Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John: Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Az olasz kaland

<!-- @page { margin: 2cm } P { margin-bottom: 0.21cm } -->

Mielőtt 12.-be mentem volna, nyáron kinn voltam New Yorkban apámnál és új családjánál. Ez volt az első látogatásom, és annyira jól sikerült, hogy apám novemberben hazajött a 18. születésnapomra, és egy hétig nálunk is lakott. Lányruháimat elrejtettem, s bár sokat beszélgettünk, a traviságomról nem esett szó köztünk, és remélem anyu sem hozta szóba. Akkor még úgy gondoltam, túl távol lakik ahhoz, hogy tudnia kelljen róla.
Apám novemberi látogatásának következménye az volt, hogy abban az évben elmaradt a szokásos karácsonyi látogatása, így apai nagyszüleim mentek ki hozzá New Yorkba. Anyai nagyszüleim már nem élnek, így ketten maradtunk anyuval a téli ünnepekre.
- Itt a soha vissza nem térő alkalom - jelentette ki anyu december elején. - Nem vagyunk senkihez sem kötve, lemegyünk Firenzébe az ünnepekre, jó?
- Jó - feleltem. Nekem aztán tök mindegy volt.


Anyu nekilátott a szervezésnek. Hamar rájött, hogy nem nagyon lenne szerencsés Firenzében karácsonyozni, mert egy szállodában karácsonyfát állítani nehézkes lenne. Végül sikerült megfelelő szobát foglalnia, úgyhogy eldő
lt, hogy karácsony másnapján, 26-án megyünk, ott szilveszterezünk, és január 2-án jövünk haza. Talán nem örültem elég feltűnően a fejleményeknek, mert anyu kerek-perec rákérdezett:
- Mi a baj a Firenzével?- Semmi, csak azt terveztem, hogy nagy buli lenne…, szóval érdekes lenne lányruhában szilveszterezni - böktem ki.
- Azt ott kinn is megteheted.
- Hogyan tehetném?
- Figyelj ide kófic - fordult felém. - Megbeszéltük, nem? Olyan ruhában vagy, amilyenben akarsz. Gondoljon aki amit akar, nekünk ez így lesz természetes. Én magam adtam lányruhákat neked. Ha lányruhában vagy, nekem ugyanaz, mintha fiúruhában lennél. Hol itt a probléma?
- Nem veled van a probléma. Hanem itthon szilveszterezhetnék lányruhában.
- Odakinn is megteheted.
- Odakinn? Hogyan?
- Nem ismer ott minket senki.


Ez megtetszett. Egyből visszatért az életkedvem. A farsang után ugyan hosszas beszélgetésekben elfogadtattam anyuval, hogy én most már nem csak a farsang kedvéért öltözök lánynak, hanem amúgy is. Tudtam, hogy azt gondolja, meleg vagyok, de én próbáltam azt megértetni vele, hogy engem szexuálisan különösebben nem izgatnak sem a fiúk, sem a lányok. Ennek semmi köze a párkapcsolati ügyekhez, ez a dolog az én belsőmben van. Én egyre biztosabb vagyok abban, hogy lány vagyok itt belül, és azt szeretném, ha ez kifelé is így látszana. Egyelőre csak itthon, magunknak, de már ez is nagy eredmény.
Kezdetben úgy tűnt könnyebben elfogadja a helyzetet, de mindig újra meg újra visszatért a témához. Nem bántam, a nehezén már túlestem azzal, hogy ez egyáltalán szóba kerülhetett, meg aztán a későbbi beszélgetésekben is inkább önmagát győzködte. Felemlegette, hogy régebben is mindig a lányokkal szerettem játszani, hogy babát vetettem vele a játékboltban, hogy csupa lányt akartam meghívni a szülinapi zsúromra, kedvenc színem azután lett a piros, hogy a rózsaszínről lebeszélt, és így tovább.
Mire azonban kivívtam a jogot, hogy otthon bármikor kiöltözhessek nőcinek, a dolognak kicsit meg is kopott az érdekessége. Egyre ritkábban éltem a lehetőséggel, kezdtem lusta lenni teljesen átöltözni iskola után. Inkább csak hétvégén, ha tudtam, hogy egész nap nem megyek sehová, vettem fel teljesen női ruhákat, de a sminkelés ilyenkor is elmaradt. Inkább az egész öltözködésemmel mozdultam el csajos irányba. A szűk farmerjeimet hordtam, olyanokat, amilyeneket akár lányok is hordhatnának. A kapucnis, bélelt dzsekim és a bakancsom is elment volna lánycuccnak is, bár az előbbi férfi-gombolású volt, az utóbbi pedig mégiscsak 42-es. Szűk pólókat hordtam - gondosan kiválogatva az unisex darabokat -, V-kivágású pulcsikat, kerülve a direkt férfiszíneket. Ha hideg volt, és nem volt aznap tornaóra, a farmerom alá harisnyanadrágot vettem fel - anyu örömmel vett nekem direkt erre a célra néhány női pamutharisnyát. Egyszer meg is jegyezte, legalább annyi haszna van az egészből, hogy nem fázok meg neki. Aztán, ha ilyenkor például hazajöttem, a farmert levettem, és az alatta lévő harisnyában maradtam, vagy levettem a pucsimat is, és az egészre felvettem egy otthoni kötényruhát, amiből jó néhány használttal ellátott anyukám.
Nyárra ezek a szokások persze elkoptak, de ősszel már a maguk természetességében, és - mondjuk ki - unalmában indultak újra. A lehetőség azonban, hogy most nyilvánosan, közösségben lehetek lány, teljesen új volt, és mint ilyen, felvillanyozott.
Ennek hatására elkezdtem újraéleszteni testemen megkopott nőiességemet. Kicsit szőrösödtem főleg a bajuszkám és a lábam. A borotválás helyett anyu rábeszélt a fájdalmasabb, de ezerszer tartósabb epilálásra. A szám körül és az államról szemöldökcsipesszel szedte ki a szőröket - nagyon fájt -, a lábamról SilkÉpillel távolítottuk el a szőrt - ez az előbbi beavatkozás után már meg se kottyant. Az utolsó tanítási nap estéjén kiszedtük a szemöldökömet és alányírtuk a hajamat a tarkómon. Ettől a két beavatkozástól egyből visszanyertem lányos arcomat.
Elő-karácsonyi ajándékként anyu vett nekem csajos fehérneműket. Lényegében akkor fejlődött fel a ruhatáram az alsóneműk tekintetében arra szintre, ami egy átlagos lánynak van. Akkortól van megfelelő mennyiségű női bugyim, harisnyám, melltartóm, spagettipántos trikóm. Akkor kaptam a harisnyanadrágok mellé első combfixemet, és - bármily furcsa, de - első lánypizsamámat és női zoknijaimat is. Ruhák tekintetében még mindig messze el voltam maradva, bár ezen enyhített a karácsonyfa alatt talált ezüst-gránátszín girlandos kisestélyi és bordó koktélruha. Így esett aztán, hogy bár a karácsonyfához még - ugyan csajosan értelmezett - pólóban, pulcsiban és farmerban járultam, viszont a vacsorához már a kisestélyiben és a combfixben ültem le.
A másnapi csomagolás jelentette a választóvonalat. Eldöntöttem, későbbi meghátrálásomat megelőzendő, csak női cuccokat csomagolok. Szerencsére, én nem voltam olyan gondban, mint anyu, lévén sokkal kevesebb női cuccom volt. Az enyémek szinte mindannyian belefértek volna egy bőröndbe. Viszont bánatomra, választanom kellett a kisestélyi és koktélruha között, lévén mindkettő ujjatlan, és anyu, a télre való tekintettel, csak egy ujjatlant engedélyezett. A kisestélyit választottam, és melléje a hosszúujjú charleston-ruha és egy anyutól örökölt hosszúujjú fekete miniruha került a bőröndbe, az összes női fehérneműm és pólóm mellé. A bugyi volt a legszűkebb keresztmetszet, abból pont annyi volt, mint ahány napra megyünk, de nem voltam hajlandó egyet sem vinni a fiú alsónadrágjaimból. Harisnyával jól el voltam látva, nejlonharisnyából csak a jobbakat vittem, meg mellé a három pamutot. Melltartóból beraktam mind az ötöt, pedig azt nem is muszáj felvenni, tudok én deszka lenni melltartó nélkül is. Betettem mind a három anyutól való szoknyám, a szűk feketét, a sötétkék nyomottmintás harangszoknyát, és a vastag zöld szövetszoknyát. Betettem a legszűkebb farmeremet, a három legcsajosabb pulcsimat, és a fakózöld kapucnis kardigánt. Magassarkú körömcipőm mellé, egyetlen fiúként is hordott cuccként egy vékonytalpú fekete edzőcipőt tettem bőröndömbe.


A másnapi utazáshoz való öltözködés jelentette az egyetlen problémát. Nem akartam fiúnak öltözve érkezni Firenzébe, de az akkor még létező határellenőrzés miatt nem öltözhettem lánynak sem. A kettő közötti szűk határmezsgyére kellett belőnöm magam. Női bugyit, spagettipántos trikót és nejlonharisnyát vettem fel, de melltartó nélkül. Ezekre rávettem az elég-szűk-de-azért-kibírjuk-benne farmeromat, és egy szűk, fekete garbót. Felvettem a bakancsomat, a dzsekimet, a kecsua-sapkámat, és készen álltam az útra.
Hajnalban indultunk a kis gülüszemű Toyotával, anyu frissen vezetett, így még majdnem mindig reggel volt, mikor a határhoz értünk. Nem volt semmi gond, gond nélkül suhantunk át a férfinévre szóló útlevelemmel, aztán az osztrák autópályákra érve elkapott a kisördög, lehajtottam a napellenzőmet, és a rajta lévő tükör segítségével elkezdtem kihúzni a szemem.
- Mit csinálsz? - sandított rám anyu a volán mögül.
- Lánnyá válok - feleltem flegmán.
- Én meg sírni kezdek - húzta el a száját anyu. - Várj inkább, megállunk, és kifestlek.
- Jobb itt a kocsiban, nem akarok kiszállni.
- Itt csinálom, a kocsiban.
Úgy is lett. Félreálltunk egy autóspihenőben, és csak úgy, az ülésen ülve, anyu gyönyörűen kisminkelt. Majd csajosra átfésülte a hajamat, és kifestette a körmömet bordóra. Felvettem a gyűrűimet, karkötőmet és készen voltam.
A baj még az olasz határ előtt bekövetkezett. Egyre jobban éreztem, pisilni kell. Mikor ezt szóvá tettem anyunak, csak megvonta a vállát:
- Úgyis megállunk tankolni.
A benzinkútnál azonban túl sokan voltak, és mivel kinézetem miatt én már a női WC-be lettem volna hivatalos, megijedtem. Nem mertem bemenni. Így aztán be kellett mennünk az autópálya melletti településre, és ott a bevásárlóközpont mélygarázsa elég kihaltnak tűnt ahhoz, hogy ki merjek szállni az autóból. A női WC-be indultam, de hirtelen mégis a férfibe mentem be. Legfeljebb azt gondolják, eltévedtem, nyugtattam magam. Bezárkóztam az egyik ülőkés boxba, és közben hallottam, hogy bejön valaki. A torkomban dobogott a szívem. Hallottam, amint pisil a piszoárnál. Megvártam míg elmegy, majd én is pisiltem. Mikor kifelé jöttem, egy férfi, nyilván az előbbi, ott állt a WC-ajtóval szemben. Csodálkozva rám nézett, én elkaptam a fejem, és elsiettem a kocsi felé. Ezen most túl voltam, de legközelebb a női WC-be kell mennem, nincs mese. A férfi csodálkozó tekintetén láttam, hogy odavaló vagyok. Ez a tekintet volt a legszebb bók, amit valaha egy idegen férfitól kaptam.


Hosszú volt az út, még kétszer kellett pisilnem menni, de azokat már bátran megoldottam a benzinkutak női mosdóiban. Délben Az elsőnél még ebédeltünk is aztán önkiszolgáló étteremben. Én először tiltakoztam, de most anyu kemény volt. Nem bujkálunk a világ elől, mondta, ha nem merem csinálni, öltözzek vissza fiúnak. Igaza volt, és nem is volt semmi baj. Én meg se szólaltam, nem néztem senkire, csak toltam a tálcám anyu mögött, aztán ő fizetett.
Estére értünk Firenzébe. A szállodát hamar megtaláltuk, azt hiszem véletlenül, csak szerencsénk volt. A szállodai boyok beparkolták a kocsinkat, felhordták a csomagjainkat. Én mindvégig anyu háta mögé rejtőztem, és nem néztem senkire. A bejelentkezésnél szerencsére csak anyu útlevelét kérték el, így nem volt szükség a „miért, tán tiltja a törvény a lánynak öltözést?” nézésemre.
Vacsorázni csak anyu ment le, én azt mondtam nem vagyok éhes. A másnapi reggelit már nem úszhattam meg. Sze
rencsére korán keltünk, még alig voltak az étteremben. Én a pólós, farmeros, edzőcipős öltözetet választottam, a szoknyához még két napig nem volt merszem. Napközben a várost jártuk, hidak, Medici-palota, Uffizi, templomok, reggel és este a szállóban kajáltunk, délben valahol a városban ezt-azt. Valójában a kutya sem figyelt ránk. Lánynak nem voltam annyira szép, hogy megakadjon rajtam bárki tekintete, akkor meg: kit is érdekeltünk volna annyira, hogy alaposabban megnézzen? A harmadik nap már szoknyát is mertem venni. Az idő is megenyhült, majdnem tavaszias hangulat alakult ki a városban, így felvettem a sötétzöld vastag szoknyámat vékony fekete nejlonharisnyával, és az edzőcipőmmel. Magamra vettem a sokzsebes, kapucnis dzsekimet, de nem is húztam fel a cippzárt. Útikönyvvel a kezemben, anyukám oldalán úgy néztem ki, mint egy átlagos turistalány. Azt azért nagyon reméltem, hogy anyukám látványa elriasztja az engem leszólítani akaró olasz pasikat. Akár ezért, akár másért, de nem volt ilyen atrocitás.


Az első szoknyás napomon történt, hogy este az étteremben anyám összeakadt két lengyellel. Amolyan anyám korabeliek voltak, szőkék, magasak, kék szeműek, és nagyon vidámak. Az egyik talán Mirek volt, a másik biztosan Jurek. Nem nagyon tudtak semmilyen nyelven, de roppantmód megörültek anyámnak, akivel tudtak oroszul beszélgetni. Másnap a reggelinél újra megjelentek, aztán a vacsoránál megint. Volt, hogy mi mentünk lefelé, és ők már jöttek felfelé, vagy fordítva, de valahogyan mindig összeakadtunk. Én ilyenkor hamar leléptem, de anyu mindig maradt, nagyon élvezte a hódolóit. Szilveszter napjának délelőttjén a városban is összetalálkoztunk velük, messziről integettek egy kávéház teraszáról, le kellett ülni velük inni valamit.
Szilveszter estére a szálló éttermében rendezett bált választottuk. A délutáni sötétedéskor anyukám iszonyú tempójú önfiatalításba kezdett. Akkor eszembe se jutott hogy a Mirek, meg a Jurek miatt. Mindenesetre megpróbáltam felvenni a tempót. Becsületére legyen mondva, hogy engem is kiszolgált rendesen. Így a szilveszteri vacsorához már két kisestélyis díva vonult le: egy idősebb, de még mindig gyönyörű, és egy fiatalabb, de kissé fiús egérke.
A vacsora után tánc következett. Jurek és Mirek is megjelent, anyut többször is megtáncoltatták. Engem is akartak, de én mindig udvariasan elhárítottam a lehetőséget. Ültem a félhomályban, az asztal sarkán. Tökéletesen elégedett voltam vele, hogy nem vesz észre senki, csak figyeltem a többieket, és élveztem, hogy nő vagyok.
Éjfélkor újra megjelentek Mirekék, pezsgővel újévet köszönteni, és aztán már nem tágítottak. Én is kaptam egy pohárral, aztán még eggyel, és az italtól kellemes zsongás indult meg bennem, ami vakmerőséggel párosult. Jurek, az idősebbik, addig unszolt, hogy menjek vele táncolni, míg ráálltam. Mi baj lehetett volna? Félhomály van, mindenki részeg, senki nem figyel rám. Úgy éreztem, mint a bábból kikelt lepke, amikor kilép a fényre.
Ma már világos, hogy Jurek nem önmagamért fordított rám ennyi figyelmet, hanem csak a terepet akarta előkészíteni Mireknek anyám megdugására. Anyunak ez nem is lehetett ellenére, hiszen az este folyamán többször is tüntetően kedves volt Mirekkel, és az ellen sem tiltakozott, hogy Jurek elvigyen engem táncolni.
Jurek egyre távolabb terelgetett engem a táncparketten, míg pont az ellentétes oldalra kerültünk az asztalunktól. Szívesen táncoltam, jól is ment a dolog, amikor Jurek egyszer csak a fülembe súgta:
- You are boy?
Lemerevedtem. Kérdezi? Mondja? Hogy fiú vagyok. Legjobb az őszinteség, aztán felfutok a szobámba, és számomra ennyi volt a szilveszter, meg Firenze.
- Yes. I’m a boy - válaszoltam hangosan, és azzal a lendülettel el akartam menekülni, de Jurek erősen tartott, és magához húzott:
- No problem, boy - mondta a szemembe. - Everything is O.K. - préselte még ki magából kedves akcentusával.
Táncoltunk hát tovább. Nem gondoltam másra, minthogy annyira fontos neki Mirek pásztorórája, hogy arra is hajlandó, hogy egy travit táncoltasson. Közben nekem azonban fájni kezdett a lábam a körömcipőben. Mutogattam is Jureknek, hogy nincs semmi baj, csak a lábam feltörte a cipő. Vissza akartam menni az asztalunkhoz, de Jurek, szelíden bár, de nem engedte. Azon a részen beülős boxok voltak, amilyenek a bárokban szokásosak, egy ilyenbe terelt be engem. Beültem belülre, az asztal alatt gyorsan megszabadulva a kínzó cipőtől, és azt vártam, hogy velem szemben ül majd le, de szorosan mellém ült. Italt rendelt, vodkát, végül egy vodka-narancsba én is beleegyeztem. Dumált össze-vissza, valami olyan nyelven, amiről ő azt hitte, hogy angol, és közben egyre közelebb húzódott hozzám. Én hagytam, had teljen-múljon az idő, inkább ücsörgéssel, mint tánccal. Anyámért teszem, gondoltam hősiesen.
Jól esett, hogy belül ülök a sötétben, kívülről takar pedig Jurek. Gyanútlan voltam. Mikor átkarolta a nyakam, megfogta a fejem és megcsókolt, más késő volt. Nem volt kellemetlen, ezért nem is védekeztem ösztönösen. Én addig csak lányokkal csókolóztam - na jó, kivéve azt az ismeretlent a sikátorban -, üvegezés közben, de azok csak olyan játszásból való csókok voltak. Jurek pedig tartotta a fejemet, és a számra tapadt. Forgott velem a világ, szédültem az italtól, és csak arra futotta erőmből, hogy átöleljem a nyakát, hogy kissé megtámaszkodjak rajta, és hagyjam magam. Hagytam, hogy szája birtokba vegye a számat, hagytam, hogy szabadon lévő keze meginduljon felfelé a szoknyám alatt, és elkezdje simogatni hasamra szorított, a bugyi tetején kibukkanó, de a harisnya által még takart, megmerevedett kukimat.
Aztán elengedett, néhány arasszal távolabb ült tőlem, majd az ölébe fektette a fejemet. Végre elég volt neki a csókolózás, gondoltam, milyen kedves, had pihenjek egy kicsit. Örömmel feküdtem le az asztal takarásába, a lábaimat is felhúztam az ülőpadra. Fészkelődött egy kicsit, majd gyengéden megfogta a fejemet és előrefelé irányította egy kicsit. Az orrom valami nedves-rugalmasba ütközött, kinyitottam a szemem, és a merev hímtagját pillantottam meg magam előtt. Megtorpantam, de ő a számba nyomta a péniszét. Erősen tartotta a tarkómat, én a lábaimmal próbáltam támasztékot keresni, de nem volt bennem semmi erő. Megijedtem, hogy leesek a földre, ezért inkább átkaroltam a derekát, és hagytam, hogy pénisze a számban legyen. Ő elkezdte ütemesen nyomogatni a tarkómat, és ezzel egy ritmusban mozgatni az ágyékát, úgyhogy nekem nem kellett semmit sem tennem, csak kapaszkodni, és hagyni, hogy a nyákos, meleg pénisz a számban fel-alá járjon.
Nagyon sokáig tartott ez így, azt hittem sose lesz vége. Éreztem, hogy a szoknyám felcsúszott a fenekemről, visszatoltam közben, de ő egy mozdulattal újra felhúzta, és simogatni kezdte a harisnyás fenekemet. Mikor már belefásultam a rutinba, hirtelen rángatózni kezdett, meg hörögni, s mire felocsúdtam volna, a számat ellepte a meleg, ragacsos sperma. Próbáltam kiköpni, megszabadulni tőle, de erősen tartotta a fejemet, így egy részét kénytelen voltam lenyelni, hogy meg ne fulladjak. Végül fele-fele arányban osztoztunk a spermán a nadrágja, meg én.
Éreztem, hogy kicsúszik alólam, és ott hagy a padon fekve. Az asztal takarásában voltam, sokáig feküdtem ott a rejteken, azt hiszen aludtam is egy kicsit. Aztán összeszedtem magam. Cipőmmel a kezemben vágtam keresztül magam a táncolókon. Anyám nem ült az asztalunknál, de a kulcsunk még a portán volt. Elkértem hát, felmentem, levetkőztem. A hajamba ragadt spermát már csak a tükör előtt vettem észre. Alaposan lezuhanyoztam magamról minden koszt, lezuhanyoztam magamról az egész estét, Jureket.
Anyu reggel jelent csak meg, miután kialudtam magam.
- Volt egy kis kalandom Mirekkel - kacsintott rám. - Te elvoltál?
- Igen - válaszoltam. - Én meg táncoltam a másikkal. Hát, boldog új évet, Anya!
- Boldog új évet - válaszolta, majd hozzátette - Edinám.

Hozzászólások
További hozzászólások »
roadtrip ·
És végre kiszabadultunk az iskolás kor adta korlátokból, most aztán szárnyalhat a képzelet! Sok-sok izgalmas sztorit még...

Csibészke ·
Nagyon jó, érzékletes! csak így tovább! Folytatást!

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók!A tortenetek csapata új oldalt nyitott a meleg emberek számára: WWW.BOYSXX.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: