Baleset a villamoson...,©

Baleset a villamoson...,©

…,itt a hétvége...,mindenki rohan haza...,meleg, zsúfoltság mindenütt.
A villamosban, mint a heringek egymás hátán. Még a felszállás..., a tülekedés, töltötték ki elmémet, mikor is különféle szagok közül, egy csodálatos érzéki parfümillat kezdett magával ragadni. Ez az illat ott áll előttem teljes élő eleven nyári ruhás nő alakjában..., szorosan hozzám simulva.
A villamos meg csak rángat és állandóan összelökődnek az emberek, mint én is az előttem levő hölggyel.
Már kezd kínossá válni a helyzet, mert a vékony vászon nadrágom elkezd kidudorodni. Ezt az illat tulajdonosa is észrevette s a fenekét, mintha véletlen lenne jobban neki nyomta, s ahogy a villamos mozgott vele együtt ő is.
A vér a halántékomban dobolt, mi lesz ebből...,élvezte a helyzetet..., nem nézett hátra , de elképzeltem a huncut mosolyát...,huhh a veríték a hátamon kis patakot alkot..,
Éreztem, hogy alig tartom magam...,elélvezek...,az eleje ki is ül a nadrágomra egy kis foltot hagyva...,végre megállt a villamos és együtt leszálltunk.
A lépcsőről még visszanézett rám.., majd lefelé..., és elmosolyodott...,
- Jöjjön...,- mondta ő is izgatott hangon s kezembe nyomta szatyorját, hogy tegyem magam elé.
Pár percre lakott a megállótól...,
- ha már ilyen galibát okoztam segítek magán.., mondta.
Még mindig az előzőek hatása alatt a lakásba érve, karomba kaptam és megcsókoltam...,
- ügyesen kisiklott a kezemből...,pardon a nadrágról volt szó...,kapja le..,mondta ellentmondást nem tűrő hangon és kiöblítem s vasalóval megszárítom..,s azzal bevitte a fürdőszobába.

Az ajtó félig nyitva maradt utána és láttam, hogy a nyári ruháját a mosógépre dobta s csak egy kis halvány sejtelmes csipke fehérnemű maradt rajta...,
- no most már elég...,utána mentem s hátulról nekifeszültem, hogy érezze a falloszom, ami már az alsómban nem fért.
Nem ellenkezett.., lába közé nyúltam éreztem, hogy ő is tiszta nedves...,
a tükörben láttam a melleit, mint két érett édeni gyümölcs kiemelkedve alig takaró kis melltartóból..., a meggy piros előre feszülő bimbókkal...,
egy hirtelen mozdulattal hátra nyúlt..., - gyere..., és falloszomnál fogva húzott maga után a hálóba...,
- csak a kis pántot húztam félre ahogy négykézlábra ereszkedett..., borotvált puncija, mint a hal cuppant rá a makkomra..., felnyögött s kéjesen vonaglott..., valósággal szívta magába..., gyere beljebb...,beljebb...,még...,az illata teljesen megrészegített...,soha ilyen vadul még nem ökleltem...,
- tetszett neki, mert valósággal üvöltött..., egyre hajtogatta …,még...,még..., ne hagyd abba..., beljebb...,közben lekerültek az utolsó ruhadarabok is rólunk.

Most ő lökött hanyatt és , mint egy cowboy ugrott rám és ült nyeregbe..., s mint aki vágtat oly mozdulatokkal …, járt a falloszomon le s föl..., majd hozzám hajolva kínálta fel bimbóit a számnak..., felváltva adta az érett gyümölcsöt....,így vágtattunk a gyönyör mezején..., mozdulatai lassulni kezdtek, s hozzám simulva zárt combokkal csak hüvelyének mozgásával tartotta keményen falloszom...,valami eszméletlen jó érzés...,csókoltuk egymást..., a nyelve a számba ölelkezett párjával..., pillanatonként változtatott..., lesiklott rólam és szájával kezdett szopogatni s nyelvével körbe-körbe a makkot..., visszaülök mondta s már pattant is nyeregbe..., - és vad lovaglásba kezdett...,mindketten kezdtünk a csúcsra érni...,most..,most...,éreztem hüvelye minden rándulását..,minden mozdulata egy gyönyör hullám volt számomra...,
- gyere mondom élvezek én is...,erre elkapta falloszom és míg az utolsó csepp is ki nem lövellt járt a keze rajta. Csodálatos volt vele...,rajtam pihegve nevetett és áldotta a villamos társaságot, amit én is :)))
Rendbe tette a nadrágom és búcsúzóul egy hosszú csók után , kezembe csúsztatott egy kis kártyát...,hívj..., - mondta …, a férjem sokat van távol, s nagyon hiányzik a szex...,és most már Te is.

Ezután..., hetente találkoztunk s a jelszó „villamos”lett..., erre mindketten jó kedvre derültünk.

Hónapokig tartott az idill, mikor is az utolsó találkozónkon bánatosan közölte a férjét áthelyezték másik részleghez, és most már nem kell utaznia...,
Így lett vége a legszebb balesetemnek …,


2005.
samvay©