolt s megcsókolt, nem nézve, hogy bárki megláthat, mondjuk abban a pillanatban engem se nagyon izgatott ki van jelen s ki nem. Ebben a cselekedetében benne volt minden kétségemre a válasz, legalábbis a legtöbbre.
-Minden rendben lesz, édes!- mondja elszakadva tőlem. Mintha a fejembe látott volna, hogy milyen kérdéseken őrlődök,
-Tudom.- mondom neki sután. Egyszerűen más nem jutott most eszembe, még a csók hatása alatt voltam.
-Akkor ma...- készülök feltenni a kérdést, amire egész idáig vezető úton igyekeztem megfogalmazni, de nem nagy sikerrel.
-Igen?- kérdezi pimaszul, mintha nem tudná milyen zavarban vagyok.
-Semmi csak gondoltam, hogy...- nem folytatom a mondatot, nem akarok hülyét csinálni magamból, mégis mi a fenét képzeltem?
-Viccelek, drága! Ebédidőben megbeszéljük, hogy mit csinálunk munka után.- mondta kacér mosollyal a száján. Én meg vörös nézem, hogy milyen ostoba tudok lenni néha.
-Gonosz vagy!- vetem oda s nyitnám az ajtót, mert most már tényleg mennem kell, de egyik kezével visszaránt s egy búcsúcsókot lehel ajkaimra.
-Szeretlek!- mondja rekedtes hangon, amitől el is ájulnék, ha nem épp dolgozni készülnék.
Kiszálltam az autóból, figyeltem, ahogy elhajt autójával s a bejárat felé vettem az irányt. Amíg a liftet várom azon gondolkozom, hogy nem mondtam “Én is szeretlek”. Az igazság az, hogy ezt a szót nem mondom ki sűrűn, nem szeretem koptatni, egyszer elmondtam, az is elég nagy lépés volt nekem. De Zsófi nem is várta el soha, régen mint barát és most se, mint kicsit több, hogy mondjam, mert ismer, tudja milyen vagyok.


Folytatás következik, ha van rá igény.