Az első férfi az életemben 1.rész

15éves voltam mikor minden elkezdődött. Azelőtt még soha nem volt semmilyen közeli kapcsolatom senkivel. Volt olyan, hogy megnéztem őket, ők is megnéztek, udvarlóm is akadt, de egyik sem indított el bennem semmi olyat, ami arra ösztönzött volna, hogy akármi történjen. Akkoriban nagyon rá voltam kattanva a chatre. Így ismerkedtem, beszélgettem. Volt olyan, akivel azóta is tartom a kapcsolatot. Köztük van az a férfi, akit az első szerelmemnek mondhatok. Vele történt minden először. Az első csók, és minden ilyen dolog.

Szóval minden úgy kezdődött, ahogy lenni szokás. „Aranyos lányokkal beszélgetnék, ismerkednék” ráírtam, beszélgetni kezdtünk. Kicsit mintha rámenősebb lett volna. Mindenféléről kérdezgetett. Nem csak annyit, hogy milyen színű a hajam, szemem, milyen magas vagyok, hanem mellbőség, stb.
Pár nap múlva már szinte követelte rólam a képet. Nem csak az arcomról, hanem mellemről is, de ellenálltam, és csak az arcomról küldtem neki, mert kíváncsi voltam mi a véleménye. Mert végül is szimpatikus volt. Ahogy megkapta a képet egyből felhívott, hogy tudassa velem milyen gyönyörűnek talál. Egyébként kb. 160 cm, 60 kg sosem voltam egy szalmaszál, de mindig azt mondták én így vagyok jó, van rajtam mit fogni, jó mellem és popóm van. Hosszú barna hajam és nagy zöld szemeim vannak. Amik egyből rabul ejtették a drágámat. Én is kértem róla képet. Igazság szerint kicsit csalódott voltam, mert a hangja alapján nem így képzeltem el, és homályos is volt, csak egy homályos arcot és nagy szemeket láttam... Na de nem érdekes, úgyse lesz semmi komoly gondoltam. Persze rosszul, mert egy hétig könyörgött, hogy találkozzunk, legalább hadd lásson élőbe. Nehezen, de belementem. Ő akkor 23 volt.

Elérkezett a nagy nap, majd kibújtam a bőrömből. Egy augusztusi meleg nap volt. Korán elkezdtem a készülődést. Hűsítő habfürdőt vettem, megmostam a hajam. Éppen testápolót kentem magamra, mikor megcsörrent a telefonom. Ő volt. Marci. Kis habozással, de felvettem.
- Na szióka, kb. 10 perc és ott vagyok! - Majd kiugrott a szívem, hisz még legalább másfél óra kellett volna a hajamnak és egy szolid cuki sminknek, és persze még azt sem tudjak mit vegyek fel.
- Dehát azt mondtad kettőre jössz, és még csak dél múlt, nem vagyok sehol a hajam a...
- Várok rád amennyit kell édesem, hamarabb el tudtam jönni a munkából és elkészültem, de nem bírtam otthon ülni.
- Jó, de hogy legyen a hajam? - zavaromban megkérdeztem.
- Rád bízom, teljesen mindegy.
- Na jó, inkább készülődök és talizunk a buszmegálló előtt fél óra múlva.
- Rendben. Várlak!
A szívem csak úgy lüktetett. Jól akartam kinézni, de megváratni sem akartam nagyon. Ki akartam vasalni a hajam, mert eredetileg hullámos szinte már göndör fürtökben jön le a hátam közepéig. De gondoltam, így sem gáz, bekentem hajhabbal, amitől csillogó és fénylő puha lett. Dobtam egy laza sminket, felvettem egy fehér toppot és egy rövid farmert. Aztán remegő kézzel felhívtam Marcit, hogy három perc múlva ott vagyok. Leírhatatlan izgalmat éreztem, mikor elindultam. Már távolról láttam eg fekete autót a buszmegálló előtt... gondoltam itt van... ő az... mikor megcsörren a telom.
- Na merre vagy?
- Én már látlak – válaszoltam.
És mivel ebben a kánikulában senki nem volt az utcán, csak én, persze egyből kiszúrt és lassan elindult szembe velem. Lassan megláttam a lehúzott ablakból. Első gondolatom az volt, hát... nem sokkal jobb, mint a képen. Nem az a szép fiú, de mégis volt benne valami, ami megfogott. Barna haja és nagy zöldeskék szem. Ez ami megfogott benne a szeme... aztán csak a hangja zökkentett ki.
- Beszállsz? - És mosolygott.
- Aha! - Meg sem fordult akkor a fejembe, hogy hééé te egy vad idegen mellé ülsz most be, felfogod egyáltalán?

Elindultunk.
- Meleg van – mondtam, és teljesen zavarban voltam, de válaszából ítélve ő is.
- Ja-ja...
Hm... gondoltam mi lesz így itt...
Csak hajtott előre, azt sem tudom hova. Megkérdeztem:
- Hova megyünk?
- Keresünk egy nyugodt helyet. És megsimította a kezem és gyengéden megfogta.
Okom lett volna kétsége esni, mert miért akar nyugodt helyet, mellesleg már a falut is elhagytuk és a pusztaság kellős közepén találtam magam egy olyan férfivel, akivel 2 hete beszélek telefonon és nem is ismerem, te jó ég...
- Sétálunk?
- Sétáljunk...
És a tettünk pár métert, beszélgettünk egy pár szót, de nem vittük túlzásba. Inkább azon agyaltam, hogy mit tettem itt vagyok a semmi közepén, még segítségért sem tudok kiabálni, ha valami baj lenne. Tőlem sokkal magasabb úgy 185 cm, 80 kg. Meg se tudok mozdulni, ha rámveti magát.
Lassan visszaértünk az autóhoz . Beszálltunk és egymásra néztünk. Furcsa, de a gondolataim ellenére a szemei teljesen mást mutattak. Olyan kisfiúsan zavart volt, ahogy nézett azokkal a nagy szemeivel, majd megszólalt:

- Olyan gyönyörű vagy!
Na kezdődik, gondoltam...
- Inkább induljunk vissza – mondtam.
- Oké – mondta.
Lehet nem ezt várta, de szerintem érthető volt visszafogottságom, mivel még soha nem volt ilyen találkozásom senkivel. Út közben megint megfogta a kezem, és én viszonoztam, hüvelyk ujjammal simogattam az ujját és rá mosolyogtam.
- És mit gondolsz rólam? - kérdezte.
- Aranyos vagy, tetszel - válaszoltam elpirulva. - És te rólam?
- Szebb vagy, mint gondoltam, szeretném, ha tartanánk a kapcsolatot, esetleg komolyabbra fordítani.
Ezen meglepődtem, de jól esett valahol.
- Mit gondolsz? Belefér az első talin egy csók, vagy várjunk a következőig?
Ez szinte villámcsapásként ért. Mindig is erre vártam... az első csók.. És itt ül mellettem egy igazi férfi: magas, barna, zöldeskék szemek... aahhj... mindig is az idősebb férfiak tetszettek. Mindig úgy gondoltam, hogy a szüzességem is egy idősebb férfival akarom elveszteni. Persze nem betegesen vonzottak az idősebbek és nem is 10-20 évvel idősebek, csak hogy mégis legyen pár év köztünk. Na de visszatérve, ott ültem a válasz előtt. Mikor hebegve kiböktem:
- Szerintem belefér...

Erre lelassított az út szélén és megállt. Felém fordult.
Szemébe néztem, ahol láttam a vágyat, izgalmat és hogy legszívesebben itt helyben letépné rólam a ruhát és magáévá tenne. de mégsem féltem tőle, megbíztam benne. Éreztem, hogy nem lesz több annál amit. Szeretnék. Aztán szájára vetettem pillantásom. Húsos telt ajkai rabul ejtettek, alig vártam, hogy megízlelhessem végre... ezt kis mutattam azzal, hogy nyelvemmel kicsit megnyaltam ajkaim, akaratlanul is azt mondtam, hogy gyere csókolj már meg. Nem is habozott közel hajolt hozzám, végig simította hajam, majd az arcom. Majd tenyerébe vette arcom és lágyan, megpuszilta ajkaim, amit rögtön viszonoztam, majd lassan, érzékien bedugta nyelvét a számban és simogatta vele az én nyelvem, majdnem elolvadtam, de viszonoztam.
Pár másodperc múlva már vadul csókoltuk egymást, úgy mint két őrül, mint akik világ életükben halálosan szerették volna egymást. Szó szerint szédülésig smároltunk. Mikor arra lettem figyelmes, hogy egyik keze már bőven a pólóm alatt van a melltartómra tapadva, de annyira élveztem ezt az új dolgot, hogy egyáltalán nem zavart, sőt még intenzívebben csókoltam. Ő ez annak vélte, hogy folytathatja, ezért a melltartó alá bujtatta kézfejét, és intenzíven masszírozni kezdte. Bevallom, ott helyben majdnem elolvadtam, azok az ajkak, az a finom nyelv, azok az erős kezek. Viszont ez egyszerre akkor is lesokkolt, és hirtelen abba hagytam, nem csókoltam tovább. Ő gyorsan kivette a pólóm alól a kezét és meglepő mondatot ejtett ki száján:
- Ne haragudj, de ilyen jól még sosem esett egyetlen csók sem.
- Örülök.
És zavartan igazítottam meg magamon a pólót. Látta rajtam, hogy kicsit meglepődtem, ezért nem erőltetett semmit, nem is arra ment.
- Tényleg ne haragudj!
- Semmi baj, azért nem volt olyan rossz - és mosolyogtam. De nem vártam meg mit akar mondani.
- Nekem most mennem kell nem mondtam otthon, hogy eljövök.
- Persze, rendben. De ugye hívhatlak?
- Persze, beszélünk még!
És adtam egy gyors puszit a szájára. De mikor elfordultam, hogy nyitom az ajtót, visszahúzott, és vad búcsúcsókba kezdett. Azt hittem ott helyben szét olvadok, de erőt vettem magamon és elhúztam a fejem, kiástam magam karjaiból, bár szívem szerint ott maradtam volna egész nap.
- Írj vagy majd hívj – mondtam, és kiszálltam az autóból, és haza indultam.

Folyt.köv