Búcsú este

Anna fel-alá járkált az ízlésesen berendezett nappaliban. Kezében a cigaretta már majdnem elégett. Sosem szokott odabent dohányozni, de ez most valahogy nem érdekelte. Türelmetlenül várta, hogy megszólaljon a csengő. Habár még csak fél kilenc volt, és Zoltánt kilencre várta. Egyfolytában az elmúlt időkre gondolt, arra, hogy mit és hol rontottak el. Nagyrészt Anna hibája volt. Az egész csak egy kötetlen kapcsolatnak indult, már az első pillanatban megkívánták egymást, és a szex nagyon jó volt. Minden lehetőséget kihasználtak, hogy együtt legyenek, így Anna lassan megismerte Zoltánt, és a férfi jelleme annyira megfogta, hogy elveszett. Ám attól félt, szerető szavai talán süket fülekre találnak, hát csak tagadott, vagy hallgatott.

Majd jött egy görbe este, kicsivel több bor a kelleténél és egy nem várt vallomás a másiktól. Új fejezet kezdődött, két boldog hónap. A túlzott óvatosság és a bizalmatlanság azonban addigra már mindkettejükbe befészkelte magát. Zoltán mondta ki a végét. A gond csak az volt, hogy napi kapcsolatban álltak egymással, a munkakörük egyezett; képtelenek voltak elszakadni egymástól. Talán az önfeledt szeretkezések tartották őket össze még így is, ennyi hónapon át? A félelem, hogy a másiknak egyszer csak elege lesz, megbéklyózta őket. Bátortalan kísérletek sorozata következett az újrakezdésre egymással, vagy egymás nélkül, a végén hibát hibára halmoztak, és csak azt érték el, hogy állandóan megbántották a másikat. Mégis újabb és újabb éjszakákat töltöttek együtt, vágyuk csillapíthatatlan volt.

Anna kibotorkált a fürdőbe, hogy megmosakodjon. Nem sminkelte ki magát, azt akarta, Zoltán olyannak lássa őt ezen az estén, amilyen valójában. Ma hívta őt fel a férfi. Sürgősen beszélnie kell vele - mondta - nem mehet ez így tovább. Anna felriadt gondolataiból. Kulcs zörrent a zárban. Szíve nagyot dobbant. Hát persze - gondolta - hiszen még nem kérte vissza a kulcsokat. Eljött hát, talán utoljára. Még egy pillantás a tükörbe, és visszasétált a nappaliba. Zoltán ott állt az ablaknál, neki háttal. Nem vette észre, mikor belépett a nő. Anna elnézte a férfi széles vállát, érezte, hogy megmozdul benne valami. Kívánta Zoltánt. A háta mögé lépett, kezét puhán az izmos vállra tette. Zoltán összerezzent. Lassan megfordult, és Anna szemébe nézett. Tekintete komoly volt.
- Nem mehet ez így tovább! - mondta minden bevezető nélkül. - Huszonkilenc éves vagyok, szeretnék már egy társat, és kettőnknek ez nem megy! Értsd meg kérlek! Anna nem szólt, csak bólintott. Értette ő, hiszen ő is erre vágyott. A gond csak az volt, hogy nem talált még senkit, aki hasonló érzéseket keltett benne, mint Zoltán.
- Ne húzzuk a dolgot, én azt hiszem jobb lesz, ha visszaadom a kulcsot, és lelépek, mielőtt elkezdjük egymást hibáztatni.

A kulcscsomót letette az asztalra, és elindult a bejárati ajtóhoz. Keze már a kilincset markolta, mikor Anna utána kiáltott.
- Zoltán, várj, kérlek! - A férfi megfordult. Anna odaszaladt, lábujjhegyre állt, karját Zoltán nyaka köré fonta, és szájával lecsapott az övére. Zoltán kétségbeesetten ölelte a nőt, csókját szenvedélyesen viszonozta, és tudta, már megint elveszett. Érezte a lány nyelvének édes ízét, ahogy mohón kutat az ajkai közt, remélve, hogy szomjúságát csillapítja majd. Így botladoztak át a hálószobába. Megálltak a szoba közepén. Zoltán végig simította Anna hátát, megmarkolta formás fenekét, ölét a nőéhez nyomta, hogy az érezze vágyát. Anna a férfi ingének gombjaival bajlódott. Talán le is szakadt egy. Sebaj - gondolta Zoltán - kit érdekel most egy gomb? Lekerült az ing. Anna a férfi nyakát, majd vállát csókolgatta, egyre lejjebb haladva a mellkasán a köldökéig. Letérdelt a férfi elé. Zoltán felnyögött. Tudta mi fog következni, Anna mindig is érezte, hogyan kell őt felizgatni. Idő is volt megtanulni a hosszú hónapok alatt.

Kis kezével megérintette a férfi rúdját, ami addigra már keményen ágaskodott. A nadrágon keresztül masszírozta, közben leste Zoltán arcát, a kéj jelei után kutatva. Majd kicsatolta az övet, és kigombolta a farmert. Lehúzta róla az alsónadrággal együtt. Nagyon jól tudta, mi az, amit a férfi szeret, és ma mindent meg akart neki adni. Ajkával puhán megérintette férfiasságának hegyét. Apró csókokat lehelt rá, majd a nyelvével közvetlen a makkja alatt kezdte el nyalogatni. Érezte, mint gyorsul Zoltán lélegzete. Nem félt attól, hogy idő előtt elsül, tudta, ennél több kell azért ahhoz, mégis imádta azt az érzést, amit a nő nyelvének játéka keltett benne. Arra eszmélt, hogy Anna teljesen beveszi szájába a farkát, és finoman szopni kezdi. Elöntötte a forróság. Megőrjít ez a nő! - gondolta.

Hirtelen lehajolt, megragadta a lányt a vállánál, felhúzta magához, és egy mozdulattal az ágyra fektette. Szinte letépte róla a ruhát, a bugyitól is hamar megszabadult. Nem bírta tovább, bele akart temetkezni a nő bájaiba, egy kicsit kínozni akarta, húzni az élvezetet, hogy aztán hallhassa azt a sikoltást, amit annyira szeretett. A nő nem túl nagy, de feszes melleit kezdte nyalogatni, egyre csak szívta, amíg fel nem ágaskodtak a kis bimbók. Kezével a lány combjai között matatott, vigyázva, hogy még ne érjen oda, ahol a legérzékenyebb. Anna könyörgőn emelgette a csípőjét, hátha Zoltán megenyhül. Már nem sokáig bírta. Zoltán csókjaival elindult lefelé a lány testén. Lábait megragadta, szétterpesztette, és szinte befúrta a fejét az ölébe. Imádta az illatát, és az ízét. Nyelvével hol a csiklóját izgatta, hol mélyen benyúlt a kis barlangba.

Anna aprókat sikkantgatott. Zoltán szerette ezt benne; a nő akkor sem volt képes halkan élvezni, ha tudta, mások meghallhatják. A barátaik sokat ugratták őket emiatt. Anna kislányos külseje megzavarta a srácokat, nem sejtették, mekkora szenvedély lakozik benne. Így amikor egy-egy ilyennek fültanúi lehettek, igencsak elcsodálkoztak. Anna teste megremegett Zoltán keze alatt, és a férfi nyelvével érezte, mint rándulnak össze a hüvelyében a kis izmok. A nő hosszan és hangosan felnyögött.
- Gyere, kérlek, érezni akarom a tested! - A férfinak több sem kellett. A lány lába közé térdelt, és egy lökéssel el is merült a nedves odúban. Megfogta Anna lábait, és a vállára helyezte őket. Mindketten rajongtak ezért a pózért, mert a férfi így igazán mélyen be tudott hatolni. Anna szerette látni, mint merül el benne a Zoltán, és szerette nézni arcán az élvezetet is. Ebben a helyzetben, mikor elélvezett, hüvelyének kis rezdüléseivel szinte mindig magával ragadta Zoltánt is.

Egyre gyorsabban mozogtak. A lány körmeivel végigszántotta Zoltán mellkasát, ott ölelte, simogatta, ahol érte. A férfi érezte, hogy Anna teste megfeszül. Nézte, ahogy a csinos arcocska szinte eltorzul az élvezettől. Farkával érezte a lüktetést. Elöntötte a forróság. Távolról hallotta, hogy a lány felsikít, mintha a nevét kiáltotta volna, vagy talán valami mást? Nem tudta. Forró magja kirobbant, bele a lány hüvelyébe. Felnyögött. Érezte, hogy Anna őt nézi. Ő már túl volt az élvezeten, halkan pihegett, és figyelte a férfi arcát, ezzel a látvánnyal nem tudott betelni. Zoltán hirtelen kimerülten ráomlott. Az izzadságcseppek összekeveredtek a két testen. Anna szorosan ölelte a férfi vállát, vagy éppen a tarkóját simogatta. Nem szóltak. Nem akarták megtörni a varázst még. Anna szeme könnyes lett. Tudta, hogy Zoltán mindjárt elmegy. Mikor a férfi kicsusszant belőle, hatalmas űrt érzett. Szótlanul mentek ki a fürdőbe megmosakodni, majd felöltözködtek.
- Mennem kell! - mondta Zoltán halkan.

Anna bólintott. Zoltán lenyomta a kilincset, majd visszafordult.
- Köszönöm neked!
- Nincs mit megköszönnöd! - Zoltán biccentett. Halkan záródott az ajtó utána. Anna ott állt még egy darabig, a csukott ajtót bámulta. A gyomra összeszorult. Tudta, nem ez volt az utolsó alkalom.