BTS 1 - Jungkook

[Jungkook]
Ujjaimmal megállás nélkül doboltam az étkezőasztalon, miközben dudorásztam. Kora reggel volt, ám a nap már fényesen ragyogott odakint. Egyedül voltam a konyhában. Éhes voltam, de nem nagyon értettem a főzéshez, így nem próbáltam kísérletezni a konyhában, mert esetleg valami felrobbanhat. A hűtő szinte üres volt, illetve csak számomra haszontalan kajákkal volt telepakolva. Semmi előrecsomagolt kaja, vagy zacskós leves. A gyomrom viszont megállás nélkül korgott. Nem tehettem semmit. Meg kellett várnom, hogy valaki felébredjen. Esetleg RapMonster. Az ő kajáit mindig szívesen ettem. Mára nem volt különösebb program betáblázva, csak délutánra egy 1 órás talkshow, így érthető, hogy a többiek nem akarnak hajnalok hajnalán felkelni. Ekkor lépteket hallottam. Tehát tényleg van, Isten! Ujjongtam magamban, hogy valaki végre csinál nekem kaját. Felcsillantak a szemeim. Ám a konyha bejáratánál, V-t pillantottam meg, ahogy ásítva belép a helyiségbe.
- Ja, csak te vagy az? – lombozódtam le.
- Neked is jó reggelt! – válaszolt V. Láttam az arcán, hogy magára vette a dolgot, holott egyáltalán nem állt szándékomban megbántani őt.
- Bocs csak kissé kajás vagyok és valljuk be, a te kosztod, nem valami leányálom. – fintorogtam.
- Nézzenek oda, de válogatós valaki! Azt edd, ami van! – mondta, azzal felkapott két almát, leült velem szembe, és odanyújtotta az egyiket, amit én rögtön el is fogadtam.
- Na Kookie, mesélj, hogy haladsz Jimin-nél? – kérdezte suttogva, fülig érő szájjal. Ha beleharaptam volna az almába, most tuti félrenyeltem volna. Bár V suttogott, de a nagy csönd miatt, mégis tartottam attól, hogy valaki meghallja.
- Kuss! – rivalltam rá, miközben teljesen elpirultam. – Még… nem mondtam el neki. – sütöttem le a szemeimet.
- Mi??? Jeon Jeongguk te teljesen megőrültél? Mégis mikor tervezted elmondani neki???
- Hmm… Lássuk csak… a halálom előtt egy nappal éppen megfelelne. Különben is. Te is tudod, hogy milyen nehéz ez. Egy csapat vagyunk, egy nagycsalád.
- Pontosan Kookie. És egy családban van 2 szülő is. – elfintorodtam erre a mondatra. Komolyan így próbál biztatni? Épp válaszolni akartam, amikor megjelent Jimin, az emlegetett szamár. Látszólag zaklatott volt, mintha már régóta fent lenne.
- Jó reggelt! – mondtuk kórusban V-vel, miközben kérdőn néztünk a zaklatott fiúra. Jimin tudomást sem vett rólunk, amikor megjelent a helyiségben a másik jómadár is, Jin.
- Nem tehetek róla, hogy én nem vagyok olyan! – kiabálta Jin úgy, mint ha ott se lennénk V-vel. Jimin háttal állt neki. Kezei ökölbe szorultak.
- Hogy ne tehetnél?! Pont TE mondtad, hogy már régóta sejtetted! Egész végig csak játszottál… - kiabált Jimin is, amikor megjelent RapMonster és félbeszakította őket.
- Hé’, hé’, hé’! Mi ez a vita itt korán reggel? – kérdezte, a két fiú közé állva, egyszer Jimin-re, egyszer Jin-re nézve, akik csak egymás szemébe néztek, és tekintetük szikrákat szórt. A kínos csendtől, és a levegőben egyre gyülemlő feszültség miatt, összeszorult a gyomrom. – Valaki válaszoljon már nekem! – szólalt meg végül RapMonster, éles hangon.
- Majd ha Jin-nek lesz kedve, akkor elmondja. Én befejeztem. – közölte Jimin, azzal otthagyott minket, és elvonult a szobájába. Mindenki Jin-re nézett, aki nagy levegőt vett, és belekezdett a mondandójába.


- Jimin bevallotta nekem, hogy régóta szerelmes belém, én meg visszautasítottam őt, ennyi az egész. – mondta Jin. Hihetetlenül elszomorodtam, egy pillanat alatt a sírás határán voltam. Éreztem magamon V tekintetét. Lesütöttem a szemeimet.
- Jesszus! – sóhajtott RapMonster és az orrnyergét kezdte masszírozni. – Majd beszélek Jimin-nel, hogy mi legyen. Nem jó a feszültség a csapatban. – mondta, azzal leült az asztalhoz. A szemeimet már csípték a sós könnyek, így még jobban lesütöttem a tekintetemet. V ezt észrevette, és valószínűleg csak ő, mert nem éreztem, hogy más is úgy nézne rám. TaeHyung felállt, és szó nélkül berángatott a nappaliba, ott megállt velem szemben, és biztatóan megveregette a vállamat.
- Minden rendben? – kérdezte, mire kitört belőlem a sírás. A nyakába borultam, mire ő gyengéden eltolt, hogy a szemembe nézzen. – Menj és beszélj Jimin-nel! Most ő is elég rossz passzban lehet. Beszéljétek meg! – mondta… vagyis sokkal inkább parancsolta. Bólintottam, megtöröltem a szemeimet, és elindultam Jimin szobájába. Bekopogtam. Semmi válasz. Benyitottam. Jimin az ágyán ült és kérdőn nézett fel rám. Szó nélkül bementem, becsuktam az ajtót magam mögött, és leültem Jimin mellé. Már a közelsége is megőrjített.
- Jimin mondanom kell valamit. – kezdtem, és mivel nem válaszolt folytattam. – Jin elmondta, hogy mi történt… és ez nagyon szar érzés nekem. – ismét nem válaszolt, de éreztem, hogy felfigyelt a dologra. A szemébe néztek. – Mert én, szeretlek téged Jimin. Nekem az is megfelel, ha csak helyettesítem Jin-t, ha valójában nem is szeretsz engem… - folytattam, de félbeszakított.
- Kookie… Miket hordasz itt össze? Helyettesíteni valakit? Azért ennél többre is tarthatnád magadat…
- Hogyan? Te… nem fogsz engem szeretni. – mondtam, mire Jimin megvonta a vállát.
- Ki tudja. Lehet, hogy egyszer beléd szeretek… - és most, őszintén rám mosolygott. – De ahhoz nagyon le kell majd nyűgöznöd!