Black Life (1. rész: A sors akarata)

Minden csillag az égen, egy bűntény szemtanúja. Ha ezek a fényes pontok beszélni tudnának, akkor mindenre fény derülne. Látnák a gyilkos arcát, amikor lelkiismeretét félretéve meghúzza a ravaszt egy sötét sikátorban. Látnák az áldozat arcát, amikor a reménytelen tekintetével belenyugodott a kíméletlen sorsába. A könnyező szemek mögött nem érti, miért neki kell ezt átélnie, miért adott neki ilyen kegyetlen sorsot az Isten. Hirtelen egy ijesztő durranás. Pár másodperc múlva a könnyeket felváltja a vér. A tehetetlen áldozat neki esik a sikátor falának, és onnan lassan lecsúszva, összevérzi azt. Az elé táruló világ lassan homályosodni kezd. A fekete bőrkabátos férfi nem érti, hogy miért nincs egy kis bűntudata sem a történtek miatt. De végül nyugtázza magában, hogy ez a sors akarata.

Odasétál a megalázott holttest mellé, és odahajol hozzá. Leveszi a fekete bőrkesztyűjét, és odateszi a kezét a halott véres nyakához. Bebizonyosodott a halálról. Utána belenyúl a már véres kezével a fekvő ember kabátjába. Talál egy fekete pénztárcát a bal zsebében. Jobban szemügyre veszi, majd egy szíjat lepattintva megtekinti a tartalmát. Pár papírpénz, autókulcs, klubtagsági kártya, és egy fotó a lányával. Körülbelül 8 éves lehet. Szőke befont haja, nagyon szép kék szeme van. Elgondolkozott a kislány életén. Vajon van anyukája? Ő volt az egyetlen családtagja az életében? Vajon miatta fog árvaotthonba kerülni? A gondolatmenetét megzavarja egy szirénázó rendőrautó. Biztos meghallotta valaki a lövést. Gyorsan odafut az elcsent kulccsal a közeli parkolóba, és keresi az újdonsült kocsiját.

A sziréna egyre közelebb van. A bőrkabátos férfi megtalálta a keresett járművet. A holttestet a helyén hagyva beszáll, és elhajt a belvárosba. A visszapillantó-tükörben még lehet látni, ahogy a rendőrautó kerekeit kicsúsztatva befarol a sikátor elé. Hirtelen kiszáll két egyenruhás rendőr pisztollyal a kezükben. A távolodás ellenére jól kivehető, hogy az egyik rendőr nő. Gyors terepszemlét tartanak, majd odafutnak a mozdulatlan testhez. A lopott kocsi befordul egy másik utcába, majd elhagyja a gyilkosság helyszínét. A két egyenruhás bejelenti a gyilkosságot. A női rendőr egy karcsú mozdulattal kinyitja a rendőrautó csomagtartóját, és kivesz egy speciális fényképezőgépet. Szőke viszonylag rövid haja van, 170 cm körüli. Elisa Glober a teljes neve. Most fogja betölteni a 26. életévét, és már 7 éve űzi ezt a szakmát. Van egy 7 éves kisfia, aki most kezdte el az iskolát.

A férje 3 évvel ezelőtt meghalt egy túszejtés során. Elisa kérésére beépítette a rendőrség egy bankrablás helyszínére, de a rablás megakadályozása nem a tervek szerint alakult. A rablók túszul ejtették Elisa férjét, és kisétáltak vele a térre. Az épület körbe volt véve, tehát nem volt esély a menekülésre. A rendőrség készenlétben állt, de mégis tehetetlen volt. A kocka nem az ő kezükben volt. Az egyik túszejtő az áldozat tarkójára tette a fegyvert. Mindenki lélegzetét visszafojtva várta a következményeket, de ő csak tartotta azt a hideg pisztolyt a remegő tarkón. Elisa férje nem könyörgött, csak remegett, és összekulcsolva kezét elkezdett imádkozni. A túszejtő behunyorított szemmel a kezét a ravaszra tette. Tudta, hogy itt vége van mindennek. Elisa férje becsukta a szemét, és mozdulatlanul várta az ijesztő hangot. A fegyver elsült, és az áldozat vércseppekkel teli feje a földre zuhant. Elisa saját szeme láttára ölték meg a férjét.

Hirtelen 10 rendőr befutott a rablókhoz, és egy kivételével mind a négyet leterítették a földre. Az ötödik csak nézte a kihűlt testet, ami miatta hűlt ki. Kezéből a füstölgő pisztoly kiesett, és térdre ereszkedett. Elisa fegyvert ragadva szíven lőtte férje gyilkosát, aki hátrazuhanva a fölre esett, és azonnal meghalt.. A fiatal özvegy tudta, hogy a bosszú sosem tudja a férje iránti űrt kitölteni, de úgy érezte, hogy ez a pisztolygolyó jó helyre került. Eldobta a fegyvert, majd odarohant a vérző férjéhez. Átkarolta a már halott testet, és elkezdett fohászkodni Istenhez. Lelki szemeiben látta a fia arcát, amikor meghallja, hogy az apukájának egyetlen indok nélkül elvették az életét. Nem tudott mit tenni, csak ott guggolt a halott férje mellett, és sírt. Nem szomorú sírás volt az, hanem egy reménytelen hanggal teli sírás. Erre a hangra minden gyilkosságnál visszaemlékezik. Ahogy ott fekszik előtte a holtest, és tudja hogy nem tudott mit tenni a halálának elkerülése végett.

A mai eset helyszínén is ezen elmélkedik, de hamarosan visszatér a valóságba. A valóságba, ahol egy meggyilkolt ember előtt keresi a nyomokat. Ahol tudja, hogy holnap újabb halálesetek lesznek, és ez a kör sohasem fog véget érni. Sóhajtozva mondja magában, hogy az emberi bosszú határtalan. De eszébe jut az ő esete, amikor ő is ölt bosszúból. Elgondolkodik azon, hogy talán ez az ember is megérdemelte a sorsát. Vagy talán a férje gyilkosa sem érdemelte meg a halált…