Az első

A középiskola második osztályának elvégzése után a nyári szünetben a szüleimmel Balatonföldvárra, egy szakszervezeti üdülőbe mentünk üdülni. Miután kicsomagoltunk, kényelembe tettük magunkat, lementünk az ebédlőbe ahol az üdülő belső rendjét ismertették.
Az ebédlőbe hatszemélyes asztalok voltak. Leültünk az egyikhez. Nem sokkal később egy öt év körüli kisfiú állt meg az asztal mellett és megkérdezte.
 Ideülhetünk anyukámmal hozzátok?
 Hol az anyukád - kérdezte édesanyám és megsimogatta a szöszke fejet.
 Ott áll az ajtóban - mutatott egy csinos nőre.
 Gyertek csak nyugodtan - invitálta anyu.
 Elnézést a tolakodásért. Pongrác Tamásné vagyok, de szólítsanak csak Elvirának - mutatkozott be - A kisfiamat Tamáskának hívják.
 Nincs semmi probléma, üljetek csak le. Én vagyok az idősebb, kérlek, tegeződjünk.
Kölcsönösen bemutatkoztunk, röviden elmondtunk magunkról egy-két dolgot. Én suta kamaszságommal lopva figyeltem Elvirát. Bronzvörös haja volt, kék szeme, karcsú dereka, hosszú combjain meg feszült a halásznadrág.

Elvira elmondta, hogy azért jöttek csak ketten, mert a férje egy tengerjáró hajón dolgozik és közbe jött egy rendkívüli út így nem tudott velük jönni.
Sok programot csináltunk együtt, egész jól összebarátkoztunk. Egy alkalommal, mikor sétálni indultunk édesanyám kért, hogy szaladjak fel Elviráékhoz és kérdezzem meg, hogy nem-e akarnak velünk jönni. Felfutottam az emeletre, benyitottam az ajtójukon. Elvira ott állt a szobaszekrénynél, teljesen meztelen volt, ép a bugyiját húzta volna fel.
 Bocsánat - dadogtam és nem tudtam mit csináljak.
Megigézve néztem a hetykén előreugró melleit, ölének vöröses szőrzetét. Elvira maga elé kapott egy ruhát, de így sem tudta eltakarni teljesen bájait.
 Nincs semmi baj, de legközelebb kopogjál - mondta egy kis haraggal a hangjában.
 Ne tessék haragudni Elvira néni, de anyuéknak ne mondja meg, hogy illetlen voltam.
 Rendben, de ne néniz, még csak harminckét éves vagyok. - És gyorsan magára kapta a maga előtt tartott ruhát.- Menj és mond meg, hogy mindjárt megyek, csak megkeresem Tamáskát.

Egyik beszélgetésünk alkalmával a hobbijainkról beszélgettünk. Elvira elmondta, hogy a férje nagy modellező, a hajók a kedvencei. Megkérdezte tőlem.
 Attila te szereted a modelleket? Ha igen, akkor gyere el majd hozzánk, úgy is Pesten tanulsz. De előtte telefonálj, hogy meg tudjuk beszélni az időpontot.
Véget ért az üdülés, rövidesen elkezdődött az iskola. Vissza-visszatérő álmom volt Elvira, amint ott áll előttem anyaszült meztelenül, és ilyenkor mást is álmodtam. Ilyen álmok után mikor felébredtem, mindig onanizáltam.
Egy ilyen alkalom után, lesz, ami lesz alapon felhívtam Elviráékat, már nagyon szerettem volna látni.

A telefont Elvira vette fel. Meglepődött a hívásomon, de nem utasított el.
 Tudod mit, gyere el két hét múlva vasárnap tíz órára, ebédre is nálunk maradhatsz. Tomi úgyis előtte csütörtökön jön haza.
Alig győztem kivárni, hogy leteljen a két hét. A megbeszélt időpontban csengettem az ajtójukon, de nem nyitottak ajtót. Mikor másodszor csengettem, Elvira kiabált ki.
 Megyek már, mi annyira sürgős? - és kinyitotta az ajtót, egy fényes selyempongyolában állt küszöbön - Jaj, istenem terólad meg megfeledkeztem. Tomi elvitte Tamáskát a Vidám Parkba, meg az Állatkertbe, én meg épen fürödtem. De gyere már be!
Bekísért a szobába, leültetett az ott lévő kanapéra. A szoba berendezése, a bútorok, amelyeket Elvira szüleitől örökölte, hatalmasak és kényelmesek voltak.
 Kérsz egy kis limonádét? – kérdezte - Mindjárt hozok be, addig nézegesd azokat a modelleket mutatott a könyvszekrényben lévő hajókra.

Behozta az italt töltött mindkettőnknek. Leült velem szembe a fotelbe, lábait keresztbe tette, a pongyola szétcsúszott a combján. Nem tudtam hova nézzek, a szám kiszáradt, alig bírtam válaszolni a kérdéseire. Ő érdeklődött a szüleim felől, az iskolai tanulmányokról és hogy udvarolok-e valakinek. Kifogyott a limonádém, letettem az asztalra a poharat.
 Töltök még - mondta és felállt.
Ahogy lehajolt, hogy a kancsóból töltsön, pongyolája elöl szétnyílt, belátást engedve melleire. Megbabonázva bámulta az elém táruló látványt. Elvira rám nézett és elnevette magát.
 Mi van te kis kukucskáló. Már megint leskelődsz, pedig már láttál már meztelenül is. - Azzal összehúzta mellein a pongyolát. - És mond csak, tetszik, amit láttál?
 Igen nagyon - feleltem remegő hangon.
 És gondoltál rám a nyár óta? - kérdezte kacéran
 Igen, sokszor álmodtam magáról - feleltem.
 Ennek nagyon örülök, de ne magázzál, igyuk meg a pertut, egy csöpp alkohol senkinek sem árt meg.

Odament a bárszekrényhez és mindkettőnknek töltött egy-egy pohárka vodkát, leült mellém.
- Hát akkor szia, - mondta és koccintottunk- most jön a puszi!
Megpuszilta mindkét felöl az arcomat, majd szájával ajkaimat érintve nyelvét átlökte a számba. Meglepődtem, ilyen téren semmilyen tapasztalaton nem volt.
 Na, most már barátok vagyunk - mondta- de tudod a barátok őszinték egymáshoz. Most faggatni foglak. Szűz vagy még?
 Á dehogy, hogy képzeli, képzeled - dadogtam - már régóta nem vagyok az
 Nem megegyeztünk, hogy igazat mondasz - és egy gyengéden pofon legyintett.
 Ide figyelj, majd én elmondom neked, hogy, hogyan kell bánni a lányokkal. Tudod, hogy kell felizgatni őket? Elkezded simogatni a mellüket addig míg meg nem keményedik a mellbimbójuk. Mikor kezd keményedni akkor ilyen - suttogta és kezemet bevitte a pongyolája alá, rátette a mellére. - Morzsolgasd a bimbómat, gyakorolj. Nagyon jól csinálod. Aztán ha arra vagy kíváncsi, hogy a lány felizgult-e már, nyúlj a puncijához. Ha nedves, akkor már majdnem biztos a siker. Na nézd csak meg az enyémét.
Megfogta a kezemet és a pinájához irányította. Az már úszott a kéjnedvekben.
 Na látod felizgattál, de ha még fokozni akarod akkor keresd meg a rés tetején azt a pici gombot Oh jaj az az! Szopd a melleimet. - lihegte a fülembe, széthúzta a pongyoláját és fejemet rárántotta a mellére. - Csókolj is.

Szájon csókolt, nyelvét ismét átdugta. Én mint egy jó tanuló viszonoztam a csókot, nyelvem elkezdett ismerkedni a szájával. Kigombolta az ingem, lehúzta rólam, én a pongyolától szabadítottam meg. Felálltunk, kigombolta majd letolta a nadrágomat az alsóval együtt. Visszahanyatlott az ágyra, magára húzott. Szája ismét a számat kereste. Combjai közé kerültem, és megpróbáltam farkamat betenni, úgy ahogy már barátaim elbeszéléseiből elképzeltem. Kétségbeesve böködtem, de nem találtam be a nyíláson.
 Lassan nem kell kapkodni - suttogta Elvira és felhúzta combjait., mögéjük nyúlt két ujja közé fogta faszomat és odaigazította hegyét a bejárathoz - Most lökd be!
Megfogadtam az utasítását. Csodálatos érzés volt, ahogy pinájának izmai körbefogták, szorították szűz faszomat. Örült gyors, kapkodó mozgásba kezdtem.
 Csak lassan, ne kapkodj! - kérte Elvira- Most jó így csináld tovább.
Mozgásunk összehangolódott, lökéseimet Elvira a feneke emelgetésével viszonozta. Lélegzete felgyorsult, fejét jobbra balra csapkodta, szemét behunyta, hörgő hangok jöttek ki a torkán. Megijedtem, megálltam a mozgással.
 Ne hagyd abba, basszál, basszál, most gyorsan , ne kímélj, jaj de jó -és átkarolt lábaival, szorosan magához húzott.

Körmeit a hátamba vájta végigkarmolt, vállamba harapott, hangosat sikoltott, majd lassan elernyedt. Éreztem, hogy mindjárt elélvezek, löktem még párat a még remegő pinába, és megindult a magom ömlése. Mozgásom lelassult, minden egyes mozdulatomra hatalmas mennyiségű geci ömlött a forró punciba.
Kimerülten roskadtam Elvirára, gyengéden csókolgattuk egymást, kifáradt farkamat a pinájában hagytam.
- Na milyen volt? Te nagyon jó voltál! - suttogta a fülembe.

Körülbelül fél órát simogattuk egymást, amikor éreztem Elvira egyszer csak megszólalt.
 Ugye nem haragszol, ha megkérlek, ne maradj itt ebédre? Menj el kérlek, még talán találkozhatunk!
Felöltöztem, Elvira magára kapta a ledobott pongyolát, kikísért és egy szenvedélyes csókkal búcsúzott el tőlem életem első Nője.