Az óriásölő 1. rész

A lány lassan kinyitotta a szemét, hosszú perceken keresztül zavart volt még, homályosan látott, a feje zsongott, a háta rettentően fájt. Elsőként azt érezte, hogy a haja az arcába lógott, a fekete zuhatag komótosan lengett ide-oda, ahogy a teste megmozdult. Amikor letekintett, két óriási, otromba lábat látott és az utat, melyen haladtak, göröngyös földön és kisebb kavicsokon jártak. Arina összeszedte minden erejét és felnézett, ekkor tudatosult benne, hogy mi történt vele és hol is van voltaképp: egy hatalmas teremtmény vállán csüngött, elrablója a combját szorította. Ahogy az óriási test komótosan haladt az erdei úton, a lány tehetetlenül himbálózott ide-oda, úgy érezte magát, mintha egy leölt állat lett volna, zsákmány a vadász hátán. Tudta, hogy meg kell szöknie valahogy, de jártányi ereje sem maradt. Halványan emlékezett a történtekre: kedvesével kilátogattak a kastély melletti faluba, az ünnepségre. Az óriás hirtelen bukkant fel, mindenki sikoltozott és menekült, ő pedig… A felfordulásban elszakadt a vőlegényétől, a fején hatalmas ütést érzett, és elsötétült minden.



Arina fintorgott, ahogy egyre többet fogott fel a külvilágból. A szörnyeteg iszonyúan büdös volt, a testén bőrből, irhából varrt inget és nadrágot viselt, ám az elkészítésükben nem jeleskedhetett, mert dögszag terjengett körülötte, a legyek is gyakorta ellepték. Mezítláb járt, csak valami indákból font láncféle csüngött a bokáján; fegyverét, az otromba bunkót fél kézzel, a földön húzta maga után, Arina biztos volt benne, hogy nem azzal ütötte le, különben a feje széthasadt volna, akár egy érett dinnye.
Az út sokáig tartott, a lány próbálta megfigyelni, hogy merre jöttek, de minden túl egyforma volt. Végül elérkeztek a szörnyeteg búvóhelyéhez, a tágas barlang egy vízesés mögött rejtőzött. Az óriás kiválóan ismerte az utat, úgy jutott be, hogy egyetlen csepp víz sem érte, komótosan elcammogott a kezdetleges tűzhely mellett, majd terhét a földre tette. Arina felnyögött, mikor a kövekre esett, elrablója úgy bánt vele, mint egy élettelen babával. A lány felült, próbálta összeszedni magát, hogy megszökhessen, de úgy érezte, jártányi ereje sincs. A barlang félhomályában elvesztette az óriást szem elől, csupán a csörömpölést hallotta, ahogy a teremtmény a sötétben motozott. Talán épp az edényeket válogatta, amiben megfőzi őt… Arina már épp összeszedte volna magát, amikor egy erős kéz elkapta a hajánál fogva és vonszolni kezdte, a lány sikított és rúgkapált, úgy érezte, mintha lenyúznák a fejbőrét. Az óriás a barlang végébe vitte, ahol a sziklafalból vaskos láncok csüngtek alá.
Arina próbált ellenállni, de még ereje teljében sem dacolhatott volna fogvatartójával, a szörnyeteg játszi könnyedséggel verte bilincsbe mindkét csuklóját. A láncok elég hosszúak voltak, a lány reményvesztetten omlott a földre, elpityeredett, könnyes szemmel figyelte, ahogy a szörnyeteg hátat fordított neki, majd elindult vissza a bejárat felé.
Odakint már sötétedett, az óriás tüzet rakott, az éledező lángok bevilágították a barlangot. Arina rettegve nézte a teremtmény minden mozdulatát, a tűz fénye mellett jobban megfigyelhette. Legalább háromszor akkora volt, mint egy ember, vaskos végtagjaiban olyan erő lakott, hogy gyökerestül téphette volna ki az erdő fáit. Durva vonásait undorítónak és taszítónak találta, apró szemében nem látott értelmet, csupán egy állat ösztöneit. Az óriás eleinte nem foglalkozott vele, a tűz fölött húst sütött, majd csámcsogva falatozott, mindent bekebelezett, még a csontokat is.
Arina kissé megnyugodott, a szörnyeteg minden bizonnyal nem óhajtja felfalni őt, legalábbis aznap este már biztosan jóllakott. Tehát lesz egy egész éjszakája… mire is? Hogy a kedvese eljöjjön érte és megmentse. Ó igen, már csupán ebben bízott, hiszen ő maga sosem szabadulna a láncok fogságából. A szerelme bizonyosan eljön érte, már a nyomukban lehet! A lány éppen ezen álmodozott, mikor az óriás hirtelenjében megfordult és ránézett. Arina megdermedt a rémülettől, mert olyasmit látott a szörnyeteg tekintetében, amit semmivel sem téveszthetett össze: mohóságot, vágyat. Már ekkor tudta, mi lesz a sorsa.
A teremtmény döngő léptekkel a barlang mélyére sietett, letérdelt a leláncolt lány mellé. Kis ideig csak nézte, csodálta, majd egész közel hajolt hozzá és mélyen magába szívta az illatát. Arina ellenben egyáltalán nem volt elragadtatva attól a szájszagtól, ami az arcába csapott, még soha életében nem érzett ilyen fertelmes bűzt, kis híján elhányta magát. Sírógörcsöt kapott, amikor a szörnyeteg hozzáért, durván végigsimított a haján és arcán, majd a mellkasán. Ezután egyetlen mozdulattal letépte a melleiről a ruhát, Arina csupasz, feszes keblei előbukkantak a rongyok alól. A lány felsikoltott, a könnyei patakzottak, az arca vörös volt a szégyentől; amikor a szörnyeteg újból hozzáért, rúgott egyet a lábával, de többet nem tehetett, mert az óriás azonnal a földre nyomta. Ezután Arina elfordította a fejét és összeszorított szájjal tűrt, legszívesebben meghalt volna. A teremtmény mohón szimatolta őt, újból játszadozni kezdett vele, durván gyúrta, kínozta a melleit, az érdes bőr, a koszos, töredezett körmök végigkaristolták a kebleit, felsértették a hetyke kis mellbimbóit.
Ezután az óriás keze lejjebb siklott, benyúlt a lány szoknyája alá, a lába közé, a vaskos alsóneműn keresztül tapogatta, szimatolta az illatát, majd elengedte. Arina reszketve, könnyes arccal nézett föl, most már valóban azt kívánta, fogvatartója bárcsak fölfalta volna. Bárcsak végzett volna vele. Az óriás kissé letolta a nadrágját, épp csak annyira, hogy az ágaskodó hímtagja kiszabaduljon. Arina rémülten figyelte, hogy mi lakik egy ilyen szörnyeteg lába közt: a jókora herék fölött hatalmas hímvessző meredezett, legalább olyan hosszú volt, akár egy megtermett férfi karja, rajta a makk akkora, mint egy nagyobbacska gyermek feje.
Az óriás nem tétovázott, megragadta a lányt és letépte róla az alsóneműt; Arina zihálva hadonászott, rúgkapált, de tehetetlen volt, a szörnyeteg szétfeszítette a lábait és hímtagját a hüvelye bejáratához illesztette. Arina felsikoltott, mikor a hatalmas makk elkezdte ostromolni, soha nem érzett ehhez fogható fájdalmat, azt hitte, szétszakad odalent. Az óriás nem kímélte őt, keményeket lökött, lassan, de biztosan haladt előre. A makkja hamarosan eltűnt a lány hüvelyében, majd a vesszeje következett, egyre beljebb hatolt, egyre mélyebbeket lökött. Végül elérte azt a pontot, ahonnan már nem haladhatott tovább, keményen nyomta a lány méhszáját, óriási vesszeje félig eltűnt a hüvelyben. Ekkor jött az igazi pokol Arina számára, az óriás hágni kezdte őt, állati brutalitással. A lány minden egyes lökésnél felsikoltott, zokogva, magatehetetlenül tűrte az erőszakot, a szörnyeteg olyan szorosan tartotta a lábát, hogy moccanni sem tudott. Az óriás lihegve dolgozott rajta, bűzös lehelete minduntalan Arina arcába csapott. Amikor a teremtmény közeledni kezdett a kéjhez, még gyorsabbra vette a tempót, majd egy utolsót döfött. A teste megrándult, a fejét hátravetette, hangos mordulás mellett élvezett el. A lány öklendezett, mikor érezte, ahogy a lüktető hímvessző elkezdte lövellni belé az ondót, a hüvelye pillanatok alatt csordultig telt. Az óriás lihegve kivette hímtagját a lányból, mintha dugót húzott volna ki egy üvegből, nyomában irdatlan mennyiségű sperma ömlött a rögös talajra. A szörnyeteg zihálva figyelte a művét, mélyen magába szívta a testnedvek illatát, majd vesszejét ismét a lányba mártotta. Újból hágni kezdte, ugyanolyan durván, akárcsak a kezdetekkor.
Telt az idő, Arina teljesen elgyengült, már ahhoz sem volt ereje, hogy sikoltson, így könnyektől maszatos arccal, fásultan tűrte, hogy a szörnyeteg ki-be járjon benne. Nem hitte volna, hogy túléli az éjszakát, és nem is akarta. Az óriás számtalanszor beléontotta a magját, mielőtt békén hagyta volna. Amikor a hímtag végleg kicsusszant belőle, a lányt már semmi nem érdekelte. Az sem, hogy a szerelme úton lehet, és talán megmenti őt. Hiszen már elkésett.

Eljött a reggel, Arina elgyötörten nyitotta ki a szemét. Nem aludt az éjszaka, sokkal inkább elájult. Felült, összehúzta magát, a láncai hangosan csörögtek. Érezte, hogy nagy adag sperma buggyant ki a hüvelyéből, visszanézett arra a helyre, ahol az este feküdt az erőszak közben. Egy óriási foltot látott, a barlang kemény, köves talaja még nem itta be, a fehérlő ondó az ő vérével keveredett. Arina gyomra felfordult, kis ideig küzdött, de aztán feladta és öklendezve maga mellé hányt.
Az óriás is ébredezni kezdett, kis ideig szöszmötölt a holmijai közt, végül kiment a barlangból. Körbeszimatolt, ellenőrizte a területét, ivott a folyóból, majd visszatért a rejtekhelyére. Tekintete hamar megakadt a leláncolt leányon, érezte az illatát, az ágyéka dudorodni kezdett. Döngő léptekkel megindult, Arina elgyötört tekintettel nézte, ahogy a teremtmény elővette a vesszejét. Az óriás megragadta a lány lábát, szétfeszítette és ezúttal egyetlen mozdulattal beléhatolt. Arina felsikoltott a kíntól, tegnap este óta a hüvelye rengeteget tágult, a szörnyeteg hímtagja már akadály nélkül siklott benne, ám még mindig szörnyű fájdalmat érzett az aktus alatt. A teste rázkódott, csupasz mellei le-föl táncoltak, ahogy az óriás hágta őt. Fásult arccal tűrt, lélekben teljesen máshol járt.

Ezután a napok így teltek. Az óriás minden este meghágta a lányt, gyakorta reggel is, mikor milyen kedve volt. Arina az első időben elutasított mindent, nem evett és nem ivott, pedig a teremtmény gondoskodott róla: húst sütött és vizet hozott neki a folyóról. Végül a lány nem bírta tovább, az életösztön felülkerekedett rajta, először az innivalót fogadta el, majd később enni kezdett. Lassan beletörődött a sorsába, egy hegyi óriás asszonya lett, és az „ura” minden este a kedvét töltötte rajta. Arina jó ideig fásultan tűrte az együttléteket, a hüvelye teljesen kitágult, már nem érzett fájdalmat. Sőt. Egy idő után azt vette észre, hogy az az óriási hímtag egész kellemesen masszírozza odabent. Hetek múltán, az esti együttlétük alatt kellemes meglepetés érte.

Arina széttárt lábakkal feküdt a földön, jó pár napja már, hogy önként tette szét a combját fogvatartójának, tudta, hogy úgyis sor kerül az aktusra, inkább nem ellenkezett. Mint mindig, a szörnyeteg ezúttal is lankadatlanul, fáradhatatlanul dolgozott rajta, a hatalmas hímtag ritmikusan, keményen járt a hüvelyében. Arina egyre inkább érezte, hogy eluralkodnak rajta az ösztönei, mozgatni kezdte a csípőjét, pihegve feküdt az óriás alatt. Hirtelenjében a szeme tágra nyílt, a teste megfeszült, arcát elöntötte a pír. A hüvelye keményen összerándult, akkorát élvezett, mint még soha életében. A lány újból sikoltozott a szörnyeteg alatt, ám ezúttal már a kéjtől, és nem a fájdalomtól. Arina először nézett a fogvatartója arcába, kéjesen pihegett, miközben az orgazmus csillapodott a testében. A szörnyeteg vonásait figyelte, nem tartotta olyan taszítónak, mint az első alkalomkor, már-már emberinek tűnt. A lány lihegve hanyatlott vissza a földre, lehunyta a szemét, tudta, hogy az óriás még jó ideig dolgozni fog rajta.

Arina ezentúl kíváncsian várta az újabb együttléteket. Az a fergeteges orgazmus nem hagyta nyugodni, újból át akarta élni. Odahaza már sokat szeretkezett a kedvesével, és többnyire el is élvezett vele, ám még soha nem elégült ki ennyire, mint az elmúlt éjszaka.
A következő este a lány sokáig figyelte az óriást, várta, hogy foglalkozzon vele, ám a szörnyeteg túlontúl sokáig szöszmötölt napi teendőivel. Megnyúzott egy medvét, amit délután ejtett el, húst sütött, majd jóllakottan pihent a tűz közelében. Arina elvesztette a türelmét. Amikor hetekkel ezelőtt az óriás durván megerőszakolta, ő pedig meg akart halni, sosem gondolta volna, hogy egy napon majd ezt teszi. A lány előrébb kúszott, amennyire a láncai engedték, leült a földre és szemérmetlenül kitárta a lábait. Hüvelyének illata hamar eljutott az óriáshoz, aki felkapta a fejét és a lány felé fordult. Arina még jobban széttette a lábait, valósággal felkínálta magát a szörnyetegnek, aki ezután már egy pillanatot sem tétovázott. A lányhoz sietett, út közben a hímtagját elővette a nadrágjából, a méretes szerszám épp akkor éledezett, egyre keményebb és keményebb lett. Arina pihegve élvezte, ahogy az óriás vesszeje beléhatolt, majd kezdetét vette a szokásos, vad aktus. Már rögtön a kezdetekkor érezte, hogy elindult a gyönyör úján, a szemérme nedvesedett az izgalomtól, a csiklója és a mellbimbói is megduzzadtak, megkeményedtek. Minden tökéletes volt, a hüvelyét teljesen kitöltötte, feszítette az óriási hímtag, a makk masszírozta, kényeztette belül, és a szörnyeteg egyetlen pillanatra sem pihent, a hátsója rendületlenül járt. A ritmikus, kemény behatolások hamar meghozták gyümölcsüket, Arina kéjesen felnyögött, az egész teste beleremegett az orgazmusba. Nyögve, zihálva élvezett, körmeit mélyen az óriás bőrébe vájta, a hüvelye összerándult, majd ritmikus dobolásba kezdett. Amikor a kéj csillapodott, a lány visszahanyatlott a földre, lehunyta a szemét. Az óriás még mindig keményen hágta őt, a teste rázkódott a lökések alatt, a mellei le-föl táncoltak. Tökéletesen kielégült, úgy, ahogy egy emberrel még sosem. Ám az éjszakának koránt sem volt vége. Miután az óriás beléontotta a magját, újból hágni kezdte őt, Arina jó ideig lehunyt szemmel hagyta magát, széttárt lábai elernyedtek, csupán a hüvelye és ánusza rezdült össze olykor-olykor a gyönyörteljes orgazmus utóhatásaként. Hamarosan azonban újból pihegni kezdett, egyre gyorsabban és egyre hangosabban. A szeme felnyílt, mikor egy különösen erőteljes lökés után ismét szétáradt testében a kéj; Arina megvonaglott, lábai megfeszültek, felsikoltott, a hüvelye keményen összerándult az óriás hímtagja körül. Ez az orgazmus még az előzőnél is jobb volt, a lány kis ideig azt hitte, belehal, levegő után kapkodott, a szíve majd kiugrott a helyéből. Ráadásul úgy tűnt, mintha a gyönyör véget sem akarna érni, kicsit csillapodott, Arina hüvelye és ánusza lüktetni kezdett, ám ekkor újból jött a kéj, hirtelen, villámcsapásként. A lány zihálva vonaglott az óriás alatt, az orgazmus csúcsán még mindig ki-be siklott benne a méretes hímtag, elképesztő élvezethez juttatva őt. Pár pillanat múlva érezte, hogy spermaáradat zúdult a hüvelyébe, már ettől sem undorodott. Sőt. Azt sem bánta volna, ha az egész testét beborítja, a bőrén akarta érezni, és a szájában.
Mindenesetre az aznapi örömöknek vége szakadt, az óriás lihegve kihúzta vesszejét a lányból, majd visszatért a barlang szájához, hogy megpihenjen a tűz mellett. Arina kéjesen elnyújtózott és magára húzta a takaróját. Fogvatartója fekhelyet is készített neki, szalmával és állatbőrökkel bélelte ki, így a lány kényelmesen alhatott.


/folytatása következik/