Bizalom

Inkább légy bizonytalan, mint hebehurgya. Tényleg jó, de ezt még páran bizonyosan elmondják.

Szinte minden Szöszkeneted jó, ez is… de szerintem írtál jobbat is.

Tudod, itt sokan ismernek, tehát az első mondatból kiderülhetett, hogy lóról van szó, későbbiekben az is, hogy nem először sérült meg. A „De nem félek.”-ből a rutinosabb olvasók sejthették, hogy csalódni fog. Olyan ez, mint a rossz krimiben. Már mindenki sejti, hogy a legkevésbé gyanús lesz a gyilkos. Aztán mikor az író a leleplezés előtt még rátesz egy lapáttal az elterelésre, mint Te a „Mert szeretnek…”-kel, akkor lesz biztos a csattanóban az olvasó tehát, lényegesen csökken a meglepetés hatása.

Hogy konkrét példát említsek, egy ismerősöm rávett, hogy olvassam el a Da Vinci kód. c. könyvet, mondván, „Olyan izgalmas, nem lehet letenni.” Nem tudom, hányadik oldal, de amikor a három kiemelt szereplő elhagyta Franciaországot, biztos voltam abban, ki a gyilkos megbízója. Két nyomós ok miatt.
1. Az író minden fontosabb szereplőnek be-be mutatta a gondolatait, kivéve a megbízóét,
2. a gyilkosnak nem volt szabad megölnie azt a három embert. Mivel kettő főszereplő, csakis a harmadik lehet a megbízó.
Te, ne legyél ennyire átlátszó, tessék összeszedni magad.

Csupán azért, mert kedvellek, nem fogom dicsérni a Szöszkeneteidet. A műveidet, ne a többiekéhez mérd, hanem magadhoz. A többiekhez viszonyítva az élcsapatban vagy, de önmagadhoz mérve… Ha összehasonlítod, az itt megjelenteket, nem látni fejlődést bennük, pedig az első és utolsó közt eltelt egy kis idő. Legyél szíves összeszedni magad, és többet olvasni, elemezni, mégjobbakat írni. Biztos vagyok benne, hogy tudsz.

Juj... Hát elképzelem, hogy ez akár az én lovam fejében is lejátszódhat, és akár annak is ez lehet az utolsó sora... De meg is ijdeke tőle, inkább gyorsan elfelejtem... Szörnyű, de nagyon szép...